(Matematikai - relativitás. )
Az oszthatóság és az oszthatatlanság mibenléte.
Az anyag oszthatatlanságának filozófiai elve alapján, már az ókori bölcsek eljutottak az objektív oszthatatlan fogalmához, amit az atomban határoztak meg. Természetesen nem abban az atomban, amit ma atomnak nevezünk, hanem abban a valójában oszthatatlan objektív alaptömegben, amit a tudomány, azóta is keres és kvantálni próbál. Elvileg létezik. A jelenlegi atom, pusztán a türelmetlen, és így megbízhatatlan utókor képviselői miatt kaphatta meg az atom, vagyis az oszthatatlan minősítést, mert a névadás pillanatában nem voltak képesek még továbbosztani, felbontani. A valós oszthatatlan még rejtve van előttünk.
Nézzük az oszthatatlanság fogalmát egészen más aspektusból, szubjektív nézőpontból, a halmazelmélet szemszögéből. Van az Egység, amit a teljes szubjektív alaphalmaz jelképez. Ez gyakorlatilag az objektív oszthatatlanok abszolút teljes halmaza. Attól szubjektív, hogy rajta kívül már más halmaz nem létezik, így külső objektív adottságai nincsenek. Ez hát az Univerzum primer halmaza. Egy-ségként minden objektív tényezőt magában foglal. Mivel pedig, abszolút halmazként mindent magában foglal, ami létezik, ezért hozzáadni vagy elvenni belőle nem lehetséges. Ha pedig, elkülönült szekunder részhalmazok alakulnak ki benne, objektív megnyilvánulásokként, akkor azok továbbra is a primer alaphalmaz szerves részét képezve érvényesülnek, mert végül is nem osztották meg azt, hiszen benne maradtak. Ráadásul, minden létező szekunder részhalmaz, objektív tömegállapottal és szubjektív közegállapottal jellemezhető testként érvényesül, egyazon időben, az Univerzumon belül. Így az objektív oszthatatlannak egész számú többszörösei, vagy az Egy-séget jelentő szubjektív alaphalmaznak egész számú hányadosai egy időben, tehát mindenképpen abszolút értékkel bírnak.
Az abszolút Egy-ek abszolút halmaza az Egy-ség, ez az abszolút oszthatatlanság alaplényege.
Az Univerzum Egy-sége maga az objektív oszthatatlanok teljes halmaza:
1-ség : 1 = 1
Az Univerzum objektív alapegységei az Egy-ek, megsokszorozni őket nem lehet, mert:
1-ek * 1 = 1
Minden létező test szintézis, mégpedig az objektivitást képviselő Egy-ek, és az általuk felépített szubjektivitást jelentő Egy-ség dualitásának a szintézise, ezért minden test alapvetően magán viseli az objektív oszthatatlanság és a szubjektív oszthatatlanság jegyeit is, így minden test abszolút értékkel bíró tömeg és közeg, egyazon időben.
1 * 1 = 1 Ez a képlet az objektív oszthatatlanság alaptétele.
Az Egy-es szám momentuma és abszolút alapja kell, hogy legyen a matematikának, a "konkrét" alapja a filozófiában, tehát tézis.
1 : 1 = 1 Ez a képlet a szubjektív oszthatatlanság alaptétele.
Az Egy-ség momentuma, az "általános" alapja a filozófiában, a matematika a végtelennel próbálja meghatározni, tehát antitézis.
1 * 1 * 1 * n * 1 = 1
Ez a két alapképlet az objektív és a szubjektív oszthatatlanság szintézisére utal, amely minden n-dik szekunder részhalmazban az individualitást, az abszolút és oszthatatlant képviseli, úgy objektív, mint szubjektív módon.
1 : 1 : 1 : n : 1 = 1
Az összeadás és a kivonás matematikai műveletei, az Univerzumban megnyilvánult és létező szintézisek, individuumok közötti viszonylagosságra utalnak, ami a szintézisek között folyamatosan fennáll. Míg az osztás és a szorzás a megnyilvánult szintézisek abszolút értékű állapotait határozzák meg, addig a kivonás és az összeadás azok relatív viszonyaira utalnak, a változékonyságukra, az egymástól függő befolyásoltságukra. Az a tény, hogy a természettudomány alapját képező matematika, miért nem így fogja fel a dolgot, abból ered szerintem, hogy a matematikusok, a matematikai abszolút értéket, nem a megfelelő módon határozták meg.
"abszolút érték:(mat) minden valós szám az úgynevezett számegyenes egy pontjával ábrázolható. Ennek a pontnak és a számegyenes 0 pontjának a távolsága (pontosabban a távolság mérőszáma) a megfelelő valós szám abszolút értéke. Pl. a +5-nek és a -5-nek egyaránt +5 az abszolút értéke."
Nagyon helyes és kézenfekvő dolog, hogy az abszolút értékeket lineáris számegyenesen lehet a legegyszerűbben ábrázolni. Azt azonban, elemi hibának tartom, hogy az abszolút érték meghatározásához a nulla pontot használjuk. A nulla ugyanis, egy teljesen lenullázott, ürességet, nemlétezést jelent, tiszta lapot. Erre a relatív matematikának lehet, hogy szüksége van, de az abszolút értékeknek nincsen. Az abszolút érték szempontjából teljesen mindegy, hogy melyik szám a kiindulópont. Tulajdonképpen egy szám abszolút értéke éppen azt jelenti, hogy az abszolút alapszámot hányszor kell önmagával összeadni ahhoz, hogy az adott abszolút értéket nyert relatív számhoz jussunk. Márpedig, a nullát akárhányszor is adom össze önmagával, az mindig nulla marad. Ilyen szám csak egy létezhet, mégpedig az Egy-es.
Gyakorlatilag arról van szó, hogy az Egyes szám nem abszolút értékű szám, hanem éppen ő maga az abszolút érték a matamatikában, az etalon, minden lehetséges matematikai viszonyítás alapja. Abszolút számként, minden egész valós számban benne van az Egy, mégpedig éppen annyiszor, amennyi az egész szám abszolút értéke. Mert az abszolút érték, éppen azt mutatja meg, hogy az abszolút értékkel bíró számban, az abszolút Egy-et hányszor adtuk össze. Így az abszolút értékkel bíró számok végül is, mind relatív számok, éppen az abszolút Egy-hez viszonyítva.
1= 1 = 1 Egy darab abszolút egyes
2=1+1=(1*1)+(1*1)= 2 Két darab abszolút egyes
3=1+1+1=(1*1)+(1*1)+(1*1)= 3 Három darab abszolút egyes
(abszolút érték) (relatív érték)
Abszolút számként, minden szám továbbra is adott helyértékű Egy-es, de abszolút értékkel bíró relatív számként éppen annyi Egy-es mennyiség, ahányszor az Egy-eket numerikusan összeadtuk. Minden relatív számrendszer nullával vagy origóval kezdődik. Abszolút értékét a nulla is csak az Egy-hez képest nyerheti. Ezért a relatív számrendszerek nem a létezést mutatják, hanem a létezők állandóan fennálló viszonyaira utalnak csupán Az abszolút számegyenes Egy-el kezdődik és minden tagja az első Egy-el teljesen egyenértékű szintén Egy, amelynek az aktuális abszolút értéke az a relatív valós szám, amely megmutatja, hogy éppen hányadik abszolút Egy a lineáris sorban. Az abszolút számegyenesen tehát, csak Egy-esek vannak és ezek teljes, abszolút halmaza maga az Egy-ség, ami maga a szubjektív oszthatatlan. A matematikai Egy-es geometriai megfelelője a pedig, a pont. A magányos Egy-es, vagy az objektív alaptömegű pont, nemcsak objektív oszthatatlan, hanem abszolút értelemben véve szorozhatatlan is, hiszen az abszolút hányadosa éppúgy Egy, mint az abszolút szorzata. Vagyis, önmagával határozható meg csak, ami az abszolút gondolkodásmódban természetes, de a relatívban abszurd.
1 : 1 = 1 = 1 * 1
Ez azért van, mert a relatív számegyenes, az abszolút számegyenesből kiragadott, és általunk belátható részlet csupán. Így az alapul választott Egy-hez viszonyítva, a többi Egy már valós számként, abszolút értékével különböztethető meg a kiválasztott abszolút Egy-től. A relatív számrendszerekben negatív előjelű abszolút értékű számok is vannak, ezért a reális tükrözhetőség miatt abszolút értéket nyert a nulla is. Sőt, éppen e miatt az abszolút érték miatt, lett a nulla a relatív számegyenesek alapja, kiindulópontja. Így a nulla végül is, viszonylagos nemlétezést, matematikai eseménytelenséget jelent. Tehát, a nullának is az Egy-eshez képest van csupán reális abszolút értéke, így a nulla is valós relatív szám lett. Ezért a létező valós világban, nemlétezni csak relatíve lehet. Így a relatív vonatkoztatási rendszerek kiindulópontja az origó, míg az abszolúté továbbra is az első Egy.
A nulla természettudományos megfogalmazásai:
* "nulla: két egyenlő szám különbsége; a számegyenes kezdőpontja a pozitív és a negatív számsor között; mérőeszközök skálájának kezdeti pontja. A nullát feltüntető számjegyet (0) zérusnak is nevezik. Számok helyérték szerinti írásakor azt jelzi, hogy az adott helyértéknek megfelelően nincsen egység, pl. a 606 esetében nincsen tízes. Átvitt értelemben valaminek a legalacsonyabb foka; az eredménynek úgyszólván teljes hiánya."
* A nullától egyenlő távol levő pontokra azt mondjuk, hogy abszolút értékük egyenlő.
* A nullát, amely a változatlanságot jellemzi, szintén egész számnak tekintjük, de nem soroljuk sem a pozitív, sem a negatív számok közé.
* "nulla, zéró, zérus:(mat) a kivonás elvégezhetősége érdekében értelmezett egész szám (n-n). A nulla, az az egyetlen valós szám, amely minden pozitív számnál kisebb és minden negatív számnál nagyobb. A nulla az összeadás úgy-nevezett neutrális eleme, vagyis a+-0=a. Bármely számot szorozzuk is nullával, az eredmény nulla. A nullával való osztás nincs értelmezve."
*
Tehát, a nulla az értelmezések szerint is a legrelatívabb valós szám, amely csak a relatív számrendszerek kényszerű kiindulópontja lehet. Az abszolút értékek pedig, akkor is abszolút értékeket jelentenek, ha viszonyításukat nem a relatív nullához kötjük, hanem az abszolút Egy-hez. Ezen kitétel értelmezése pedig, azért fontos, hogy a valós létezés, a relatív valós számok birodalmában is értelmet nyerjen. Ha ugyanis, a nulla maradna az abszolút értékek viszonyítási alapja, akkor továbbra is a nemlétezés uralná a relatív gondolkodásmód matematikai alapját.
A nulla funkcionális jelentése szerint, arra utal, hogy az abszolút lineáris számskálán relatív viszonyítás történik, amelynek valós elemei lehetnek, az éppen kiválasztott Egy-es alatti negatív számok is, amelyek a relatív rendszerben éppúgy abszolút értékkel bírnak, mint maga a nulla, vagy a pozitív számok bármelyike. Valós számként a nulla, a helyértékek értelmezése szerint, elfoglal ugyan egy valós pozíciót a számsorban, de mégis azt jelzi, hogy a nullával jelölt pozícióban nincsen valós számként értékelhető számegység. A nulla tehát, valós érték nélküli pozíciót jelöl annak ellenére, hogy a matematika valós értékű számként kezeli. Vagyis, a matematika, talán valamilyen humánus megfontolás alapján, megtartja a nulla valós értékét annak ellenére, hogy az a legkisebb valós pozitív számnál kisebb, és a legnagyobb valós negatív számnál nagyobb. Ez így, ebben a formában abszurd, mert így valós számként sem a pozitív, sem pedig, a negatív számhalmazhoz nem tartozik. Akkor pedig, nem lehet valós szám.
-1 < 0 < +1
Jobb, ha a nulla csak a matematikai ciklikusságra utal, a perioditásra, amely szerint x egységet képzelhetünk el a relatív tudatunk segítségével az abszolút skálán. Így a nulla logikailag feltételezett nemlétezést, tehát relatív alapállapotot jelent. A nulla, a semmi, a nemlétezés, ami nincsen, és nem létezhet, mert paradoxikussá tenné a lét kérdését. Abszolút értelemben pedig, éppen fordítva van, csak a nemlétezés nem létezhet. Minden lehetséges relatív létezés alapjaként az abszolút LÉTEZÉS, Isten is létezik, ez létkérdés. Igazából csak Isten van abszolút értelemben véve, különböző relatív megjelenési formákat öltve. Valójában sohasem igazán a lét a kérdéses, hanem a nemlét, ami csak relatíve létezhet. Isten mindig is volt, van és lesz. Lelkisége abszolút. Aki a szubjektív szellemi teremtésen keresztül, az objektív anyagi megnyilvánulásokon át, a jelen „objektív” létezést is megvalósította. Így minden létező dolog az abszolút Isten relatív része, teremtménye. Az a tényszerűség, hogy az Egy-es oszthatatlanok által felépített Egy-ség, alaptömegek által felépített alapközeg, az alaphalmazt ellentétes tulajdonságokkal ruházza fel. Mégpedig, az alaptömegekre jellemző objektív alaptulajdonsággal, és az alapközegre jellemző szubjektív alaptulajdonsággal egyaránt. Így a szubjektív alaphalmaz önmagában véve duális, tehát szintézisre, változásra képes, amit a teremtés jelent. Innentől fogva, pusztán a nemlétezés lehet csak kérdéses.
1 * 1 = 1 --> Objektív --> Oszthatatlan <-- Szubjektív <-- 1 = 1 / 1
Az abszolút objektív Egy-ek teljes halmaza a szubjektív alaphalmaz, vagyis a primer alaphalmaz, azaz a szubjektív Egy-ség. Ez az oszthatatlanság lényege. Az oszthatatlanság szimbólumát az Egy-es, a relatív számrendszerekben is megtartja, abszolút jelleggel. Sőt, a relatív oszthatóság alapja, éppen az abszolút oszthatatlanság. Oszthatóság gyakorlatilag, csak az oszthatatlanban valósítható meg, csak az oszthatatlanban képes bármilyen osztható megnyilvánulásként létezni. A nullával való osztást, még a relatív számrendszerben sem sikerült megoldani. Így az osztható, a primer oszthatatlan, valamely szekunder részeleme lehet csak. Vagyis, a relatív rész, mindig csak az abszolút egészben fedezhető fel. A részek abszolút halmaza, maga az Egység.
1 × 1 × 1 × n × 1 = 1 Az objektív és a szubjektív oszthatatlanok megteremtik és
1 : 1 : 1 : n : 1 = 1 megnyilvánítják szintézisüket, ami a test létében realizálódik.
Ettől függetlenül teozófikusan, abszolút értelemben, csak az Egy létezik, mert az oszthatatlanra elméletileg minden relatív osztható visszavezethető.
Ahogy a grafikusan ábrázolható számegyenesen a negatív számok abszolút értéket nyernek, úgy nyert abszolút értéket a nulla is, mint a viszonylagos nemlétezés alapja. Így ehhez a viszonylagos nemlétezéshez tükröződik a számegyenes arra utalva, hogy a lehetséges kiindulópont csak a nulla lehet. Csakhogy a számegyenes relatív ábrázolási mód, egy elvileg lehetséges abszolút számegyenes csak Egy-essel kezdődhetne, és minden vele egyenrangú Egy-est tartalmaznia kell, a teljes Egy-séges primerhalmaz ábrázolásáig. A relatív számegyenes azonban, az abszolút számegyenes egy darabkája csupán, részlete, amely a negatív számok létjogosultságát hozzák létre, a tükrözés által. A relatív számegyenes nullája, és negatív tagjai is, egyenrangúak az abszolút számegyenesen. A relatív abszolút érték, csak valamelyik létező Egyeshez viszonyítva létezhet, és éppen arra utal, hogy az általánosból konkretizált Egyes a viszonyítási alap. Ez pedig, szükségessé teszi a nulla szerepét, amely ilyen értelemben véve, éppúgy abszolút értékkel bíró relatív szám, mint minden Egy-estől különböző egész szám. Ha azonban, a korlátozott relatív gondolkodásmódunkkal, csak a relatív számegyenesen létezünk, akkor a nulla látensen elrejti előlünk az Egy, az oszthatatlan fogalmát. Az Egy-et konkrétan észlelni, vagy az Egy-séget általánosan belátni képtelenek vagyunk, mert éppen középen, a dualitásuk szintéziseként vagyunk megnyilvánulva, az oszthatatlan relatív kiterjesztéseiként, teremtményeiként, mi emberek is. A nullának, origónak vagy zérónak nevezett semmi, a nemlétezés létét próbálja kierőszakolni, de a semmi fogalma nem a létező fogalmával áll szöges ellentétben, hanem a valami fogalmával. A valami fogalmának, a semmi fogalma a tagadása, így a léthez közvetlenül nincs is köze. A valami ugyanis, a létezőre utal ugyan, de mindig csak határozatlan formában. Így a létkérdés tárgyalása során a semmi, a nulla, az origó vagy a zéró közvetlenül szóba sem jöhet. A nulla, még a relatív számegyenesnek is csupán, kényszerű neutrális eleme csupán. A létezést pedig, csak az abszolút számegyenesen érdemes értelmezni.
Az abszolút létezés és a relatív nemlétezés mindig ütközött az emberi gondolkodásban. Az abszolút Egy és Egy-ség, valamint a relatív nulla és az Egy-től különböző valós számok reális viszonya, végre lelepleződött. A relatív és abszolút logika ütközése paradoxonokhoz vezetett. Az ilyen hibák, és hiányosságok elkerülése érdekében, módosítani kell a matematika alapjait és az arra közvetlenül visszavezethető részelméleteket. A relatív nemlétezés ugyanis, nem uralhatja az abszolút létezés jogos helyét. Ha pedig, a materialista természettudományok alapját is az abszolút létezés alapeleme tölti be végre, akkor a relatív nemlétezés lenullázott állapota, csak a mindig újra viszonyíthatóság érdekében lesz csupán számottevő. "Lenni, vagy nem lenni..." Mivel pedig, gyakorlatilag is vagyunk, így az abszolút lét többé már nem lehet kérdéses. A nemlétezés pedig, csak relatíve létezhet. Éppen ez a létkérdés lényege.
A felső az abszolút, az alsó pedig a relatív lineáris számskála.
11111111111111111111111111X11111111111111111111111111111111111111111111
" - " 10987654321012345678901 "+"
.
Az abszolút lineáris skálán kiválasztott vonatkozási pont (x) egy létező, tehát valós Egy-es. Ezt vetíthetjük át a relatív lineáris skálára, szintén valós Egy-esként. Majd ehhez az Egy-eshez viszonyítjuk a relatív számok abszolút értékeit. Pozitív irányba egyértelmű a dolog. Negatív irányban azonban, a reális tükrözhetőség kedvéért, a nulla is abszolút értéket nyer, de ez a relatív nem-létezés, az abszolút skála egy abszolút létező elemét tagadja le. Majd innen, a nullától, ismét rendeződik a negatívan relatív, azaz a negatív valós számok abszolút értékeinek a sora. Így a nulla, paradoxikussá teszi a két lineáris számsor viszonyát, és kierőszakolja vele a nemlétezés relatív tényét.
11111111111111111111111111111X111111111111111111111111111111111111111
"-" 109876543212345678901 "+"
.
Ha a relatív lineáris számskálán, egyszerűen megszüntetjük a nulla abszolút státuszát, akkor gyakorlatilag megszűnik a paradoxikus helyzet a két skála között. Kérdés, hogy a relatív viszonyok között élő ember, hogyan boldogul a nemlétezés nélkül? Akkor ugyanis, megszűnik a perioditás képessége, amely biztosítja a matematikai átláthatóságot. A tízes alapú számrendszer nélkül, nem is tudnánk létezni. Az pedig, a nullát használja a perioditás elemének.
012345678910 – Tizenegy darab helyi érték
12345678910 – Tíz darab helyi érték
Valójában nem a tízes, százas, ezres, Stb., egységek kifejezését jelentő nullákkal van baj, hanem csak a számskála kezdőpontjának a nullájával, hiszen az az egy nulla tagad le egy létező helyi értékkel bíró Egyest az abszolút számegyenesről, így biztosítva stabil helyet a nemlétezésnek, a relatív valóságban. A nemlétezés ugyanis, valójában csak ebben az egy pontban jut érvényre.
Ha továbbra is fenntartjuk a két skála közötti ellentétet, ami biztos logikai eltérést jelent az abszolút skálától, akkor az abszolútumtól is távol maradunk, mert a nemlétezésben hiába is keresnénk a LÉTEZÉST. Ráadásul a nulla maradna az abszolút értékek viszonyítási alapja, fenntartva ezzel a nemlétezés relatív tényét.
Az idealista filozófiában az abszolút LÉTEZÉS azonosítható az Istennel, Aki minden objektíve létező tényezőt önmagából teremtett. A nemlétezés ilyen értelemben Isten ellenerejét, a Sátánt jelenti, aki mindig megbújva bárhol jelen tud lenni a LÉTEZÉS-ben, de valójában sohasem uralja azt. Ez a paradoxon kézenfekvő magyarázatot nyer, ha elképzeljük azt, hogy az abszolút skálán ábrázolható LÉTEZÉS, bármely kiragadott relatív részelemében, a relatív számskála miatt, a nulla testesíti meg a nemlétezést úgy, hogy abszolút értéket nyerve tagad le egy létező alapelemet az abszolút skáláról. Így valóságos helyen jeleníti meg önmagát a nemlétezés. Ezért képes, virtuálisan létezni a relatív nemlétezés, az abszolút LÉTEZÉS-ben.
Ide illik egy Biblia vers: János Jelenésekről-17,8.
"A fenevad, a melyet láttál, volt és nincs; és a mélységből jő fel és megy a veszedelemre. És a föld lakosai csodálkoznak (a kinek neve nincs beírva az életnek könyvébe e világ alapítása óta) látván a fenevadat, amely vala és nincs, noha van."
Ez a matematikai gondolatmenet vezetett engem a LÉTEZÉS megértésére, az Istentudatra, és tett Istenben hívő emberré, hiszen az eleve duális szubjektív alaphalmaz Létezését nyugodtan elfogadhatom Istennek. Így vallásoktól független módon, vallási dogmáktól teljesen mentesen, hiszek Isten létezésében. Hitem tehát egyszerű. Hiszek Istenben, aki a hitem teremtője, csupán az a dolgom, hogy teremtésre méltó hiteket formáljak az elmémben. Azok megvalósulását imában kérjem Istentől, és így a megvalósulásukat reményekkel telve várhatom. Ezt a mentális szövetséget várja tőlem Isten, a Teremtő, aki a hitem teremtője. Ezzel a felfogással, nem csupán sodródok az élet viszontagságai között, hanem Isten által, magam irányítom a sorsomat. Isten számára ez nem szívesség, hanem elemi szükségszerűség, hiszen Isten Teremtő volt a Genezis időszakában, Isten a Teremtő ma is, és Isten lesz a Teremtő holnap is, és mindörökké. Teremtési feladat nélkül azonban, munkanélküli. Ezért van szüksége az emberi értelemmel való szövetségre, éppen a teremtés érdekében. A relatív létezés ugyanis, csak az abszolút LÉTEZÉS-ben, Istenben képzelhető el, számunkra ez létkérdés.
Matécz Zoltán
matecz.zoltan@gmail.com
