Relatív betegség.
Abszolút értelemben véve, a betegség nem más, mint valamilyen mértékű egészségkárosodás. Vagyis, a tökéletes egészségtől való bármilyen eltérés. Az ezoterikus módon gondolkodó ember azonban tudja, hogy az egészség felé irányítva az elméje figyelmét, olyan spirituális hatásmechanizmust indít el a szervezetében, amely képes megszüntetni a betegségeinket. Oly annyira igaz ez az állítás, hogy a kezelőorvos például, szinte teljesen tehetetlen, a beteg gyógyulni akarásának a hiányában. Amikor azonban, az orvos elnyeri a beteg ember bizalmát, onnan kezdve beavatott szakemberként, a gyógyulás belső útjára képes terelni a páciensét.
Az emberi szervezetben, éppen ugyanolyan módon működik a gyógyulás folyamata, mint egy erdő, vagy egy tó esetében. Ha például, egy civilizációs ártalom miatt, felborul egy erdő, vagy egy tó biológiai egyensúlya, akkor idővel, az említett objektumok, kiheverik azt. Ezt a természetes önregeneráló képességet, ökológiai egyensúlynak hívják a szakemberek. Hasonló a helyzet az ember esetében is. Ha ugyanis, az egészségünket civilizációs ártalom éri a részünkről, akkor a szervezetünk képes arra, hogy a természetes önregeneráló képességével, olyan biológiai egyensúlyt alakítson ki a szervezetünkben, amely a testi egészségünket is helyreállíthatja. Csak így tudjuk a betegségeinket, mint saját belső civilizációs ártalmainkat, kiheverni, hogy ismét helyreálljon a biológiai egyensúlyunk.
A mi saját civilizációs ártalmaink, azok a szellemi gondolataink, amelyek nem a szeretetről szólnak. Maguk a szellemi indíttatások, olyan mentális gondolatok ugyanis, amelyek érzelmeket váltanak ki a lelkünkből. Ezek az érzelmek pedig, a lelkünk, azaz az életenergiánk hatóképes erőimpulzusai. A szeretetről szóló gondolataink, pozitív érzéseket indukálnak, míg a szeretet hiányával kialakított gondolataink, negatív érzésekkel terhelnek bennünket. Azért nevezhetjük terhelésnek, mert a testünk egy részére, vagy az egészére fejtik ki az ártó hatásukat. Így a mi saját magunk által kiagyalt civilizációs ártalmaink, minden olyan szellemi gondolatunk, amelyik nem képes pozitív örömérzéseket kiváltani a lelkünkből. Minden ilyen negatív érzelmi erőimpulzusunk, ártó hatással van a testünkre, valamilyen azonnal lemérhető idegfeszültségi formában, de kimutatható egészségromlást okoz, ha a tartósan, hosszabb ideig fenntartjuk a negatív érzéseket kiváltó szellemi állapotot. Vagyis, ha nem tudunk türelmesen megérteni, megbecsülni, és megbocsátani. Hiszen ezek a szeretet adottságai. A türelem pedig, a legideálisabb fokmérője.
Ahogy a negatív érzéseket kiváltani képes gondolataink képesek arra, hogy az anyagi testünk harmonikus eseményének egészségi állapotát lerontsák, úgy alkalmasak arra is, hogy a megtapasztalható anyagi körülményeinket, élvezhetetlenné formálják számunkra. Az abszolút módon kimutatható egészségkárosodás, a mi kialakult betegségünk. Ezzel szemben, a relatív betegség, azt a hibás mentális szellemi hozzáállásunkat jelenti, amely miatt, a lelkünk negatív érzései, szegény állapotokat biztosítanak számunkra. Ahogy a betegség esetén, nem jön létre gyógyulás mindaddig, amíg az ember tudatosan nem fordul az egészség felé, éppen ugyanolyan módon, a szegénység esetén, nem jön létre gyógyulást jelentő pozitív anyagi változás, amíg az ember nem fordul tudatosan a bőség felé. Amíg ugyanis, a gondolataink a szegénység körül, a szegénységről szólnak, addig a gazdasági betegség felé fókuszáljuk az elménk figyelmét. Amire az ember figyelme irányul, az valósul meg az életében, mert csak, az képes hitté formálódni ott.
A bőségtől eltérő szegényes gondolatok, olyan kellemetlen érzésekkel párosulnak az elménkben, amelyeknek a valóságformáló képessége, nem okozhat örömöt számunkra. Teljesen mindegy az, hogy a negatív lelki érzéseinket kiváltani képes szellemi gondolatunkat, milyen információ motiválja. Ha ezeket, az alapigazságokat szem előtt tartva éljük az életünket, akkor az egészség, és a bőség felé irányítjuk tudatosan a figyelmünket, és azok megtapasztalása, folyamatosan boldoggá tesz bennünket.
A lehető legveszélyesebb dolog az együttérzés. Az együttérzés kizárólag akkor egészséges dolog, ha valakinek az örömében, boldogságában, bőségében vagyunk együtt érzőek. Akkor ugyanis, azonosulunk az ő személyes örömével, és az által, hogy bennünk is örömökkel teljes pozitív lelki érzések szabadulnak fel, többletenergiát biztosítunk annak a hatásnak, ami kiváltotta nála a kellemes érzést. Vagyis, az együttérzésünkkel, fokozzuk az észlelt örömteljes alaphatást.
Amennyiben azonban, az együttérzésünk olyan embernek szól, akit nem az öröm, és a boldogság felemelően pozitív érzései éltetnek, hanem éppen a bánat negatív érzései sújtanak, mert vagy a betegségéről, vagy a szegénységéről, vagy azok valamilyen okozatáról értesülünk tőle, az együttérzésünk által, olyan negatív energiákat generálunk a lelkünkből, amelyek hatása romboló. Éppen ugyanolyan formában árt nekünk, mint annak a személynek, aki felé irányul. Mert az érzések által generált életenergiánk ártó hatását éljük meg. Vagyis, éppen a miatt lesz az értéke negatív számunkra, hogy saját magunk ellen fejtik ki a hatásukat. Építő jellege ugyanis, egyáltalán nincsen.
Nagyon fontos dolog, úgy odafigyelnünk a kellemetlen hírekre, hogy közben az ember, uralkodni tudjon a lelki érzelmein. Ez nagyon nehéz, mert a másoktól kapott hírek is gondolatok, ezért az elménkben tudatosodva, érzelmeket váltanak ki a lelkünkből. Éppen azért, hogy segítő tettekhez biztosítsanak azok lelki erőimpulzusokat, vagyis érzelmeket. A tehetetlenség pedig, éppen azt jelenti, hogy kiszolgáltatottak vagyunk az észlelt eseménnyel kapcsolatban, és csak az együttérzésünkkel tudjuk kifejezésre juttatni a sajnálatunkat. Így a tehetetlenségünk éppen azt juttatja kifejezésre, hogy a lelkünk által bennünk élő Isten, mint az életünk értelmes energiája, nem képes hatóerőt képviselni a sajnálatos állapottal szemben. Csakhogy, amíg a sajnálatunk által együttérzést biztosítunk valaki irányában, addig a lelki energiánk érzelmi erőimpulzusait, éppen ellene, az ő hátrányára használjuk fel, valamint a saját hátrányunkra. Mert amelyik érzésünk nem okoz örömöt számunkra, az árt nekünk. Az ártó hatása pedig, éppen attól függ, hogy milyen sokáig biztosítunk egy ilyen együttérzés számára, negatív hatásokat kiváltani képes érzelmeket.
Csak olyan módon védhetjük ki ezt a kellemetlen hatást, ha az elménkben tudatosul ugyan, vagyis tudomásul vesszük, de gondosan figyelünk arra, hogy ne váltsanak ki belőlünk negatív érzéseket. Ilyenkor az ember nem érzéketlen, hanem érzelmileg értelmes. Arról van szó, hogy a kellemetlen hírek ellenére, irányítsuk az örömök lehetősége felé az elménket. Ilyenkor az a teendő, hogy a kellemetlen hírrel ellentétben, képzeljük el az esemény ideális állapotát, amelyről egy esetleges értesülés, már örömöt okozna számunkra. Ha egy ilyen idealizált elképzelésről küldünk, eszményi információkat biztosító pozitív életenergiát, akkor az már, nem csupán az érintett személy életében vált ki pozitív változásokat, hanem a miénkbe is. Hiszen, a kellemetlen hír ellenére is képesek vagyunk, örömökkel teljes pozitív életenergiát irányítani annak a személynek, aki a segítségünkre szorul. Hiszen éppen azért mondta el nekünk a problémáját. Aki ezt képes megtenni, máris feloldotta, a kellemetlen szituációval szemben fennálló tehetetlen helyzetét.
Sajnos, a bevált gyakorlat az, hogy negatív hiteket teremtve, kellemetlen, negatív érzéseket biztosítunk a formákat meghatározni képes gondolatainknak. Így a valós helyzetről reálisan elképzelt formákat, negatív érzelmekkel telítjük, és ez által, éppen olyan hatást váltunk ki, amit valójában nem szeretnénk megtapasztalni, mert jobb lenne elkerülni. Ezt jelenti az, hogy negatív hitrendszer szerint élünk. Hogy a számunkra kellemetlen, és rossz dolgok valószínűségeit, nagyon jól el tudjuk képzelni. Ezekbe az elképzeléseinkbe pedig, csak a negatív érzelmeink képesek beleintegrálódni. Így az anyagi eseményekre kifejtett hatásuk elkerülhetetlen. Úgy a személyes testi szintű, mint a megtapasztalható anyagi események kialakulására. Ezért mentálisan át kell állnunk, a pozitív hitrendszeren alapuló életvitelre.
A pozitív hitrendszer alapja az, hogy mindig osztozunk mások örömében, viszont a problémákat, tudatosan elképzeljük már megoldottaknak, hogy örömteli érzésekkel párosulhassanak azok, és ez által, osztozni is fogunk azok örömteli megvalósulásaiban. Ilyen formában, a kellemetlen hírek is, amelyek a problémákról értesítenek bennünket, az öröm forrásaivá alakíthatóak. Ha ugyanis, nem a fennálló problémával, hanem mindjárt a reális megoldásával foglalkozunk az elménkben, mégpedig a valósághű elképzelés szintjén, akkor pozitív hitet támasztunk a megvalósulásával szemben. Az ember ugyanis, képes arra, hogy teremtsen a hitével. Mert a lélek által Isten, a teremtő él bennünk. A teremtő képessége pedig, az érzéseinkben van kódolva, mint a lelkünk életerőt biztosító erőimpulzusaiban.
A tartósan negatív hitrendszer szerint élő emberek, az életük energiáinak az erőimpulzusait, vagyis az érzéseiket arra használják, hogy a megtapasztalható anyagi eseményeiket önmaguk ellen fordítsák. Ez által, abszolút egészségi károsodáson alapuló betegségeket, és gazdasági hátrányokon alapuló relatív betegségeket, azaz problémákat valósítanak meg maguknak. A szegényes gondolatok, szegénységben tartják az embert, mert negatív érzésekkel párosulnak. Olyan érzésekkel, amelyek valóságteremtő hatása, éppen ellenünk irányul annak ellenére, hogy azok, a mi saját érzéseink. A lelki energiánkból származó munkavégző képességként ugyanis, mindenképpen elvégzik azt a munkaértéket képviselő anyagi változást, amit a gondolataink informatív értéke képvisel. Csakhogy, az elvégzett munkájuk kellemetlen marad számunkra. Így a szegény ember, egyre nehezebben képes arra, hogy bármit is olyan formában képzeljen el, hogy az már, számára pozitív tartalommal bírjon. Így a szegényes gondolatok, kellemetlen, szegényes érzésekkel párosulva, éppen azt a létezési állapotot tartják fenn, amelytől legszívesebben megszabadulna az ember.
Ez az ördögi kör. Éppen attól olyan ördögi, hogy a kellemetlen szellemi gondolataink, nem hagyják érvényre jutni a pozitív lelki érzéseinket. Amíg ugyanis, a problémákkal küszködő szellemi gondolataink vezérlik az elménket, az által, hogy lekötik az elménk figyelmét, éppen a lelkünk révén bennünk élő Isten ellen élünk. Hiszen nem adunk neki lehetőséget arra, hogy megfelelő mennyiségű öröm érzését nyújtsa számunkra, a valóságunk megteremtése érdekében. Mivel a kellemetlen gondolataink által, egyáltalán nem hagyjuk azt, hogy az örömteli érzéseink, amelyek a bennünk élő Isten akaratát képviselik, az elménk tudatának felszínére törjenek, és ott hitté, azaz szabad akarattá formálódjanak. Pedig, mindig a hitünk valósul meg. Sajnos, a negatív hitünk is.
A mai életünk, a tegnapi hiteink eredménye. Ha nem tetszik az a valóság, amelyet megtapasztal az ember, nincs más dolga, mint olyan valóságot kialakítani magának a reális elképzelés szintjén, amelynek a megtapasztalása, már örömöt okozna számára. Mindig egy ilyen elvárható valóságképpel térjünk nyugovóra, és közben dédelgessük, töltsük fel az életenergiánkat képviselő pozitív érzéseinkkel. Amíg alszunk, a lelki életenergiánk által elképzelt szellemi formáció, elindul a megvalósulás útján, és csodálatos valóságot teremt számunkra, amit megtapasztalhatunk akkor, amikor másnap felébredünk. Mert az anyagi valóság minden formája elektromos esemény, amely induktív módon ugyan, de megváltoztatható mágneses hatásokra. Az elképzelés által kifejezésre juttatott hitünk pedig, éppen a mágneses alaphalmazban lévő információs hálózatot képes módosítani, az érdekeink szerint. Így az általunk módosított mágneses előfeltételek, megváltoztatják az elektromos anyagi események megtapasztalható menetét. Átalakítva ez által, akár a saját anyagi mivoltunkat, akár a sorsszerű eseményszerűségek mivoltát.
A szegénység, relatív betegségként fogható fel, mert a szegény állapot, olyan igénytelen gondolatokkal párosul, amely csak negatív érzések számára ad helyet maga mellett. Így negatív hitrendszerben élve, az ember még szegényebb, és még betegebb lesz. Mert tehetetlen, az egészség és a bőség megtapasztalható hiányaival szemben. A korlátolt életvitel, korlátolt gondolatok kialakulását eredményezheti csupán, amelyek nem társulhatnak pozitív érzésekkel. Így tovább halmozzák az olyan események valószínűségét, amelyek nem okoznak örömöt számukra. Folyamatossá formálva ez által a szegénység, vagy a betegség kellemetlen állapotait. Aki pedig, ebbe beletörődik, nem hagyja továbbra sem érvényre jutni magában, a lélek által benne élő Istenségét, és e miatt, meg is érdemli a megtapasztalható állapotait.
A relatív betegséget jelentő gazdasági hátrány, vagy az abszolút betegséget képviselő egészségkárosodás, csak úgy oldható fel, ha a bőség és az egészség felé irányítjuk tudatosan az elménk figyelmét. Ha tudomásul vesszük végre azt, hogy az életeseményekben akkor veszünk részt tudatosan, ha előre meghatározzuk azt, hogy mit szeretnék megtapasztalni valóságként. Abban az esetben ugyanis, a megtapasztalható életeseményeink olyan formációkat vesznek fel, amelyekben a tudatosan szervezett sorsunk valósul meg. Reális álmok, valósághű elképzelések nélkül, nem tudunk ugyanis, olyan pozitív érzésekkel részt vállalni az életeseményeinkben, amelyek a mi érdekeinket képviselhetik. A nélkül pedig, csak sodródunk az életesemények, mások által felkavart forgatagában. Mint egy elsárgult falevél, magatehetetlenül.
Pozitív hittel, minden betegség feloldható. Úgy a testi jelleget öltött abszolút betegség, mint a gazdasági szintű relatív betegség. Az ember természetes egyensúlyos állapota, az egészségről és a bőségről szól. Azokról a természetes adottságainkról, amelyek örömérzéseket képesek kiváltani, és fenntartani bennünk. Ezt Isten segítségével megtehetjük. De nem egy rajtunk kívülálló „Istenség” segítségével, hanem kizárólag, a lelkünk által bennünk élő Isten közvetítésével. Mégpedig olyan módon, hogy a pozitív lelki érzéseinket követve élünk tudatosan, és ezeket az érzéseket szolgáljuk ki, a mentális formát biztosítani képes szellemi gondolataink által. Aki ezt képes megtenni, hagyja, hogy Isten, harmóniában éljen rajta keresztül. Minél több ember él, ilyen belső lelki harmóniában, annál kiegyensúlyozottabb társadalmi formát alakítanak ki maguknak. Egészséges társadalom, csak az ilyen módon egészségessé formált egyének által alakítható ki. A szegénység ugyanis, a társadalom fertőző betegsége. Ez a relatív társadalmi betegség, abszolút testi betegségek okozója, forrása.
Matécz Zoltán
2012.06.03.
matecz.zoltan@gmail.com
