A hőmérséklet.
Évszázadokon keresztül vitatott téma a hő mibenléte. A régi tudósok úgy értelmezték, hogy a hőt éterszerű alapközeg szállítja, így az anyagi közegek közötti hő-kicserélődés kézenfekvő dolog. Más, modernebb tudósok, kvantális megközelítéssel, az anyagi részecskék mozgásában látják a hő termelődésének mibenlétét egy anyagi halmazban, majd a halmazok között, szintén kvantális úton történik a hő kiegyenlítődési folyamata. Lexikális értelmezéseket nem írok, mert azok annyira elvontak, és különbözőek, hogy csak zavart okoznának az elménkben.
Amikor egyszer kihűlt a teám, és a műanyag teás üvegem behorpadt közben, felvillant bennem a gondolat, hogy a hőmérséklet kiegyenlítődése szubjektív folyamat, míg a nyomáskiegyenlítődés objektív. A tea hőmérséklete ugyanis, képes volt, a kupak által zárt rendszert alkotó műanyag teás üvegen keresztül is kihűlni. De a nyomáskiegyenlítődés nem jöhetett létre addig, ameddig az üveg objektív értelemben véve zárva volt, a kupakja által. Mivel a nyomás objektív tényező, ezért, az nem képes kiegyenlítődni, csak akkor, ha a teás üveg falán objektív változás történik, és az üveg már megszűnik zárt anyagi rendszer lenni. Az üvegben uralkodó hőfok azonban, szubjektív tulajdonsága a teának, így az üveg valóságos anyagi halmazának szubjektív vonatkozású alkotóelemein át, mint közvetítő közegen keresztül, képes volt továbbadni az üveg külső világa felé, a tea szubjektív információját, amit a hőmérséklete jelentett. Szubjektív értelemben tehát, nyílt rendszer minden objektív anyagi halmaz. Így a hőmérséklet csökkenése a nyomás arányos csökkenését idézte elő, ami a térfogat arányos zsugorodásával is párosult.
Az objektív értelemben viszonyítható testek mind tehetetlenséggel jellemezhetőek. A legkisebb objektív test tehetetlensége pedig, már csak a szubjektív alaphalmaz oszthatatlan alapelemeihez viszonyítható. Egy test pedig, méretétől függetlenül, mindig alámerül a szubjektív alaphalmaz közegében. Mivel az objektivitását biztosító szerkezete, mindig „szivacsos”, szellős felépítésű, a szubjektív alaphalmaz közege számára, ezért az kitölti a belsejét, szerkezetének „üres” terét, mint a víz a valóságosnak megismert szivacsot. Így a szubjektív alaphalmazban terjedő mágneses hullám energikus információértéke óhatatlanul is hatást gyakorol az anyagi testek belső szerkezeteire. Főképpen az elektronok mozgásállapotait befolyásolják. És ugyanígy, csak éppen fordított értelemben, az objektív anyagi halmazok szerkezeteiben létrejövő változások, az elektronjaik mozgásállapotát befolyásolják, amit a szubjektív alaphalmaz közvetlenül érzékel. Így az elektronok elektromos hatásait érzékelve, annak alapján megfelelő, módosult mágneses hullámokat alakít ki, és továbbítja azokat az alaphalmazban. Ezt a szubjektív alaphalmazt nem látjuk, nem érzékeljük, mert olyan apró alkotóelemekből áll, pedig itt van mindenütt, és minden anyagi vonatkozású halmazban. Ő a régen elképzelt éter, azzal az alapvető különbséggel, hogy soha sincsen nyugalomban, mert olyan állandó mozgásban lévő alaphalmaza az Univerzumnak, amely valóságos objektív testté szerveződni maguktól képtelen. Így az oszthatatlan alkotóelemei kizárólag tömegértékkel bírnak, közegként funkcionálni csak együtt képesek a teljes Univerzumban. Ebben a közegben épülnek fel a mágneses hullámok, így a gondolataink is, mint a biológiai rendszerek elektromágneses agyi hullámai. Bár azok többnyire olyan gyenge közvetlen változásokat idéznek csak elő az objektív valóságban, hogy az erősebb rezgések és hullámok mellett, ritkán érvényesülhetnek.
Gyakorlatilag pedig, arról van szó, hogy a hő terjedéséneknek, alapvetően kettős irányú jellege van. Objektív jellegű hatásváltozást mutat, ha az anyagi halmazban létrejött objektív nyomásváltozás a szubjektív alaphalmaz felé hat. Szubjektív jellege pedig, akkor érvényesül, ha a hatásvonala az objektív anyagi halmaz felé irányul, a szubjektív alaphalmaz felől. Mivel pedig, a valóság objektív és szubjektív egy időben, ezért a hő és a nyomás a szubjektív alaphalmaz és az objektív anyagi halmazok közötti kölcsönhatások közvetlen eredménye. Így az objektív nyomásváltozás, azaz kvantitatív változás, mágneses alapú hatásváltozást idéz elő a szubjektív alaphalmazban. A szubjektív, azaz mágneses alapú változás pedig, kvantitatív, azaz objektív nyomásváltozást okoz az anyagi test halmazában. Ezt a szubjektív változást, az anyagi testen belül, hőmérsékletváltozásnak észleljük. Ez alapvetően azért van így, mert a szubjektív alaphalmaz hullámmozgása, homogénnek, párhuzamosnak minősül az objektív, azaz centrális elektronmozgásokhoz képest. Így ez a két alapvető mozgásforma egymásra mindig merőlegesen hat, ellentétes érdekeket képviselnek, így az érvényesülésük során, kénytelenek közegellenállásra jellemző hatásokat kifejteni egymás halmazára. És ebből a kölcsönhatásból származtatható a hő, mint a szubjektív alaphalmaz munkájának az eredménye, és a nyomás, mint az objektív anyagi halmaz munkájának az eredménye. A hő tehát, nem objektív, azaz kvantitatív tényező, hanem a szubjektív alaphalmaz hatása az anyagi testre. Ennél fogva, elektromágneses hullámként, a hő és a fény, a szubjektív alaphalmaz nyomásértékeiként jutnak érvényre az objektív valóságunkban, amelyeket különböző szintű érzetekként észlelhetünk.
A hő vagy a fény, miközben szubjektív munkát végez az anyagi halmazokon, szubjektív nyomást gyakorol az objektív test atomjainak alkotóelemeire. Ez a szubjektív impulzussorozatokon alapuló nyomás, közvetlenül befolyásolja az elektronok magok körüli keringésének ütemét, vagyis a frekvenciájukat. Így a szubjektív nyomás munkaértéke állapotváltozást idéz elő az aktuális anyagi atomok szerkezetében. Ezért az elvégzett szubjektív munka reálértékeként fény vagy hő érzetet biztosít számunkra, hogy ez által észleljük a mágneses hatás okozta elektromos változásokat. Így a hő, a termikus potenciálkülönbség kiegyenlítő folyamataként munkálkodik, míg a hőmérséklet a hő-folyamatok munkájának a végeredménye, az objektív testek viszonyítható hő-állapota.
Az elektromágneses hullámok, egy bizonyos frekvenciatartományon belül, hőt közvetítenek. Ez a hő-közvetítő képesség azonban, csak az objektív módon érzékelhető anyagi halmazok hőmérséklet állapotváltozásával viszonyítható. Azaz az elektromágneses hullámok által végzett szubjektív munka reálértékével, amit a hő változása jelent. Az elektromágneses hullámérzékelés az anyagi minőségtől függ, így egy adott frekvenciatartományú és hullámhosszúságú hullám fényként érződik az emberi szem érző receptorai számára, de hőként juthat érvényre más objektív anyagi halmazok esetében.
A valóság, amelyben élünk, objektív és szubjektív egy időben. Ezért a valóságunk összetett halmazai egyaránt engedelmeskednek az objektív és a szubjektív változási kényszereknek. Az objektív mozgás eredménye a nyomás, míg a szubjektív mozgásé a hő. Az objektív változásokat közvetleneknek ismerte meg a fizika, míg a szubjektíveket közvetetteknek, objektív értelemben véve. Csak objektív, vagy csak szubjektív valóság nem létezik. A valóságunk objektív és szubjektív egy időben.
Maga az Univerzum szubjektív alaphalmaza nem képes a hő tárolására, mert nem összetett részecskék alkotják, hanem az oszthatatlan pontok építik fel. Ezért hő-kiegyenlítő folyamatok nem jellemzik. Viszont, az általuk kialakított elektromágneses hullámok, bizonyos frekvencián, hőhatást közvetítenek. Ez az elektromágneses úton közvetített hőhatás érvényesül hőként, az objektívnek mondott anyagi halmazokban. Ezért a hő nem más, mint a szubjektív alaphalmaz közvetlen hatása az objektív anyagi halmazokra.
A hő hatása tehát, az objektív halmazok és a szubjektív alaphalmaz között fennálló viszonyban elvégzett szubjektív munka eredménye az anyagi testeken. A nyomás ennél fogva nem más, mint az objektív anyagi halmazok és a szubjektív alaphalmaz között fennálló viszonyban elvégzett objektív munka eredménye. A kétféle munkaérték közötti viszonyt pedig, nem más szimbolizálja, mint az energia.
E = p * T
Ha ugyanis, a kétféle viszonytényezőt összeszorozzuk, akkor reális értéket kapunk arról a kényszerhatásról, amely energiaként kiváltja a viszonytényezők létjogosultságát. Az energiaértékkel alkotott hányadosuk pedig, a kétfajta viszonytényező egymásból való kiszámíthatóságát teszi lehetővé.
p = E / T T = E / p
T ~ p
Így nem is olyan nagy csoda az, hogyha egy állandónak mondható objektív nyomásértéken viszonyítható szubjektív hőmérsékletet mérünk, akkor a test szempontjából nézve, állandónak mondható térfogategységet kapunk eredményül.
p / T = V
Ha pedig, egy állandónak mondható szubjektív hőmérsékleten viszonyítható objektív nyomásértéket mérünk, akkor a test szempontjából állandónak mondható sebességértéket kapunk eredményül.
T / p = v
Nem beszélhetünk tehát, szubjektív hőmérsékletváltozásról egy test viszonylatában, ha közben nem vesszük figyelembe az ő objektív nyomásváltozását is.
Az E – energiának a munkavégző képességére jellemző objektív p- nyomás és szubjektív T- hőmérséklet paraméterek változásai kényszerítik rá az agyagi testeket arra, hogy az ő V- térfogatuk és v- sebességük megváltozzon.
Az energia, mint hatás, az objektív nyomás és a szubjektív hőmérséklet szorzataként fejezhető ki, mert amíg a T * p szorzattal megkapjuk az anyagi halmaz energiaértékét, addig a szorzótagok hányadosaival az adott anyagi halmaz objektív v- sebességét és szubjektív V-térfogatát kapjuk eredményül, mint olyan objektív és szubjektív értelmű állapotokat, amelyeket éppen az energia biztosít.
V = p / T T / p = v
V ~ v
Mivel a kétféle hányadosban ugyanazok a paraméterek szerepelnek, ezért a változásuk is, egymáshoz viszonyítva, kizárólag csak egy idejű és arányos lehet.
- A V=T/p hányados megmutatja azt, hogy egy anyagi halmaz mekkora V- térfogatot igényel, az aktuális energiaállapotánál fogva, ha a halmazán belül az adott objektív p- nyomás mellett, adott szubjektív T- hőmérséklettel rendelkezik. Vagyis, azt a szubjektív térfogatigényt határozza meg, amelyik az objektív nyomás és a szubjektív nyomás munkájának hányadosaként a térfogat szubjektív tulajdonságával ruházza fel az adott anyagi testet, a környezetéhez viszonyítva.
-
- A v=T/p hányados megmutatja azt, hogy egy anyagi halmaz, mekkora v- sebességgel rendelkezik, az őt körülölelő halmazában, aktuális energiaállapotánál fogva, ha közben egy adott szubjektív hőmérséklettel rendelkezve, meghatározható objektív p- nyomást képvisel. Vagyis azt az objektív sebességértéket jelenti, amelyik a szubjektív munka és az objektív munka hányadosaként, objektív sebességű tulajdonsággal ruházza fel az adott anyagi testet az őt körülölelő halmazban.
-
- Az E=T*p szorzat megmutatja azt, hogy egy anyagi halmaznak, mekkora szubjektív T- hőmérséklet és objektív p- nyomás szükséges ahhoz, hogy stabil, viszonyítható létezési állapotban legyen az őt körülölelő halmazok objektív és szubjektív viszonyai mellett.
-
- Az E- energia nem objektív és nem szubjektív tényező, hanem a kétféle halmaz között fennálló érdekkülönbözőség kiegyenlítését szolgáló kényszerhatás. Ezt a kényszerhatást a szubjektív alaphalmaz oszthatatlan alapelemei közvetítik alapközegként, mágneses hullámok révén. Így a mágneses hullámok által közölt energia hatása nem más, mint az oszthatatlanok segítségével közvetített erőhalmaz. Az energia mindig a nyugalom elérése érdekében hat.
-
- Az F- erő, mindig objektív kiterjedéssel rendelkező tényezők között hat, és azok nyugalmának leküzdése érdekében aktív. Mivel a szubjektív alaphalmaz is az oszthatatlan objektív alapelemekből tevődik össze, ezért a szubjektivitás nem más, mint halmazokon belüli objektivitás. Vagyis, a szubjektivitás is kizárólag objektív okokra vezethető vissza. Az energiát szállító hullámokban F- erőhalmaz közlődik, impulzussorozatot fenntartva. Így az energia hatása is az impulzus és a lendület megmaradási törvényének engedelmeskedik.
A szubjektív alaphalmaz objektív alapelemei azért szubjektívek számunkra, mert minden objektív anyagi szerkezetben belső, kitöltő szerepükkel, közvetlen belső objektív közvetítő kapcsolatot képesek fenntartani. A szubjektív alaphalmaz alkotóelemei egymáshoz viszonyítva szintén objektív tulajdonságúak. Objektív és szubjektív tulajdonság tehát, csak viszonyítás kérdése. Éppen ugyanúgy, ahogy az abszolút és relatív tényezőket is, csak a viszonyítás képessége tudja megkülönböztetni, az értelemmel bíró ember tudatában, a viszonyítás idejére. Mivel pedig, a szubjektív tényezők is az objektív logikára vezethetőek vissza, ezért kizárólag objektív törvényszerűségeknek vannak alárendelve. Igaza volt tehát Descartesnek, amikor kijelentette, hogy távolba ható erők nincsenek, mert azok ezoterikussá formálják a fizikát. A csoda a viszonyítás képességében van, az emberi agyban, a tudatunkban.
Számunkra minden objektív tényező, ami anyagi szerkezettel bíró testként képes tehetetlenül alámerülni a szubjektív alaphalmazban. Így objektív mozgásállapot-változás, csak a szubjektív alaphalmazban képzelhető el. Mivel pedig az anyag, alámerül benne, ezért szellős szerkezettel rendelkezik, amelyben a szubjektív alaphalmaz alkotóelemei könnyedén mozoghatnak, befolyásolva ez által azok állapotát. Ezért az objektív és szubjektív mozgáslehetőségek, a közvetlen egymásra hatásuk képessége miatt, az ok-okozati törvényszerűséget testesítik meg a valóságunkban. Az objektív hatás szubjektív ellenhatást vált ki, és fordítva. Minden objektív változás, amely hatásként éri a szubjektív alaphalmazt, annak homogén és tömör szerkezeténél fogva, rezgés általi hullámimpulzusként, kölcsönhatásra képes mágneses információ értékével bír. Így az objektív változás szubjektív információt teremt ellenhatásként, ami mindaddig a szubjektív alaphalmaz birtokában marad, ameddig az, valamilyen objektív halmaz állapotváltozását elő nem idézi. Így teremt egyensúlyt az energia kétféle halmaztípus között. Az anyagi világunkban ez csak relatív egyensúly lehet, amit a harmónia testesít meg.
Mivel pedig, az objektív és a szubjektív halmazok között az elemi különbség csak relatív, ezért a közöttük fennálló ellentétes viszonyt is csak az értelmes ember képes felismerni, a viszonyítási képességével. Ennek az ellentétnek köszönhetően realizálódik az objektívnek megismert valóságunkban az objektív nyomás és a szubjektív hő. Mivel pedig, ok-okozati viszonyban állnak az objektív és a szubjektív halmazok, ezért a hő és a nyomás változásai egymással mindig arányosak. Kölcsönös ellenhatásaik okozatai, a szintén kölcsönös jellegű munkavégző képességüket tükrözik egymással szemben. Így a pillanatnyi kapcsolatukat, mindig egy adott állapot tükrözi, amit az E=p*T képlet szimbolizál. Ezeknek a részpillanatoknak az összessége pedig, a t- idő, azt az egymás szerkezetén elvégzett munkafolyamatot takarja, ami az észlelhető változásokat előidézte. W=E*t Így az észlelhető változások által, értelmezhetővé válik az idő is. Mivel pedig, a tudattal bíró értelmes ember, a változások érzékelője, ezért mindezek a reális összefüggések, az ember tudatában nyerhetnek csak értékeket.
Hazánkban a hő viszonyítására, mérésére, kétfajta hőmérsékleti rendszer is kialakult. Alapvető bioszferikus rendszert alakított ki Anders Celsius, aki a víz fagyás és forráspontját választotta viszonyítási alapként. A víz ugyanis, nulla fokos, amíg a jég fel nem olvad benne, és száz fokos, ameddig forrásban van. Majd a két fix pont közötti tartományt elosztotta százzal. Így a víz fagypontja alatt mínusz értékű hőmérsékleteket is meg tudott határozni, az egy atmoszférás tengerszint feletti légnyomáson. Ez a legtermészetesebb hőmérsékletmérési rendszer, mert a vízhez igazodik, ami a bioszféra legelemibb alapeleme, és a szintén bioszferikus nyomásértékhez. Mértékegysége a Celsius fok. Jele a kis t- betű.
A tudományos élet műszaki nyelvezetének általánossá tétele érdekében vezették be hazánkban is az SI- mértékrendszer szerint alkalmazott abszolút hőmérsékleti rendszert, amely William Thomson Kelvin nevéhez fűződik. Az ő rendszerében a hő-változás fokonkénti mértéke ugyanolyan léptékű, mint a Celsius skálán, de a Kelvin által megalkotott hőmérőn nincsenek mínusz értékek. Így az abszolút nulla értékkel kezdődik, és minden rajta viszonyítható hőfok változás pozitív értékű. Az abszolút nulla kelvin fokon a testek energiája a legcsekélyebb. Mértékegysége a Kelvin fok. Jele a nagy T- betű
A kétféle hőmérsékleti skála átszámítása is egyszerű, mert a skálabeosztásuk megegyezik. Így a Kelvin skálán feltüntetett abszolút nulla pont, - 273 Celsius foknak felel meg. Ezért a 273 Kelvin fok megegyezik a nulla Celsius fokkal. Ha tehát, meg szeretnénk állapítani azt, hogy a Celsius hőmérsékleti skálán mért pozitív értékű hőfok hány Kelvin fok lenne, akkor egyszerűen hozzá kell adni azt a 273 fokot, amelyben a kétféle mérőskála nulla pontja különbözik. Így a matematikai összefüggésük: T = t + 273
A relatív hőmérséklet azt jelenti a fizikában, hogy például, egy fűtött helyiségben, minden tárgy azonos hőmérsékletű, a hőegyensúly miatt. Az a tény, hogy érintés által, mégis különböző hőmérsékletűeknek érezzük a tárgyak hőmérsékletét, csupán relatív hőmérsékleti különbözőséget jelent, állítja a fizika.
Ezzel szemben, az én állításom szerint, nincs ilyen relatív hőmérsékleti különbözőség. A relatívnak vélt hő-különbség valós, abszolút értéket takar, mert a hőforrás hőmérsékletét egyetlen tárgy sem éri el. A hőforrás hőt közlő képessége egyformán hat a helyiségben lévő tárgyakra, de az a tárgyak sűrűségkülönbözősége miatt, más és más mértékű hőmérsékleti hatásváltozást vált ki náluk. Azért, mert különböző anyagi minőségek. A lazább szerkezetű tárgyak hamarabb válnak energia dússá, és ennél fogva érintésre magasabb hőérzetet biztosítanak. A sűrűbb szerkezetű tárgyak jóval később érhetik csak el ugyanazt az energiaértéket, vagy nem is képesek elérni azt. Mert számukra nagyon alacsonynak minősül a számottevő hőmérsékletváltozáshoz szükséges hő-közlés mértéke. Ráadásul a tárgyak különböző távolságokra vannak a hőforrástól, így esélyük sincsen arra, hogy egyformán részesüljenek a hőmérsékletüket fokozó hatásból. Teljes hőegyensúly csak homogén közegben érhető el. Ha a közeg sűrűbb és ritkább anyagi testeket is tartalmaz, amelyek már közeg-idegeneknek minősülnek, akkor a teljes hőegyensúly nem érhető el. Különben megszűnne a párolgás és a lecsapódás folyamata, ami az abszolút nulla foktól számítva, minden hőmérsékleti fokon észlelhető jelenség. A Nap is biztosít hőt számunkra, a zárt rendszert alkotó levegőközegen keresztül, mégsem képes minden Napon lévő test egyformán felmelegedni. Nem is beszélve arról, hogy az árnyék jelensége nemcsak a fényhatás útját befolyásolja, hanem a hőhatás terjedési útját is. És a zárt helyiségen belül, minden tárgy hő árnyékot vet ám a mögötte elhelyezett tárgyak felé. Vagyis, nem vitás az, hogy a zárt helyiség közegében lévő tárgyak, a közegükkel termikus egyensúlyra törekednek, de szerencsére sohasem érhetik el azt. Ezért a tárgyak között viszonyítható hőmérsékleti különbség nem relatív, hanem abszolút értékű valós eltérés.
A fizika azt tanítja, hogy a hő kétféle módon terjed, hő-vezetéssel és hő-sugárzással. A hővezetést még meg is érteném valahogyan, hiszen a magyarázatok alapján arról van szó, hogy a testek közvetlenül érintkeznek egymással, és így kiegyenlítődik közöttük a hőmérsékleti különbségük. Vagyis, a közvetlenül érintkező anyagi testek, egy közös termikus egységet alkotva, kiegyenlítik az egymás közötti hőmérsékleti különbséget. A hősugárzás fogalma azonban zavarba ejtő, mert a fizika tanítása szerint, nem igényel közvetítő közeget. Ezt a tényt úgy állapították meg, hogy a hő-sugárzási folyamatai légüres térben, vagyis vákuumban sem csitultak. Miközben azt is megemlíti a fizikakönyv, hogy a hőmérsékleti sugárzás az elektromágneses hullámok közé tartozik. Mégpedig, főképpen az infravörös tartományon belül.
Tehát, a hő-„sugárzás” nem más, mint elektromágneses hullámok által közvetített termikus kiegyenlítő folyamat, amely a szubjektív alaphalmaz közegében terjed, mágneses hullám információjaként. A szubjektív alaphalmaz minél előbb egyensúlyba akar kerülni, ezért a legközelebbi anyagi halmazokhoz közvetíti azt az energiaértéket, amit a hő terjedésének nevezhetünk. A hő, az elektromágneses hullámok által közvetített termikus szintű energia munkavégző képessége, így folyamatosan változik az értéke a mérés alatt, míg a hőmérséklet már a hő munkájának a kialakult, stabilizálódott végeredménye, amit már viszonyítani, mérni lehet. Vákuum pedig, ami ürességet jelképez, nem létezik az Univerzumban. Az a tér ugyanis, amelyikből még a levegő is hiányzik, légüres tér ugyan, de továbbra is a szubjektív alaphalmaz tölti ki. Vagyis, éppen az Univerzum alapközege, amelyben a mágneses hullámok terjednek. Amikor ugyanis, a szubjektív alaphalmazt felépítő oszthatatlanok tömegértéke, gigantikus méretekkel kisebb, mint az elektronok tömegértékének a mérete, akkor ne is próbáljuk meg az anyag által teljesen kiüresíteni a tér egy kiemelt részét sem. Az ugyanis, értelmetlen és meddő próbálkozás lenne.
A természettudomány tehát, a hő „sugárzási” esetében, olyan energiaközvetítési módot próbál értelmezni, amelyhez nincsen szüksége közvetítő közegre. Viszont, energia csak valamilyen közeg hullámai által terjed úgy, hogy a hullámot felépítő rezgő alaptömegek közvetlenül egymásnak adják át a rezgésinformációikat, miközben számottevően nem mozdulnak el. Így a kialakult hullámban, csak a hatás terjed, ami közvetíti az energiát, mint a hullámot kialakító részecskék által közvetített erőeredő impulzussorozatát. Így a hullámok energiaközvetítő folyamatában is, minden esetben, a lendület és az impulzus megmaradásának a törvénye jut kifejeződésre. A hőmérséklet növekedése vagy csökkenése, az anyagi test halmazállapotának módosulását, változását eredményezi, ami a halmazállapot változások során a leglátványosabb igazán. Ilyen formában, a termikus jelenségek, a Newtoni klasszikus fizika tanaival is könnyen értelmezhetőek, mert nem tartalmaznak távolba ható misztikus erőket.
Matécz Zoltán
2010-05-27
matecz.zoltan@gmail.com
