Tágulás az Univerzumban.
Az Univerzum zárt rendszer, mert minden létező tényezőt magában foglal, abszolút módon. A zárt jellegét, az energia megmaradási tétele is bizonyítja. Mert az energia, csak a zárt rendszerben állandó. Amit eddig, mindenhol igazolt a tudomány. Ha pedig zárt, akkor a benne megtalálható tömeg is megmaradó tényező. Így ami állandóan változik, az nem más, mint az információ. Mégpedig, exponenciális növekedést mutat a mennyiségi változása. Ami azt jelenti, hogy az új információk kialakulása, nem szünteti meg a régi információkat, így azok, akárhányszor újrafelhasználhatóak maradnak. Így az Univerzum tágulását, csak a benne változóként meghatározható információ válthatja ki.
Az Univerzum oszthatatlan alaptömegeiből felépülő alapközege olyan alaphalmaz, amelyben csak mágneses hullámok alakulhatnak ki. Ezek a mágneses hullámok közvetítik az energiát, amely mágneses hatásként, munkát végez az anyagi halmazokon. Mégpedig az induktivitás jelensége által. A mágneses hullámok azonban, informatív értékekkel is bírnak. Ezek az informatív értékek határozzák meg azt, hogy az energia meddig, és milyen mértékben fejtsen ki hatást az anyagi megnyilvánulásokra.
Így kialakult mágneses hullámként, minden információ olyan késztetést hordoz, amely az energia tudatos felhasználását célozza meg. Amikor azonban, az energia, mint az Univerzum szubjektív munkavégző képessége, megvalósítja vagy átalakítja az anyagi valóságot, vagy annak részét, arról a változásról új információk alakulnak ki, amelyek visszaigazolják az anyagi változás tényét. Mégpedig a szubjektív alaphalmaz, mint az Univerzum abszolút Memóriája részére. Mert az a halmaz, amely információk tárolására és kezelésére is képes, memóriának minősül.
Ezt az abszolút Memóriát nevezi az idealista filozófia Istennek. Mert a mágneses hullámaiban minden információ megtalálható, amely az anyagi létezésről hírt adhat, és szintén minden információ benne van, ami az anyagi változásokat előidézheti. Továbbá, az energiát is magában hordozza, mint az Univerzum szubjektív munkavégző képességét. Így a szubjektív alaphalmaz mágneses hullámai „testesítik meg”, a minden anyagi halmaz létezéséről tudó, és minden anyagi halmazra ható képességet, vagyis a mindentudó és mindenható Istent. Azt az univerzális programozót, aki az Univerzum Teremtőjeként, megvalósította számunkra az anyagi valóságot, és benne az értelmes embert.
Mivel az emberi lélek, az életünk energiája, ezért az Univerzum energiájának bennünk elkülönült része csupán. Így Isten, tulajdonképpen bennünk él. Nem szakadt el az Univerzumtól, csak bennünk, a szellemi szintű öntudatunk által, elkülönült. Így energetikai és informatív szempontból tekintve, minden egy és oszthatatlan az Univerzumban. A halmazszinten elkülönült anyagi struktúrák belső atomi szerkezetét is, a szubjektív alaphalmaz alkotóelemei töltik ki. Teret biztosítva ez által, az elektromos tulajdonságú anyagi létezések minden megnyilvánulása számára. Így hitével az ember, egy olyan személyes programozó, aki a megtapasztalható valóság átalakítására képes.
Ezért, az Univerzum tágulásának vagy zsugorodásának, az a tény biztosíthat csak alapot, hogy az oszthatatlan alaptömegekből összetevődő anyagi halmazok, kialakulnak és lebomlanak benne. Amikor az anyagi halmaz teljesen lebomlik, azt annihilációnak hívják, vagyis szétsugárzásnak. Olyankor az anyagot felépítő oszthatatlan alkotóelemek, teljesen elveszítik strukturális összetett jellegüket, és abba az alaphalmazba sugárzódnak szét, amelyből anyaggá szerveződtek. A szétsugárzás folyamata addig tart, amíg a sugárzó részecskék meg nem szelídülnek a halmazukban, és fel nem veszik ott, a halmazközegükre jellemző alaprezgés ritmusát.
Ekkor összetett szerkezetű osztható energia-felhasználóból, ismét oszthatatlan energia-közvetítővé válnak. A szétsugárzásuk során azonban, a közegellenállásnak köszönhetően, olyan mágneses hullámokat alakítanak ki a mágneses alaphalmazban, amelyeknek az informatív értéke, tudósítást ad az anyagi struktúra megszűnéséről, és teljes visszaalakulásáról. Ezek a mágneses hullámok energiaértékeket is képviselnek, amely értékeket, a szétsugárzódó részecskék oszthatatlan tömegei által közvetített részerőik alakítanak ki megfékezve, megszelídítve ez által, a szubjektív közegben száguldó, oszthatatlanná vált részecskéket. Így az anyagi struktúrát képviselő adatok, energiává és információvá alakulnak, az újonnan keletkező mágneses hullámokban. Miközben a tömegük, újra oszthatatlan minőségekké válik.
Míg az objektív erő, és a szubjektív energia arányosan egymásba módosulva, gondosan vigyáz a hatásmegmaradás tételére, addig az információ mennyisége, gyakorlatilag exponenciális formában megsokszorozódik. Így az információ mennyiségi változása, nem szaporítja sem az energia, sem pedig, a tömeg mennyiségét az Univerzumban, csak a különböző szintű mágneses hullámokban, széttagolja azokat. Az információ elképzelhetetlen mágneses hullám nélkül, így energiaértéket is elkülönít magának. Olyan energiaértéket, amely az informatív értékének megfelelően, alkalmas szubjektív munkavégzésre. Vagyis, anyagi struktúra kialakítására, vagy azok állapotainak megváltoztatására. Így az információ olyan, mint a megfeszített rugó. Állandó mozgásban és változásban tartja az energia által, az oszthatatlan tömegértékeket. Amelyek ideális feltételek mellett, osztható anyagi struktúrák kialakítására képesek. Ezt igazolja az anyagi valóság megtapasztalható létezése.
Az égitestek, és a csillagok, az Univerzum anyagi atomjai. Amikor az anyagi struktúrák elbomlanak, és szétsugárzódnak az Univerzum mágneses terébe, akkor a tágulás látszatát keltik. Amikor pedig, az anyagi struktúrák kialakulnak az Univerzum mágneses teréből, akkor a zsugorodás látszatát keltik. A viszonyítást végző ember ugyanis, nem képes az egész folyamatot végigkísérni, mert ahhoz igen rövid egy emberöltő. Ezek olyan univerzális folyamatok, amelyekhez sokkal több emberöltőre van szükség. Gondoljunk csak bele abba, hogy a Napunk fénye, 8 perc alatt ér el hozzánk. Mert a fénysebesség miatt, ennyi időt vesz igénybe, hogy a Nap fénye ideérjen a Földünk felszínére. A többi csillagé pedig, évtizedek és évszázadok alatt. Így az általuk hordozott információ is. Amikor tehát, a csillagokat szemléljük itt és most, akkor a régi múltba tekintünk. Gyakorlatilag, a távoli múlt információit elemezgetjük, akármilyen erős távcsővel tekintjük is.
Magának az információnak a szaporodása, nem növeli sem a tömeg, sem pedig, az energia mennyiségét. Csupán szelektálja, különböző szintű mágneses hullámokba szortírozza azokat. Így az észlelhető változásokat, a mágneses hullámok különbözősége váltja ki, a zárt rendszerű Univerzumban. A haladónak nevezett mágneses hullámok, előidézik a változások tényét, míg az állónak nevezett mágneses hullámok, eseményszintű létezési állapotban tartják, az oszthatatlan alapelemekből kialakult összetett anyagi struktúrákat.
Az anyagi struktúrákat felépítő tömegek, tehetetlenül viselkednek, így önmaguktól változni képtelenek. A mágneses hullámokban terjedő energia, képes ugyan a változást előidézni, mert szubjektív munkavégző képesség az Univerzumban, de az információ irányítása, késztetése nélkül, nem jön létre változás. Így az információ mennyiségi változása képes arra, hogy az energiát, a tömeghalmazok tudatos átalakítására, és változásban tartására késztesse. Így az energia hatása alatt történő anyagi változások stabilizálódása során, éppen a változást irányító információk válnak viszonyítható adatokká.
A matematikában, változónak nevezik a mennyiségileg kifejezhető tényezőket, és a kvantitatív kiterjedéssel rendelkező objektumokat. Így a képletekben, betűvel jelölik, és ez arra utal, hogy energia hatására, bármilyen állandó értéket felvehetnek. Ezért, meghatározhatatlan információkként jutnak érvényre. Így az Univerzumban, az oszthatatlan alaptömegek, mint alapobjektumok képviselik, a mennyiségileg meghatározhatatlan alapváltozókat. Amikor energia hatására, az alapváltozók állapotváltozásokon mennek keresztül, akkor más minőségű összetett változókká alakulnak át. Vagyis, anyagi halmazokká módosulnak. Így a mennyiségük gyakorlatilag nem változik. A kvantitatív módon meghatározható minőségük, kvalitatív hatásra megváltozik, mégpedig a mágneses hullámok információs értékei alapján. Így az információ határozza meg a kvantitatív mennyiségi tényezővel rendelkező kiterjedések, és a kvalitatív hatások között fennálló állandó viszony mértékét. Vagyis, a kvalitások, különböző halmazszinteken való megnyilvánulási formáit, különböző minőségeit.
A tudomány sorra fedezi fel, az Univerzum állandónak nevezett összefüggéseit. Ezek az állandók, olyan információkat képviselnek, amelyek a megtapasztalható anyagi világunk stabil jellegét biztosítják a mellett, hogy az anyagi létezés minden megnyilvánulása folyamatosan változó esemény marad. Atomi szinten centrális mozgás jellemzi, míg halmazszinten, többnyire valamilyen körfolyamat. Így az állandók, olyan konkrét módon meghatározott számok, amelyek gyakorlatilag, a változóknak biztosítanak reális matematikai értéket, az energia munkavégző képességének a hatására. Ennél fogva, a hozzárendelt számértékben, viszonyítható adatként képviseli azt a változót, amelynek az informatív értéke létrehozta azt.
Amikor a munkáját befejezte az energia, és létrejött a minőségi állapotváltozás, akkor az információ változó tényezője, egyszerűen átvált az információ adat szintű állandó tényezőjére, és viszonyítható adatot szolgáltat az elvégzett munkájáról. Így a betűjellel szimbolizált változó, gyakorlatilag arra utal, hogy az észlelt anyagi eseményben, minőségi változás történik éppen, amelynek a végeredménye még határozatlan. Az állandó pedig, konkrét számértékként éppen arra utal, hogy az észlelt anyagi eseményben, a minőségi változás befejeződött már, és e miatt viszonyítható, határozott minőségi értéket vett fel az adott halmaz. Mert függetlenül attól, hogy az adott anyag halmaz, stabilnak mondható, mindig anyagi eseménynek minősül. Éppen ugyanolyan módon, mint a változó anyagi események is.
Így a változáshoz, három alapvető tényezőre van szükség az Univerzumban. Strukturális változtatásokra alkalmas tömegértékek mennyiségére, azok minőségi állapotát változtatni bíró hatóképességre, amit az energia hatása jelent, és új minőséget meghatározni képes szellemi információkra. Az értelmes emberben, mint az Univerzum anyagban integrálódott szerves részében, mind a három adottság megtalálható. A testünk képviseli az anyag mennyiségileg meghatározható részét. A lelkünk képviseli bennünk, az életünk energiáját, amely életerőt biztosít a tudatos cselekedeteinkhez. A szellemiségünkben pedig, az a személyes programozói képességünk valósul meg, amely a memóriánkban tárolt emlékeinkből nyert információink kialakítására és kezelésére szorítkozik, a tudatos elménkben. Így a mikrovilág, csak minőségben különbözik a makroszintű világtól, amit a teljes Univerzum képvisel. Közötte pedig, az ember természetes bioszferikus világa található, amely leképezése mindkét világi minőségnek.
Vagyis, a bioszféra egy olyan közöttes minőség, amely a mikró, és a makró adottságokkal is, egyaránt rendelkezik valamilyen szinten. Ezt hol konkrét állandókkal, hol pedig, szimbolikus változókkal valósítja mag, attól függően, hogy a tudatos viszonyítása, milyen anyagi változásokra irányul. Így az anyagi mozgások, lehetnek éppen olyan változások is, amelyek a tágulás látszatát keltik a viszonyítást végző emberben. Attól azonban, az Univerzum állandó, mert egyre több felfedezett univerzális állandó jellemzi.
Matécz Zoltán
2012.08.04.
matecz.zoltan@gmail.com
