Hullámok.
Hullám csak valamilyen tömegek halmazának közegében alakulhat ki. Így a közeg alkalmas arra, hogy valamely hatás hordozója legyen, azaz inkább közvetítője, éppen a tömeg szintű alkotóelemei révén. A közeg nem más, mint közel azonos fizikai adottságokkal rendelkező tömegek halmaza. A tömeg önmagában valamilyen objektív erőhatás közvetítésére alkalmas. Közegben azonban, a tömeghalmaz energiaátadásra képes, ahol az energia által képviselt erőeredő átvitelét végzi el. Ilyenkor a tömegek csak rezegnek, miközben továbbítják a kapott rész-erőhatást. Így csak a hatás terjed. A kétféle folyamat minden esetben az impulzus megmaradás kényszerének engedelmeskedik, mert ahogy a magányos tömeg az objektív felületi kölcsönhatásokkal szemben mutat tehetetlenséget, úgy a tömegek halmaza, azaz a közeg, a szubjektív térfogati kölcsönhatásokkal szemben. Az pedig, hogy a közeg tömeghalmazában történő állapotváltozás objektív vagy szubjektív jellege érvényesül-e, kizárólag a közegben történő mozgásállapot változásuk ténye határozza meg. Így eleve kétféle tömeg mozoghat egy adott közegben. Közeghonos és közegidegen.
Közeghonosnak nevezhető az a tömeg, amely a közeget alkotó összes résztömeggel teljesen azonos fizikai adottságokkal rendelkezik, ezért egyenrangú a közeg többi alkotóelemével. Ennél fogva, állapotváltoztató kölcsönhatás esetén, nem képes önállóan továbbítani a kölcsönhatás által nyert impulzusértékét, így kénytelen megosztani azt a többi, vele teljesen azonos adottságú tömegtársával. Az impulzus okozta rezgés tehát, létrejön, de együttes rezgésre kényszeríti a tömegek közegét. Ez az együttes rezgés a hullám, amely által a közeg résztömegei, az impulzusátadás képességével közvetítik azt a hatást, amely az állapotváltozásukat előidézte és fenntartja. Ez a típusú hatásközvetítés szubjektív jellegű, mert ez a feladat, kizárólag a közeg belső résztömegei által, együttesen oldódik meg. Általuk tehát, az energia közlődik, mint az erőeredő hatása.
Közegidegen az a tömeg, amely merőben eltér az adott közeg alkotótömegeinek fizikai adottságaitól. Tömegértékben kisebb vagy nagyobb azoknál. Ha ugyanis kisebb, akkor átfurakodik a közeg alkotóelemei között, miközben, önálló tömegként, maga szállítja azt a hatást, amely egy kölcsönhatás impulzusa által, az átfurakodásra alkalmassá tette. Ha pedig, nagyobb, mint a közeg alkotóelemei, akkor egy esetleges kölcsönhatás impulzusát szállítva, eleve félretolja az útjába kerülő közegelemeket. Így szintén önálló tömegként funkcionál. A közeg alkotóelemei mindkét esetben befolyásolják ezt az állapotváltozást, ellenállnak az önálló jellegű hatásközvetítésnek. Ez a közegellenállás jelensége. Úgy állnak ellen a közeg részecskéi, hogy a méretükhöz képest vesznek át impulzusértéket a számukra közegidegen tömegértékű testtől, így fékezve annak mozgását. Minden átvett impulzusérték pedig, hullámmozgást vált ki a közeg alkotóelemeiben. A közegidegen tömeg nem része a közegben kialakuló részhullámoknak, csak okozója. Ezért, amíg a közegben mozog, sugárzásként jut érvényre. Sugárzás esetén ugyanis, a sugárzásban résztvevő tömegek, maguk közvetítik a kölcsönhatás impulzusértékét, és maguk igyekeznek azt továbbadni, egy újabb kölcsönhatás alkalmával. Mivel pedig, minden tömeg mozgásához közegre van szükség, ezért a sugárzás jelensége is csak közegben alakulhat ki, és a közeg ellenállását váltja ki, valamennyi esetben. A közegellenállás relatív jelenségével találkozunk akkor is, ha egy nyugvó, közegidegen tömeget helyezünk egy áramló közegbe, hiszen az áramló közeg azon részecskéi, amelyek a számukra idegen tömegnek ütköznek, óhatatlanul átadják annak a saját kis impulzusértéküket, amely által, azonos irányú mozgásállapot lendületével ruházzák fel azt. Így a tehetetlen közegidegen tömeg, kénytelen felvenni a közegben létrejött áramlás sebességét, miközben tehetetlenül fékezi a közeg alapáramlását.
Az Univerzum általam elképzelhető halmazelméletének a lényege dióhéjban éppen az, hogy az oszthatatlan pontok résztömegeinek teljes halmaza olyan állandó szubjektív alapközeget képez, amelyből kialakulhat a többi, számára már közegesen idegenné vált testtömeg. És, ha bármely testté megnyilvánult közegidegen résztömeg felbomlik, akkor éppen az oszthatatlan tömegek halmazáig képes csak visszabomlani, így egyszerűen egybeolvad a szubjektív alaphalmaz közegével. Ez a szubjektív alaphalmaz, a legkisebb oszthatatlan tömegértékű alapközegként, tölti ki az összes lehetséges, nála nagyobb tömegszerkezetű egyéb közeget. Így biztosít teret az állapot-változásukra, amit például, a testek tömegének mozgása is jelent. Az Univerzum szubjektív alaphalmaza alapközegként tehát, folyton rezeg, együttrezeg, így azonnali hullám kialakításra képes. Hullámként benne, és általa terjed minden mágneses információ. Mágneses, mert az oszthatatlan tömegekből álló szubjektív alaphalmaz alaptömegei elektromos megoszlásra képtelenek. És információ, mert minden elektron érzékeli a hatásukat, és befolyásolja ez által az anyagok minőségét. Nem összetett testek. Így ők a mágneses hatások hordozói az Univerzumban.
A tömegek halmazának közegeiben alapvetően kétféle hullám alakulhat ki. Longitudinális az a hullám, amelyben a hatást közvetítő közeg alaptömegei, éppen a hatás terjedésének irányában rezegnek. Tranzverzális az a hullám, amelyben a hatást közvetítő közeg alaptömegei, a hatás terjedési irányára merőlegesen rezegnek. A közegben hullámot kialakító rezgő részecskék egyensúlyi helyzete nem változik meg, ezért általuk csak a hatás terjed, kölcsönös jelleggel. Az aktuális hullámot kialakító résztömegek egymásnak adják át azt az impulzusértéket, ami a hullám kialakulását eleve kikényszerítette. Majd a hullám végén, a kölcsönhatási pontban kerül továbbadásra az impulzus, vagy az impulzussorozat. Az impulzus által a hullám egy erőhatást közvetít, míg az impulzussorozat által egy erőhalmazt, azaz sok kisebb értékű erőhatást, amelyek a kölcsönhatási pontban összegződnek energiahatásként.
Egy-dimenzióban gondolkodva, elméletileg könnyen kialakítható és értelmezhető a longitudinális hullám. Úgy kell elképzelni, mintha egy sorban állnának az impulzus átadására alkalmas tömegértékkel bíró részegységek, amelyek egymásnak átadva közvetítenék a mozgásállapot-változásukat kikényszerítő impulzusértéküket. Közben sűrűsödések és ritkulások alakulnak ki a sorukban. Majd a kezdeti rezgő alapállapot, a teljes impulzusátadás után visszaáll. A soros részecskék tömegértékei visszanyerik rezgő alapállapotukat, hiszen az impulzusátadás folyamata már befejeződött. Vagyis, longitudinális, azaz egyenes vonalú energiaközvetítés, csak olyan közegben jöhet létre, amelynek alkotóelemei között még van hely a mozgásra. Ezek az összenyomható típusú közegek. Azt a helyet is közeg tölti ki, csak jóval apróbb tömeghalmaz által felépített közeg. Ez az apróbb tömegszerkezetű közeg biztosít teret, mozgási helyet, a nagyobb tömegszerkezetű közeg alkotóelemei részére. Mert mozgás, és egyéb állapotváltozás, csak valamilyen közegben jöhet létre.
Mint a gázok esetében, ahol a gáz közegének alkotóelemei nagyon aktív mozgáskényszernek engedelmeskedve egymásnak ütköznek, majd visszapattannak egymásról, így azonos értékű nyomást gyakorolva egymásra és a tárolóedény falára. Az ilyen hézagos közegben tud csak kialakulni a longitudinális, azaz 180 fokos, vagyis az egyenes irányú hullám, ahol a részecskék mozgásával azonos irányba terjed a részecskék által közvetített hatás is, az impulzusátadás kényszerének lehetőségével. Ennél fogva a longitudinális hullámban a részecskék mozgása nem számottevő, mert csak az impulzusátadás kényszerére szorítkozik, ezért ebben a hullámformában is a hatás terjed, nem pedig, a hatást közvetítő részecskék. A részecskék csupán előre-hátra rezegnek. Így a kölcsönhatási ponton, ahol átadják az impulzusértéküket, amely lendületbe hozta őket, nyomást gyakorolnak a következő kölcsönhatási felületre. Ez a hullámnyomás, ami a teljes hullámzás idejére fennáll.
A tranzverzális hullám értelmezéséhez és ábrázolásához már két-dimenzióra van szükség. Ez 90 fokos hullám, a sorban álló részecskék tömegértékei között nincsen már hely, hogy előre és hátra irányba számottevően sűrűsödve és ritkulva mozogjanak, mert azok teljesen összenyomhatatlanok. Ezért az esetleges impulzusátadás egyetlen reális módja az, ha a csekély elmozdulásuk oldalirányú. Ezt azonban a közegük mindig korrigálni igyekszik, és folyton vissza-vissza kényszeríti az egyenesnek mondható irány felé, vagyis, éppen a hatásközvetítés iránya felé. Mivel teljesen egyenes nem képes lenni, ezért a leképezhető egyenes mentén, plusz és mínusz irányokba tolódva, szinuszos jelleget ölt. Ezért 90 fokos, mert az impulzusátadást közvetítő részecskék tömegértékei oldalirányban mozognak a hatásterjedés irányához lépest, de az impulzusátadás iránya mégis egyenesnek mondható. Így a tranzverzális hullámban is a hatás terjed csupán, míg a közvetítő közegük részecskéinek alaptömegei továbbra is nyugalomra „törekszenek”. A hatásközvetítés idejére azonban oldalirányban rezegnek, így oldják meg az impulzusátadás reájuk mért kötelezettségét. Az oldalirányú tömegmozgás azt eredményezi, hogy a közegellenállás fokozottabban érvényesül, ezért a tranzverzális hullámok intenzitása, a távolság négyzetével arányosan csökken. Az impulzusátadás után pedig, a teljes közeg kikényszeríti újra, az impulzusátadást végrehajtó résztömegeinek önrezgő alapállapotát.
Három, dimenzióban gondolkodva pedig, amilyen valóságban élünk, úgy érdemes elképzelni, hogy mindkét alap típusú hullám, együttesen uralkodik a halmazrendszereken. A szubjektív alaphalmaz alapközegében zajlik minden egyéb halmaz állapotváltozása. Így a szubjektív alaphalmaz tölti ki az egyéb halmazok közötti teret, lehetőséget biztosítva ez által az egyéb halmazok objektív kölcsönhatásaira. A halmazokon belül is ő biztosít teret, hogy az egyéb összetett halmazokon belül, a szubjektív kölcsönhatások is működhessenek. A szubjektív alaphalmaz tehát, a minden halmazok halmaza. Abszolút halmaz, míg az egyéb halmazok olyan relatív részhalmazok, amelyek az abszolút halmazból alakultak ki. Ilyen relatív halmaz például, minden anyagi test is, amely az objektívnek elképzelt valóságot felépíti. Az atomok, amelyek az anyagi testeket felépítik, igen szellős, tág szerkezetek, a protonjaikhoz, a neutronjaikhoz és az elektronjaikhoz képest. Az atomok objektív alkotóelemeinek teljes térfogata csak egy tízezred része a teljes atom térfogatának. Azt a szellősnek mondható többi részt pedig, éppen a szubjektív alaphalmaz alkotóelemei töltik ki. Így képes kialakulni például, az elektromágneses hatás. Az elektromágneses hullám összetett hullám, amely éppen az elektromos és a mágneses hullámok eredőjeként ismertünk meg.
Az elektromos jellegét az elektronok biztosítják, míg a mágneses jellegét maga a szubjektív alaphalmaz. A két jellegzetes hatás egymásra éppen merőleges, ezért képesek egymásra hatást gyakorolni. Az elektronok keringőmozgásra kényszerültek az atommagok körül. Ez a centrális mozgásuk óhatatlanul keresztezi a számukra homogénnek mondható szubjektív alaphalmaz rezgő mozgását. Az elektronok keringő mozgása ez által befolyásolja a szubjektív alaphalmaz rezgő mozgását. Az pedig, közegként ellenáll a nála jóval nagyobb méretű, számára közegesen idegennek minősülő, elektrontömegeknek. Közegellenállása abban nyilvánul meg, hogy az elektronok keringő mozgása mind egy-egy hullámot tart fenn a szubjektív alaphalmazban. Ezek a hullámok, mágneses információként terjednek a szubjektív alaphalmaz közegében. Így a szubjektív alaphalmaz mindenről „tud”, ami változik, a számára objektív valóságban, hiszen azok alkotóelemeinek változásáról, éppen az aktív elektronjaik adnak hírt számára. Bármilyen kölcsönhatáson alapuló változás jön ugyanis létre az objektív valóság alkotóelemeinek viszonylatában, akkor az elektronjaik mozgásállapota változik meg. És a szubjektív alaphalmaz, éppen ezt a változást érzékeli és befolyásolja.
A kölcsönhatás természetesen fordított irányban is fennáll. Amennyiben erősebb mágneses információ impulzusértéke éri el az anyagi halmaz atomjait, erősen hat azok elektronjainak a mozgásállapotára. Ez is közegellenállás. A közegellenállásnak az a fajtája, amikor a közeg kényszeríti a benne közegidegenként tartózkodó tömeget az állapotváltozásra. Ilyenkor az összes érintett elektron mozgásállapota megváltozik, ennél fogva az elektromos jellege átalakul. Ez az elektromos hatás-változás komolyan befolyásolja az anyagi halmazok közötti kölcsönható képességet. Vagyis, az anyagokra jellemző elektromos hatásváltozás mágneses hatásváltozást idéz elő a szubjektív alaphalmazban, míg a mágneses hatásváltozás éppen az anyagi halmazokban uralkodó elektromos hatásváltozást kényszerítik ki. Így válnak egymás ellenhatásaivá a mágneses és az elektromos viszonylatok. Mivel pedig, a szubjektív alaphalmazban terjedő mágneses hatás, minden anyagi halmazra képes hatást gyakorolni, éppen az elektronjaikon keresztül, ezért az a Mindenre Hatónak is mondható.
Mivel tehát, a szubjektív alaphalmaz, a mágneses információkat hordozva mindenről tud, ami a relatív anyagi halmazokban történik, és mindenre hat, ami számára relatívként megnyilvánult anyagi halmaz, ezért az objektív valóság Mindentudóját és Mindenhatóját testesíti meg. Csupán az a kérdés, ezek után, hogy elfogadható-e a szubjektív alaphalmazt elmeként? Nos, ami mágneses információ tárolására és közvetítésére alkalmas, az mind egyfajta memória. Adattároló, amelyből információ nyerhető mágneses úton. Tehát, a szubjektív alaphalmaz, az abszolút memória.
Már ismeretes a rezonancia jelensége. Egy lepedőre, vagy gumilapra, homokot, vagy egyéb porózus jellegű anyagot helyeznek, erősen szétszórva. Majd a lepedőt megrezegtetik. Ahogy nő a rezegtető frekvencia, úgy rendeződik a szétszórt por, majd szebbnél-szebb, egyre szervezettebb kétdimenziós alakot öltve, a frekvencia növekedésének arányában. Ez az internet videó-megosztó felvételein két dimenzióban zajlik. Bárki megtekintheti az internet, You Tube oldalán. Ha azonban, ezek után, szabadjára engedjük a fantáziánkat és felbátorodva három dimenzióban merünk gondolkodni, képzeletben három dimenziós alakzatok jönnek létre, amelyek a frekvencia növekedésének arányában válnak egyre szervezettebbé, és ez által egyre szebbé számunkra. Mivel ez a jelenség, egyelőre csak a képzeletünkben élhet, ezért számunkra ez csupán virtuális valóságot jelenthet. Isten azonban éppen így képezi az általunk érzékelhető anyagi valóságot önmagából, és persze azzal együtt bennünket is. Így mi, a világunkkal együtt, Isten virtualitásai vagyunk csupán, az Ő elképzelései. Mentális, gondolati hullámok által építhetünk fel kapcsolatot Istennel azért, hogy az általunk elképzelhető valóságunk reális értéket nyerjen számunkra.
És itt kristályosodik ki a szubjektivitás fogalma. A szubjektivitás nem más, mint egy adott közeg belső, sajátságos objektivitása. Ezt pedig, a szubjektív alaphalmazra vetítve, úgy fejezhetném ki, hogy Isten, mint az Univerzum Memóriája, amikor elfogad egy gondolatot, hozzájárul, hogy Legyen. És máris elkezdi azt önmagából megvalósítani, egy általa jóváhagyott dolgot. Ez a teremtés folyamata. Döntése kizárólag szubjektív, csak reá vonatkozik. Ennél fogva belőle jön létre az adott dolog. Továbbra is Isten részét képezi, mivel azonban az elméje számára közegidegenné válik az általa teremtett anyagi test, ezért a memóriája számára pusztán virtuális valóságként értékelhető. Ebből adódóan, bármit megteremt nekünk, a hitünk igényei szerint, mert azokat értékelni is mi magunk fogjuk. Így a negatív hitünk negatív valósággal terhel bennünket, míg a pozitív hitünk pozitív valósággal. A vegyes érzelmű és vegyes értelmű hit pedig, vegyes valóságot eredményez, ami a mai valóságunkat is elég jól jellemzi.
Isten a Teremtőnk, a hitünk teremtője. Ezért mindig a hitünk szerint alakít ki valóságot számunkra. Ennél fogva, ahány ember él, annyi féle valóság létezik, mert a valóság mindenki számára szubjektív, azaz sajátságos. Akinek pedig, nem tetszik az a valóság, amelyben éppen él, változtassa meg a hitét, és a valósága is meg fog változni. A jelen valósága mindig az eddigi hiteink eredménye, míg a jövőnket a most kialakuló hitünk fogja kialakítani. Ezért felelősek vagyunk a hiteinkért is. A hitünk a lelkünk legtisztább gondolata, ezért figyel rá Isten. Mert Isten a lelkünket szolgálja ki, amikor a hitünk szerint teremt nekünk valóságot. A lélek az Isteni rész bennünk, ezért reflektál az igényeinkre Isten. Az emberi test ugyanis, Isten temploma. Az emberi szellem pedig, az oltár benne. Ez az állítás persze csak az Istentudatos ember számára igaz. Az Istennel szemben tudatlan ember teste Isten börtöne, szelleme pedig, maga a pokol Isten számára.
Hogyan létesíthetünk számunkra hasznos kapcsolatot Istennel? Hát erre való az ima. Az ima ugyanis őszinte, tiszta beszélgetés Istennel. Amiben nem hiszünk, az elképzelhetetlen számunkra. Ennél fogva, amiben igazán hiszünk, azt el kell tudnunk képzelni. Amikor Isten elé viszed a kéréseidet ima formájában, akkor őszinte és teljes, mindenre kiterjedő részletességgel fejezd ki a kívánságaidat. Csukd be a szemedet és képzeld el a legapróbb részletességgel a kívánt dolog valóságát. Amíg így realizálod magadban, addig az elképzelés az elmédben tökéletesen letisztul. És ez a te lelked igazi vágya, ami az öröm érzését indukálja benned már akkor is, amikor még csak elképzeled. Ez teremtő impulzus Isten számára. Impulzus, mert minden gondolat mágneses hullám. Minél tovább tart ez az elképzelésed vizualizációja, annál hosszabb idejű az impulzussorozat, ami Istent teremtésre készteti. Míg a reális gondolat teremtő impulzus csupán, addig a valósághű, reális elképzelés már teremtő impulzus sorozat, vagyis általa már energia terjed, az elménk Isteni változást kikényszerítő energiája. Ez az energia munkát végez Isten Elméjében és elindítja ott a teremtés folyamatát.
És van még egy hullámot fenntartó rezgésfajtája az elménknek, amely szorosan ide illik. Ez pedig, nem más, mint a remény. Hívő ember számára a remény éppen olyan fontos, mint a hit gondolata és az általa formált reális képzelet. Az imában összefoglalt kérés, és a szorosan hozzá tartozó részletes reális elképzelés, közösen alakítják ki a teremtés folyamatát elindító hullám rezgésének frekvenciáját. A remény pedig, érzésként az a biztos tudat, amely ennek a rezgésnek a frekvenciáját képes hosszú ideig fenntartani az elménkben, az ima befejezése után is. Vagyis, a hívő emberben az a biztos és megingathatatlan hit stabilizálódik, hogy az imája meghallgatásra talált Istennél, a reális elképzelése is célba ért és a teremtés folyamata elkezdődött. Mivel minden változás időigényes folyamat, így a teremtés is az. Isten nem varázsló, hanem teremtő, ezért a teremtés folyamata időt vehet igénybe. Így az ima és a megvalósulás közötti időben éppen a remény tartja fenn Istennel a teremtés igényének alapfrekvenciáját. Különböző szintű elmerendszerek között csak így tartható fenn mentális kapcsolat, a gondolat agyi hullámai révén.
És szorosan ide tartozik még a hála érzése. Az a hívő ember ugyanis, aki tudomásul veszi azt, hogy a valósága az Isteni teremtés által jött létre, hálás szívvel gondol Istenre. A hálája nem más, mint a lelkéből kiinduló pozitív érzésének folyamatos gondolata, amely az ember relatív tudatú elméjét magasabb frekvenciájú alaprezgésen képes tartani. Hálásak mindig, az öröm forrásával szemben vagyunk, ez alól Isten sem kivétel. Így Isten felé irányuló folyamatos hálánk olyan frekvenciatartományú rezgést tart fenn, amely lehetővé teszi számunkra azt, hogy a következő imánk és elképzelésünk sokkal hamarabb és erőteljesebben jusson érvényre Istennél, éppen a teremtés érdekében. Majd a hála érzéséből fakadó alaprezgés az imánk utáni remény érzését is képes tovább erősíteni és fenntartani. Így a reményteljes és hálás szívű hívő ember bármit elérhet Istennél, mert Istennel együtt él, a saját valóságának megteremtése érdekében.
Tudatosan nem vallásos emberről beszéltem, hanem Istentudatos hívőről. Több mint 4000 féle vallás van hivatalosan bejegyezve a világunkban. Mert a Bibliát olyan sokféleképpen értékelik másképpen a papok. Ez több mint 4000 féle gondolkodásmódot képvisel, a vallásformákat fenntartó lelkész „szakemberek” által. Ezek a vallásformák különböző hitbefolyásoló liturgiákat, szertartásokat írnak elő a hívőiknek. Így megkülönböztetve önmagukat a többi vallásformától. Csakhogy, minél bonyolultabb egy ilyen előírás, annál jobban szembe helyezkedik más vallások előírásaival, és az már akkor elvonatkoztat, éppen Istentől. És amelyik templomban a részletek a fontosak, ott elvész Isten. Én például, reformátusnak lettem keresztelve kisgyermek koromban. Nem magam választottam vallást, hanem beleszülettem. Szabad választási lehetőségem csak érett fejjel, felnőtt koromban lett. Ma már tudatosan csak hívő ember vagyok. Bármelyik vallásfajtával szimpatizálok, amelyik Istenről szól, de nem ragaszkodok egyiknek a liturgiájához sem. Számomra kizárólag Isten a fontos, és a vele fenntartható mentális kapcsolat, amely a valóságom megteremtését célozza meg.
Ezt a viszonyt, csak az agyi hullámok mechanikájának megismerése után értettem meg én is. Továbbá, ma már teljesen elképzelhetetlen számomra az, hogy mi másra alakulnak ki az ember agyi hullámai, mint arra, hogy a mozgásunk korrigálása mellett, a különböző elmék között mentális kapcsolatot teremtsen. A mozgáskoordinációs képességével, a testünkön keresztül fejezi ki magát, a lélek által vezérelt elménk. Vagyis, objektivizáló képessége van, hiszen a mozgásunk által veszünk részt az objektív valóság eseményeiben. Bár a gondolat mindig a lélek szubjektív reakciója az agyban, de az általa vezényelt mozgás már objektivizálódott cselekedet. Az elmék között kiépülő mentális kapcsolat pedig, szubjektív marad. A lélek érzése által indukálódik és érzéseket vált ki a másik ember lelkében, ha ő érzékelni képes azt, a saját elméjén keresztül. Így működik például a szerelem, vagy a szeretet is.
Ha pedig, az emberi relatív elmék között felépülhet a szubjektív mentális kapcsolat, az agyi hullámoknak köszönhetően, akkor Isten Univerzális Elméjével is kialakítható. Tudva azt, hogy a relatív nem más, mint az abszolút egy belátható része csupán, úgy értelmezhetem ezt a fajta szubjektív mentális kapcsolatteremtést, a relatív elme és az abszolút Elme között, hogy a lelkünk önmaga teljes valóságába tekint akkor, amikor a relatív elméje agyi hullámait a teljesség, az abszolútum felé irányítja. Isten Szent, azaz tiszta lelkében érzéseket vált ki mindaz, amit ily módon oda vetítünk. És ezek az érzések késztetik Istent arra, hogy megváltoztatva a valóságképünket, teremtsen nekünk. Nem fájdalmat érez, mert az relatív érzés csupán, hanem szükséget. Szükséget, ami a teremtési kényszer alapja.
Teremtés alkalmával olyan mágneses impulzusokat bocsát ki az Elméjéből, amelyekre rezonál a tehetetlenséget képviselő tömeg. Ez olyan háromdimenziós átalakulást eredményez, amit a szubjektív alaphalmaz vezérel, mint Isten tudatos Elméje. Az Univerzumban a megismerhető világmindenség egyensúlyban van. Ez relatív egyensúly, amit a harmónia testesít meg, és gyönyörködhetünk is benne minden éjjel, ha az eget nézzük. Ez az egyensúly Istennel is harmonizál. Az imába foglalt kérésünk által pedig, éppen Isten harmóniáját bolygatjuk meg. Ahhoz, hogy Isten újra harmonizáljon önmagában, arra van szüksége, hogy a hitünk által kifejezésre juttatott ima béli hiányunkat pótolja. Ez a teremtés által valósul meg. Isten abszolút harmóniája csak úgy oldódik meg, ha a teremtett világ általunk objektívnek nevezett valóságában relatív egyensúly, azaz harmónia uralkodik. Ezért mindig minden egyensúlyra törekszik, és ez Isten munkája. Mint abszolút Elme, mágneses hullámokkal befolyásolja az anyagi világ elektromos szerkezetét. Ez az elektromágneses hullámok egyik titka, ami a mentális agyi hullámokra szorítkozik.
Hullámok által fenntartott világban élünk. Olyan világban, ami a hullámképződés lehetőségének köszönhetően alakult ki. Mi magunk is hullámtevékenységet hajtunk végre, minden gondolatunkkal. Az agyunk is a hullámok által közvetített információk fogadására és értelmezésére specializálódott. A jobb világ valóságának érdekében, meg kell tanulnunk az elménk által kialakítható agyi hullámok segítségével, olyan teremtési kapcsolatba kerülni Istennel, az Univerzum Teremtő Elméjével, hogy az, gyümölcsöző legyen minden ember számára ezen a világon. Mert Isten az ember által nyilvánult meg ezen a valóságunkban. Ezért úgy kell gondolkodnunk, hogy az imánk pozitív értékek teremtését kezdeményezze Istennél. Isten megteremtette a világmindenséget, benne a mi földi világunkat, nem probléma számára az, hogy bármilyen pozitív értéket megteremtsen nekünk, a soron következő szükségeink enyhítése érdekében. És, ha mindenki, szép és jó dolgok és események, kialakulását kéri Istentől, akkor a világunk széppé és jóvá hihető. Ez persze így utópisztikus, de ha számottevően szaporodik a valós Istenhívők száma, az is nagyon jó eredmény már. Erre Isten a garancia, mert Ő a hitünk teremtője. A legtöbb keresztény ember csak ismeri az Istenről szóló alapelveket, tiszteletben tartja azokat, de nem él istentudatos életet. Az a valós Istenhívő, aki együtt él Istennel és hagyja, hogy Isten vele és általa éljen ebben a valóságban. Az ilyen ember boldogságban él, mert Isten megajándékozza őt az abszolút öröm érzésével. Az abszolút örömben élő ember agyának tudatos rezgési frekvenciája jóval magasabb, így még könnyebben képes mentális kapcsolat teremtésére és fenntartására Istennel, az abszolút Elmével.
Ezek az agyi rezgések is mentális agyi hullámokat tartanak fenn. Így kap információt bárki Istentől, mégpedig a szükségletei szerint. Amikor erősen gondolkozunk valamin, akkor válik az agyunk az Isteni mentális információk fogadására. Az eredmény sokkal hatásosabb, ha a mentális megoldást kérjük is Istentől. Én mindig ezt teszem. Ha felfedezek valamilyen elvi hiányosságot, teljesen kivesézem az adott témakört, majd Isten segítségével válik bennem teljessé. Még nem hagyott cserben soha. Ez tükröződik az írásaimban, amelyek mind egy szálig Isten sugallatai. Elmém fogadja őket, mert a lelkem által Isten él bennem. Én csak hagyom az Isteni hullámeseményeket realizálódni az elmémben, majd lejegyzem őket. Persze mentálisan érettnek kell lennem ahhoz, hogy az üzeneteit el tudjam fogadni. Ez az adott témakör lényegének, lehetőleg teljes megismerésére kényszerít, vagyis tanulásra. És, ha a tanult dolog nem teljes értékű még számomra, akkor Isten kiegészíti azt nekem. Erre bárki képes, hiszen olyan sok ember alkot Isteni dolgot. Csak nem tudja még, hogy általa is Isten alkot.
Az anyag mindig mozog, és ami mozog, az mindig valamiféle anyag, mondja a fizika. Ez a mozgás pedig, főképpen rezgés, ami halmazban gondolkodva, hullámjelenségekre ad lehetőséget. Így a hullámok által szerveződik az életünk. Hullámokat érzékelünk és hullámokat alakítunk ki, hogy ebben a kauzális, ok-okozati világban létezni tudjunk.
Matécz Zoltán
2010.05.02.
matecz.zoltan@gmail.com
