Munkavégző hatások.
Amikor az energia mibenlétét szeretném megtudni a fizikai leírásokban, akkor mindig arra a meghatározásra találok, hogy ”munkavégző képesség”. Még el is magyarázzák nekem, hogy az elvégzett munka reálértékéből számolják ki a munkavégzésre használt energia aktuális értékét. Így a munka, és az energia, olyan alapvető fogalmak a fizikában, amelyek teljesen elválaszthatatlanok egymástól. Még a mértékegységük is azonos.
Éppen ez a mértékegység béli azonosság vezetett engem arra, hogy az energia, és a munka azonosságára utaló félreértéseket eloszlassam. Mert ha azonos a mértékegységük, akkor tökéletesen azonosítható fogalmakat takarnak. Márpedig, a munkavégző képesség, sohasem lehet azonos, az elvégzett munkával. Az olyan lenne, mintha az étvágyat azonosítanám a jóllakottsággal. Ezt egy jóllakott ember összetévesztheti, de egy éhes, sohasem. Ha pedig, mégis azonosítani akarjuk az energiát a tömeggel, akkor az erőt is azonosítanunk kell, mert az erő is munkavégző képesség, amely mindig az energia olyan okozata, amely a testtömegekben ható energiát közvetítik tehetetlen módon, közvetlen objektív kölcsönhatás által. Így az erő nem más, mint az energia objektív megjelenési formája. Így, mindkettő munkavégző képesség. Az energia, szubjektív munkavégző képesség, míg az erő, objektív munkavégző képesség.
Kezdjük tehát, az elején. Az F-erő, munkavégző képesség, mert a W = F * s képlet alapján, az elvégzett munka azonos matematikai értéket képvisel, az F-erő, és az anyagi test tömegén viszonyítható elmozdulás szorzatával. Ha az erő munkavégző képességet jelent, akkor hogyan lehet az energia is munkavégző képesség?
Véleményem szerint, ez úgy lehetséges, hogy az erő objektív munkavégző képesség, míg az energia, szubjektív munkavégző képesség. Egy emberre vetítve a fogalmakat, ez azt jelenti számomra, hogy egy adott munka elvégzésére valamekkora erőt fejtünk ki. Ennek az általunk kifejtett izomerőnek a reálértéke, amit a munkavégzéshez használt objektív tárgy elmozdítása jelentett, könnyen kiszámíthatjuk az aktuális erőértékét, ha az elvégzett munka értékét elosztjuk, az észlelhető elmozdulás számértékével. Vagyis, F = W / s. Az elvégzett munkánkat objektív formában, azaz a kezünk által közvetített F-erő segítségével végeztük el, közvetlenül.
Így a külső, objektív munkavégző képességünk, amit erőként munkavégzésre használtunk, reális értéket nyert. Csakhogy, ezt az erőt, abból a belső, szubjektív energiánkból nyertük, ami a testünkön belül, azaz minden embernél, sajátságos módon tesz bennünket alkalmassá arra, hogy közvetlenül használható objektív erőt fejtsünk ki, az izmaink közvetítésével. Vagyis, a mi belső, azaz szubjektív energiánk tesz minket alkalmassá arra, hogy külső, azaz objektív erőnket használjunk munkavégzésre. Így a belső, azaz szubjektív energiánk nyilvánul meg, a testrészeink izmain keresztül, mint külsőleg megnyilvánult erőérték. Munkánk belső, számunkra szubjektív energiaértéke is kiszámolható természetesen.
F * s = W = E / t = I * s / t = F * t * s / t = F * s
---------------------------------------------------------------------
Ebben a matematikai állításban, a munka egyenlő, a felhasznált energia, és az energiafelhasználás idejének a hányadosával. Ezt az azonosságot, az erő szorozva elmozdulás munkaképlet jól igazolja. Így a többi energiaviszonyra utaló alapképlet is könnyen felállítható.
W = E / t E = W * t t = E / W
A jelenleg használatos energiafogalmak, mint a helyzeti, és a mozgási energiák, csupán két különböző szintű megnyilvánulási formái az „energiának”.
„Eh. = G * h = m *g * h”
„Em. = m * c2 = m * v2”
Mivel a fény sebességével nem mozoghat, tömegértékkel rendelkező anyagi test, ezért a fénysebesség négyzetével való számolás is irreális eredményre vezet. Ezért én csak a sebesség négyzetével számolok, mert az, reálisan viszonyítható, valós „energiaértékre” utal.
Nézzük, mit takarnak valójában ezek a képletek.
Eh. = G * h = F * s = W = F * s = m * a * s = m * v2 = Em.
A két képlet összefüggései valóban egymásba módosulnak, ahogyan azt a fizika állítja, de munkaértéket takarnak. Ahhoz, hogy ebből a munkaértékből, meg tudjuk állapítani a reá fordított energiaértéket, ahhoz meg kell szoroznunk, az energiafelhasználás teljes idejével. Akkor a helyzeti, és a mozgási energiaképlet így fog módosulni.
Eh. = G * h * t = m * g * h * t
Em. = m * c2 * t = m * v2 * t
Most pedig, a munkát az idővel, mint az energiafelhasználás viszonyítható mértékével szorozva, egészen más energiaképleteket nyerünk.
E = Eh = m*g*h*t = m*a*s*t = F*s*t = I*s = L*s = L*v*t = m*v*v*t = m*v2*t = Em = E
Az idő szorzótaggal kialakítható, számomra reális energiaképletek:
E = W*t = P*t*t = P*t2
E = W*t = F*s*t = m*a*s*t = m*(v/t)*(v*t)*t = m*v2*t
E = W*t = F*s*t = F*v*t*t = P*t2
E = W*t = F*s*t = I*s
E = W*t = I*v*t = I*s
E = Eh = G*h*t = m*g*h*t
E = Em = m*v2*t
E = (m*v2)*t = (m*v)*(v*t) = L*s = I*s
E = W*t = F*s*t = I*s = L*s
Most pedig, nézzük a teljesítmény, a munka, és az energia egymáshoz kapcsolódó viszonyát, képletekben és mértékegységekben.
Összefüggések Mértékegységek
Joule Watt
P = F*v = F*(a*t) = (F*t)*a = I*(v/t) = I*a > J/s = W
P = F*v = (m*a)*v = (m*v)*a = L*a > J/s = W
W = F*(v*t) = (F*t)*v = I*v > J = W*s
W = F*(v*t) = (m*a)*(v*t) =(m*v)*(a*t) = L*v > J = W*s
E = F*(v*t)*t = I*(v*t) = I*s > J*s = W*s2
E = F*(v*t)*t = (m*v)*(a*t2) = L*s > J*s = W*s2
Az I- impulzus, és az L- lendület olyan egymásba módosuló mozgásmennyiségek, amelyek segítségével könnyen kifejezhető a pillanatnyi teljesítmény, az elvégzett munka, és a munkavégzésre használt energia. Így az összefüggéseik alapján, könnyebben nyomon követhető az időhöz való viszonyuk.
A mozgás lendülete = L = m*v = m*(a*t) = (m*a)*t = F*t = I = A kölcsönhatás impulzusa
(A lendület és az impulzus, matematikailag teljesen egyenrangú mozgásmennyiségek.)
Ez a mozgásmennyiség megmaradásának a törvénye.
Az F-erő, objektív munkavégző képesség, míg az E-energia, szubjektív munkavégző képesség. Mivel az energia, szubjektív munkavégző képesség, ezért a munkához való viszonya fejezi ki számunkra a legideálisabban, a reális számértékét.
P * t = W = E / t
Az energiáról, már több írásom is szól, szeretettel várok oda is, minden kedves olvasómat.
Matécz Zoltán
2011.06.26.
matecz.zoltan@gmail.com
