Álom: „Az alvás felszínes időszakaiban jelentkező, főképp képszerű tudattartalmak, melyeknek vallásos babonás jelentőséget tulajdonítottak.”
Álmok: „a tudatalattiból - amely a tudat kikapcsolása után, alvás közben uralkodik - származnak.
Az ellentétes értelmű lexikonok, természetesen ellentétes értelmű maghatározásokra jutottak, az álmokat illetően. Hol az igazság? Az alvás és az álom mibenlétét még ma is kutatja a természettudomány. Eredményeik csak részlegesek lehetnek, mert a csak objektív megismerésre szorítkozó tudomány nem igen tud mit kezdeni a létezés szubjektív elemeivel, amit például az alvás eredménye jelent, az álom.
Az álom mibenlétének megértéséhez elengedhetetlen dolog az, hogy a valóságot objektív és szubjektív tényezőnek tekintsük egy időben. Mégpedig olyan módon, hogy a valóság objektív „fele” csupán egy tízezred résznyi a szubjektív vonatkozásához viszonyítva. Ezt a fizikai tényt bármelyik anyag atomja igazolhatja azzal, hogy a teljes atom térfogatában, az atom objektív alapelemeinek a térfogata, csupán egy tízezred részét képezi együttesen a teljes atomtérfogatnak. Ha tehát a protonok, a neutronok és az elektronok térfogatát összeadjuk elméletben, akkor az eredmény éppen egy tízezred része lesz, az adott atom teljes, működő térfogatának. Vagyis, a többi kilencszázkilencvenkilencezer kilencszázkilencvenkilenc ezred része kizárólag szubjektív, ha ugyebár már nem objektív. És anyagi szempontból az embert is ilyen arányú atomok sokasága építi fel. Vagyis bennünk is, az objektivitás a legkevesebb. Egy felnőtt emberben például, az objektív atomos alkotóelemek bele férnének egy kávéskanálba, ha össze lehetne terelni őket valamilyen módon. Bőven van hát hely bennünk a szubjektív tulajdonságokat képviselő lelkiségnek és szellemiségnek.
Az pedig, eleve érthetetlen számomra, hogy annak ellenére, hogy az életünk egy harmadát szükségszerűen átalusszuk, hogy pihentessük a szervezetünket, és közben képszerű tudattartalmakkal álmodunk, az kizárólag valamilyen vallásos babona eredménye legyen. A csupán materialista neveltetésben részesült emberek is álmodnak. Az ő álmuk mivel magyarázható? Igaz, hogy a kislexikon múlt időben beszél az álmokról, de mivel nem folytatja a jelenben uralkodó meghatározásokkal, ezért igen szegényes és igénytelen az álom fogalmának magyarázata során.
Az anyagi létezés minden formája rezgés, ezért az atomokból felépült anyagi halmazok is rezegnek. Így az ember agya is, amely az elménk anyagi kiterjesztése, szintén rezeg. Az elménk mindig más és más frekvenciájú rezgésre kényszeríti az agyunkat, másodpercenkénti EEG hullámokat bocsátva ki. A hangulatunkat kifejező érzelmeink pedig, még az éber tudati állapotban lévő agyunkat is, erősen különböző frekvenciájú rezgésekre serkentik. Ezért az érzelmeink hullámzásának függvényében változik a viselkedésünk is.
- Éber tudati állapotban béta hullámok mérhetők. 15-20 / mp
- Az alvás mélyülésével lecsökken az alfa hullámig. 8-10 / mp
- Felületes alvásnál tovább csökken. 4-8 / mp
- Igazán mély alvásnál az EEG hullám még mélyebbre csökkenhet.
A 4-6 EEG-vel alvó ember, ha már álmodni kezd, agya béta hullámokat sugároz ki, amelyek pedig, az éber tudati állapotra jellemzőek. Vagyis, álomban az érzékelés, hasonlóan működik, mint az éber tudati állapotban. A tudati agyrész tehát valósnak fogadja el. A felületes alvás során az agy és az érzékszervek kapcsolata csökkent képességű ugyan, de aktív. Ezzel szemben az álom arra utal, hogy az agy máshonnan kap érzéki információt, és már át is hangolódott arra a „sávra”. Az álom periódusából csak drasztikus külső inger hatására képes az alvó ember felébredni. Az agy ilyen átkapcsolt tudati állapotában a test belsejéből kap csak érzéki információt. Ezek biológiai, fizikai és pszichés eredetűek lehetnek. Többnyire azonban mindhárom keveréke. Mivel az agy funkciója az, hogy aktívan figyelje az érzékszerveink információs áradatát, ezért az elalvás során szükségszerűen hangolódik át olyan tudati állapotra, ahonnan újabb információs áradat érkezik felé. Mivel alvás közben minden ébrenléti kényszertől megszabadulunk, így az álom spontán, minden különösebb cél nélkül zajlik, ezért a gondolataink az álom periódusában nyerik el a szubjektivitásunk lehető legmagasabb fokát. Mégpedig azért, mert az álomban hatástalanok a tudatosan kialakult gátlásaink. Tudományos meghatározás szerint ugyanis, az ember nem más, mint szubjektív-objektum. Azaz olyan önálló objektív anyagi létezés, amely az elméje segítségével szintén önálló, és így sajátságos szubjektív érzékelésre és tudatos önkifejezésre képes. Tudatos elmeállapotban a szubjektív önkifejezési képességünk erősen korlátozott, mégpedig a tanult törvények, szabályok, és az általuk kialakított gátlásaink miatt.
Egy elmebeteg ember például, úgy gondolkodik, beszél és cselekszik, mintha a tudatalattijának a vezérlése alatt érzékelt álmaiban élne, és így gátlások nélkül hajtja végre az ingerei által diktált cselekedeteket. Tetteit, az érzéki csalódásai miatt, látomások és víziók vezérlik, és ebben a szubjektív éber-álomban gyűjti össze az élete tapasztalatait. Ezek biztosítanak számára hitelesnek látszó valóságot, amely persze, számunkra teljesen irracionális. És ezt az élményt találja meg a kábítószerrel élő egyén is, azzal a különbséggel, hogy ő legtöbbször, a kábító hatás elmúltával, visszatér az objektívnek elfogadott valóságához. Így az őrült és a kábítós közös jellemzője, hogy cél nélküli tudatalatti élményüket keverik, vegyítik a tudatos valóságukkal.
Normális éber, öntudatos elmeállapotban, a relatív emberi tudat mindig viszonyít. Ezt a funkcióját kikapcsolni soha nem lehet, hiszen éppen ezen a módon viszonyulunk a környezetünkhöz. A külvilág ingereit felfogva az érzékszerveink által, folyamatosan információval látjuk el az elménket. Éppen ettől relatív számunkra minden, hiszen nem közvetlenül tapasztal az elménk, hanem csak a csalóka érzékszerveink közvetítése által. Ezeket az információkat az elménk, a tudatalattinkban tárolt emlékeinkhez viszonyítja, majd megítéli, amely ítélet nem más, mint a viszonyításunk eredménye. Az így kialakult viszonyítási eredményeink hatására mindig módosul valamennyit a valóságról alkotott elképzelésünk, és éppen ehhez a belső, sajátságos szubjektív valóságképünkhöz szeretnénk igazítani az elkövetkező objektív viszonyainkat. Így születnek meg a vágyaink, kívánságaink, terveink, mint lehetséges igényeink, amelyek az új, már módosult hitünk valóságképében észlelhető hiányosságok pótlására irányulnak. Ilyenkor az emberi tudat terveket sző, a hiányok pótlására, és azt mentális képi formában is megjeleníti a tudatunkban. Ez a reális elképzelés. Az elképzeléseink alapján tudunk tervrajzot készíteni, vagy egyéb megoldásra szorítkozni, azok objektív megvalósulása érdekében. Majd a kínálkozó objektív lehetőségek felhasználása révén, megvalósítjuk a vágyaink által megtervezett elképzeléseinket, az objektív valóságunk szerves részeként. Így a mentálisan módosult szubjektív valóságképünk ismét kiteljesedhet az objektív valóságunk tapasztalati szintjén is.
Egészen más a helyzet azonban akkor, amikor elalszunk. A külvilágból érkező információk lecsillapodnak, mert az alvás ideális előfeltétele a csendes, nyugodt, ingermentes környezet. Az agy működése azonban ilyenkor sem csillapodik, hanem sokkal több energiát tud a szervezet karbantartására fordítani. Ezért az alvó ember mindig sokkal ideálisabban gyógyul a betegségeiből. Ez a feladat azonban, nem meríti ki az elménk lehetőségeit maradéktalanul, ezért amint a szervezet funkcionális egységeit az alvás feltételeihez igazította, máris új elfoglaltságot keres magának. Ha pedig, a tudati agyrész érzékszervei felől erősen korlátozott információk érkeznek számára, akkor a tudatalatti agyrész felé fordul, hogy onnan csillapítsa információs igényét. Azt tudnunk kell, hogy a tudatalattink nem viszonyít, hanem az a mi elménk abszolút része. A test és cselekedet vezérlésünket végzi, a tudatiból nyert hitbéli utasítások végrehajtásáért felelős, és az emlékeink raktára. A tudatink pedig, éppen a tudatalattink mentális közegében keres információt magának. Mivel pedig, ebben a folyamatban semmiféle tudatos tervszerűség nincsen, ezért a tudat számára értékelhetetlen információhalmaz merülhet csak fel, amelynek a mentális képi megjelenési formája éppen az álom. Ez az álom az esetek többségében teljesen közömbös a tudat számára, ezért ítéletet sem alkot róla, csak a felébredés után válik komikussá számunkra. A komikusan érthetetlen jellege közömbös vagy nevetséges számunkra, így a nevetés által, végleg kitöröljük a tudatunk adathalmazából. A nevetés ugyanis az elme „radírja”.
Ha azonban, a tudatalattiba negatív hit épült be, a tudatos ébrenlétünk alatt, akkor az olyan ártó hit, az álom periódusában felszínre kerülhet, és értelmet adhat az álom számára. Ilyen negatív hit a félelem, a féltékenység, az irigység, az iszonyat, Stb., vagyis a szeretet hiányából fakadó érzelmeink. Az ilyen értelmet nyert álom már fontos az elménk tudatija számára. A tudatalattiból nyert információk alapján alakít ki mentális képet, azaz álmot, majd az ítélete sem marad el. A tudatink ítélete emocionális, azaz érzelmi riadalom, iszonyat vagy undor, mint a tudati agy testünkre ható fizikai, objektív megerősítései. Ezek a fizikai érzések pedig, már olyan negatív információkkal telítik a tudatinkat, amelyek már stabilan értékelhetőek, ezért az ember úgymond észhez tér, ismét a tudatija veszi át a hatalmat a teste felett, és az alvó egyén felriad. Bár nyugtázza magában tudatosan, hogy a rémkép csupán álom volt, de nem tudja az álomképet törölni az elméjéből, így az továbbra is képes lesz hatni az elméjében. Ennek következményeképpen az elkövetkező alvás álomperiódusában ismételten mentális képet tud kialakítani, ami ismét rossz álmot jelenthet. Így működnek a rémálmaink.
Ha pedig, a tudatalattinkba pozitív értékű hitek épültek be az elalvásunk előtt, akkor az a hit az álom periódusában felszínre kerülhet, és pozitívan értékelhető információval látja el a tudatit. Így ott olyan mentális képek alakulnak ki álomként, amelyek pozitív emocionális élményt nyújtó érzelmek kiváltását eredményezik, és nem sértik az alvó ember pihenését. Ilyen pozitív mentális kép kialakítására csak a szeretet képes. Az ilyen álmok tovább pihentetik a szervezetet, és nem merítik ki az elmét sem. Ezek a sokszor visszatérő kellemes, nyugtató álmaink.
És funkcionálisan ugyanígy működik egy újabb álomtípus, amit én egyszerűen kreatív álomnak neveztem el. Természetesen a kreatív álomhoz is szükséges, hogy a tudatalattiba állandóan szeretetteljes információkat ültessünk el, még az ébrenlétünk tudatos állapotában. Vagyis, ártó, kellemetlen információk ne zavarhassák meg az alvásunk pihentető periódusait. A kreatív álomra az a jellemző, hogy a tudati állapotban kialakított gondolatsor az álom periódusába átmenthető, majd ott folytatható. Csakhogy, ameddig a tudatos állapotunkban az ismereteink hiányosságai és a gátlásaink korlátozzák egy gondolatsor lehetséges befejezését, addig az álom periódusában nincsenek ilyen korlátok. Vagyis az álomban a tudatos gondolatsor nemcsak tovább folytatható, hanem teljesen be is fejezhető. A tudatalatti számára ugyanis a lehetőségek korlátlanok. Így az elalváskor átmentett gondolatsor folytatható az álom periódusában is.
Így működik a nagy gondolkodók, az igazi tudósok, a nagy művészek agya. Ők mindig valami új dologgal kívánnak előrukkolni, hogy a közönségük figyelmét lekössék. Ezért még elalvás előtt is az új, izgalmas elképzelés foglalkoztatja az elméjüket. Tudatukban, az elképzelés szintjén mentális kép alakul ki, amely megpróbálja számukra vizualizálni a tervüket. Szinte aludni sem hagyja őket az izgalmas gondolat. Majd pánikszerűen mégis elalszanak, és azonnal mély álomba merülnek. Ilyenkor a tudatosan kialakított elképzelésük mentális képi formája megmarad, amely az álom periódusában tovább tud teljesedni. Ilyen formán az álmodó agyi képességei gyakorlatilag határtalanok, amely által a tudatalatti abszolút szubjektív lehetőségei maximálisan érvényesülhetnek. Ez a tény pedig, olyan emocionális, érzelmi impulzusokat indítanak el az agyból, amelyek a test érzelmi felfokozottságát eredményezik. Ezek a fizikális érzések pedig, úgy elhatalmasodnak a testükön, hogy pozitív érzésekkel telítik a tudati agyrészüket. Ez már stabilan érzékelhető és értékelhető információhalmaz, ezért az alvó egyén észhez tér, felriad, és azonnal örülni tud az álma eredményének. Tudatosan is képes értékelni azt, amit megálmodott. Én magam is sokat köszönhetek a kreatív álom mentális lehetőségének. Sok olyan elmélet, amely szinte már nem hagyott elaludni sem, éppen az álmaim alatt nyertek értelmet. De a legtöbb ember álmodott már kreatív álmot, az igazán nagy szüksége esetén.
A kreatív álmot látó ember, megoldást találhat álmában, az ébrenléti állapotában felmerült és megoldhatatlannak látszó problémájára. Tudatalattijából olyan részletek és technikai megoldások jelennek meg, amelyek ébrenléti, tudatos állapotában rejtve voltak előtte. Azért, mert a tudatalatti az elménk abszolút része, így képes az elménk Isten mindent tudásából meríteni, a szükségünk szerint. A szükséget pedig, az előzetesen elképzelt, és az álom periódusába átmentett aktuális téma realitásának hiányosságai képezik. Itt az álom egészen más szintű vizuális élményt biztosít, amely minden ébrenléti kényszertől és feltételtől mentes. Aki célt tud adni az álmainak, bizony sokkal többre képes, mint az átlagember. Átlag feletti emberré válik, aki az élete során felmerülő problémáira megoldást képes találni, mégpedig az álmaiban. Korlátot pedig, csak a korlátolt emberi tudat szabhat, amely az álom periódusában csupán megfigyelő szerephez jut.
A kreatív álom megtanulható. Aki ugyanis, az alvása időtartamát rögtön a mély álom ciklusával képes kezdeni, máris átmentette a tudattartalmait az alvása ciklusába. Lefekvéskor tehát nem kell azonnal az édes pihentető alvásnak átengedni a „mentális teret”, hanem éppen ellenkezőleg, valamely aktuális vágyunk tudatos, és így reális elképzelésével kell foglalkoznunk oly módon, hogy a tudatos képzelet lehetőségével mentális képet, elképzelést kell kialakítani az elménkben. Mégpedig a lehető legrealisztikusabb elképzelést. És ezzel az izgalmas elképzeléssel kell foglalkoznunk gondolatban mindaddig, ameddig a teljes mentális kimerültségtől álomba nem zuhanunk. Vagyis, a tudatosan fenntartott gondolatsor nem szakad meg elalváskor, a mély álom eléréséig, hiszen az elalvás megszokott hosszadalmas stádiuma kimarad, és az ember közvetlenül a mély alvással kezdi a folyamatot. Vagyis a tudatos valóságkép azonnal álomképpé formálódik. És ameddig a tudati agyrész gondolatai el nem kalandoznak, addig közvetíteni tudja az álomképhez csatolható reális elvárásainkat, amelyek alapján a tudatalattink folytatni tudja az álomba mentett valóságkép kialakítását. Mivel pedig, az álomkép formálását a tudatalatti agyrészünk végzi, ezért ez a mentális folyamat már teljesen mentes a tudatosan megismert feltételek által diktált korlátozottságoktól. Vagyis ebben a mentális folyamatban nincsenek előfeltételek, ennél fogva abszolútak az álomkép kialakulási lehetőségi. Tudatosan már nem irányítható ugyan a mentális folyamat, de a tudatink figyelmét erősen leköti, mert számára információs áradatnak minősül. Ezért az álomkép formálódása, alakulása folyamatosan tudatosulhat. A kreatív álomba menthető gondolatok csak a mi fantáziánktól függnek, bármilyen témakörrel foglalkozhatunk, amelyek izgatnak, nincsenek feltételek. És az átmentett gondolatképek álomképei pedig, már teljesen függetlenek a tudatos agyrészünk korlátozottságaitól.
Érdemes szólni a jós típusú álmokról. Ha ugyanis valaki tudatos elméjét a múlt, a jelen és a jövő rejtélyei foglalkoztatják, és elszántan kutatja annak lehetőségeit, akkor alvó állapotában is képes arról álmodni. Így a jós álmok is kreatív álmok. Mindig a legizgalmasabb, a legelszántabb gondolataink képezik a teremtésre méltó hiteinket. Az álom periódusát az idő sem korlátozhatja. Ezért éppen ugyanúgy megálmodhatjuk a jövő bármely eseményét, ahogy a jelen vagy a múlt eseményeit is. Az álomban ugyanis nem uralkodik rajtunk az ismert három dimenzió, és az idő sem. Új dimenzió kerül előtérbe, egyfajta teljes dimenzió, amely minden lehetséges feltételnek képes eleget tenni, mert nem relatív dimenzió. Ezért az álomban nincsenek törvények sem, e miatt a bűn és a kegyelem fogalmai is értelmüket veszítik. Ez egy más világ, amelybe teljes bepillantást nem nyerhetünk, amíg élünk, de a kreatív és a jós álmok segítségével mégis ízelítőt kaphatunk belőle.
A tartós álmatlanság, a kimerültség fokozódásával, memóriazavarokat idéz elő, amely hallucinációkkal jár. A kimerült és fáradt ember alváskényszerrel küszködik, és a szervezete a pihentető alvás érdekében mindent képes feláldozni. Így például, sokan szenvednek súlyos balesetet úgy, hogy autóvezetés közben elalszanak. Az alvás periódusában ugyanis az idő nem játszik realizálható szerepet, így az alváskényszer ellen küszködő ember éppen az ébrenlét és az alvás mezsgyéjén próbál éber maradni. Az autóból való kitekintés közbeni pislogása egyre jobban elnehezül, egyre hosszabb valós idejűre változik, amely éppen ugyanúgy csak egy pillanatnak tűnik a tudata számára. És ahogy az izgalmas feladatok frissen és ébren tartanak bennünket, úgy az unalmas és monoton események alvásra ingerelnek. És álmos állapotban az autóvezetés is monoton időtöltésként jut érvényre, amely könnyen alvásra késztethet bárkit.
Vannak persze olyan emberek is, akik kimondottan rossz alvók, alvászavarokkal küszködnek. Az ő állapotukat az idézi elő, szinte minden esetben, hogy valamilyen formában vétenek az Univerzumunkban kialakult Isteni szeretet-törvény ellen. Isten természetes szeretetáramlata ellen tevékenykednek valamilyen formában, így nincsenek lelki egyensúlyban.
Az alvás hiányát szándékosan is elő lehet idézni. Ezt már rég óta versenyszerűen űzik.
1965-ben: Randy Gardner 264-óra
1977-ben: Maureen Weston 449-óra
1990-ben: Robert Mc Donald 453-óra 40-perc
Az alvás hiányával járó mentális rendellenességeket egy jó, pihentető alvással meg lehet szüntetni. A szándékos alvásmegvonásnak káros utóhatásai nem maradnak. Ezt állítják azok, akik rendszeresen részt vesznek az ilyen versenyeken. Bár az is igaz, hogy a szándékos álommegvonás viszont, kínzási forma volt a múltban, és őrületet is elő tudott idézni embereknél. Vagyis az olyan alvás, amelynek folytán az álomperiódusokat tudatosan kiiktatták úgy, hogy nem hagyták álmodni az alvó embert.
Átlagban négyszer, ötször álmodunk egy éjszakai alvás idejében. Ezt a tényt, az álmot visszajelző REM- fázis igazolja, az álom-kutatók számára. Az azonban koránt sem biztos, hogy az álom élménye párosulni fog az álom emlékével. Sokan állítják ugyanis azt, hogy ők sohasem álmodnak. Ez persze így, ebben a formában nem igaz, mert ők is álmodnak, hiszen a REM- fázis náluk is észlelhető, csak az ő elméjükben nem tudatosul az álom emléke. Így semmire sem emlékeznek. Pedig, ahogyan az alvás hasznos eleme az életünknek, úgy az álom is hasznossá tehető. A tudatosan álmodó ember számára ugyanis a kínálkozó lehetőségek korlátlanok.
Sok híres ember, éppen az álmaiba átmentett és realizálódott elképzeléseinek köszönhetően vált híressé. Igen jó példát szolgáltat számunkra Edison esete. Ő például úgy pihent, hogy közben két vasgolyót tartott a kezében, egy bádogvödör fölött. Közben elmélkedett egy-egy aktuális izgalmas problémáján. Majd az alvás periódusába merülve önkéntelenül elejtette a golyókat, amelyek természetesen felriasztották őt, miközben a vödörbe estek. Majd újra és újra kezdte mindaddig, ameddig a vasgolyók csörömpölése már hatástalannak bizonyult. Csakhogy addigra annyira kimerült, hogy az elalvás periódusa helyett egyből a mély álom periódusába merült. Így a tudatosan fenntartott gondolatait az álom periódusában folytatni tudta az elméje, és ezzel a módszerrel sok találmányát álmodta meg. Ez is egy módja a kreatív álom megvalósulásának, bár kissé drasztikusnak tartom.
És végül ide illik egy idézet, amely az álmokkal szemben tudatlan emberekre utal.
„Lelkünk tudattalan világa legjellemzőbben álmainkban mutatja meg magát. Az az ember, aki nem figyel álmaira, vak! A világ legcsodálatosabb könyvtárában vakként botorkál.”
Szepes Mária
Az álom lehetőségei korlátlanok, csak tudni kell élni velük. Mindenkinek szeretetteljes szép álmokat kívánok, szükség esetén pedig, nagyon szép és jó megoldásokat eredményező kreatív álmokat.
Matécz Zoltán
matecz.zoltan@gmail.com
