Nemlét.
A relatív számegyenes tükrözhetősége érdekében nyer, relatív módon abszolutizált értéket a nulla azért, hogy a negatív előjelű számok is valós értéket nyerjenek rajta, a számunkra megszokott relatív számsoron. Így a nulla, mint a relatív számegyenes neutrális vonatkoztatási pontja lett, a viszonyításunk alapja. Mivel azonban, az abszolutizált értéke szerint, eggyel kisebb relatív értékű, mint az abszolút értékű egyes, és eggyel nagyobb, mint a mínusz egyes, ezért gyakorlatilag a relatív nemlétezést testesíti meg. Így a nulla lett a nemlétezés, vagyis a valóság paradoxonja.
A lét a létezésre utal. Megnyilvánulni csak az képes, ami eleve létezik. A létező mindig észlelhető, és így térfogattal rendelkező objektív tömegi mivoltot valósít meg, és az állapota, intelligenciával rendelkező szellemiséget tükröz vissza. Az értelmes élő létezők, mint élőlények, a lélek megnyilvánulásaként aktívan használják a testet és a szellemet, objektív és szubjektív eszközökként. Csak az eleve létező képes, mindig új, és újabb formájú struktúrákban megtestesülve megnyilvánulni. A létezés alapját képező lélek, energiaként halhatatlan. Ez azt is jelenti, hogy nem minden létezés nyilvánul meg, az objektívnek megismert valóságunkban.
Csak a megnyilvánult létezés észlelhető objektív értelemben. A meg nem nyilvánult létezés, kimondottan szubjektív érzékeléssel fogható fel, érzékelhető. Ehhez még nagyobb szükség van az elme törvényében gyökerező hit törvényére. Minden létezés abszolút alapja az egy és oszthatatlan. Ezek abszolút halmaza az egység, ami szintén oszthatatlan. Az oszthatatlan egyek lineáris egyenese, csak a létező egyeseket tartalmazza. Így valamely kiragadott részletében a számegyenes egy adott pontja válik, a relatív számegyenes vonatkoztatási pontjává, amelyhez képest, abszolút értéket nyer, minden valós szám. Minden relatív szám abszolút értékkel bír, az egyes abszolút számhoz viszonyítva. Az abszolút értéke pedig, azt mutatja meg számunkra, hogy hányadik létező egyes a lineáris sorban.
Önmagában véve, nincsen objektív valóság. A valóság, objektív és szubjektív egy-időben, mert olyan testek építik fel, amelyek objektív, és szubjektív tulajdonságokkal is rendelkeznek. Az objektív dolgok megítélése pedig, szubjektív, ezért a valóságunk objektív és szubjektív egy-időben. A valóságunk szubjektív megítélése, objektivizált egyezségen alapuló, szubjektív döntésünk csupán, amit az utódainknak eleve megtaníthatunk. Mert a tudomány minden fajtája, a tudós szakemberek kollektív egyezségén alapuló hite csupán.
Az abszolút számsorból kiragadott relatív számsort szemlélteti az alábbi összefüggés.
Abszolút számskála:-1111111111111111111111111111X1111111111111111111111
Relatív számskála:- " - " 10987654321012345678901 "+"
Az abszolút lineáris számskálán kiválasztott vonatkozási pont, (x) egy létező, tehát valós egyes. Ezt vetíthetjük át a relatív lineáris számskálára, szintén valós egyesként. Majd ehhez az egyeshez viszonyítjuk, a relatív számok abszolút értékeit. Pozitív irányba egyértelmű a dolog. Negatív irányban azonban, a reális tükrözhetőség kedvéért, a nulla is abszolút értéket nyer, de ez a relatív nem-létezés, az abszolút skála egy abszolút létező elemét tagadja le. Majd innen, a nullától, ismét rendeződni látszik a dolog, negatívan relatív, azaz a negatív valós számok abszolút értékeinek a sora. Így a nulla, paradoxikussá teszi a két lineáris számsor valós viszonyát, és kierőszakolja vele, a nemlétezés relatív tényét.
Abszolút számskála:-11111111111111111111111111111111X11111111111111111111
Új relatív számskála:- "-" 109876543212345678901 "+"
Ez az új relatív számskála, már nem tartalmazza a relatív nemlétezést képviselő nullát, amelyik a plusz, és a mínusz egyes közé ékelődött. Igaz, így a mínusz egyes is eltűnt. Vagyis, két karakter hiányzik, a régi relatív számegyeneshez képest.
Mindaddig, amíg a két számsor nem lesz kompatibilis egymással, paradoxikus marad az egymáshoz viszonyított értelmezésük. Minden elmélet paradoxonokat fog tartalmazni, amely az abszolút számegyenesre hivatkozva, relatív számegyenesen ábrázol valamely eseményt. A két karakter hiánya, mindenképpen erre utal.
Nemlétezni tehát, csak a relatív számegyenesen lehet, mert a rajta kialakított nulla, egy valós egyest fed el az abszolút számegyenesről, amelyből ki lett ragadva. Az abszolút számegyenes nem tartalmaz nullát, annak minden tagja, egy valós egyes, mint az oszthatatlanok matematikai szimbóluma. Az abszolút létezésben tehát, nincsen nemlétezés. Nemlétezni, csak relatív módon lehet.
Matécz Zoltán
2011.10.30.
matecz.zoltan@gmail.com
