E = mc2
1900-ban, Jules Henri Poincare fedezte fel, hogy az elektromágneses hullámok, az anyagi részecskékkel való kölcsönhatásaiban úgy viselkednek, mintha tehetetlen tömeggel rendelkeznének. Matematikai meghatározása alapján, az adott elektromos sugárzás energiája, m = E / c2 nagyságrendű tömegértékkel egyenértékű, és így az impulzusképletekben be is helyettesíthető.
Albert Einstein 1905-ben, éppen erre a tudományos állításra alapozott, amikor a fúziós kölcsönhatásokban résztvevő tényezők energiaegyensúlyát magyarázta. Végül, az E = mc2 összefüggést, Max Planc tette közzé egy cikkében, 1906-ban, amelyben a tömeg, és az energia azonosságára hivatkozott. Azóta elfogadott tény lett a fizikában, ez a matematikai összefüggés.
Az én véleményem szerint, az energia, és a tömeg azonosságáról szóló képlet, valahogy így nézhetne ki csak.:
E = m
Akkor azonban, mit takar a c2 összefüggés? Tudva azt, hogy a „c” nem más, mint a fény, 300 000 km/s állandó mértékével meghatározott sebessége, ezért a „c”, a hagyományos „v” sebesség szimbólummal helyettesíthető, ha annak a reálértékét, fénysebességnek vesszük.
W = F * s = F * a * t2 = (m * a) * a * t2 = m * a2 * t2 = m * (a * t) * (a * t) = m * v * v = m * v2
Ennél fogva, az (m * v2) matematikai összefüggés, munkaértéket takar akkor is, ha a v2 kifejezés fénysebességű, és c2- ként kezeljük. Ha az energia, szubjektív munkavégző képesség, akkor az m-tömeg, nem az energiával azonosítható, hanem (m * v2), vagy az (m * c2) összefüggés alapján, azzal a szubjektív munkaértékkel, amit az energia képes végezni, a vele szemben tehetetlenül viselkedő test tömegértékén. Valójában azonban, nem a test tömegértékén végzi el a szubjektív munkáját az energia, ahogy a képlet sugallja, hanem a test közegértékén. Mert Newton megállapítása alapján, a test m-tömege, azonos matematikai értéket képez, a test térfogatába zárt sűrűségével.
Tömeg = m = ρ * V = k = Közeg
Az én véleményem alapján, a térfogatba zárt sűrűség nem más, mint a test közege. Vagyis, ami sűrű lehet, számomra közegnek minősül. Így Newton, a test tömegének meghatározása során, akaratlanul is, a test közegértékét szintén kifejezésre juttatta. A tömeg, és a közeg állapotok egymással teljesen egyenrangú matematikai egységek, és a test tehetetlen voltát fejezik ki. A tömeg, a test objektív tehetetlenségére utal, más testek által közölt közvetlen felületi erőhatásokkal szemben. A közeg pedig, a test szubjektív tehetetlen tulajdonságát fejezi ki, a közvetett térfogati energiahatásokkal szemben. Így az erő, sugárzási jelleget öltve, felületi módon közlődik, más testek tömege által, míg az energia, hullámzási jellegek révén, térfogati módon közlődik, az energiát közvetítő közeg, és a test sajátközege között.
Az elvégzett munka által, éppúgy következtetni lehet, az objektív munkát végző erő reálértékére, mint a szubjektív munkát végző energia tényleges értékére. A két tényező ugyanis, tökéletesen egymásba számolható, mert voltaképpen, mind a kettő munkavégző képesség.
Szubjektív munka = W = E/t = (I*s)/t = F*s = W = Objektív munka
(Közvetett térfogati) (Közvetlen felületi)
A tömeg, energiával való azonosságának a képletében, (E = m*c2), az E-energia szubjektív munkavégző képességet jelent, míg az mc2 kifejezés, egy objektív okozatot képvisel. Azt a tényt sugallja számomra, hogy a befektetett szubjektív energia, egyenértékű azzal a munkaértékkel, amely a test tömegét, a fénysebesség négyzetére gyorsítaná. Ez persze, egy ellenőrizhetetlen állítás, mert a fénysebességet sem érheti el a test, hát még a sebesség négyzetes állapotát. Attól azonban, még figyelemre méltó próbálkozás, az energia értékének a meghatározására.
Ahhoz, hogy az E = mv2 képlet, ne csupán munkaértéket takarjon, mert az mv2 összefüggés azonos matematikai érték az elvégzett munkával, meg kell szoroznunk még, a munkára fordított idővel is. Persze, ehhez fel kell adnunk, a „c” fénysebességet, és annak a négyzetes mivoltát is.
E = W * t = (m * v2) * t
Ha a képlet ilyen módon fejezi ki az energiát, akkor nem kell a munkát, és az energiát képviselő munkavégző képességnek, azonos mértékegységeken osztozniuk. Mert ma még az energia, és a munka, azonos mértékegységeket használnak. Holott a munkával szemben, az energia csupán, munkavégző képesség. Így az azonos képlet használata szükségszerű lehet ugyan, de abszurd dolog. Ideje tovább lépni.
Matematikai összefüggések: Mértékegységek:
P = F*v = F*(a*t) = (F*t)*a = I*(v/t) = I*a > J/s = W
P = F*v = (m*a)*v = (m*v)*a = L*a > J/s = W
W = F*(v*t) = (F*t)*v = I*v > J = W*s
W = F*(v*t) = (m*a)*(v*t) =(m*v)*(a*t) = L*v > J = W*s
E = F*(v*t)*t = I*(v*t) = I*s > J*s = W*s2
E = F*(v*t)*t = (m*v)*(a*t2) = L*s > J*s = W*s2
F = Objektív állapotváltoztató hatás, vagyis objektív munkavégző képesség.
P = Pillanatnyi stabilan viszonyítható állapot, vagyis teljesítmény.
W = Állapotváltozás eseménye, azaz munka, vagyis teljesítményvégző képesség.
E = Szubjektív állapotváltoztató hatás, vagyis szubjektív munkavégző képesség.
Az energia egyéb általam kidolgozott képleteit, másik írásaimban már részletesen kifejtettem, ezért nem bonyolítom most azokkal ezt a jegyzetemet. Bárki megtalálhatja őket a weboldalamon. Most csupán, az energia és a munka, tovább már tarthatatlan viszonyát szerettem volna kissé kiélezni. Remélem sikerült.
Matécz Zoltán
2012.01.22.
matecz.zoltan@gmail.com
