Placebo hatás.
Kisebb sérüléseink, vagy megfázásaink úgy regenerálódnak, hogy közben, nem vesszük őket komolyan. Gyakorlatilag nem tekintjük őket olyan mértékű betegségeknek, amelyekkel orvoshoz kellene fordulnunk. Ennél fogva, a természetes öngyógyítási folyamataink elé nem képezünk mentális akadályt. Egyszerűen nem jelentjük ki azt, hogy betegek vagyunk. Éppen ellenkezőleg. Azt mondjuk magunknak, ez semmiség, majd meggyógyul. Ahogy a szüleinktől tanultuk kisgyermek korunkban, eb csont beforr.
Csodának minősülő megmagyarázhatatlan spontán gyógyulások történnek, gyógyíthatatlannak minősített betegségekből. Amikor a kezelőorvos megállapítja a gyógyíthatatlanságot, akkor az által, csupán azt fejezi ki, hogy az orvostudomány mai állása alapján nem ismer az adott betegségre hatásos gyógymódot. A tehetetlenségét burkoltan ismeri el. Így a további kezelés, az orvos részéről, már céltalan. Az a beteg pedig, aki ezt fenntartás nélkül el is fogadja, bizalmát a gyógyíthatatlanság gondolatába fekteti, hitet támaszt mellette, és lassacskán el is távozik, igazolva ez által, az orvosa tehetetlen helyzetét. Az a beteg pedig, aki nem képes elfogadni a gyógyíthatatlanság gondolatát, megvonja a bizalmát a tehetetlenségét kifejező orvosától, és más alternatívát keres ahhoz, hogy hitet támaszthasson az egészség mellett. Mert a testünk mindig a hitünk által kifejezésre jutott szándékaink alapján reagál. A szándék ugyanis, mentális megerősítése egy általunk megfogalmazott hitnek. Ezt igazolja a placebo hatás is. A hit rögzíti a gyógyulásba fektetett reményt a kezeléssel kapcsolatban, és ez a mentális lelki indíttatás, biokémiai folyamatokat indít el a testünkben. Így minden lehetségesen hasznos terápia alapja éppen az, hogy a betegek hisznek benne. Mert mindig a beteg gyógyul, az orvos csupán kezel, ezzel elősegíti a természetes öngyógyulás folyamatát. Ma már, szociális szempontból, tekintélyes embereknek minősülnek az orvosok, akik számára az a jó beteg, aki a kezelésével járó egészségügyi törődést, aktív gyógyulással hálálja meg.
Alapvetően háromféle módon alakulhat ki placebo jellegű hatás, ami kiválthatja a szervezet természetesen öngyógyító mentális mechanizmusát. Mind a három lehetőség arról szól, hogy a beteg elméjét átprogramozzák, és a tudatában az egészség lehetősége és ígérete alakul ki. Amint a beteg az egészségre koncentrál, máris elkezdődik az öngyógyulás folyamata. A beteg ember elmegy orvoshoz, mert hisz abban, hogy ott segítséget kap, majd az orvossal való konzultáció és instrukciók után, hisz abban, hogy az egészség felé terelte őt a kezelő doktora. Hite tehát reformálódott, és az egészség irányába terelődött. Ez által, az öngyógyító mentális folyamata máris beindult.
- Állítása szerint, az orvos csak kezel, míg a beteg önmaga gyógyul. Amikor kialakul az orvos és betege között a bizalom, akkor olyan hit alakul ki a páciensben, amely a gyógyulás mentális folyamatát beindítja. A kezelés bármely formája csupán gyorsítani képes ezen a természetes alapokon nyugvó mentális folyamaton.
- Gyógyszernek kinevezett semleges, közömbös szerekkel, amelyek az egészségre teljesen ártalmatlan olyan anyagokból készülnek, amelyeknek semmiféle tudományosan megállapított gyógyhatása sincsen. Kizárólag a beteg elméjén keresztül lép működésbe, amikortól realizálódik a tudatában az a tény, hogy valamilyen szert kapott már a kialakult egészségügyi problémájára.
- Ma már bebizonyosodott az is, hogy álműtétek esetén is működik a dolog. Álműtétek alkalmával is jó gyógyulási eredményeket kaptak a tudós orvos szakemberek. Sebet nyitottak a testen, majd visszavarrták a nélkül, hogy bármi egyebet is tettek volna. A műtét helye látszott, így a beteg elhitte azt, hogy túl van az operáción, és a gyógyulási folyamatai hasonló ütemben zajlottak le, mint a valóban megműtött betegek esetében.
A placebo hatás tényszerűen működő mentális mechanizmusa, bizonyítja azt a feltevést, hogy a betegségeink kialakulása, éppen fordított agyi hatásokon alapszik. Ha ugyanis, valaki nem az egészségre koncentrálva él tudatos életet, máris a betegségek felé fordul. Megadja a mentális lehetőséget arra, hogy beteg legyen. Olykor ki is fejezi azt szavakkal, ha például köhög, hogy megfáztam, vagy meg fogok fázni. Akarva-akaratlanul, szavaink által, a hiteinket fejezzük ki, így testünk, éppen a hitünknek megfelelően fog reagálni, és a megfázás tüneteit produkálva, igazolja is a hittel kifejezett állításunkat. És még sok ilyen egyszerűbb betegségünk alakulhat ki ilyen negatív kijelentéseink hatására, amelyek a betegségek felé irányulnak.
Komolyabbnak mondható szervi betegségeinket pedig, a beteges negatív gondolatmintáink idézik elő, hosszabb idő alatt. Ezek a tudatos negatív gondolatminták, hitté alakulva beépülhetnek az elménk tudatalatti részébe, és ott megkezdik a testünk strukturális átszervezését, éppen az aktuális hitünk alapján. Így a szeretet nélküli negatív gondolatminták átkódolják a szervezetünk struktuális beállítottságát, és így az egészségtorzuláson alapuló aktuális betegségeinkhez vezet, amit a fordított értelmű placebo hatás, azaz az anti-placebo betegség okozó hatása vált ki.
A fogantatás pillanatában egyesül a petesejt és az ivarsejt. Majd ennek az egyesült sejtnek az osztódása révén, elkezdődik az embrionális fejlődés. Először az agy fejlődik ki, mint a lelkiségben gyökerező tudatunk testi megnyilvánulása, kiterjesztése. Majd csak ez után fejlődik ki a testünk, ami pedig, nem más, mint az agyunk kiterjesztése. Ennél fogva az emberi test, a lélekben gyökerező tudat objektív megnyilvánulása, kifejeződése, ami minden lelki változást hűen közvetít, visszatükröz. Így a testünk megváltozott állapotaiból következtetni lehet a lelkünk állapotára is. A lelkiállapotunk stabilizálásával pedig, elkezdődik a gyógyulás folyamata, hiszen a lelkiállapot labilis helyzete eredményezte a kialakult betegséget.
A szeretet minden formája örömérzést biztosít. Az öröm vezet bennünket az egészséghez. Ezért meg kell tanulnunk örülni az élet legapróbb ajándékainak is. Az örömöt jókedv és nevetés jellemzi, ezért, aki állandó jelleggel képes nevetni, végül is örömökben él, vagyis az egészségre koncentrálva él. A vidám ingerek elterelik a figyelmünket az aktuális problémáinkról, és így a természetes öngyógyító mechanizmusainknak nem szab feltételeket a tudatunk. Így a placebo hatás, ami a latin placebo, azaz örömöt szerzek kifejezésből ered, a vidám ingerek által, biztosíthatja az öröm érzését, ami előfeltétele az egészség kialakulásának és fenntartásának. A tudatunk számára teljesen mindegy az, hogy a kialakult öröm érzése valós lelki indíttatásból fakad-e, vagy külső forrásból, vidám ingerek hatására.
A placebo hatás megkérdőjelezi a hivatalosnak tekintett és elfogadott gyógymódokat. Mert egyáltalán nem lehet a gyógyító eljárás során bebizonyítani azt, hogy a szigorúan tudományos eszközöket alkalmazó gyógyító folyamat volt-e hatásos a beteg gyógyulásában, vagy csak az általa kiváltott placebo hatás? Ezért nagyon sok orvos megkérdőjelezi a placebo szerek és eljárások alkalmazását, orvos-etikai okokból, mert szerintük nem helyes dolog félrevezetni, megtéveszteni a beteg embereket. Szerintük, a placebo szerek tudatos alkalmazása a megtévesztésen alapszik, és hátat fordít a tudományos kísérletekkel előállított gyógyhatású készítményeknek és eljárásoknak.
Az orvosi gyógyászat kezdeti szakaszában minden „gyógyszer” placebo hatású szer volt. Gyakorlatilag borbélyokból és sarlatánokból fejlődött ki a mai orvostudomány. Nem csoda, ha nem kíván a mai orvostársadalom, a tudománytalannak érzett placebo hatású szerek miatt, visszakorcsosulni a sarlatáni szintre. Ez jogosnak látszó igény az orvosok részéről, de azt is tudomásul kell venni, hogy bármelyik alkalmazott terápia hatásosabb, ha általa a beteg hite a gyógyulás irányába koncentrálódik. Így a pszichikai indíttatású placebo hatás, teljesen kiküszöbölhetetlen a gyógyítás folyamatából. Hiszen a beteggel foglalkozó orvos szerint is, a beteg gyógyul, ő maga csupán kezel, vagyis segíti a gyógyulás folyamatát. Ezért hívják a betegekkel foglalkozó doktorokat kezelő-orvosoknak.
A tudományosan kifejlesztett klinikai gyógyszerkészítmény-tesztek éppen arról szólnak, hogy a gyógyhatásúnak vélt anyagokat hasonló külalakú placebo szerekkel vetik össze. Ha ugyanis, egy gyógyhatásúnak vélt szertől javul az állapota egy betegnek, akkor korántsem biztos az, hogy a szer fiziológiai hatása váltotta ki a várt gyógyulási folyamatot, vagy csupán a beteg páciens gyógyszerbe vetett hite. Ilyenkor az önkéntes, vagy kiválasztott betegeket két csoportba osztják. Az egyik csoport kapja a kísérlet valódinak tekintett kísérleti gyógyszerét, míg a másik csoport tagjai kapják a placebo szert. A gyógyhatásúnak vélt szer akkor bizonyul hatékonynak, ha százalékos arányban tapasztalnak jóval nagyobb javulást azoknál a betegeknél, akik a kísérleti készítményt kapták. A kísérteti készítményt hatástalannak nyilvánítják akkor, ha a placebo hatást kiváltó szereket szedők százalékos aránya hasonló, vagy jobb. A kutatók készítményükbe vetett hitét pedig, kettős vakkísérlettel küszöbölik ki úgy, hogy a kísérletben résztvevő orvosok sem tudhatják azt, hogy melyik csoport melyik szert kapja éppen. Így a gyógyszerkészítmények tesztjein alapuló eljárásokkal, tudományos megfontolásból is, aktívan használják a placebo hatást. Akkor pedig, a placebo hatás, már tudományosan is elfogadott dolog, ha tetszik ez, ha nem.
A legtöbb esetben, ha a placebo szer gyógyhatását követően a páciens értesült arról, hogy valójában hatástalan anyagokból készült placebo szert kapott, egészségjavulásában erős visszaesést tapasztaltak, és a kezdeti tünetek újra előálltak. Ezért a placebo kezelés legfontosabb eleme éppen az, hogy a páciens minél erősebb hitet alakítson ki az alkalmazott kezelésével kapcsolatban. Ha ez a bizalmon alapuló hit megtörik, nem jön létre a kívánt öngyógyító jellegű placebo hatás, illetve visszafordul az áldásos hatása. Egyfajta visszafordult, anti-placebo hatás alakul ki, amely a természetes öngyógyító képességet, természetes önleépítő képességgé formálja.
Alapvetően a természetgyógyászok is a placebo hatásnak köszönhetik a létjogosultságukat. És persze, annak a ténynek, hogy az orvostudomány korlátozott lehetőségekkel bír, és ezért sok esetben a gyógyíthatatlanságot, mint tényt határozzák meg. A csodás gyógyulások éppen azt igazolják, hogy vannak még lehetőségek a betegek számára, de azok sajnos, még nem tudományosan meghatározott orvosi jellegűek. Az is nyílt titok, hogy nagyon sok olyan természetgyógyásznak nevezett ember van, akik csak kihasználják a végső reményeket kereső betegeket. Ilyen ember persze, az egészségügyben dolgozó orvosok között is fellelhető. Ezek szomorú tények, de azért nem vethetjük el az egészségügy és a természetgyógyászat fontosságát. Egy egészséges ember talán megteheti, lehet szkeptikus, de a kilátástalan helyzetben lévő betegnek, minden lehetséges kapaszkodóra szüksége van a túléléshez. És a csodás gyógyulásokról szóló információk új reményekkel töltik fel őket. És csak a reményekkel telt ember hite fokozható, a természetes öngyógyítás folyamatának elindítása érdekében. Amikor a betegben a remény elhal, ő maga is könyörtelenül követi.
Ma már valójában, nem a lelki indíttatású placebo hatás kiiktatása a reális cél, az orvosi gyakorlatból, hanem azok hivatalosan is elfogadható, etikussá tett felhasználási módja, az orvoslás gyakorlatában. Egyáltalán nem etikus ugyanis az sem, hogy tudatosan elvessünk olyan természetes gyógyítási lehetőséget, amit ma még nem ért teljesen az orvostársadalom, de már jól bizonyíthatóan hasznára van a betegeknek. Ez a paradoxikus helyzet, komoly dilemmák elé állítja a betegeket kezelő szakorvosokat. Pedig, ezek teljesen felesleges dilemmák, mert a folyamatosan fejlődő szakorvosi kezelés, tudományos vívmány az emberiség életében, míg a placebo hatás természetes egyéni adottság. Amikor a placebo- hatás működésbe lép egy beteg életében, akkor az közvetlenül a kiváltó okra hat, ezért csodás a hatása. Az orvosi kezelés pedig, a tünetekkel kezdi, majd a kezelésbe vetett bizalom által gyógyul a beteg. A placebo hatás pszichés alapú működésének elfogadása és megértése, az emberi test szervezetében működő öngyógyító mechanizmusának tisztánlátására vezethet rá. A kétféle tényező mindig szinkronban fog érvényre jutni a gyógyulás folyamatában, mert azok, elválaszthatatlanok egymástól. Mert ezek után is mindig, a beteg ember fog gyógyulni, míg az orvos kezel csupán, azaz elősegíti a természetes önregenerálódás folyamatát.
Matécz Zoltán
2010. 10. 05.
matecz.zoltan@gmail.com
