Bűntelenség.
A keresztény tanok alapján, bűnben fogantattunk, bűnben születtünk, bűnben élünk, és a bűneink miatt halunk meg. Így a keresztény ember életét, a bűn tökéletesen végigkíséri. Szabadulni sem képes tőle. Oly annyira, hogy a legtöbb liturgiális egyházi esemény, éppen a tudatosan szükségszerűvé tett bűnbocsánaton alapszik.
Az a jó keresztény ember, aki elfogadja Jézust Isten Fiának, és személyes megváltójának, valamint elismerte előtte bűnös mivoltát, tökéletes bűntelenséget élvezhet. Megszabadul minden bűntudattól, mert Jézus, mint Isten Báránya, életét áldozta azért, hogy mi bűntelenek lehessünk általa. Ennél fogva, az a keresztény ember, aki Jézust elfogadva mégis bűntudattal él, minden alkalommal, újra és újra, keresztre feszíti önmagában a Megváltót.
Életében Jézus, betöltötte a törvényt. Ez azt jelenti, hogy abban az aktív három esztendőben, amit az élete végén lejegyeztek róla az apostolai, valójában minden hatályos zsidótörvényt szándékosan megszegett. Azokat az elemi törvényeket, amelyek elleni vétségekért, azonnali megkövezés járt abban az időben. Olyan módon tette ezt, hogy vele szemben, mégis tehetetlenek maradtak a vádlói, mert sokkal jobban ismerte náluk a Szent Írást. Így olyan érveket használt a vádlóival szemben, amelyeknek köszönhetően, mindig kikerült az azonnali megkövezés alól. Valójában így töltötte be a törvényt. Bebizonyította, hogy a szeretetet, nem korlátozhatják a törvények.
Mivel tehetetlenek voltak Jézussal szemben, a zsidó papság javaslatára, az akkori római helytartó elé vitték, és halálos ítéletet kértek rá. Pilátus azonban, Jézus kihallgatása során, bűntelennek találta őt. Így halálos ítéletet nem szabott ki reá. A zsidóság által felszított köznép azonban, lázadni kezdett, és a bajt megelőzve, Pilátus úgy döntött, hogy a Húsvéti ünnepek alkalmával, felszabadíthat egy embert a nép, az éppen halálra ítélt zsidók közül. Így szabadon választhatott a nép a bűntelen Jézus, és a bűnös Barrabás között. Mivel a zsidó nép megváltóként egy forradalmárt várt, aki feltehetően megszabadíthatja őket a római iga terheitől, ezért Barrabást választották, mert ő már gyakorlatilag is megölt egy római katonát. Így benne vélték gyanítani azt az embert, aki vezéregyénisége lehet, egy római ellenes forradalmi akciónak. Ezért Jézus, olyan módon „nyert” halálos ítéletet, hogy egyszerűen átruházták rá Barrabás kereszthalálról szóló büntetését. Ennél fogva, Jézust a bűntelent, végül is, elcserélték egy halálraítélt emberre, és e miatt, megvalósult benne, a tökéletes áldozati bárány szimbóluma.
Mivel a Golgoták hegyén, ez a véráldozat megtörtént, ezért a történelemben, és a hitünkben ennek nyoma maradt. A történelmi nyomokat követve, eljutunk a harmadnapi feltámadáson keresztül, a Szentlélek kiáradásáig, majd végül a mennybemenetelig, ahol Jézus földi története megszakad. A hitbéli nyomokat követve pedig, a kiáradt Szentlélek következményeivel találkozhatunk. Azok a hívő emberek ugyanis, akik bűnösként elfogadják Jézust, és az Ő áldozatát, valamint azt a tényt, hogy Jézus Isten Fia volt, betöltekeznek az Ő Szent Lelkével. Ez azt jelenti, hogy a Szentlélek által, megtisztul a saját lelkük, és megszabadulnak minden addigi bűntudatuktól.
A lélek, az életünk energiája. A Jézusi Szent Lélek pedig, egy olyan energia az Univerzumban, amelynek az informatív értéke, nem ismeri a bűnt. Tud róla, de a gyakorlati tapasztalat hiányában, bűn nélküli. Ezért képes arra, hogy a ma élő ember lelkét betöltse, és felülírja benne, a bűnre vonatkozó értékítéleteket. Mégpedig, az abszolút szeretet jegyében. Aki tehát, tudatosan elfogadja Jézust, annak a saját lelke, azonos minőséggé válik Jézus Szent Lelkével. Az életenergiánkhoz, új információs érték kapcsolódik. Megtisztítva a bűntől, vagyis megszentesítve a lelkünk addigi informatív minőségét. Erre azért van szükség, mert Isten Lelkiségéhez már, csak tiszta, azaz Szent lélekkel rendelkező ember képes közeledni. Mert Isten, csak a tiszta lelkű emberben „gyönyörködhet”. A bűntudattal élők számára, Isten lényegisége elérhetetlen.
Ezzel szemben, az én írásaimban, az ember nem más, mint a megtestesült Isten. Amíg azonban, a bűntudat terheli a lelkét, addig nem alakulhat ki benne valós Istentudat. Lehet valamiféle Istenismerete természetesen, de Istentudata semmiképpen sem. Márpedig, csak az Istentudattal bíró ember képes Istenként, a tudatos teremtés végrehajtására. Így a tudatos teremtés előfeltétele éppen az, hogy bűntelenek legyünk, mert az abszolút szeretet szemszögéből tekintve kell teremtenünk a jót. Így az élet kialakult mindennapi valóságát szemlélve, mindig észre kell vennünk a hibákat, és a hiányosságokat, és azok reálisabb valóságán kell munkálkodnunk képzeletben. Csak ilyen módon vagyunk képesek, Isten követői lenni, az objektív anyagi világban.
Isten sohasem különült el az embertől. Ennek a legideálisabb bizonyítéka az, hogy létezik a bűnös emberek számára, a lelkiismeret-furdalás spirituális jelensége. Ami vigyáz az erkölcsi nívónkra. Lelkiismeret furdalás ugyanis, akkor jelentkezik, ha a lelkünk által bennünk élő tudatos Isten, nem érzi jól magát a testünkben, mert nem ért egyet azzal a cselekedetünkkel, amit kizárólag nélküle, a szellemi gondolataink irányítása alapján tettünk meg. Az Ő negatív véleménye bennünk nem más, mint a mi lelkiismereti torzulásunk, válságunk.
A bűntudatától megszabadult embernek tehát, nincs más feladata, mint bűnök nélkül élni tovább. Éppen azért, hogy a lélek tiszta maradhasson. Kérdés az, hogy mi a bűn. Bűnnek minősül minden olyan gondolatunk, beszédünk, és cselekedetünk, amellyel tudatosan ártunk másoknak, mert nem a szeretet üzeneteit közvetítjük általuk. A szándék nélküli cselekedeteink csupán vétkek, amelyeket mi magunk is megbocsáthatunk egymásnak. Ezért a szándék nélküli cselekedeteink miatt, nem is alakul ki bennünk bűntudat. A tudatos bűnök megbocsátásához azonban, Isteni közreműködés szükséges. Jézus Isteni mivoltát az is visszajelzi számunkra, hogy képes volt arra, hogy a bűnök tekintetében, megbocsátást tanúsítson. Ennek az volt a legbiztosabb fizikailag manifesztálódott jele, hogy a bűnösök azonnal meggyógyultak.
Jézus apostoli szintű követői, olyan átlagemberek voltak, mint mi. Mindentől féltek, és Jézust is magára hagyták a kálváriájában. Még Péter is, akit Kősziklának nevezett Jézus, az ő megingatatlannak látszó hite miatt. Ennek ellenére, az utolsó napon, háromszor is megtagadta gyávaságában a Megváltót. Annak ellenére, hogy ezt Jézus előre jelezte számára.
A Szentlélek kiáradása után pedig, amikortól betöltekeztek Jézus Szent Lelkével, úgy mentek a világba tanítani, hogy már semmitől sem féltek. Így mind egy szálig mártírhalált haltak, de nem tagadták meg a Jézusi alapelveket többé. Továbbá, Ők maguk is gyógyítóvá váltak, vagyis, bűnbocsánatot tudtak gyakorolni, Jézus nevében. Mert lélekben, azonos minőségekké váltak Jézussal. Hirdették, és terjesztették Jézus Anyaszentegyházát. Mert nem vallást alapított Jézus, hanem Anyaszentegyházat, amelynek minden ember automatikusan tagja lehet, aki a Szent Lélekkel betöltekezik. Ez egy keresztény vallásoktól tökéletesen független olyan spirituális „szervezet”, amelynek Jézus maradt a szellemi vezetője. Ezért nem kéri senkitől sem azt, hogy azt tegye, amit Ő. Nem kell felülírnunk a megváltói cselekedeteit. Bőven elég követnünk Őt, a bűntelenségében. Erre kínál jó lehetőséget az Ő Szent, vagyis tiszta Lelke.
A bűnös embert állandóan terheli a bűntudat. Ez a bűntudat, minden betegségünk előidézője. Mert minden betegségünk, azt a spirituális torzulást jeleníti meg a testünkben, ami a lelki és szellemi egyensúlytalanságunk miatt alakult ki. A szellemiségünk gondolatai, csupán információkat hordoznak, így csak az életeseményeink formáit határozhatják meg. Hatóképes erővel nem rendelkeznek. A szellemiségünk feladata ugyanis, nem az, hogy az által éljünk, látszólag nagyon okos életet, hanem csupán az, hogy értelmesen juttassa kifejezésre a lelki érzéseinket. A lelki érzéseink ugyanis, az életenergiánkból származó életerő impulzusaink, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a tudatos cselekedeteinket végrehajtsuk. Ha azonban, túlzottan szellemi életet élünk, ahogy ma az emberek 99 százaléka, akkor közben, éppen a lelki érzéseinkre nem figyel az elménk, és ez által, elnyomjuk azokat a tudatosodás elől. Az elnyomott lelki érzések pedig, mivel hatóképes életerővel bírnak, így éppen ellenünk fejtik ki a munkavégző képességüket. Ez az elvégzett, negatívnak értékelhető munkájuk okozza a betegségeinket, és az egyéb életproblémáinkat.
A bűntelen ember, bűntudat nélkül él. Ebben a bűntudat nélküliségben, minden betegség és életprobléma feloldódik. Mert a spirituális egyensúlyunk helyreáll. Ami azt jelenti, hogy az elménk, főképpen a lelki érzéseinkre koncentrál, és azokat fejezi ki értelmes módon, a szellemi gondolataink segítségével. Így az életenergiánkból származó lelki életerő impulzusaink számára biztosítunk, folyamatosan szellemi formákat, a gondolataink információi alapján.
Óriási különbség az, hogy amíg szellemi életet élünk, addig a szellemi gondolataink határozzák meg a lelki érzéseinket, így olyan gondolatokkal is kénytelen foglalkozni az elménk, amelyek csak negatív, azaz ártó érzéseket válthatnak ki belőlünk. Aki azonban, lelki életet él, éppen arra figyel az elméjével, hogy csak pozitív lelki érzések számára biztosítson lehetőséget. Ez a lehetőség pedig, éppen a szellemileg meghatározott forma alapján nyilvánul meg. Így mindig örömöt okoz.
Addig, amíg nem válik az ember lelki vezérlésűvé tudatosan, az a célszerű mentális hozzáállás, hogy a szellemiségéből tudatosan kiírt minden olyan gondolatot, amely negatív érzések kiváltására alkalmas. Tudatosan, csak olyan gondolatokkal foglalkozzunk, amelyek pozitív érzésekkel képesek társulni az elménkben. Ezt olyan módon tudjuk megtenni, hogy egyre tudatosabban figyelünk az érzéseinkre. Aki pedig, kizárólag a pozitív lelki érzéseit szolgálja ki, a szellemi gondolatai segítségével, folyamatosan bűntelen marad, mert a szeretet útját járja. Vagyis, Isten útját, amit Jézus is kijelölt számunkra.
A bűnösnek minősülő szellemi életvitel eredménye tehát, valóban a halál, mert betegségek előidézője. Így, aki bűnös életet él, csupán relatív életet él, mert a halál felé közeledik. A bűntelennek minősülő lelki életvitel eredménye pedig, egészséges élet a halál pillanatáig. Mindenki maga választhatja ki szabadon azt, hogy bűnben, vagy bűntelenségben kíván-e élni. Ez a szellemi fejlettségétől függ. Az emberi szellemnek kell ugyanis, olyan szintre fejlődnie, hogy tudatosan lemondjunk arról a testünk érdekében, hogy az elménkben, az erőszakos gondolataink által, elnyomjunk a lelki érzéseinket. Ezt a belső ezoterikus változást, a spirituális egyensúlyunk kialakulása képes előidézni bennünk. Így a bűntelenség, nem csupán egy társadalmi törvények által előírt erkölcsi kötelezettségünk, hanem Isten szeretettörvényének az érvényre juttatása általunk. Olyankor, a relatív emberi törvényeket, felcseréljük Isten abszolút szeretettörvényére. Éppen azért, hogy bűntelenek lehessünk.
Matécz Zoltán
2012.07.31.
matecz.zoltan@gmail.com
