Energiatakarékosság.
Ez az egyik legésszerűtlenebb fogalom számomra. A természettudomány ugyanis, azt állítja, hogy az energia nem vész el, legfeljebb átalakul, mindig más, és más megnyilvánulási formát ölt. Ez azt jelenti számomra, hogy az energia ott van mindenütt az Univerzumban, de mi mégis a leggyámoltalanabb módokon jutunk hozzá. Ezért mégis takarékoskodnunk kell vele, annak ellenére, hogy mindenütt jelen van, korlátlan és elpusztíthatatlan mennyiségben, körülöttünk is. Mert még nem ismerjük eléggé az energia mibenlétét.
Ha a tömegmegmaradás tételét, és az energia megmaradási elméletét párhuzamba állítom, akkor az azt tükrözi számomra, hogy a két összetevő semmiféleképpen sem lehet azonos tényező. Az energia nem alakul át tömeggé, és a tömegből sem lesz soha energia. Mi emberek, csak a tömegeket, és a rajtuk végbemenő állapotváltozásokat vagyunk képesek viszonyítani. Az energia, csak a tömegértékeken észlelhető állapotváltozások alapján viszonyítható számunkra. Így nyilvánítja ki önmagát, a tömegek állapotváltozásai által. Mi az energiával közvetlenül soha nem találkozhatunk. Így értelmét veszítené a tömegértékeken viszonyítható állapotváltozás bármilyen formája, ha az energia tömeggé alakulhatna. Az energia, éppen azért képes új, és újabb megjelenési formákat ölteni, mert a tömegeken végzett állapotváltozások képezik, az ő megjelenési lehetőségeit. Így a tömegek különböző halmazszintű megjelenési formái, különböző szintű megnyilvánulási lehetőségeket jelentenek, az energia számára. Az energia ugyanis, a tömegek állapotbéli változásai által képes csak kimutatni számunkra azt, hogy a valós létezés része.
A jelenleg is oktatott fizikai tanok értelmében, az energia munkavégző képesség. Így az elvégzett munka reálértékéből következtetni lehet az állapotváltoztató hatás energiaértékére. Ezért az energia, és a munka mértékegysége azonos. Pedig, a munka, és a munkavégző képesség, két különböző tényező. Így, ebben a formában, ez egy gyenge megfogalmazás, mert az erő is munkavégző képesség ám. Erre utal a W = F * s képlet. Így az F-erő által létrehozott elmozdulás arányában, matematikai szinten következtetni lehet, az erő által elvégzett munka reálértékére. Ez az erő tehát, bár munkavégző képesség, azonban mégsem energia.
Egy meghatározott stabil állapotú anyagi halmazrendszer állapotváltozására fordított energia, azzal a munkára fordított energiamennyiséggel határozható meg, amellyel egy kezdeti, viszonyított referenciaállapotból, vagy referenciaszintről, egy újabb stabil energetikai szintre hozható, vagyis stabilan viszonyítható új állapotba. Így a munkavégzés bármelyik pillanatfázisa, egy-egy éppen változó állapotot tükröz felénk, míg a munkavégzés vége, egy végső állapotot teremt, ami már újra stabilan viszonyítható számunkra. Így az anyagi létezés minden pillanata, egy-egy létező állapotot jelent. Vagyis azt, hogy az energia milyen viszonyítható szintre emelte már eddig, a kérdéses testtömegek viszonyítható halmazát. Ezért az anyagi létesés minden viszonyítható megnyilvánulása, olyan elvégzett munkája már az energiának, amely egy lehetséges referenciaszintről, egy általunk stabilan viszonyítható létezési szintre alakította, annak valós megjelenési formáját. Ez a létezési szint lesz a mi kezdeti referenciaszintünk, ha energia befektetése révén kívánunk, munkavégzés által változtatni, az adott anyagi halmaz, pillanatnyilag viszonyítható állapotán. A munkavégzés ténye pedig, egy újabb létezési referencia alapú halmazszint állapotát biztosítja majd számunkra, amelyen újabb munkavégzés által, bármikor változtathatunk.
Az emberiség által alkalmazott energiatermelési módok költséges fizikai folyamatok, ezért a költségeiket az energiatermelők, a fogyasztókra hárítják. Ezért drága számunkra az energia, minden ipari szintű megnyilvánulási formája. Az energiát az anyagok elégetéséből, vagy mozgatásából nyerjük főképpen, amelyek a termodinamikai törvényszerűségek hatálya alá tartoznak. A termodinamika alapszabálya az, hogyha a befektetet munka reálértékét egy egésznek vesszük, akkor az általa kinyerhető energia, mindig egy egész alatt marad, mert a többi hővé alakul. Ezért, az energia termelése befektetett munka által, mindig ráfizetéses, mert a hatásfoka egy egész alatt marad. Kérdés az, hogy van e egyáltalán olyan anyag, amely képes energiát biztosítani számunkra, általunk befektetett munka nélkül is? Vagyis, kikerülhető e, a termodinamika, számunkra hátrányos hő-vesztesége?
Igen, létezik ilyen anyag, mégpedig az állandó mágnes. Az elektromos tulajdonságokkal rendelkező anyagi halmazok, a mágneses tulajdonságokkal jellemezhető szubjektív alaphalmazban mozognak, mégpedig az abban terjedő mágneses információk alapján. Az állandó mágnes anyagi halmazára olyan módon hat az Univerzum mágneses alapú szubjektív alaphalmaza, hogy az e miatt, nagyon jól viszonyítható mágneses alapú erőt közvetít. Az állandó mágnest, már az ókorban ismerte az ember, de az ipari szintű hasznosítása, csak a múlt században vált jelentőssé. Olyan jelentőségteljessé vált, hogy már a természetes mágnestől eltérő, úgynevezett szupererős mágneseket is gyártanak, és forgalmaznak. Ezek a mágnesek már alkalmasak arra, hogy ideális összeállításban egymásra hangolva, mágneses motorokká alakíthatóak. Vagyis, olyan forgóerőt képviselő motorokká, amelyek működéséhez, egyéb energiafajta felhasználása már nem is szükséges. Így nem tartozik a termodinamika hatálya alá csak annyiban, hogy a forgásához szükséges csapágyakon, olyan hőt veszít, amely a csapágygolyók súrlódásából adódik. Így a forgómozgást biztosító csapágyakat, olykor ki kell cserélni. Mivel általunk befektetett munka energiaértékéről szó sem lehet, ezért a mágnes alapú motorok hatásfoka nagyobb, mint egy egész.
Akinek ilyen mágneses motor van a birtokában, annak nem kell annyira takarékoskodnia az energiával többé. Számára az Univerzum energiája közvetlenül, és céltudatosan használható. Az Univerzum energiája, amely a mágneses jellegének köszönhetően, eddig is az orrunk előtt volt állandóan. Az ember csak akkor fizet, amikor megveszi a mágneses alapú motor által hajtott berendezést. Járművet, háztartási generátort, vagy egyéb hasznos készüléket.
A kőolajszármazékokat forgalmazó cégek pedig, akkor járnak jól, ha ők maguk szorgalmazzák a mágneses motorokkal működő járművek elszaporodását forgalmazókként, mert a folyamat megállíthatatlan, és így hasznot húzhatnak belőle. Olyan hasznot, amely arányos lehet, az általa okozott jelenlegi üzemanyag fogyasztás csökkenésével. Természetesen küzdhetnek is a társadalmi fejlődés megállíthatatlan folyamata ellen, de akkor a veszteségük, azzal arányosan, annyival nagyobb lesz.
Az állam pedig, kedvezményezheti a vásárlókat, mert az új befektetésük, valamilyen szinten mindenképpen csökkenti, a költségesen megtermelt, és fenntartott energiafajták felhasználását. Így a meglévő energiahálózatok túlterhelésre vonatkozó veszélyek, arányosan csökkennek. Tulajdonképpen arról van szó, hogy aki saját maga állítja elő, a szükségleteire használt energiát, tehermentesíti az energiahálózatokat. Ez sem új dolog, mert az alternatív energiatermelési módozatok azt mutatják, hogy a szél, a Nap, vagy például, a geotermikus lehetőségek, ma már igénybe vehetőek, és már most is hasznosak az ember számára. Azért olyan hasznosak, mert nem igényelnek általunk végzett energia befektetésén alapuló munkát, csupán a meglévő energiák hasznosításáról szólnak. Ezért a hatásfokuk nagyobb, mint egy egész, vagyis hasznosak számunkra. Minél több saját energiatermelő berendezés működik az iparban, és a társadalmi életünkben, annál kisebb terhelés hárul az energiahálózatokra, és annál hamarabb szüntethetőek meg például, az atomerőművek. Azok az atomerőművek, amelyek ma még elfogadható hatásfokkal működnek ugyan, de a természetre veszélyesek. Így a természet részeként élő emberre is.
A mágneses motorokkal működő berendezések, olyan társadalmi és ipari fejlődést váltanak ki, ami elkerülhetetlen. Ha most valaki beírja, az internet bármilyen keresőmezőjébe, a „mágnesmotor” címszót, akkor olyan felvételeket nézhet már meg, amely működő járművekről szól, amit mágneses motorokkal hajtottak meg. Így a társadalmi szintű termodinamikai változás, küszöbön van, és megállíthatatlan.
Matécz Zoltán
2011.06.26.
matecz.zoltan@gmail.com
