Ezoterikus gyógymódok.
Az a tény, hogy nocebo hatás által, képesek vagyunk önmagunkat megbetegíteni, vagy placebo jelleget öltő szubjektív hatásként, funkcionál a szervezetünk öngyógyító mechanizmusa, arra utal, hogy bennünk, ezoterikus öngyógyító lehetőség van. Ez a lehetőség spirituális szinten fokozható. Minden spirituális fejlődési fokozat ezoterikus, azaz belső, szubjektív mentális folyamat, amely azt fejezi ki, hogy mennyire hagyjuk a lelkünk érzelmeit érvényre juttatni, az életünk tapasztalati szintjén, a szellemiségünk értelmes gondolatai ellenében.
A mai átlagember szellemi, mert az elméje figyelmét, a szellemi síkon kialakított gondolatai kötik le. Azok a gondolatok, amelyek a múltunk emlékeinek az egymáshoz fűződő ellentmondásos viszonyait feszegetik. A memóriánk tárolja ugyanis, az élettapasztalataink által megszerzett emlékeinket. Az emlékeink olyan információink, amelyekhez a viszonyítás terének, és időpillanatának a paramétereit csatolta a viszonyítást végző elménk. Ezért, ezek a személyes emlékek, lineáris sorrendben tárolódnak el a memóriánkban, és viszonyításra képes etalonokként kezeli őket az elménk. A szellemiségünk pedig, a memóriánk raktárkezelője, és nagyon jó raktárosként arra törekszik, hogy a lehető legjobb információs adatbázis álljon az elménk rendelkezésére. E miatt, állandó jelleggel, viszonyokat tart fenn az emlékeink között, és mentális formában előhívja azok hiányosságait, és hibáit. Ezek a mentális formát öltött szellemi jelzéseink a mi gondolataink. Több tízezer alakul ki a szellemiségünkben egy nap, de csak az tudatosodik az elménkben, amelyikre a figyelmünk irányul. A többi elhal, feledésbe merül, mert feleslegessé válva, nem tudatosodott az elménkben.
Az elménk figyelme azonban, nem csupán a szellemi szintű gondolatainkra irányítható, hanem a lelki érzéseinkre is. Óriási különbség a kétféle figyelem között az, hogy a szellemi gondolataink a múltunk emlékeiből származnak, így az elménkben tudatosodva, többnyire elvonatkoztatnak bennünket a jelen pillanatától. Mivel a szellemiségünk „átlátja” az egész emlékhalmazunkat, ezért az időérzettel terhel bennünket. Ezzel szemben, amíg a lelkünk érzéseire fókuszáljuk az elménk figyelmét, addig kizárólag a jelenben tartózkodunk, a szellemi időérzetünktől függetlenül. Ez a tartós fiatalság, és a hosszú élet titka. Lelki emberré kell válnunk.
Ez persze, teljességgel megoldhatatlan feladatnak látszik, mert az elménk figyelme képes arra, hogy többfelé irányuljon, vagyis megosztott legyen. Általában két-háromfelé tudunk egyszerre figyelni, de a gyakorlott elméjű ember, akár hat-nyolcfelé is képes fókuszálni az elméje figyelmét. Vagyis, minden érzékszervére, a hozzájuk társuló szellemi gondolataira, továbbá a lelki érzelmeire egy időben. Lényeg azonban az, hogy milyen arányban oszlik meg ez a figyelem. A szellemi ember figyelmének oroszlán részét, a gondolatai kötik le. A lelki ember figyelmében pedig, az érzelmei játsszák a domináns szerepet. Így az ezoterikus formában zajló spirituális fejlődésünk éppen azt jelenti, hogy milyen arányban hagyjuk érvényre jutni, a szellemi gondolataink felett, a lelki érzelmeinket.
A lélek az életünk energiája, és általa, Isten él bennünk. Az intelligens hatóképesség. Ezért, a szellemi gondolataink, ugyan értelmes lehetőségeket kínálnak számunkra, amikor tudatosodnak az elménkben, de hatóképességgel nem rendelkeznek, és általuk csak ritkán lehetünk a jelenünkben. A lelki érzéseink azonban, az életenergiánk olyan impulzusai, amelyek aktív hatóképességgel rendelkeznek, miközben szigorúan a jelenben tartanak bennünket. Így a lelki ember, erőt biztosít ahhoz, hogy a hitével kifejezhető vágyai, a megnyilvánulás szintjére kerüljenek. Méghozzá, az Isteni életenergiájából származó lelki erőt.
Ezért, a szellemi gondolataink természetes alapfeladata az, hogy hasznos információként, reális formát, minél tökéletesebb mentális formációt biztosítsanak a vágyainknak. A lelki érzéseink pedig, hatóképes tartalommal töltik fel, ezeket a tudatosan kialakított mentális formációinkat. Ezek az érzelmekkel telített, és reálisan elképzelt gondolataink lesznek, a mi vágyainkat megvalósítani képes hiteink. Imával pedig, kifejezésre is juttathatjuk őket, ha utána azt mondjuk „Ámen”, vagyis „Úgy legyen”. Az Ámen szó ugyanis, azt jelenti, hogy a lelkem által bennem élő Isten, a vágyamat szemléltető szabad akaratát fejeztem ki. Vagyis, lélekkel bíró Isteni lényként, tudatosan hozzájárultam, a vágyam objektív gyakorlati megvalósulásához. Amikor így él az ember, akkor lelki életet él.
A nocebo hatás, amely a testi szervezetünket képes beteggé alakítani, éppen annak a hibás spirituális hozzáállásunknak az eredménye, amely ezoterikus hatásként, torz valóságképet formál az elménkben. A testi állapotunk ugyanis, mindig hűen követi az elménk tudati állapotait. Ennél fogva, minden betegségünk úgy alakul ki, hogy hibás hitek alapján programozzuk be az elménket. Mert a szellemi gondolataink nem tökéletesek, csupán törekednek a tökéletességre. Éppen az által, hogy az emlékeink hibáiból, és hiányosságaiból származtathatóak. Így amikor, kizárólag a józan szellemi gondolataink után megyünk, akkor hibákat halmozunk hibákra. Mert a gondolataink, relatív emberi igazságokat jelentenek, amelyek igazságértékét jócskán beárnyékolja a tévedés lehetősége. Így a szellemi ember, gyakorlatilag, mentális „ajtót”nyit a betegségek számára. Saját maga engedi be az egészségi, és egyéb problémáit, a hibás mentális hozzáállásával. Mert a gondolatai csak formációkat képviselnek, érzelmi tartalom nélkül. Márpedig, a betegségektől mentes testi életképesség előfeltétele éppen az, hogy bőséges aktív érzelmi tartalommal kell rendelkeznie, az egészségre irányuló gondolatainknak.
Kialakult betegség esetén, az aktív gyógyulás csak akkor indul be a szervezetünkben, amikor tudatosan is az egészség felé fordul az ember. Amikor ugyanis, egy szakavatott kezelőorvos a bizalmunkat élvezi, akkor az azt jelenti számunkra, hogy a gyógyulás mentális útjára léptünk, mert az elménket, az egészség gondolata felé irányítottuk, és az orvosunkban bízva, érzelmileg telítettük ezt a gondolati formációnkat. Akinek rendíthetetlenné válik az így kialakult hite, egészségesen távozik az orvosától. A betegségét kialakítani képes nocebo hatású hitét, placebo hatású hitre, azaz önmagát meggyógyítani képes mentális folyamatra cseréli fel. Ezért az orvos, csak a kezelő szerepét játssza a folyamatban.
Amennyiben azonban, valaki megismeri végre azokat a mentálisan kifejleszthető spirituális, és ezoterikus módszereket, amelyek segítségével visszaállítható a testi egészség, nem csupán helyrehozhatja a testi egészségét, hanem meg is előzheti annak mindennemű beteges elváltozását. Az egészséges szintű lelki élet ugyanis, mindig egészséges testi állapotot biztosít, mert az elménkben, a lelki erőnkből származó érzelmi impulzusaink arra szorítkoznak, hogy a kellemes érzéseket biztosító állapot stabilizálódjon bennünk.
Így elsőként, a természetes öngyógyító folyamatot, a placebo hatást említem. Ehhez tökéletesen elegendő az, hogy az elménk figyelmét, tudatosan az egészség felé irányítjuk az által, hogy az egészség mentális gondolati formáit kellemes, pozitív érzésekkel töltjük fel. Vagyis, tudatos hitet formálunk az elménkben, az egészségre szorítkozó vágyunkból. Majd egyáltalán nem figyelünk tovább az elménkkel, a kialakult beteg állapotunkra, amelytől szabadulni szeretnénk. Mert tudjuk azt, hogy a testünk, mindig hűen követi az elménk tudatos állapotait. Ezt igazolja minden meditációs gyakorlat, amely által, egy negyed órás mentális pihenés, négy-ötórás aktív testi ellazulásnak felel meg.
Majd következik a nevetés, amely tökéletesen elvonja a figyelmünket a testi bajainkról. A folyton nevető ember, érzelmileg boldog, elméje számára ezt sugallja az állandó jókedve. Ez az érzelmi telítettség pedig, annyi energiaimpulzust irányít a test egészségi állapota felé, hogy minden létező betegséget felold belőle. Amin jóízűen nevetni tudunk, feleslegessé válik az elménkben. Így célszerű kinevetni a betegségünket is, ami az egészségromlásunkat előidézte. Ez által a betegség eszméje, mint feleslegessé vált mentális tényező, kikerül az elménk hatáskörzetéből. Helyére, az egészségre szorítkozó gondolatokat érdemes helyezni. Olyan elképzeléseket és terveket, amelyek arra utalnak, hogy mit fogunk tenni akkor, amikor a betegségünk már köddé válik. Elménk figyelmét, az életünk eseményei által sorakozó problémáink helyett, olyan dolgokra irányítsuk tudatosan, amelyek a jókedvünket képesek állandóan fenntartani. Így a tudatos elmeállapotunkban, mindig valamilyen vidámsággal foglalkozzunk. Mert a beteg testi állapotunkat, éppen a problémáinkba való túlzott belemerülésünk idézte elő. Így bármilyen életproblémára reflektálva, fenntartjuk a kialakult egészségtelen testi állapotunkat is.
A képzelet által, a mentálisan kigondolható hitünk, képi formát ölt az elménkben. Minél reálisabb formákat ölt ez a virtuális elképzelésünk, annál több érzelmi tartalommal tudjuk feltölteni. Mert az elképzelés során felszabaduló örömteli érzéseink, belesűrűsödnek, beleintegrálódnak az elképzeléseinkbe. Így valóságszerű értéket nyerve, az elménk gondoskodik arról, hogy az érzelmeinkkel telített reális elképzelésünk, a valóságunk aktív részévé is váljon. Az elménk ezt úgy képes megtenni, hogy a benne tudatosodott hitünk, képes arra, hogy megváltoztassa az agyi rezgéseinket. Az agyunk egy biológiai demodulátor, amelynek az a szerepe, hogy az elektromos anyagi rezgéseinket, mágneses rezgést biztosító információvá alakítsa, hogy az Univerzum fogadni, és kezelni tudja azokat számunkra. HA az életünk eseményeit stabilizáló mágneses állóhullámok módosulnak, éppen az agyi rezgéseinket követve, akkor az a szubjektív hatás, azonnal elkezdi megváltoztatni, a testi, és egyéb életeseményeinket. Úgy formálja azokat, hogy általuk, a hittel kifejezett vágyunk jelenjen meg az életünkben, objektivizálódott tapasztalati szinten. Így a reálisan elképzelt vágyaink, az általuk generált érzelmeink arányában, realizálódnak is az életünkben.
A koncentráció nem más, mint a meditáció”előcsarnoka”. Amikor az ember koncentrál, akkor egy adott pontra figyel tudatosan az elméjével. Az elméjén keresztül pedig, rávetíti a fájdalmas, vagy problémás helyre, a lelke tiszta fényét. A lélek által ugyanis, Isten él bennünk. Így amikor a lelkünkkel közvetlenül figyelünk valamire, az tökéletesen bevilágítja az adott testi területet, és az ő tiszta fényével, ami mindent képes áthatni, megszünteti a fájdalmat okozó betegséget, mint az egészségünk árnyékos oldalát. Ahol ugyanis, a lelkünk által bennünk élő Isten uralkodik, ott az Istentelen betegség, nem képes az ártó hatását kifejteni.
Majd meditációval, ami aktív lelki jelenlétet jelent minden érzelmi hatóképességet, amely az életenergiánkból származik, a testünkre vetítünk. Aki az elméjén keresztül, tudatosan jelen van érzelmileg is a testében. Vagyis, lelki életet él. Ilyenkor az ember, lecsendesíti a szellemiségét, és nem hagyja azt, hogy a gondolatai megzavarják őt a lelki jelenlétében. Így a lelki jelenlét olyan érzelmi telítettséget biztosít a teljes testünk felett, amely aktív hatóképességként, meggátolja mindennemű betegség kialakulását. Meditáció alkalmával, a szellemi aktivitásunkat kizárólag csak arra használjuk, hogy értelmesen kifejezésre juttassák a lelki érzéseinket. Amíg a szellemiségünk azzal foglalkozik, hogy értelmes formát biztosítson a lelki érzelmeink számára, addig nem képes elvonatkoztatni bennünket, a lelki jelenlétünktől. Az igazi, ma még spirituálisnak nevezhető aktív létezést, a lelki élet képviseli számunkra. Ezt az életerőnket kifejezésre juttató lelkünk biztosítja számunkra, amely nem más, mint a mi sajátságos Isteni részünk. Így betegség esetén, a lelki jelenlétünk képes arra, hogy visszaállítsa az egészséges testi állapotunkat.
A gyógyíthatatlanság csupán azt jelenti, hogy egy adott egészségügyi problémát, orvosi tehetetlenség terhel. Azt pedig, a szakszerű emberi tudás hiányossága képezi. A kezelőorvos azzal menti ki ilyenkor saját magát, hogy „az adott betegségre, nincsen még alkalmazható gyógymód”. Vagy azt állítja, hogy „az orvostudomány ma még, nem ismeri a hatásos gyógymódot a betegségére”. Teljesen mindegy azonban az, hogy milyen mondattal fejezi ki a tehetetlenségét, mindenképpen azokat a korlátokat emlegeti, amelyek meggátolják őt abban, hogy a gyógyulást elősegítse. Mert a betegségi állapotot szemléltető egészségügyi statisztikájuk egyértelműen azt mutatja, hogy az ember innentől fogva, már menthetetlen.
Ezzel szemben, én határozottan azt állítom, hogy minden egészségügyi problémát okozó betegségünk úgy alakul ki, hogy spirituálisan visszaesünk, és túlzott arányban a szellemiségünk uralkodik az elménkben. Vagyis, csökönyösen megyünk a saját fejünk után. Amit az életproblémáink határoznak meg. A problémák azonban, mindig reális megoldásra várnak, nem pedig arra, hogy idegi alapon tépelődjünk rajtuk. A tökéletes meditatív lelki jelenlétünk azonban, a legtöbb problémánkra Isteni megoldást képes biztosítani számunkra.
Így minden kedves olvasómnak azt kívánom, hogy az élete minden pillanatában legyen jelen lelkileg, hogy a felszabaduló érzelmei erősítsék az életképességét, a vitalitását. Az élet problémáival küszködő szellemi ember ugyanis, háttérbe szorítja a lelki érzéseit az által, hogy az elméjével, kizárólag a gondolataira koncentrál. Így a lehetséges problémamegoldáshoz, nem mard életereje, mert azt a lelke képes csak biztosítani számára. A spirituális fejlődés tehát, azt jelenti, hogy ha tudatosan a problémáinkra fókuszáljuk az elménk figyelmét, akkor is, mindig hagyjuk a lelkünk érzelmi aktivitását dominálni, az adott mentális folyamatban. Vegyünk tudomást a soron következő életproblémánkról, de ne elemezgessük feleslegesen. Ne bonyolódjunk bele abba, hogy az okokat, a felelősöket keresgéljük, és főképpen ne ítélkezzünk felette. Ezek a gondolatok ugyanis, a tudatos szellemi aránytorzulásunkat erősítik, a lelki jelenlétünk rovására.
Úgy is értelmezhetjük persze, hogy a problémáinkra szorítkozó gondolataink, olyan negatív érzéseket váltanak ki a lelkünkből, amelyek ártó hatást fejthetnek csak ki a testünkben. Pillanatnyi felelőtlen időszakainkban aktív betegségeket, vagy tartós esetben, komoly szervi elváltozásokat. Ezekről bárki olvashat az ezoterikus, vagy spirituális betegségek címszó alatt. Nekem azonban, nem az a célom, hogy a betegségekről beszéljek, hanem éppen az, hogy az egészség lehetőségére irányítsam a figyelmet akkor is, ha a szakorvosok lemondanak az emberről, mert tehetetlenek a betegségével szemben.
Csak úgy mellékesen jegyzem meg, hogy az életünk egyéb területére is kihat a lelki aktivitásunk. A tudatlanság ugyanis, mentális „betegségük”, míg a szegénység, társadalmi szintű gazdasági „betegségünk”. Az itt levázolt ezoterikus lehetőségek, ezeket a „betegségeinket” is képesek orvosolni, a lelki aktivitásunk arányos fokozása révén. Mert a spirituálisnak számító lelki fejődésünk, olyan érzelmi aktivitást jelent, amely minden problémánkra gyógyír lehet. Ha a lelkünk tiszta fényével, a problémánkra fókuszálunk az elménk segítségével, és közben nem fejtünk ki szellemi aktivitást akkor, a lelki jelenlétünk, Isteni megoldást talál az aktuális problémánkra. Még a kívánt testsúly is beállítható. Az elménk tudatába kell ültetni azt az ideálisnak elfogadható súlyértéket, amit szeretnénk elérni, majd ezek után már csak a hozzá rendelhető lelki aktivitásunkat kell fokoznunk, az érzelmeink segítségével. Éhezni és jóllakni nem szabad, de bármit fogyaszthatunk, ami csak jólesik.
Tudomásul kell vennünk végre azt, hogy az egészségünk Isteni adomány. Annál jobban megőrizhető, minél inkább hagyjuk, a lelkünk által bennünk élő Istent érvényesülni az életünkben. Sajnos ma még, az emberek kilencvenkilenc százaléka szellemi ember, aki a túlzott racionalitása miatt, az elméje hátterébe szorítja a lelki érzelmeit. A spirituális fejlődés éppen azt az ezoterikus belső változást jelenti, amely alkalmat biztosíthat arra, hogy a szellemiségünk helyett, a lelki érzelmeink domináljanak az elménk tudatában. Mert az elménkben fokozódó lelki aktivitás, életerő növekedéssel párosul az anyagi körülményeinkben, ami az egészségünk, és a jólétünk előfeltétele. Ezek tehát az általam eddig fellelt ezoterikus gyógymódok, amelyek hatása, a spirituális fejlődés által fokozható. Így nem kívánhatok mást a hűséges olvasóimnak, csak annyit, hogy az itt leírt spirituális lehetőség lelki aktivitása, váljon a kedves egészségükre.
Matécz Zoltán
2012.04.15.
matecz.zoltan@gmail.com
