Szövetség.
Ember és Isten megbonthatatlan szövetségéről szeretnék írni, arról a belső viszonyról, ami a születésünktől, a halálunk pillanatáig elkísér bennünket. Teljesen függetlenül attól, hogy ezt a viszonyt mi magunk, tudatosan elfogadjuk-e valós spirituális kapcsolatnak, vagy sem.
A Biblia, alapvetően két fő részre van osztva, az Ó-szövetségre és az Új-szövetségre. Ennek ellenére háromféle szövetségtípus értelmezhető benne. Isten és Ádám ugyanis, tökéletes szövetségben élt az Éden kertjében. Ádám, kizárólag lelki ember volt, akinek a szellemisége, felnőtt korában kezdett kibontakozni. Mivel felnőtt embernek lett teremtve. Éppen a teremtés nyújtotta ismeretek, és a megértett teremtési viszonyok függvényében. Ádám nem volt zsidó. Érzelmileg mégis tökéletes egyetértésben élt, a benne rejlő teremtő erővel, vagyis önmaga Isteni mivoltával. Így Ádámban, Isten és ember, együtt járt kelt az éden kertjében. Közös lelki és szellemi akarattal tevékenykedett. Úgy is mondhatnám, hogy Izraelita volt. Mert az „Izrael” szó jelentése nem más, mint „velünk az Isten”. Vagyis, az első Isteni szövetség Ádámban nyilvánult meg.
Az Ó-szövetség már arról szól, hogy a zsidóság, Isten „kiválasztott” népe lett. Isten az emberi tudatból kivetített entitás lett, aki az embertől tökéletesen független, és kívülről szemléli, és irányítja csupán az eseményeket. Mert az Isteni közösségből kirekesztett ember, nem képes spirituális segítség nélkül azonosulni, az önmaga Isteni mivoltával. Amit a lelke által diktált érzései képviselnek.
Az Új-szövetség pedig, arról ad hírt Jézus által, hogy Isten mindenkié. Hogy nincsen kiválasztott személy vagy nép. Jézus nem mondta azt, hogy legyünk zsidók. Éppen ellenkezőleg, a „zsidók Istenét” terjesztette ki, a világ minden értelmes emberére vetítve. Emberi fajtól, nemtől, és kortól függetlenül, mindenki Isten tulajdona, temploma, ha képes elfogadni azt a tényt, hogy a lélek által Isten él bennünk. Minden olyan törvényt és szabályt áthágott Jézus, ami kizárólag a zsidósághoz köthette Istent. Ez által, betöltötte a törvényt, és azt tanította, hogy a bennünk élő Isteni szeretet, nem igényel törvényeket, mert ha tisztán, őszintén hagyjuk érvényre jutni az életünkben a pozitív érzéseinket, akkor csak olyan dolgokat gondolunk, mondunk, és cselekszünk, amelyek nem képesek megsérteni egyetlen relatív emberi törvényt sem. Mert az Isteni abszolút szeretet, nem korlátoz senkit sem. Éppen ellenkezőleg, gondolatainkban, beszédünkben, és tetteinkben, tökéletesen felszabadít. Éppen a relatív emberi törvények által emelt szellemi korlátaink kényszerének a rabságából.
Jézus természetesen azt sem mondta, hogy a halála után kibontakozó kereszténység tagjaiként, legyünk majd katolikusok, reformátusok, protestánsok, adventisták, vagy egyéb keresztény vallásúak. Jézus azt állította, aki őt követi, ugyanoda eljuthat, ahová Ő jutott el. Az Istennel való tökéletes önazonosság tudatára. Mert bátran kijelentette, „Én és az Atya egyek vagyunk.”. Amikor Istenről beszélt, akkor önmaga belső lelki minőségét értette alatta. Szellemi szinten, éppúgy a relatív emberfia volt, mint bármelyikünk, de lelki szinten, Isten tökéletes megnyilvánulásának érezte önmagát. Nem hiába, mert a teremtőképes lelki adottságaival, a teremtő Isten élt rajta keresztül. Így Ő maga volt egy személyben, a teremtő „Atya”, az ember fiaként megtestesült „Fiú”, és a tökéletesen tiszta „Szentlélek” is. Vagyis, a szentháromság tökéletes megnyilvánulása volt.
A lélek, az életünk energiája. Nem jelent kényszert számunkra, hanem pusztán lehetőség arra, hogy általa gyakorolhassuk a teremtőképes mivoltunkat. Azért, mert az életünk energiájaként a lelkünk, az Univerzum részenergiája maradt. Az Univerzum energiája ugyanis, mágneses hullámokban terjed, és az informatív értéke arányában végez munkát, az elektromos tulajdonságú anyagi résztömegeken. Ezért az anyagi tömegek által, alakít ki magának megnyilvánulási formákat. Így az energia nem vész el az Univerzumban, csak mindig más megnyilvánulási formát ölt, mégpedig az anyagi minőségek induktív átformálása révén. A lelkünk pedig, mivel az elektromos tulajdonságú anyagi testünkhöz kötődik, nem képes közvetlenül az Univerzum mágneses alapú energiájával összehangolódni.
Ahhoz, hogy összehangolódjon az elektromos lelki adottságunk, az Univerzum mágneses energiájával, arra van szükségünk, hogy valami, közvetítő szerepet biztosítson bennünk. Így az elménkben tudatosodott szellemi gondolataink és lelki érzéseink, közösen hitet formálnak. Vagyis olyan, vágyunkra irányuló szellemi gondolatot, amely már céltudatos teremtőképes lelki erővel rendelkezik. Ez a hit, elektromos rezgést vált ki az agyunkban. Az agyunk képviseli azt a közvetítő közeget, amely átalakítja, modulálja az elektromos rezgéseinket mágneses hullámokká. Továbbá képes arra is, hogy demodulálja, vagyis átalakítsa, az Univerzum mágneses hullámait, elektromos rezgésekké, az elménk számára. Ezért maga az emberi agy, nem gondolkozik, és nem érez, csupán az a feladata, hogy rezgés szintű átalakítást végezzen, az elménk számára. Így az emberi relatív elmék, és az Univerzum mágneses alapú abszolút Elméje kötött, közvetítő szerepet, éppen az agyunk látja el. Így mindig az elménk tudatossági szintjének megfelelően rezeg. A tudatosságunk rezgésszintjét, béta rezgésnek nevezik.
Ez a béta rezgési szint azonban, egy nagyon tág elektromos rezgési tartományt foglal magában. Az őrjöngő, dühöngő állapottól, a haragos és neheztelő tudati állapoton keresztül, a közönyös tudati állapoton át, a nyugodt, kiegyensúlyozott, és szeretetteljes tudati állapotainkig. Így a legmagasabb elektromos rezgési szintet, a szeretet érzései képesek kiváltani az agyunkban. Ezért, a szeretetnek vannak olyan lelki erőimpulzusai, amelyek a legerőteljesebb elektromos rezgéseket képesek kiváltani az agyunkban.
Az agyunk pedig, átalakítja az elektromos rezgéseinket mágneses hullámokká. Így a mágneses hullámokban két összetevő fog terjedni. A szellemi információ, és a lelki erőimpulzus. A szellemi információ határozza meg azt, hogy a lelki erőimpulzus, milyen mértékű munkát végezzen az anyagi világban ahhoz, hogy a vágyban meghatározott formai változás létrejöjjön. Ez a tudatos teremtés lényege. Így van szinkronban, a lelkünk által bennünk élő Isten Istennel, az Univerzumban funkcionáló értelmes teremtő energiával. Mert a testünk is az Univerzum része, így Isten, mint értelmes energia, nem osztotta meg önmagát.
Ez a mentális kapcsolat, az Univerzum abszolút Elméje, és az emberek relatív elméje között, folyamatosan fennáll. Ezt nevezi a Biblia szövetségnek. Amely az Univerzum részéről sohasem szakadt meg. Csupán az ember fordult el azoktól a spirituális lehetőségektől, amit ez a szövetség biztosíthat számunkra. Mert a szellemi éretlenségünk miatt, Istent egy rajtunk tökéletesen kívül álló entitásnak képzeljük el, aki csak külső szemlélője a mi esetlenkedéseinknek. Pedig, a Bibliában meg van írva, hogy minden ember a fenségesnek fia, mindahányan vagyunk. Zsoltárok könyve 82/6. Isten, a fenséges ugyanis, annyiféle módon nyilvánul meg általunk, ahányan vagyunk. Az emberiség sokaságában is képes egyedi lenni. Lelkileg ugyanis, egységes marad, míg szellemi szinten, mindenképpen különbözünk.
Ez a lelki egysége, biztosít számunkra lehetőséget arra, hogy a szellemi szinten meghatározható közös akaratunknak, közös lelkierőt biztosíthassunk. Így az együtt imádkozást, mindig sokkal nagyobb lelki erőértékkel ruházza fel, mint az egyéni ima személyes teremtőképességét. Ha ezt belátjuk, akkor leszünk képesek arra, hogy az együttes akaratainkat, közös imával fejezzük ki tudatosan. Akkor jövünk csak rá igazán, hogy az Univerzumban funkcionáló teremtő Istent, a mi lelkünk által bennünk élő Isten, képes teremtésre bírni. Ha tudomásul vesszük azt, hogy a lélek által, velünk van az Isten.
Mivel sajnos, negatív hitrendszer alapján élünk, ezért a negatív teremtésre, már volt jó néhány példa a történelmünkben. A negatív hitrendszer alapja éppen az, hogy egy bizonytalan, torz szellemi gondolathoz vagy eszméhez biztosítunk, negatív lelki érzéseket. Vagyis, a természetes hitalkotás mentális folyamata, teljesen kifordul. Így a szellemi gondolataink, vagy a gondolatainkból felépített eszméink, mint sugalmazások és kísértések, nyernek lelki érzéseket tőlünk. Így a bizonytalan mentális szellemi formákhoz biztosítunk, teremtésre képes lelki erőimpulzusokat. Nézzünk erre egy egyszerű példát.
A fasizmus például, úgy alakult ki, hogy volt „valakinek” egy torz szellemi gondolata. Ez a gondolat eszmévé duzzadt. Vagyis, olyan tudatosan sugalmazott formai gondolat együttessé, amelynek az volt a célja, hogy beférkőzzön az emberek elméjébe. Így az arra fogékony emberi elmékben tudatosodott az, majd kiprovokálta, hogy személyes érzéseket váltson ki az egyéni lelkekből. Ezek a közös, szellemi eszme formájával felturbózott lelki érzések, felhalmozódtak és olyan közös lelkierőt képviseltek, amelyik megteremtette, megvalósította magát a fasizmust. Így a fasiszta eszmék képviselői, mindaddig birtokolták, használták az Univerzum mágneses teremtő energiáját, amíg a kialakult eszmei hitükben egységesek voltak. Amint ez a hitbéli egységük felbomlott, az eszméjük is magába roskadt, és a fasizmus rohamos vesztét okozta.
Van egy film az interneten, a You Tube-on, „Isten a vádlottak padján.” címmel. Ebben a filmben, összemosódik a jelen eseménye, a múlt emlékeivel. A haláltáborban minden emberi mivoltuktól megfosztott zsidók, lefolytatnak egy képzeletbeli bírósági tárgyalást, amelyben eldönthetik azt, hogy a saját kilátástalanná vált sorsukért, milyen mértékben felelős Isten. Természetesen, egy önmagukon kívül álló Istenről beszélnek folyamatosan. Így bűnösnek is nyilvánítják végül, szerződésszegésben. Letudva ez által, a személyes felelősségük minden terhét. A végén azonban, felszólal egy zsidó férfi, és végigelemzi a zsidóság Bibliai történelmét. Ebben, hol vezette őket Isten, hol pedig, ellenük tevékenykedett. Attól függően, hogy mennyire fogadtak szót Istennek, bármilyen kegyetlenek voltak is az utasításai. Majd amikor őt is a haláltáborba hurcolták, akkor a vonaton, egy német katona arcul ütötte. Ettől elesett, és miközben felkelt, véletlenül a német katona derékszíjának csatjára esett a pillantása. Az volt ráírva, „Velünk az Isten.”. És ez a kellemetlen információ, társult azzal a belső negatív érzéssel, amit ő tapasztalt meg éppen, miszerint elhagyta őt az Isten. Felismerte azt, hogy valamiért, a teljes zsidóságtól elfordult megint az Isten. Pedig, az „Izrael” szó jelentése éppen az, hogy „velünk az Isten”.
Tulajdonképpen, csak annyi történt, hogy a zsidók, már régen nem éltek egységben. Az egyéni üzleti érdekeltségeik, eltávolították őket egymástól. Nem volt már közös hitük. Így nem uralhatták az Univerzum teremtő energiáját közös akarattal. Velük szemben, a német nemzetet, szinte tökéletes egységbe tömörítette a fasizmus eszméje. Közös hittel, közös akaraton voltak. Így az Univerzum teremtő energiája, a „szolgálatukba” állt. Mindaddig segítette őket, amíg hitben egységesek tudtak maradni. Majd a világ többi pontján kialakult németellenesség hatására, közös célú egységbe tömörültek a szövetségesek, és a hatalom mámorában egyre hitetlenebbé váló németeket, legyőzték. Az óta persze, ez a szövetséges egység is felbomlott. Most például, egyáltalán nincsen semmiféle olyan kardinális eszme, amely egységbe tömöríthetné az emberiséget. Ez egy veszélyes helyzet, mert ha erőre kap megint egy világválságot kiprovokálni képes téveszme, amely magával tudja ragadni az emberek sokaságának a lelki érzéseit, akár pozitív, akár negatív értelemben véve, akkor az a magvalósulás felé fog törekedni, és mi megtapasztaljuk annak a valóságát is, akármilyen kegyetlen lesz az.
Éppen azért íródik általam ez a tanulmány, hogy egy olyan lehetséges eszmét tárjon az értelmes emberi elmék elé, amellyel azonosulva az Istentudatban, a tökéletes Isteni önazonosságban, egységesek lehessünk. Hogy soha többé ne tudjanak olyan téveszmék erőre kapni az emberiség életében, amelyek az Istennel való önazonosságunk eszméjét felülírhatnák, és amelyek ilyen módon kárt okozhatnának nekünk. Hogy Isten szellemileg meghatározható gondolati eszméje, megtapasztalható valóság legyen az életünkben, és úgy használjuk végre tudatosan az Univerzum teremtő energiáját ez által, hogy az, minden ember számára, tudatos eszmei értéket képviseljen. Legyen egy olyan tudatos alapeszménk, amely az emberi közösséget hitben összetartja, és amelynek minden egyéb gondolatot és eszmét, bátran alá lehet rendelni. Mert úgy, minden gondolatunkat, beszédünket, és cselekedetünket, a szeretetnek tudjuk szentelni. Vagyis Istennek. Mégpedig, a lelkünk által bennünk élő, és ez által megtapasztalható valós Istennek.
Ezért nem az izraelitákkal van a probléma. Mert ők éppen attól izraeliták, hogy velük van az Isten. Hogy a pozitív lelki érzéseiket szolgálva, élnek szellemi életet. A probléma a zsidókká fajult izraelitákkal van, akik csupán a dogmatikus vallásukat követik szellemi síkon, de érzelmileg távol vannak attól a személyes Istenségtől, amit a lelkük által kellene képviselniük. Mert az üzleti érdekeikhez kapcsolódó szellemi gondolataik miatt, már nagyon távol állnak a lelki élet minden gyönyörűségétől. Jézus óta pedig tudjuk, hogy minden ember izraelitának számít, aki a saját Istentudatra ébredt, aki Istenazonossággal képes pozitív lelki életet élni. Mert csak az olyan emberek képesek Istennel élni, akik a pozitív, szeretetteljes érzéseiket követve, közvetlen tapasztalatot képesek szerezni, a tudatos teremtés csodálatos valóságáról. Akik képesek a tudatos teremtésre, függetlenné teszik magukat a gazdaságilag meghatározható anyagi érdekeltségeiktől. Mert nem szükséges anyagi javakat halmozni azoknak, akik uralni tudják az anyagi minőségek alakulását. Így ezért, nem kötődnek az egyes anyagi megnyilvánulásokhoz, hiszen Isten személyes képviselőjeként, felelősen uralják az egész anyagiságot.
Isten mindig azzal van, akinek van lelki érzésekkel alátámasztott hite. Az azonban tényszerűvé vált a történelmünk során, hogy a kollektív hit, bármilyen hibás legyen is, mindig erősebb, mint az egyéni hit. Így a kollektív teremtés során, a szabad akaraton alapuló egyéni sorsok megcsorbulhatnak. Isten nem jó, vagy nem rossz, mert azok a mentális minőségek, egy ellentétes értelmű relatív fogalompárt alkotnak. Nem illeszthetők Istenre, az abszolútumra. Isten az intelligens teremtő energia az Univerzumban, így bennünk is. Ezért, a bennünk elkülönült elektromos testi energia, a hitünk által tudatosan képes vezérelni, az Univerzumban aktív mágneses energiát.
Az együtt imádkozás spirituális képessége pedig, alkalmas arra is, hogy egy téveszme megerősödése ellen, közös akarattal lépjünk fel, még időben. Ne várjuk meg annak a katasztrofális jellegét. Az emberiségre leselkedő nyilvánvaló veszedelem megelőzhető, ha szervezett módon együtt imádkozunk, mert csak akkor realizálhatjuk, a szereteten alapuló lelki ellenerőinket. Ez által, az Istennel való egyéni szövetségünk egységessé, társadalmi szövetséggé alakítható. Isten ugyanis, nem csupán az egyéni emberrel él szövetségben, hanem a teljes emberiséggel. Ha közös akaraton vagyunk, akkor „szolgál” bennünket, vagyis megtapasztalható valóságot teremt nekünk. Mégpedig a közös vágyunk alapján. Ezt biztosítja számunkra, az Istennel való szövetségünk.
Matécz Zoltán
2012.09.16.
matecz.zoltan@gmail.com
