Alapvetően három részre osztható az anyagcserénkre szorítkozó gondolatsor. Szilárd, folyékony és gáznemű anyagcseréről beszélhetünk, így tartja a tudomány. Bármelyik típusú anyagcsere folyamatunk torzulása egészségtelen, ezért szükségtelen betegségek előidézője lehet. Az élelmiszereink ehető étellé alakítását nagyon sokféle szakácskönyv megírta már. Annyi a reform szakácskönyv ez idáig, amelyek a legideálisabb ételeket ajánlják fel számunkra, hogy már csak az olyan ember veszi észre a különbséget közöttük, aki gyűjti őket. Ennek ellenére én megkísérlek leírni egy új, a táplálkozásunkra vonatkozó gondolatot, amely szerintem, a legideálisabb energiahasznosítási lehetőség a szervezetünk számára.
Szilárd anyagcserénk:
Szerkezeti felépítésének köszönhetően, az emberi szervezet szerves hús és nővényi alapú táplálék lebontására is alkalmas. Vagyis mindenevők vagyunk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy mindent meg kell ennünk, ami húsféleségeket és növényi elemeket tartalmaz. Csupán azt jelenti, hogy a szervezetünk úgy van berendezkedve, hogy a természetes állapotú hús és növényi táplálékok elbontására és hasznosítására is alkalmas.
Akármilyen furcsán hangzik is, táplálkozásunk alapja a hidrogén. Szerves szénhidrogén vegyületeket fogyasztunk, és a sejtes alapú élelmiszereink által főképpen szénhidrátokat. Olyan szén és hidrogén alapú vegyületeket, amelyekben a szénatomokhoz igen sok hidrogén kapcsolódik, és persze oxigén. Ha a szénatomhoz csak kevés hidrogén kapcsolódik, akkor az már mérgező számunkra. Ha azonban a szénatomhoz igen sok hidrogén kapcsolódik, akkor annak a tápértéke, éppen a hidrogén mennyiségének az arányában megnő. Mivel pedig, az élelmiszereink hőkezelése során, amit a főzés jelent, egyre bonyolultabb vegyületekké alakulnak, így a főzés hőkezelő és vegyületképző folyamata által nagyon sok hidrogén és vitamin szabadul fel. Vagyis a főzés során, éppen a hidrogénben gazdag szénhidrát alapú élelmiszereink veszítik el a hasznos hidrogéntartalmuk nagy részét, mégpedig a hőkezelés mértékének és idejének arányában. Éppen ettől válnak, a sokáig főzött ételeink, olykor nehéz ételekké. Nem a súlyukra vonatkozik a nehéz jelző, hanem arra, hogy a szervezetünk nehezen tudja megemészteni, elbontani őket.
A hús és növény alapú élelmiszereinkben lévő állati és növényi sejtek szénhidrát alapú tápértéke, energiája, a főzés erősen hőkezelő folyamata alatt, töredékére csökken, mert az egyre bonyolultabb vegyületekké alakulás során túl sok hidrogén szabadul fel az ételből. Ezt az alapvető hibát, még a legideálisabb fűszerezés sem képes ellensúlyozni. És ha ehhez még hozzászámítom azt a tényt, hogy egyre több szintetikus vegyület van a gyárilag előkészített élelmiszerekben, amely a szervezetünk számára eleve emészthetetlen, akkor nem csodálkozhatunk azon, hogy a kizárólag főtt ételeket fogyasztó emberek szervezete legyengül. Az étel ugyanis, minél tovább főzzük, annál közelebb kerül a kevesebb hidrogént tartalmazó szénvegyületekhez, amelyek már mérgezőek a szervezetünk számára.
A szénhidrátokban a szén csupán hordozóanyaga a hidrogénnek. A szén, sem a savas, sem pedig, a lúgos kémhatású oldatokban nem oldódik, és a vízben sem olvad fel. Vagyis a víz alapú szervezetünk számára kezelhetetlen, ezért a nagy része felesleges. Így a szervezetünk számára szükséges szénmennyiség beépül a sejtjeinkbe, viszont a nagy részét kiürítjük, mégpedig a légzés állandónak mondható folyamatával. A szén tehát nem ég el a szervezetünkben, ahogy azt a biológia sugallja. Az ugyanis már bebizonyított tény, hogy a nagyfogyasztónak számító embereknek, akik igen sokat esznek, fáklyaként kellene lobogniuk, ha az emésztés egyszerű égési folyamat lenne csupán. A leglassúbb égési folyamattal sem tudnák elégetni a nélkül, hogy a folyamat ne járna magas hőmérséklettel. Az emésztés során ugyanis a táplálék alkotóelemeire bomlik, és folyékony állagúvá válik, hogy a vér, a sejtek felé tudja szállítani. Az emésztés tehát nem égési folyamat.
Ezzel szemben a hidrogén teljes mennyiségét felhasználja a szervezetünk. Az sejtekben elégeti, és a felszabaduló energia adja a sejtek aktivitását. A hidrogén égésterméke pedig, a víz, amely szintén hasznos a sejtek számára, hiszen a víz feloldja a sejtekben feleslegessé vált anyagokat, és segít kiüríteni azokat a sejtből. Azért égeti el a szervezetünk a hidrogént, mert a hidrogénnek a legmagasabb az égéshője az összes anyagi atom közül, valamint azért, mert az égésterméke víz, ami eleve az élet alapja. Ez az egyetlen égéstermék, amely a természetet nem rombolja, hanem éppen építeni képes.
Leszögezhetjük tehát, hogy a nyers, sejtes alapú étel a leghasznosabb a szervezetünk számára, mert az állati és növényi sejtekben még háborítatlanul benne van a maximális hidrogénmennyiségből felszabadítható energiák színe-java. Ameddig ugyanis, a szervezetünk sejtjei tökéletesen hasznosítani tudják a táplálékaink hidrogénbőségéből nyerhető energiát, addig a szerveztünk energiában dús lesz. A szervezetünk energiafeleslege pedig, a mozgásigényünket növeli csupán. Ha pedig, ez az energiahasznosító folyamat korlátozva van, akkor a szervezetünk anyagraktárrá alakul, amit az elhízás jelent. Ennél fogva a szervezet energiaszegény marad, mozgásigénye tovább korlátozódik, ami az elhízott állapot stabilitását eredményezi.
Az élelmiszereink bármilyen hőkezelése a szervezetünk elleni cselekedet, mert a főzés a növényi és állati sejtes alapú tápanyagok kémiai reakciókészségét növeli, amelynek során mindig hidrogén szabadul fel, ami egyébként a szervezetünk számára a leghasznosabb anyag, hiszen abból nyeri a létezéséhez szükséges energiát. Így a táplálékaink hőkezelése során, többféle módon is veszítünk energiát.
- Az üzletekben kapható élelmiszereink nagy százaléka eleve hőkezelt, éppen a steril eltarthatóságuk miatt.
- A főzés előkészítésével járó munka emberi energiafelhasználás.
- A főzés során elhasznált tüzelőanyag szintén energiafelhasználás.
- Az étel kialakulásában részt vevő élelmiszerek anyagi atomjainak egyre bonyolultabb vegyületekké alakulása, és így egyre alacsonyabb energiaszintre helyezkedése is energiaveszteség.
- A főzés során, miközben az étel egyre bonyolultabb vegyületekké alakul, hidrogén szabadul fel, ami a legdurvább energiaveszteség.
- A főzés során, ameddig gőzölög az étel, sok vitamint veszít a gőzök által is.
- A főtt étel emésztése során sok energiát veszít a szervezet, mert a számára egyszerűen emészthető természetes alapanyagok helyett, a számára bonyolult vegyületekké főtt ételek szétbontásával kell kínlódnia.
- Az elhízott ember teste anyagraktár, ezért a helyett, hogy az energiát hasznosítaná, az energiát éppen a raktározásra fordítja, tovább hízik.
- A már elhízott ember mozgásigénye tovább csökken, hogy a táplálék által bevitt energia mégis elegendő legyen, az elhízott állapota fenntartására.
A könnyebb és ideálisabb emészthetőség miatt, én a nyers ételeket javaslom, amelyek drasztikus hőkezelésben nem részesültek. Természetesen ideálisnak mondható még a kínai konyha is, ahol a hőkezelés nem a főzésre irányul, pusztán az alapanyagok párolására, egyfajta egységes íz-harmónia létrehozására. Igen jók még az olaszos tésztaételek, amelyek mellé az összes egyéb étel csak körítés. De sajnos az igazi magyaros ételek nagy része, nehéz étel, így rendkívül káros a szervezet számára. Meg kell tanulnunk finoman elkészített, de sokkal nyersebb ételeket fogyasztani. A fűszerezés által igen jó íz-hatásokat lehet elérni, sokkal kevésbé főzött ételek elkészítésével is. A keleti konyha ennek igen nagy mestere.
A szilárd táplálék lebomlási ideje változó, attól függően nő, hogy mennyire közeledik a nehéznek mondott ételek skálájához. Így a tésztafélék 1-2 óra alatt, a főtt ételek 3-5 óra alatt, míg a nehéznek mondható húsételek 10-12 óra alatt bomlanak le. Vagyis sokkal veszélyesebben étkezik az olyan ember, aki nagy húsfogyasztónak számít, mert a friss ételt, amit magához vesz, még az előző, lebontatlan ételére eszi, így lefolytja annak lebomlási folyamatait. Ennek az lesz az eredménye, hogy az egészen a vastagbelekig torlódik a még megemésztetlen étel, és ott erjedéses rothadásnak indul. Ez a folyamat különböző gyomorbetegségek előidézője. Mivel pedig, a szervezet számára idegen és káros gázok szabadulnak fel, ezért azok egyéb betegségeket is okoznak.
Az elhízás szerintem mindenképpen abból adódik, hogy a szervezetünket anyagraktárrá formáljuk, a helytelen táplálkozás által. A legideálisabb fogyókúra, ebből adódóan, úgy alakítható ki, hogy drasztikusan leszokunk a főtt ételek fogyasztásáról, miközben olyan nyers és tiszta szénhidrát alapú táplálékokra szorítkozunk, amelyek a szervezetünket újra energiaraktárrá képesek formálni. Ennek alapja a kevés és gyenge hús, a húsnál több tésztaféle, és sokkal nagyobb mennyiségű növényi táplálék. Desszertnek pedig, kizárólag lédús gyümölcsök. Ennyi.
Folyadék anyagcserénk:
Szervezetünk a víz felbontásához szükséges lehetőségekkel nem bír. Nem is fontos számára, hiszen a semleges kémhatású víz a legideálisabb oldószer. Szervezetünk tehát a vizet használja arra, hogy a vér által szállítva kioldja és kiürítse a sejtjeinkből a feleslegessé vált anyagokat, majd a vesében különválik a vértől, és vizeletként kiürül a teljes szervezetből. Ezt a folyamatot segíti még a sejtbe kerülő hidrogén elégetése vízzé, amely folyamat során a sejt energikussá válik. A közben képződő vegytiszta víz pedig, igen erős oldószerként, kitisztítja a sejtből az ott feleslegessé vált anyagokat.
Az ételeink sokszínűsége tette szükségessé, hogy az italaink is sokfélék legyenek. Megszokott tény ugyanis, hogy a savas kémhatású ételek után lúgosabb kémhatású italokat fogyasztunk, míg a lúgos kémhatású ételek után savasabb italokat, hogy az italok közömbösítsék az étkezés eltorzult kémhatásait. Ha pedig, mégis gyomorégést érzünk, akkor ez a közömbösítő eljárás nem jött össze. Azért, mert a szervezet számára, továbbra is a legideálisabb folyadék a víz marad. Nem a vizet kell tehát különböző kémhatású italokká torzítani, hanem az ételeink szintén semleges kémhatására kell törekedni az elkészítésük során. Ha ugyanis a folyadék nem semleges kémhatású víz, hanem eltorzított kémhatású ital, akkor az a tény komolyan befolyásolja a szervezetünkben a kémiai oldhatóság folyamatát. Így például a szénsav, vagy a szénsavas üdítőitalok, eleve savas kémhatású italok, amelyek a szintén savas kémhatású ételeinket már kevésbé képesek közömbösíteni. Ráadásul, a szervezetünknek még az italainkat is meg kell szabadítania a széntől, ami többnyire felesleges a szervezet számára. A lúgos kémhatású italok viszont, a táplálék lúgos kémhatású alkotóelemeivel nem tudnak mit kezdeni. Így savas és lúgos italok tovább mérgezik a szervezetünket. Akkor a szervezetben sav vagy lúg túltengés alakul ki, ami a sejtek természetes működését is lehetetlenné teszi, az által inverz, fordított folyamat alakul ki, amelynek során éppen a sejtek víz alapú közegét használja a szervezet oldószerként. Vagyis a torz kémhatású italaink nem a sejt hulladék-anyagainak a feloldását végzik el, ahogy az elvárható lenne, hanem éppen a sejtekben találnak maguknak olyan tiszta vízmennyiséget, amelybe beleoldódhatnak. Így a szervezet vízalapú szerkezetét átrendezik, mert a magas víztartalmú sejtjeinket oldószerként használják. A sejtek így már persze legyengülnek, és erősen sebezhetővé válnak. A sejtosztódás során pedig, jóval gyengébb új sejtek alakulnak ki, ami persze immungyengeséget eredményez a szervezeten belül.
Ezért tehát minden folyékony anyag, amelyik a szervezetünkbe kerül, és ott feloldódik, erősen befolyásolja a szervezetünk természetes működését. Ezzel szemben a tiszta víznek éppen az a feladata, hogy a legideálisabb oldószerként megtisztítsa a szervezetünk sejtjeit, a számukra káros agyagoktól. A lúgos folyadékok vesekövet, míg a savas folyadékok lassú mérgezéssel járó egyéb szervi bajokat eredményeznek. Legideálisabb a szervezet számára a tiszta ivóvíz. A fertőtlenítő eljárás során, a hálózati csapvíz klórossá vált, hagyjuk állni, vagy melegítsük fel kissé, hogy elillanjon belőle a klórgáz. Klórszagú vizet soha ne igyunk, mert lúgossá alakítja a szervezetet, és többek között, a csontjaink elsorvadásához vezethet. A tiszta ivóvíz nem tiszta H2O, hanem a föld vízereiből kimosott fémsók oldata. Ezek az oldatok azonban hasznosak a szervezetünk számára. Az igazi ivóvíz tehát jóízű, friss hűsítő, és felülmúl minden üdítőitalt. Ezért a legideálisabb folyadék, ivásra nem más, mint az igazán jó ízű ivóvíz.
A folyadékok oldódása a szervezetben, 1-2 perctől akár 10-20 percig is eltarthat. Maga a víz nemigen oldódik fel a szervezetünkben, mert éppen ő a legideálisabb oldószer, de az egyéb folyadékok, és azok adalékanyagai, hamar feloldódnak. Így az alkoholtartalmú italok a legaktívabbak. Ezért a folyadék anyagcserénk csak részben emésztő folyamat. A víz oldószer jellegénél fogva, legfeljebb emésztést segítő folyamat lehet. Az ivás során, a szervezetünkbe jutott víznek az a feladata, hogy az emésztés által felbontott tápanyagokat feloldja, és ez által a vérbe jutva, nagyon folyékony, szállítható állapotba hozza azokat.
Különösen nagy hangsúlyt kell fektetni a környezetünk vízkészletének tisztaságára. Csak az igazán tisztán tartott környezettől várható el az, hogy szintén tiszta, iható vízkészlettel rendelkezzen, ami az életünk alapja. Azt kell elérni, hogy minden víz iható legyen, amely nem sós tengervíz. Persze a tengervizeink tisztasága sem mellékes, mert a tengereink vízfelülete párolog a legnagyobb részben, így az a bolygónk termikus körforgásának az alapja.
Gáz anyagcserénk:
Az ideális levegő, ami a légzésünk előfeltétele, 21% oxigént, 78% nitrogént és 1 % egyéb gázt tartalmaz. Ez az összetételű levegő a legalkalmasabb arra, hogy a szervezetünk oxigénellátását biztosítsa, az ideális szénlekötés reményében. Mivel a levegő alapját a nitrogén alkotja, ezért a levegőben lévő egyéb gázok esetleges felszaporodása éppen az oxigén rovására jön létre. Így a tüdőbe kerülve nemcsak az egyéb gázok káros hatása érvényesül, hanem vele egy időben a szegényebb oxigénellátás is. Mert a füstös levegő éppen széndioxidokban gazdag levegő, ezért nem képes kellő mennyiségű szénatom kiürítésére a tüdőből. Mivel pedig, folyamatosan lélegzünk, ezért a légzés káros hatásai is folyamatosak. Ezek többnyire gyengébb hatásoknak minősülnek, ezért az okozott betegségeik nem azonnal jelentkeznek. Felfedezésük után azonban, már többnyire visszafordíthatatlanok. És éppen ez a legnagyobb veszélyük. Így például, a dohányzás aktív vagy passzív formája, csak évek alatt alakít ki észrevehető betegségeket. A munkahelyeken felszabaduló vegyi folyamatok gázai is sok esetben csak lassú torzulást idéznek elő a szervezetben, de biztosan hatnak. Ezért minden olyan helyet és helyzetet kerülni kell, ahol a levegő természetes aránya torzulhat. Ezt sok esetben csak alapos szellőztetéssel lehet megoldani, ami a szervezet számára használhatatlan légtér teljes cseréjét jelenti.
A természetes légzés során, a tüdő bolyhocskái igen nagy felületet biztosítanak a szénleadás kémiai folyamatához. Ez feszült, kapkodó légzéssel nem oldható meg teljességgel, ezért mindig arra kell törekedni, hogy a légzésünk lassú, nyugodt és kiegyensúlyozott, mély légzés legyen. Ez pedig, csak nyugodt életvitelű embernél jöhet létre. A folyton feszült, ideges ember nem képes erre. Csak a sóhajszerű mély légzés vezet jó eredményre. Ilyen nyugodt életvitelt kimondottan szeretetteljes gondolkodású és cselekedetű ember képes csak folytatni. Akinek a gondolatai és cselekedetei eltérnek a szeretet diktálta erkölcsi normáktól, annak a mentális torzulása arányában feszült, stresszes lesz az idegállapota, és azzal párhuzamosan a légzése is. A természetes, és így ideális légzésre, meg kell tanítanunk a szervezetünket, szeretetteljes tudatos hozzáállással. Majd szintén tudatosan folytatni kell, az esetlegesen mégis kialakuló idegfeszítő tevékenységeink alatt is. Sok betegséget spórolhatunk meg magunknak az ideális légzés kialakításával és tudatos fenntartásával.
A gáz alapú anyagcserénk során, reális esetben oldódás nem történik, hiszen a tüdőbe szívott levegő oxigénatomjai csak megkötik a tüdőben várakozó szénatomokat, és széndioxid formájában kiürítik a szervezetből. A levegő nitrogéntartalma pedig, hatástalan a szervezetre nézve. Ha azonban a beszívott levegőben megszaporodik az egyéb gáztartalom, ami ideális esetben legfeljebb 1 %, akkor az már azonnal a véráramba kerülve fejti ki a hatását. Méreg esetén tehát azonnali mérgezést idéz elő. Külön lebomlási időre nincsen szüksége, mert azonnal a vérbe kerül, a tüdő lebenyeinél. Vagyis egyáltalán nem emésztő jellegű anyagcsere folyamat.
A levegőnk tisztasága tehát szintén elemi fontosságú számunkra. Az ételeinket és a vizet többé-kevésbé megpróbálják tisztítani és fogyaszthatóvá tenni számunkra, de a levegő tisztítatlanul kerül a szervezetünkbe. A városi levegő esetén például, a jól ismert szmog, óriási mennyiségűre növeli a levegő egyéb gázainak százalékos arányát. És persze többnyire a szervezetünk számára káros gázokkal telíti. Az ipari és közlekedési folyamataink igen sok káros gázszerkezetű anyagot termelnek és bocsátanak a légtérbe, amelyek a levegőnél kissé nehezebb fajsúlyúak, ezért a levegő alsó rétegébe kényszerülnek. Éppen oda, ahol mi lélegzünk. Vagyis éppen onnan szorítják ki a számunkra hasznos tiszta levegőt, ahol a legnagyobb szükségünk lenne rá, az életterünkből. A kocsinkban, vagy a munkahely helyiségeinkben ez nem mindig érzékelhető, de a gyermekeink a játszótereken és az iskolákban szenvednek tőle. Nem ok nélkül kell néha, szmog-riadó miatt, átmenetileg bezárni a főutak mentén épült iskolákat.
Ha pedig, a szmog túl erős, akkor a belégzése során a levegő, a helyett, hogy szenet venne fel a tüdőnkből, éppen számunkra káros szénvegyületeket ad le oda. Hiszen, ha a levegőben több szénatom van, akkor a tüdőnk oda leadni szenet képtelen. Ezért olyan fojtogató érzés. Káros gáz alapú anyagokként pedig, azonnal érvényesülnek ártó hatásukkal. Így például, a szmog ellen a leghatásosabb védekezés a villamos, mágneses vagy víz motorral hajtható járművek kifejlesztése és használata. Ez persze az olajszármazékokat forgalmazók anyagi érdeke ellen is hatna, ezért olyan nehéz lépés. De az olajszármazékok hasznosításából élő embereknek is van családja, gyermekeik, akiknek az életfeltételein javítani kell.
Ezért fogyaszt a természetes életet élő szervezet szénhidrogén alapú vegyületeket, iszik tiszta vizet és lélegzik tiszta levegőt. Bármelyikben aránytorzulás lép fel, károsítja a szervezetet. A szilárd anyagcserénk szénhidrogén alapú táplálékok bevitelére alkalmas, amelyből a hidrogént hasznosítja főképpen a szervezetünk. A Folyadék anyagcserénk lényege az, hogy a víz által a legideálisabb oldószerhez jusson a szervezetünk. A gáz anyagcserénk lényege pedig az, hogy oxigénben dús, tiszta levegőt szívjunk be, hogy a szervezetünk szenet leadó képessége ideális legyen.
Kissé elszomorít a gondolat, hogy az eddigi tapasztalatom szerint, például a gépjárművet vezetők nagy része, komoly összegeket fordít arra, hogy a járművük tiszta levegőhöz és a legideálisabb üzemanyaghoz jusson és, hogy ezek által, a járműve a legideálisabb összetételű üzemanyag keveréket kapja meg azért, mert így várható el annak a legnagyobb hatásfokú működése. Ezzel szemben a szervezetünk jó hatásfokú működésére keveset fordítunk, illetve igen sok pénzt fordítunk annak eltorzítására. És persze azzal sem törődünk sokat, hogy az utódaink milyen közegben élnek. Ahhoz, hogy észrevegyük a szervezetünk reális igényeit is, betegségekkel terhelt öregségre van szükségünk. Pedig, minden reálisan gondolkodó embernek, aktív környezetvédőnek kellene lennie, mert tudomásul kell vennünk azt, hogy a természetben élő ember és a természet egy és ugyanaz. Az ember ugyanis nem más, mint az öntudatra ébredt természet.
Matécz Zoltán
matecz.zoltan@gmail.com
