Szabadesés.
Minden test szabadesést hajt végre, ha nem nyert stabil felfüggesztést, vagy fix alátámasztást. Súlyos mivolta, a közegellenállás ellenében, a szabadesésben jut kifejezésre. Ez relatív súlytalan állapotot kölcsönöz a test számára. Mert a test felületén, az ellentétes irányú függőleges közegerők, folyamatosan változó tényezők. A szabadesés, a nehézségi erőnek köszönhető, ezt állítja a fizika tudománya. Tudományos szinten elsőként, Galileo Galilei foglalkozott a jelenséggel.
Ami szabadon eshet, a mi objektívnek megismert valóságunkban, az minden esetben anyagi test. Minden test az Univerzum szekunder részhalmaza, így magán viseli az Univerzumra jellemző abszolút végleteket. Így abszolút értéket képviselő tömeg, és közeg állapottal jellemezhető, egyazon időben. A tömeg, és közeg állapotok, abszolút értékkel bírnak, mert az Univerzum oszthatatlan alapegységének a test, mindig egész számú többszöröse. A tömeg és a közeg emiatt, egyaránt a test anyagmennyiségére utaló kifejezések, és változásuk is egymással teljesen arányos. A test objektív és szubjektív kifejezői.
A tömeg, bármilyen kicsi vagy nagy, mozgásra van ítélve, nyugalma csak relatív lehet. Mozgása abszolút. v=T/p A közeg, bármilyen kicsi vagy nagy, állandó nyugalomra van ítélve, mozgása csak relatív lehet. Nyugalma abszolút. V=p/T Mivel minden test tömeg, és közeg egyazon időben, ezért abszolút vagy relatív jellege teljesen azonos mértékű. Megkülönböztetése relatív tulajdonságokkal ruházza fel, nézőpont kérdése csupán. Így minden test magán viseli az Univerzum végleteit jellemző alapvető tömeg, és közeg tulajdonságokat. Ettől relatív számunkra minden test.
Térfogat-állandóság = V = p / T T / p = v = Mozgás-állandóság
P = p * T
Létező állapot
Mivel a test nemcsak tömeg, hanem a tömegével egyenértékűen közeg is egy időben, ezért objektív és szubjektív, abszolút alapokra vezethető vissza a létezése. Ezért a test létezése végül is, nem más, mint az Univerzum abszolút alapegységei által létrehozott, és fenntartott esemény. Az anyag eseményszintű létezése, arra a mozgásmennyiségre utal, amely a szubjektív alaphalmazban zajlik, az oszthatatlan alaptömegek szintjén. Az alapdimenzió egész számú többszöröse a test. Dimenzionálható emiatt, és dimenziórendszerként fogható fel. Ezért minden test abszolút értékkel dimenzionálható, észlelhető eseménye az Univerzumnak.
Az a nehéz test képes szabadon esni, amelyiknek közegidegenként, sem alátámasztása, sem pedig, felfüggesztése nincsen. Ha egy testre ható függőleges közegerők közül, a lefelé ható közegnyomás értéke erősebb, mint a felhajtó hatásé, akkor a különbségük nehézségi módon fejt ki hatást a test felületére, és a test lefelé iparkodik a közegben. Felfüggesztés vagy alátámasztás hiányában, a test nehézségi gyorsulással szabadon esik, az abszolút súlytalan állapot eléréséig. A nehézségi gyorsulás idejére azonban, relatív súlytalan állapotban van a test.
A gyorsulás, a mozgás sebességének, a változási sebességét jelenti. a = v/t = s/t2 A gyorsulás tehát, egy munka eredményeként létrejött folyamaton, a mozgás sebességén végzett többletmunkát jelenti. Mivel az egyenes vonalú egyenletes mozgás, és a nyugalom, a gyorsulás hiánya miatt, azonos állapotoknak minősülnek, ezért a valóságos mozgást, éppen a testek gyorsulási értéke jellemzi. Ez jelenti a test tömegén végzett többletmunkát. Minden testtömeg gyorsul a kölcsönhatás impulzusátadási pillanatától, a mozgásmennyiség lendületi sebességének eléréséig. A folyamatosan gyorsuló tömegre, folyamatosan hatással van, valamilyen hatásból származó impulzusérték. Ezért a lendülete is folyamatosan változik, és így a lendületében rögzített sebessége is. Vagy a lendület iránya változik folyamatosan. Így válik, a sebesség változási sebességévé a gyorsulás. A fizika kimondja ugyanis azt, hogy gyorsulás két esetben valósul meg. Ha gyorsulva a test sebessége változik, vagy ha a test sebességét kifejező lendületének az iránya módosul.
A mozgásmennyiség kétféle módon nyilvánul meg. Szubjektív módon L- lendület által, míg objektív módon, I- impulzus révén. Addig ugyanis, ameddig csupán lendületben van egy test, addig az Univerzum terében mozog, mint minden egyéb tömegérték. Mozgása mágneses alapú közvetett alapvető okokra vezethető vissza. Ha azonban, másik testtel kölcsönhatásban vesz részt, akkor az impulzusérték érvényesül, közvetlen felületi módon.
L = m*v = m*(a*t) = Mozgásmennyiség = (m*a)*t = F*t = I
Szubjektív = m*v = L = Mozgásmennyiség = I = F*t = Objektív
mozgáskényszer Kölcsönható képesség.
A mozgás lendülete = L = m*v = m*(a*t) = (m*a)*t = F*t = I = A kölcsönhatás impulzusa
(A lendület és az impulzus, matematikailag teljesen egyenrangú mozgásmennyiségek.)
L --> F = m*a = m*(v/t) = (m*v)/t = I/t = F <-- I
(Ez a mozgásmennyiség megmaradásának a törvénye.)
Az lendület és az impulzus, azonos értékű mozgásmennyiségi fogalmak, mert az egymásba módosulásuk következtében, ugyanazt a mozgásmennyiséget előidéző alaphatást juttatják érvényre. Ezért, az erő állandó jellege, az impulzus-megmaradás, és a lendület-megmaradás tételeit igazolva, a mozgásmennyiség megmaradását bizonyítják, amelyben az erő, mint objektív állapotváltoztató hatás, maradéktalan átalakulása történik meg. A helyzeti, és a mozgási energia egymásba módosulása során is, az impulzus-megmaradás tétele jut kifejezésre, mint a mozgásmennyiség megmaradásának, a matematikai bizonyítéka.
A szabadesés, az Univerzumban fellelhető legtermészetesebb mozgásforma. Minden égitest szabadon esik, akadálytalanul. A szervezett együttmozgásuk által, harmónia valósul meg. A relatív egyensúlyon alapuló olyan centrális mozgásforma, amely az égitestek együttmozgását képes fenntartani. Földi viszonylatban, a légterünk, vagy a folyadékterünk közegében alakulhat ki szabadesés, ha egy test nem nyer alátámasztást, vagy felfüggesztést, mint vonatkoztatási pontot. Szabadesés esetén, a testen érvényre jutó lehajtó hatás, mindig erősebb, mint az ellentétes irányultságú függőleges felhajtó hatás. Mivel a szabadon esés létrejöhet úgy is, hogy nem gyakorolunk a testre objektív erőhatást, pusztán csak elengedjük, ezért az, a közegtörvényeken alapuló energiahatásokkal magyarázható. Vagyis, nem „nehézségi erő” hozza létre, hanem legfeljebb nehézségi hatás. A „nehézségi erő” ugyanis, az anyagi testek közvetlen kölcsönhatása révén közlődhetne. A nehézségi hatást azonban, a közeg váltja ki, amelyben szabadon esik a test. Közvetlenül viszonyítható erőhatást képviselve a szabadon eső test vonatkozásában.
Matécz Zoltán
2011.11.27.
matecz.zoltan@gmail.com
