Pozitív gondolkodás.
Sokan, és nagyon sokféleképpen értelmezik a pozitív gondolkodás lényegét. Én abban látom a pozitív gondolkodás által vezérelt életvitelt, hogy közben, alapvetően meg kell szabadulni minden negatív gondolatmintától. Csupán az a kérdés, hogy mi számít pozitív gondolatnak, és mi negatívnak az életünkben? Egyetlen gondolatunk sem képvisel polaritást. Kizárólag a hozzájuk csatolt érzelmeink határozzák meg azt, hogy pozitív, vagy negatív számunkra egy gondolat. Gyakorlatilag, amelyik gondolat örömöt okoz, pozitívnak minősíthető, amelyik pedig, nem okoz örömöt, az nem lehet pozitív számunkra, semmiképpen. Érzelmek nélkül tehát, nem beszélhetünk pozitív gondolkodásról.
Alapvető tévedés azt hinni, hogy valamilyen mentális kondicionálás, azaz megerősítés, pozitív gondolkodásnak minősül. Az által, hogy önszuggesztív módon programozgatjuk az elménket, minden olyan szituációban, amikor kellemetlenség ér bennünket, valójában csak becsapjuk, vagy csitítjuk magunkat. Nem változtathatjuk örömmé a bennünket ért kellemetlenségeket. A fogalmakat pedig, amelyek a megerősítésekben szerepelnek, nem egyformán értékeljük. Ha ugyanis, egy általános értelemben vett „pozitív” értelmű fogalomhoz, negatív érzések emléke párosul valakinél, akkor az általa alkotott megerősítés, negatív hatást vált ki az adott egyén életében. Gondolkodás közben tehát, mindig figyelni kell az érzéseinkre. A gondolataink által kiváltott mentális agyi rezgésszintünk, mindig attól függ, hogy milyen érzelmeink kapcsolódnak hozzájuk. A kigondolt fogalmak, csak abban az esetben indukálják pozitív, vagy negatív irányban az elménk rezgésszintjét, ha azok érzelmekkel párosulnak. Vagyis, a legnagyszerűbb módon megfogalmazott megerősítés is, csak akkor eredményes, ha pozitív érzéseket képes kiváltani belőlünk. A negatív érzelmek, ellentétes irányú rezgésszintet váltanak ki az elménkben, mint a pozitív érzelmeink. Márpedig, az elkövetkezendő életeseményeink, éppen attól függnek, hogy milyen az aktuális mentális agyi rezgésszintünk. Az határozza meg ugyanis azt, hogy milyen életeseményekre lettünk rezonánsak.
Nem vall pozitív gondolkodásra az a tény sem, ha valaki tudatosan elfojtja magában, az esetleges idegessége esetén indukálódott, negatív érzelmű véleményeinek a megnyilvánulásait. Abban az esetben ugyanis, éppen az érzelmek vannak elfojtva, valamilyen pozitívnak értékelt mentális megerősítések által. Ha a negatív érzelmeket elfojtjuk, akkor önmagunkhoz vagyunk negatívak. Az elfojtás során ugyanis, nem csitulnak el az érzelmek maguktól, csupán befelé fejtik ki ártó hatásukat. A megerősítés valóban csillapíthat a mentális hatáson, de nem szünteti meg azt. A negatív érzések, átmenetileg blokkolhatják a reális cselekvőképességünket. A negatív érzelmeket is ki lehet úgy fejezni értelmesen, hogy azok ne legyenek sértőek, és akkor már nem is vagyunk negatívak, az érzelmi megnyilvánulásunkat illetően. Miközben, az önbecsülésünkből sem veszítünk, egy cseppet sem. Sőt, megerősítjük azt. Nyíltszívű, őszinte ember az, aki ura tud maradni a gondolatainak, a nehéz helyzetekben is.
Az életünk általában arról szól, hogy olyan életeseményekben vegyünk részt tudatosan, amelyek örömöt képesek okozni nekünk. Amely dolgok elérését, igazán szeretnénk, ha megvalósulna az életünkben. Boldog ember az, aki ilyen lelki békességben képes élni. Lelki békéjét nem háborítják meg a gondolatok, sem pedig, azok megvalósult hatásai sem. Az ilyen boldog élet előfeltétele az, hogy hiteinkben olyan gondolatok alkossák a reális elképzeléseinket, amelyek pozitív érzelmeinkkel dús állapotba kerülve, már a tervezés időszakában képesek bennünket boldoggá tenni. Az ilyen realizált hit, realizálódik a valóságunkban is, pozitív értéket képviselve a sorsunkban. Mert a sorsát mindenki saját maga tervezi meg, és alkot róla reális elképzelést. Ezek az elképzelt hiteink valósulnak meg, és építik fel a sorsunkat. Önmagát csapja be az olyan ember, aki az érzelmei ellen gondolkodik.
Lényegét tekintve, „pozitív” gondolatnak minősül, minden olyan reálisan mentális kép, amely pozitív érzéseket képes integrálni az elképzeléseinkbe. A pozitív érzésektől válik egy gondolat pozitív értékké az elménkben. Az elképzeléseink ugyanis, nem mások, mint a mi értelmes, mentális képi formát öltött érzéseink. Ahogy a negatív érzésekhez csatolt gondolataink segítségével, nagyon reális elképzeléseket tudunk képezni az elménkben arról, hogy milyen negatív hatások érhetnek bennünket a közeljövőben, éppen ugyanúgy kell a számunkra pozitív szintű elvárásainkat is, a képzelet mentális szintjére emelni. Pozitív érzésekhez társított gondolatainkkal, pozitív események reményét ültethetjük az elménkbe. Így a pozitív gondolkodás mibenlétét is az határozza meg alapvetően, hogy képes-e pozitív érzelmeket kiváltani belőlünk a mentális folyamat. Akinek, az ilyen módon formált értelmi élete, egyensúlyban van a pozitív érzelmi életével, boldog ember, mert az elméje olyan színvonalú rezgésszintet képvisel, amely miatt, pozitív életeseményekkel kerül rezonanciába. A pozitív érzelmekkel felruházott gondolataink, olyan cselekedetekre inspirálnak bennünket, amelyek a javunkat szolgálják, amelyek az érdekeink megvalósulását célozzák meg. Továbbá, a megvalósulásuk után, további örömteli érzéseket képesek indukálni bennünk, amelyekért érdemes élnünk. És ebből persze, egyenesen következik az is, hogy mi az, ami nem minősül pozitív gondolatnak. Negatív gondolat, minden olyan reálisan mentális elképzelésünk, amelyek nem váltanak ki belőlünk pozitív érzéseket, amelyek nem okoznak örömöt, amelyek nem szolgálják a javunkat, amelyek nem az érdekeink megvalósulását célozzák meg. Továbbá, a megvalósulásuk után, nem képesek örömteli érzéseket indukálni bennünk, vagyis, nem szolgálják a lelki békénket. Az ilyen mentális elfoglaltságoktól, mielőbb szabadulni kell.
Optimista hozzáállásával, a pozitív gondolkodó, olyan valóságban él, ami mindig boldoggá képes tenni őt, mert ő maga, és a körülményei, mindig az optimizmusában rejlő valóságképet hozza felszínre az életében. Az Univerzum egyik alaptörvénye, a vonzás törvénye, amely az optimista ember társas kapcsolataiba, optimista életfelfogású embereket tömörít. Azok eredményesebbnek minősülő életkörülményeikkel együtt. Az optimista beállítottságú ember, minden lehetséges problémában a megoldást keresi, és meg is találja hamar. Az életében jelentkező problémákat kihívásoknak tekint, amelyeket élvezettel old meg, és így tanul, fejlődik általuk. Szinte minden életeseményben a jót keresi és, vagy megtalálja azt, vagy pedig, megcselekszi, hogy a nyugalma fennmaradjon. A problémák életerőt, elszántságot, kitartást váltanak ki nála. Minden lehetséges probléma megoldásában, a fejlődés lehetőségét látja. Gondolkodásmódja mágnesként vonzza az élet pozitív eseményeit, amelyekért ő hálás is. Ha egy megoldást illetően rossz irányba indul, hasznos tapasztalatként éli meg. Ritkán beteg, és akkor is hamarabb gyógyul, mert elméjével, az egészség felé koncentrál. Ha a boldogság felé nem talál utat magának, hát épít egyet. Mindig a sikertelenebbekhez viszonyítja a saját életét, ezért a sikerek felé él, és gyakran el is éri azt. Életében szinte minden vágy megvalósul, mert azok már, a mentális elképzelés szintjén, léteznek az elméjében. Céljai elérése során, az számára a jutalom, amivé válik közben, a megszerzett dolog csupán igazolhatja ezt a pozitív érzését. Az optimista embert, a pozitív érzelmei varázsolják pozitív gondolkodóvá.
Pesszimista hozzáállásával, a negatív gondolkodó, olyan valóságban él, amelyben kevés a boldogság, mert ő maga, és a körülményei, mindig a pesszimizmusában rejlő valóságképet hozzák felszínre az életében. Az ő életében is működik a vonzás törvénye, amely a pesszimista ember társas kapcsolataiba, olyan pesszimista életfelfogású embereket tömörít, akik igazolni látszanak, az ő saját negatív érzelmű alapelképzeléseiket. Természetesen, sok esetben, azok eredménytelenebbnek minősülő pesszimista életkörülményeikkel együtt. A pesszimista beállítottságú ember, minden aktuális problémában a felelőst keresi, és ezért a megoldás sokáig rejtve marad előtte. Az életében jelentkező problémákat, lesújtó eseményeknek tekinti, kényszerű megoldásuk során, csak bosszankodik, és megkeseríti azok életét is, akik az ügyeit intézik. Minden probléma megoldásában, egy újabb kudarc lehetőségét látja. Szinte minden életeseményben a rosszat veszi észre, azt, ami az ő saját nyugalma ellen képes hatást gyakorolni. A problémák akadályozzák a megszokott életvitelében, feszültté teszik őt, idegesítik. Gondolkodásmódja mágnesként vonzza a problémás helyzeteket, amelyek igazolni látszanak a negatív mentális hozzáállását. Ha a megoldást illetően rossz irányba kerül, újabb kudarcként éli meg. Sűrűbben beteg, és ha beteg, akkor nehezebben gyógyul, mert elméjével a betegségek felé koncentrál. Számára a boldogság elérhetetlen, mert nem látja a hozzá vezető utat. Mindig a legsikeresebbekhez viszonyítja önmagát, ezért állandóan szerencsétlen. Életében, a vágyai ritkábban teljesülnek, mert úgy érzi, hogy mindenért meg kell harcolnia, és nem képes elképzelni sem, a számára jó dolgokat. Céljai elérése közben, jutalomként kezeli a megszerzett javakat. A pesszimista embert, a negatív érzelmei formálják negatív gondolkodóvá.
Erről az univerzális szabályról szól, a vonzás törvényét értelmezni kívánó „Titok” is, amely a társadalmi életben már sikereket elért emberek tapasztalatait boncolgatva, azt fejezi ki, hogy a mentálisan kialakított értelmes gondolatok megvalósulnak az életünkben, ha az érzelmeinkkel tartósan kiállunk azok mellett. A vágyaink által előrevetített valóságkép, kialakítja számunkra azt a valóságot, amelyet elképzeltünk, ha az érzelmeik ingadozása, ezt a mentális indíttatású folyamatot, nem gátolja meg. Gyakorlatilag, érezni kell a valóságot, már annak a tervezési ciklusában. Az öröm érzéseivel kell feltölteni az elképzelhető valóságképünket, már azok mentális kialakításának a pillanatában. Azután még, ha feledésbe is merül esetleg a dolog, akkor is megvalósul, mert a hozzá rendelt érzéseink, tartós teremtési impulzust jelentenek számukra az Univerzumban. Az által, hogy a fogantatásuk pillanatában, megfelelően pozitív mentális rezgésszintet biztosítottak számukra. A „Titok” szerint, minden ember különleges, és egyedi az Univerzumban, ha képes alkalmazni életében, az Univerzumban működő vonzás törvényét.
Bármire gondoljunk is, ha érzések kapcsolódnak hozzá, annak a valóságát automatikusan vonzani kezdjük, mert a gondolatunk rezgési energiája, vezérelni képes az Univerzum megvalósító, teremtő energiáit. Valójában nem maga a gondolat valósul meg, hanem a gondolat által kialakított mentális kép, a képzelet. Amíg ugyanis, reálisnak képzeljük el egy adott esemény reális bekövetkezését, addig akaratlanul is, érzelmekkel töltjük fel azt. Ezek az érzelmek biztosítanak, a gondolatunk számára, megfelelő rezgésszintet az elménkben ahhoz, hogy a megvalósulás szempontjából, értéket képezzen az Univerzumban. Ennél fogva, csak olyan események valóságát érdemes elképzelni, az életünk realitásai között, amelyeknek a megvalósulása, örömöt képes okozni nekünk. Amiben nem hiszünk, teljesen elképzelhetetlen számunkra. Ebből kifolyólag, amiben hiszünk, vagy hinni akarunk, annak a realitását el kell tudnunk képzelni. Csak akkor várhatjuk el azt, hogy az életünk valóságának részévé váljanak, a realisztikus elképzeléseink. Ameddig ugyanis, a mentális kép kialakításával foglalkozunk, addig érzelmekkel telítjük az elképzelésünket. Minél részletesebb egy elképzelés, annál több érzelem épül be az elménkbe, fokozva ez által, annak rezgési frekvenciáját.
Éppen az a probléma a világunkban, hogy negatív hitrendszer alapján gondolkodunk, és így, a várható negatív eseményeket, sajnos igen jól el tudjuk képzelni. A negatív hitrendszerben élő ember, szinte elképzelhetetlennek tartja, a számára pozitív események bekövetkezését. Ezért, a negatív események megvalósulása, igazolja is számunkra, a gondolkodásunk helyesnek látszó voltát. Pedig, akkor is helyes lenne a gondolkodásmódunk, ha a pozitív elképzelések alapján alakítanánk ki mentális képeket, és azok megvalósulása is igazolná ám önmagát. Csakhogy a sok bosszúság helyett, örömöt okozna. Teljesen ugyanúgy működik a mentális folyamat, de a különbség égbekiáltó. Csupán pozitív gondolkodásmódra van szükség, és arra, hogy ezek a gondolatok olyan mentális képet formáljanak az elménkben, a reális elképzelés szintjén, amelyek érzelmileg is örömöt okoznak, már a tervezésük pillanataiban. Mert minden gondolat, csak a kellemes érzésektől válik pozitívvá.
Minden valamire való ezoterikus elmélet arról szól, hogy milyen ezoterikus, azaz milyen belső adottságai, lehetőségei vannak egy tudatosan gondolkodó és érző embernek ahhoz, hogy az élete exoterikus, azaz külső valóságát megvalósíthassa általuk. Objektív lényegiségét tekintve, minden ember exoterikus, azaz külső adottságokkal rendelkező lény, akinek precízen illeszkednie kell a természetbe, amelyben él. Az ember átalakítja a természetet, a szükségletei szerint, de ahol nem képes átalakítást eszközölni, ott saját magának kell beilleszkednie a természetbe. Ezekre a külső adottságainkra, és a szintén külső feltételeinkre, körülményeinkre tudunk hatást gyakorolni ezoterikus, azaz belső szubjektív módon. Mégpedig úgy, hogy a reális gondolatainkhoz érzelmeket társítunk, és akkor azok hitté formálódnak az elménkben. Mert a hit határozza meg azt a pillanatnyilag legtökéletesebbnek vélt mentális véleményünket, amely szerint aktuálisan beilleszkedhetünk, az objektívnek ismert valóságunkba. Mert a sorsát minden ember saját maga írja, mégpedig a hétköznapi hitei által, amelyek minden esetben megvalósulnak az Univerzumban. Megvalósulnak, mert mi magunk is az Univerzum szerves részei vagyunk. Az ezoterikusok, nem tudományosan megalapozott elméletek, mert a tudomány nem foglalkozik az ezoterikus, azaz belső dolgokkal. Csupán az exoterikus, azaz külső megjelenési formáját mutató, objektív valóság megismerését célozza meg. Pedig, a valóság, objektív és szubjektív, azaz exoterikus és ezoterikus, egy időben.
A sok felesleges beszéd, a pletyka, a csacsogás, a fecsegés, olyan társalgási formák, amelyek által az ember, olyan hitében gyökerező gondolatokat fejt ki, amelyek valamilyen érzelmeihez kötődnek. Így, akaratlanul is, a hiteit fejezi ki az illető, amíg fecseg. Márpedig, a kifejezésre juttatott hiteink, mindig a reális megvalósulásra törekednek. A megvalósulásuk pillanatában pedig, olyan visszahatással bírnak az életünkre, mint amilyen indulatokkal fejeztük ki azokat. A csendes ember ritkábban szól, átgondolja a mondanivalóját, mert nem akar senkit sem megbántani a véleményével. Így sokkal kevesebb negatív hitet fejez ki közben.
Az optimizmussal, az ezoterikus elméletekkel, és a pozitív gondolkodással sem lehet tökéletesen megmagyarázni azt, hogy miért működik minden így az életünkben. Ezek ugyanis, mind részigazságok, amelyek az egészre, az abszolút igazságra reflektálnak. Az Univerzum abszolút Elméje képviseli azt a teremtő erőt, amely megvalósítja számunkra a kialakult hiteinket. Az Univerzumban kialakult különböző frekvenciájú rezgéseket képes, az elménk agyi rezgésszintje vezérelni, aktivizálni, a teremtés érdekében. Így megvalósulás csak akkor jöhet létre, ha az érzelmeinknek köszönhetően, olyan rezgésszintre fokozzuk az elménk agyi frekvenciáit, amelyek rezonálni képesek az Univerzumban terjedő energiáival. Az pedig, pozitív értelemben véve, az örömteli érzések által valósítható meg. Negatív értelemben pedig, a bizalmatlanság, a bánat, a harag, a gyűlölet, vagy más negatív érzéseink által.
A hit, a mi érzelmekkel dúsított realisztikus gondolatunk. A kifejezésre juttatott hit pedig, az ima. Azután, mondja az ember, hogy Ámen, azaz Úgy legyen. A saját szabad akaratát kifejezve, hozzájárul ahhoz, hogy az Univerzumban működő teremtő erő, megvalósítsa számára azt, amit a hitével kifejezésre juttatott. A Bibliában, az Istenről szóló írások az evangéliumok, vagyis, örömhírek. Azért örömteli hírek, mert arról szólnak, szimbolikus értelemben véve, hogy hogyan kell gondolkodnia az embernek az elméjében ahhoz, hogy a sorsa pozitív érték legyen az emberiség történetében. Mivel Isten, az Univerzum teremtő ereje, mindig a hitünket teremti meg nekünk, a valóságunk részeként alakítva a sorsunkat, ezért arra ösztönöz bennünket, hogy mindig pozitív hiteket formáljunk az elménkben. Olyan hiteket, amelyeknek már a valósághű érzése is eleve örömöt okoz. Majd maradjunk meg ebben az örömben, a megvalósulása pillanatáig. Azután még nagyobb lesz az örömünk, ha teljesült a vágyunk.
Az érzelmekkel felfokozott értelmes gondolataink, hitté formálódnak az elménkben, olyan realisztikus elképzelésekké, amelyek megvalósulása, tovább borzolja a pozitív lelki érzelmeinket. Vagyis, öröm a reális elképzelés, öröm a reményteljes várakozás, és öröm a megvalósulás is. Mert az Univerzum teljessége lelki tényező, amelyben az érzések oda-vissza jelleggel indukálódnak. A mi érzéseink által, mentális képzelet alakul ki, amely Isten teremtő tervrajza. Isten érzései pedig, nem mások, mint az ő teremtései, amelyek örömöt okozhatnak nekünk. Ő megteremt számunkra mindent, amihez az érzelmeink párosultak, mert az érzelmek közvetítik közvetlenül, a mi lelki üzeneteinket. Az már a mi felelősségünk, hogy olyan gondolatokkal foglalkozzunk az elménkben, amelyekhez pozitív érzések párosulnak. Mert csak azok képesek örömöt okozni nekünk. Megélni ugyanis, a teremtett valóságot, nekünk kell magunknak.
Ez tehát, a pozitív gondolkodás alapja. Olyan gondolatokkal érdemes csak foglalkozni az elménkben, amelyek örömöt okoznak már akkor, amikor reájuk gondolunk. A hozzájuk rendelt érzések fognak ugyanis, olyan frekvenciájú rezgésszintet biztosítani a gondolataink számára, amelyek örömöt okozhatnak a megvalósulásuk után is. Mert az érzelmeink által fenntartott mentális agyi rezgésszintünk, teremtő impulzusként érvényesül az Univerzumban, ahol találkozik, rezonál a neki megfelelő teremtő energiájú rezgéssel. Így az Univerzum teremtő erejének köszönhetően, létrejöhet a céltudatos teremtés aktusa, a javunkra. Így mágnesként vonzzuk be az életünkbe azokat a körülményeket, amelyek az érzelmeinket kiszolgálhatják. Nincs más dolgunk, mint pozitív érzelmek indíttatásával gondolkodni, beszélni és cselekedni. Erről szól a Biblia Újszövetségi része. Jézus ugyanis, a szeretet, törvényeket betöltő univerzális erejét tanította, és vele párhuzamosan azt, hogy legyen szeretetteljes hitünk. A szeretetteljes hit, pozitív érzelmekkel dúsított elképzeléseket jelentett, már Jézus idejében is. Az Univerzumban működő teremtő erőt pedig, Istennel azonosította.
Teljesen mindegy az, hogy ki milyen erőnek értékeli az Univerzum teremtő képességét. Istennek, teremtő erőnek, a vonzás törvényének, ezoterikus képességnek, vagy egyszerűen optimizmusnak. Az a lényeg, hogy olyan gondolatokkal foglalkozzunk csak az elménkben, amelyek pozitív, szeretetteljes érzéseket váltanak ki belőlünk. Kizárólag csak így lehetünk pozitív gondolkodók. A pozitív érzésekkel vezérelt gondolkodás képessége, nyíltságra, őszinteségre neveli az embert, akiben mindig lehet bízni. A szeretet érzései nélkül azonban, nem működik a dolog.
Matécz Zoltán
2010.12.20.
matecz.zoltan@gmail.com
