Közeghatások.
Mivel a közeg, közel azonos fizikai adottságokkal rendelkező résztömegek halmaza, amelyben minden alkotórész egyenrangú, ezért a közegben képtelenek a hatásokat, a részecskék maguk közvetíteni. Így a közegre jellemző hatásokat, a közeget felépítő részecskék, együtt juttatják érvényre. Mégpedig, az áramlás jelenségei által.
Az Univerzum primer, azaz szubjektív alaphalmazát, kétféle abszolút értéket képviselő tehetetlen állapot jellemzi. Közegként abszolút nyugalomban van, hiszen nincsen semmi, amiben mozoghatna, mivel éppen ő, a szekunder anyagi részhalmazok mozgási tere. Ez azt jelenti, hogy az Univerzum olyan alaphalmazáról van szó, amelynek nincsen külső objektív megjelenési formája, mert mindent, ami létezik, magában foglal. Ennél fogva, az oszthatatlan alaptömegekből álló alapközege, abszolút nyugalomban van. Az oszthatatlan alaptömegeit pedig, állandó, abszolút mozgás jellemzi. Közeges áramlásban azonban, nem képesek részt venni az oszthatatlan alaptömegek, mert teljesen egyenrangú alapelemei a szubjektív alaphalmaznak. Ezért félretologatni, vagy félrelökdösni egymást képtelenek. Az állandó mozgásra szorítkozó kényszerük, a rezgésben nyilvánul meg. Szervezett módon együttrezegve pedig, mágneses hullámot alakítanak ki. Úgy lehet elképzelni, mint egy folyton rezgő mátrix rendszert. Mivel folyamatos benne, az oszthatatlan tömegek rezgési kényszere, ezért bármelyik pillanatban készen állnak arra, hogy mágneses hullámot alakítsanak ki. Amelyben az energia hatása, 300 000 km/s sebességgel terjed. Így a hatást közvetítő oszthatatlan részecskék, számottevően nem mozdulnak el, az elfoglalt egyensúlyi helyzetüktől.
Az Univerzum szekunder anyagi részhalmazait, amelyek a primer alaphalmazban nyilvánultak meg, szintén kétféle mozgás jellemzi. A résztömegeik állandóan mozognak, míg a teljes halmazuk, mint egységes közeg, nyugalomra van ítélve. Ettől relatív minden anyagi halmaz. Mert, bár nyugalomban lévő önálló tömegértékű testnek látszik kívülről tekintve, de belül mégis, állandó mozgásban lévő közeg eseményét valósítja meg. Ez az anyagi halmazok relatív, azaz ellentétesen kétféle megjelenési formája. Így kétféle tehetetlenségi állapotuk is van, egy időben. Az anyagok ugyanis, önálló tömegértékű testekként, folyamatosan ellenállnak az ő mozgásállapotukat befolyásolni képes objektív, felületi szintű közvetlen kölcsönhatásoknak. Önálló közegként pedig, folyamatosan ellenállnak az ő mozgásállapotukat befolyásolni képes szubjektív, térfogati jellegű kölcsönhatásoknak. Annak a halmaznak a közege felől érkező kölcsönhatásoknak, amelyben eleve léteznek. Vagyis, az Univerzum primer, azaz szubjektív alaphalmaza felől ébredő térfogati kölcsönhatásoknak, ami alapvetően, a mágneses hullámok által valósul meg.
A valós áramlást végrehajtó közegben, a közegellenállás jelensége érvényesül. Vagyis, az a tény, hogy a közegidegen módon viselkedő anyag testekre, a közeg egyszerűen ráerőlteti, a benne uralkodó mozgási viszonyokat. Így lassítva, vagy gyorsítva az anyagi test mozgási állapotát. Amelyik anyagi test, nyugalomban van egy halmaz közegében, vagy közeghonossá vált benne, és súlytalanul lebegve felvette a közeg alkotórészeinek a szervezett mozgását, vagy pedig, kiszorult a közeg peremére, és súlyossá vált ott. Mert a közeg, közegidegen testként kitaszította, és ezt a kirekesztését biztosító közeghatást, még mindig súlyként értelmezve fenntartja. Így a súly, és a súlytalanság jelensége, az Univerzum részhalmazai között fennálló közeghatásoknak köszönhető. A valós áramlás, a közegek közvetlen belső objektív kölcsönhatási módja.
Az a jelenség, amelyben az energia terjed egy közegben, de a közeget alkotó résztömegek számottevően nem mozdulnak el, relatív áramlásnak minősül. Ilyen a közegben megvalósuló hullámmozgás eseménye. A közeges szintű együttrezgésben ugyanis, amit a hullámmozgás képvisel, teljesül az a feltétel, hogy az energiát, valós áramlás nélkül is képes továbbítani az adott halmaz. A hullámmozgás által ugyanis, csak a hatás terjed, míg a hatást közvetíteni képes alaptömegek, viszonylag egy helyben rezegnek. Így a hullámok által a közeg, úgy oldja meg az energiaközvetítés „áramlási” igényét, ami az energiaközvetítés közvetlen módja, hogy közben az alkotóelemei csak rezegnek egy helyben. A közeg vonatkozásában ugyanis, nem az a lényeg, hogy az alkotóelemei száguldozva áramoljanak, és maguk közvetítsék közvetlen objektív felületi kölcsönhatás által a hatást, hanem éppen az, hogy a hatásértéket, amit tehetetlenül felvett, maradéktalanul közvetítse. Mert közegként, erre készteti őt, az ő szubjektív tehetetlensége. Felesleges ugyanis oda áramolnia, ahol már van hozzá hasonló közeges alkotóeleme. Bőven elegendő az, hogy a halmaz közegén belül, egymásnak közvetítik a hatást, belső formában kialakított objektív módon. Így a térfogati kölcsönhatások, amelyek a halmazra nézve szubjektívek, belső objektivitásnak minősülnek. Vagyis, térfogati jelleget öltenek. A hullámmozgást biztosító relatív áramlásban, a közegek közvetett, azaz szubjektív kölcsönhatási lehetősége valósul meg. Mégpedig, az energia áramlása.
A halmazkülönbözőségek által kialakult részközegek tehát, kétféle módon képesek a hatást közvetíteni. Valós áramlás útján, ami az őket alkotó résztömegek lendületes mozgásában valósul meg, valamint relatív áramlása útján, ami a szervezett együttrezgésen alapuló hullámmozgásban jut érvényre. Azért van szükség a kétféle energiaközvetítési módozatra, mert a szubjektív alaphalmaz, amelyben minden szekunder részhalmaz megvalósult, mint anyagi esemény, nem képes valós áramlásra. Így abban a mágneses hullámok, csak relatív áramlást valósíthatnak meg. Olyan látszólagos „áramlási” formát, amelyben csak az energia, mint informatív értéket képviselő erőeredő hatás terjedhet.
Az energia tehát, a hullámok által terjed. Mégpedig olyan módon, hogy az energia, használja azt a közeg résztömegeit, amelyben a kialakult hullám végzi el, a relatív áramlás folyamatát. Így közeg nélkül, nem tudnánk viszonyítani az energia matematikai értékét. Ezért a közeg, mint az adott halmaz szubjektív tehetetlenségét kifejezésre juttató tényező, nem azonosítható az energiával, csupán az állapotváltozása arányos azzal. Mert az energia, arányos mértékű munkát végez a szubjektív tehetetlenséget produkáló közegen. Annak ellenére, hogy a közeget, tömeghalmaz építi fel. A fizika ugyan azt állítja, hogy a tömeg azonosítható az energiával. Ez persze, nem lehet igaz. A tömeg is csupán, arányos állapotváltozáson megy keresztül, az energia hatására. Ha az energia, azonosítható lenne a tömeggel, vagy a tömegek által felépített közeggel, akkor nem lenne képes arra, hogy a tömeg, a halmaz objektív és szubjektív tehetetlen mivoltát képviselje, bármilyen módon. Továbbá, ha az energia azonosítható a tömeggel, akkor a közeggel is azonos kell legyen, mert a két tényező nem más, mint az adott halmaz tehetetlen állapotait kifejezésre juttató tulajdonság.
Tömeg = m = Halmaz = k = Közeg
Objektív tehetetlen állapot = Halmaz = Szubjektív tehetetlen állapot
A közegben terjedő hatások tehát, az energia olyan megnyilvánulási módjai, amely az áramlás jelensége által jut kifejeződésre. Valós áramlásban, a közeg alkotóelemei, maguk adják át, a halmazukban közegidegenként mozgó test számára, közvetlen felületi kölcsönhatás által az energia hatását. Relatív áramlást jelentő hullámmozgás esetén pedig, a közeg alkotóelemei, szintén maguk adják át a közegükben közegidegenként mozgó test számára, közvetett térfogati kölcsönhatás által, Ez azt jelenti, hogy a test minden belső közeges alkotóeleme, egy időben kapja meg a hullámmozgás rezgési információértékét.
Úgy érdemes elképzelni a dolgot, mint a szivacsot a vízben. A víz nem csupán átöleli a szivacs anyagi szerkezetét, hanem ki is tölti tökéletesen. Így az a hatás, amely a vízben terjedni képes, a szivacsban is érvényesül, mert telítve van a hatást közvetítő halmaz közegével. Analógiás értelemben véve, ugyanilyen módon érdemes elképzelni a szubjektív alaphalmazt, amelyben az energia hatása terjed. A szubjektív alaphalmaz, mágneses alapközegként, nem csupán körülöleli az anyagi testek elektromos szekunder részhalmazait, hanem teljesen kitölti, „átitatja” azok belső, strukturális szerkezetét is. Így az indukció jelenségével, gyakorlatilag állandó energiaviszonyban áll, a kétféle halmaztípus.
A fizikában, a tehetetlen tulajdonságokat képviselő tömegek szerepelnek főképpen. A tömegek által felépített közegek azonban, mostoha szerepet kaptak ez idáig, mert mint szubjektív tehetetlen tulajdonságai a halmazoknak, nem nyertek értelmet eddig. Pedig, az abszolút áramláson alapuló közegellenállás, és a relatív áramlásra épülő hullámszerű jelenségek, mint az energia közvetítési módozatai, éppen a közeges szintű kölcsönhatási lehetőségeket valósítják meg.
Matécz Zoltán
2012.05.25.
matecz.zoltan@gmail.com
