Állandók.
Albert Einstein, relativitásról szóló modernkori fizikájában, már megszokott dolog az, hogy minden relatív. Vagyis, viszonyított. Ennek ellenére, egyre több olyan tényezőt ismert már meg a tudomány, amelynek az értéke állandó. Méghozzá abszolút jelleggel, etalonként használva. A régebbi mértékrendszerekben tudatosan abszolutizáltak mértékeket azért, hogy azok egységesek legyenek az egész világunkban. Vagyis, abszolút értéket azért nyerhettek csak, mert tudósaink megállapodtak arról. Így alakult ki, a mai konvencionális, vagyis egyezményes alapokon nyugvó, SI- mértékrendszer is. A megismert állandók viszont, olyan abszolút értékeket képviselnek, amelyekről nem kell a tudósoknak külön döntést hozniuk, mert azok alapból konstans tényezők. Ezért viszonyítási alapú etalonként használhatóak.
A legfontosabb fizikai állandók:
Avogadro-állandó. Jele: NA Értéke: 6,022 045·1023 1/mol
Bohr-magneton. Jele: mB Értéke: 9,274 078·10–24 Am2
Boltzmann-állandó. Jele: k Értéke: 1,380 662·10–23 J/K
A fény sebessége vákuumban. Jele: c Értéke: 299 792 458 m/s
Elektron Compton-hullámhossza. Jele: lC Értéke: 2,426 3·10–12 m
Elektron töltése. Jele: e Értéke: 1,602 189 2·10–19 C
Faraday-állandó. Jele: F Értéke: 9,648 456·104 C/mol
Finomszerkezeti állandó. Jele: a Értéke: 7,297 350 6·10–3
Gravitációs állandó. Jele: G Értéke: 6,672·10–11 Nm2/kg2
Moláris térfogat. Jele: Vm Értéke: 22,413 83·10–3 m3/mol
Nehézségi gyorsulás. Jele: gn Értéke: 9,806 65 m/s2
Moláris gázállandó. Jele: R Értéke: 8,314 41 J/(mol K)
Nyugalmi elektrontömeg. Jele: me Értéke: 9,109 534·10–31 kg
Nyugalmi neutrontömeg. Jele: mn Értéke: 1,674 594 3·10–27 kg
Nyugalmi protontömeg. Jele: mp Értéke: 1,672 648 5·10–27 kg
Planck-állandó. Jele: h Értéke: 6,626 176·10–34 Js
Stefan–Boltzmann-állandó. Jele: s Értéke: 5,669 7·10–8 W/(m2 K4)
Vákuum permeabilitása. Jele: m0 Értéke: 1,256 637·10–6 Vs/(Am)
Vákuum permittivitása. Jele: e0 Értéke: 8,854 188·10–12 C2/(Nm2)
Az állandók érdekessége, matematikai szempontból az, hogy két már megismert, és tudományosan leigazolt állandó matematikai viszonyából, legalább egy harmadik állandó számítható ki. Így a megismerhető állandók száma, egyre csak szaporodik. Ezek után, állandó még a nulla, vagy például, az egyes szám, az energia, a tömeg, az abszolút nulla fok, és további sok egyéb tényező. Állandókat használnak a matematikában, a kémiában, a csillagászatban, és a tudomány minden egyéb területén. Ha minden eddig megismert állandót felvennék most a listára, nagyon hosszú táblázatot nyernék. De a mondanivalóm lényegét, alapvetően nem befolyásolná.
Ahogy megismerjük, és kiszámoljuk, a konstans értékeket képviselő állandókat, egy olyan mértékrendszer kialakítása válik esedékessé, amely eleve kizárja a tudósaink által abszolutizált mértékegységeket. Azok ugyanis, relatív tényezőkké válnak, az abszolút értékű állandók között. Ha pedig, az abszolút értékű tényezőket, keverjük a relatív értékűekkel, akkor paradoxonokhoz jutunk. Olyan logikai önellentmondásokhoz, amelyek nevetségessé változtatják a tudományt. Olyanná, mint a mai tudomány, ahol minden relatív, miközben egyre szaporodik az abszolút jelleget produkáló konstansok, a matematikai értéket biztosító állandók száma.
A tudomány paradoxonjai alapvetően abból adódnak, hogy az abszolút tényezőket, matematikailag, vagy egyéb logikai módon, a relatív dolgokhoz viszonyítva használják. Mert jól hangzik az a mondás, hogy minden relatív. Pedig, ez nem igaz. Ezt igazolják az állandó értéket képviselő mennyiségek is. Ha csupán egy állandó értékű mennyiségünk lehetne, az is cáfolná a relativitásról szóló népszerű alapállítást. Mert az állandók többsége, még független a ma ismert mértékrendszerektől.
A mennyiségeknek két alapvető tulajdonságuk van. Az első az, hogy a viszonyítható adatok alapján mérhetőek. A második pedig, hogy mint megmért, viszonyított értékek, beépíthetőek a matematika rendszerébe. Így matematikai rendszerben meghatározható az értelmezésük, és a rájuk vonatkoztatható tudományos összefüggések. Így alakultak ki a mértékrendszereink, amelyek a tudomány fejlődésének arányában folyamatosan változnak, fejlődnek. A mai kor fizikájának egyik legfontosabb felismerése az kell, hogy legyen, hogy egyértelműen kimutassa azt, hogy a tudományos állítások megdönthetetlen bizonyítása, a megismert állandókra vezethető vissza.
Minden mértékrendszernek három alapvető kritériuma az, hogy aránylag egyszerű, pontos, és így, jól használható legyen, az élet minden területén. Ezért, a mértékrendszerben meghonosodott alapegységek pontossága határozza meg, a belőlük származtatható egyéb részegységek pontossági mértékét. Minél közelebb van egy aktuális mértékrendszer, az abszolút mértékrendszerhez, annál kevesebb egyezményes megállapodást igényel. Továbbá, annál gyengébb értelmet nyer általa, a minden relatív állítás.
Az állandó értékként megismert tényezők, az Univerzum finoman hangolt erőire utalnak. A kozmológusok szerint, az univerzumunk, az életre vannak precízen hangolva. Így a valóságunk nem véletlenül, hanem okkal lett ilyen, amilyennek megismerjük. Az a tény pedig, hogy ezt mi emberek megismerhetjük, szintén nem lehet a véletlen műve. Az Univerzumban relatív egyensúly, azaz harmónia van. Ezt a harmóniát csak olyan tényezők tarthatják fenn, amelyek állandóak. Az esetleges változásuk, csak időleges lehet, és az abszolút világmindenség visszaszabályozza azt. Éppen úgy, ahogyan a földi viszonylatban működik, az ökológiai egyensúly. Egy megbolygatott tó, mező, vagy erdő, visszarendezi önmagát, ha már békén hagytuk. Rendbe hozza az általunk okozott egyensúlytalanságot.
Néhány természettudós szerint, a természeti állandók antropikus finomhangoltsága mögött, jogosan feltételezhető egy sokkal magasabb rendű intelligencia. Az idealista elvek szerint, az Univerzumot egy Teremtő Isten tervezte, és valósította meg önmagából, akinek az volt a szándéka, hogy benne, megnyilvánult intelligens emberként, gyakorlati tapasztalatok által, tudássá érlelje a kigondolt ismereteit. Így az ember is relatív része az abszolút tudatos létezésnek, Istennek. Ettől olyan különleges, és kizárólagos az ember helyzete az Univerzumban. Isten, mint kozmikus tudat, működteti és irányítja a világmindenséget. Erre tudományos magyarázat még nem létezik. De néhány feltevés már képviselteti magát a tudomány részéről is. Amíg nem lesz értelmi egyensúly a tudomány képviselői, és az idealisták szószólói között, addig ez a probléma, szintén állandó jelleggel, fenn fog állni.
Matécz Zoltán
2011.10.08.
