Isten angyalai.
Isten a teremtő. A teremtéskor megteremtette az anyagi világot, benne az élőlényeket, és végül, az embert. A teremtés minden fázisát önmaga határozta meg, a „Legyen” kifejezése által, kivéve az embert. Az ember teremtésénél ugyanis, eleve többes számot használt. „Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.” Így az ember teremtésekor, Isten angyalai hajtották végre a teremtés folyamatát, Isten pedig, használatba vette ezt a csodálatos műalkotást az által, hogy az élet leheletét adta hozzá. Vagyis, a lélek életenergiája által, Isten él bennünk, az óta is.
A teremtett dolgok, és az élőlények, az Isten által előre meghatározott lelki program alapján működnek. Az élőlények lelki programját, ösztönnek nevezzük. Az ember azonban, szabad akarattal rendelkezik. Ez a szabad akarat, éppen azt határozza meg, hogy a programozó, azaz Isten, valójában bennünk van, mégpedig a lelkünk által. Így az élőlényekre jellemző lelki ösztönprogram mellé, szabad szellemi akarattal is rendelkezünk. Ezért, a születésünktől fogva folyamatosan szaporodó szellemi tudattartalom segítségével, önálló identitással rendelkezünk, amely szabad önrendelkezési képességet biztosít számunkra.
Kérdés csupán az, hogy mit kezdhetünk a szabad önrendelkezési képességeinkkel, amikor a társadalom állandóan kötelez bennünket? A társadalmi kötelezettségeink kényszerítő hatására, csorbulnak a szabad önrendelkezési lehetőségeink, és jogaink. Jézus erre azt mondta, add meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené. Ez a mai korban úgy hangzik, hogy add meg a társadalomnak, amire a társadalom kötelez, és add meg Istennek, amire az Isteni mivoltod kötelez. A társadalmi szabályok, mindig valamilyen relatív szellemi törvények, döntések alapján köteleznek bennünket. Istennek azonban, az abszolút értékű lelki életvitelünkkel tartozunk. De hogyan lehet az ember, egy időben, tudatosan szellemi és lelki személyiség?
A szellemi énünk, bárki előtt ismeretes lehet, mert így él ma, az emberiség kilencvenkilenc egész, kilenctized százaléka. A relatív szellemi gondolataink döntései alapján élünk, erősen háttérbe szorítva ez által, a pozitív lelki érzéseinket. Pedig, a szellemi gondolataink nem képviselnek hatóerőt. Az információtartalmuk által, csak mentális formát határozhatnak meg. Így amikor egy mentális szellemi forma elkészül az elménkben, mint reális terv, akkor csatoljuk hozzá a lelki érzéseinket. A mentális folyamattal semmi probléma sincsen, legfeljebb az, hogy a legtöbb esetben, nem a szeretet vezérli. Így a mentális formáink, negatív érzésekkel párosulva, csak olyan valóság kialakítására képesek, ami nem okozhat örömöt nekünk sem. Legfeljebb kárörömöt. Annak pedig, semmiféle lélekemelő hatása nincsen. Legfeljebb szórakoztatja a szellemiségünket.
A lelki élet alapja éppen az, hogy mindig kizárólag olyan szellemi gondolatokkal foglalkozunk az elménkkel, amelyekhez csak pozitív szeretetérzések kapcsolódhatnak. Ezért a hála, vagy a tudatos teremtés képessége, állandó örömérzésekkel tölt fel bennünket. Így az örömteli érzéseink, állandóan sorban állnak, hogy az elménkben tudatosodhassanak, egy soron következő, szeretetteljes gondolatokon alapuló valóságszerű elképzelésünkhöz. Nincs más dolgunk, mint minden szabadidőnket annak szentelni, hogy szebbé és jobbá képzeljük, a megtapasztalható anyagi valóságot most, a jelenünkben. Hogy az ilyen formában kialakított mentális képzeletbeli változásokhoz, az életenergiánk pozitív szeretetérzéseit csatolhassuk az elménkben. Valamint az, hogy hálásak legyünk mindazért, ami örömöt képes okozni számunkra.
Az agyunk, mindig az elménk tudatossági szintjének megfelelően rezeg. A legmagasabb rezgési frekvenciát, az elménkben tudatosodott szeretetérzéseink alakítják ki benne. Az agyunk, a demodulátor szerepét tölti be a testünkben, amely képes az elektromos agyi rezgéseinket, az Univerzum mágneses alaphalmaza felé, mágneses hullámokká alakítani. Valamint az agyunk képes, az Univerzum mágneses hullámait, elektromos anyagi rezgések formájában tudatosítani az elménkben. Így kétirányú elektromágneses viszonyt tart fenn. Éppen azért, hogy a lelkünk által bennünk megnyilvánult Istenség, kommunikálni tudjon az Univerzumban meg nem nyilvánult Istenséggel. Vagyis, a mi egyéni relatív elménk, tudatkapcsolatot tarthasson fenn az Univerzum abszolút Elméjével, Istennel.
Isten angyalai pedig, nem mások, mint azok az univerzális mágneses energiák, amelyek az elektromos anyagi valóság kialakítására és formálására képesek. A mágneses hullámokban együtt terjed az információ és az energia. Az információ határozza meg azt, hogy az energia milyen mértékű és formájú változást idézzen elő az anyagi világban. Így az információk együttesen, amelyek az Univerzum mágneses hullámaiban vannak, Isten abszolút Elméjét képviselik. A mágneses hullámok részenergiái pedig, Isten egy-egy teremtő angyalai, vagyis az anyagi változást maradéktalanul végrehajtó küldöttei. Isten szándékát a mágneses információk képviselik, míg a végrehajtás angyali aktusát, a mágneses energiák hajtják végre.
Mivel azonban, Isten bennünk is él a lelkünk által, ezért éppen a mi képességünk az, hogy értelmesen vezéreljük azokat az univerzális mágneses energiákat, amelyek Isten angyalaiként, a mi elvárásaink alapján módosíthatják, a megtapasztalható anyagi létezésünk valóságát. Isten ugyanis, az ember teremtése után kijelentette az angyalai számára azt, hogy hűen szolgálják a szabad emberi akaratot.
Ez az Isteni kijelentés, az angyalok lázadását eredményezte. Így az Isteni akaratnak ellenszegülő angyalokat az Úr, a Földre taszította a mennyből. Vagyis éppen oda, ahol mi magunk is élük. Éppen azért, hogy a spirituális fejlődésünk tanúi, elszenvedői legyenek. Miközben befolyásolhatják az életünket. Mégpedig az által, hogy a szabad akaratunkat manipulálhatják. Mindig úgy, hogy a szeretet nélküli cselekedetek végrehajtása érdekében cselekedjünk. Ezt azért teszik, mert csak ilyen módon lehetnek urak az elménkben. A szellemi szintű kísértések és sugalmazások segítségével.
Ez persze, csak egy szimbolikus állítás. A relatív szellemi életvitelünkkel, éppen mi magunk választunk olyan terveket, elgondolásokat, elképzeléseket, amelyekhez nem társulhatnak szeretetérzések. Állandóan bonyolítva ez által, a társadalmi életünket. Így mindannyian lelketlen „politikusok” vagyunk. Olyan emberek, akik csak mennek a saját szellemileg vezérelt fejük után, még akkor is, ha lelkileg azt érzik, hogy az nem igazán jó dolog. Mindig egy közvetlen szellemi megoldás kínálkozik számunkra reális célként, nem pedig, a szeretet érvényre jutása. Így a szellemi tudatszinten élő ember, kénytelen együtt élni azokkal a gonosz angyalokkal, amelyek negatív érzéseinkként, csak bonyolítani képesek az egyéni, és a társadalmi életünket egyaránt.
A lelki tudatszinten élő ember elméjében, mindig szeretetérzések uralkodnak, vagyis azok az angyalok, akik kizárólag pozitív lelki erőket képviselve, szebbé és jobbá formálhatják a megtapasztalható valóságunkat. Így a lelki tudatszinten élő ember, azonnal a mennyországban érezheti magát, Isten csodálatos birodalmában, ahol a jó angyalok vannak, vagyis a pozitív szeretetérzéseinket képviselő lelki erőimpulzusaink. Ez is kizárólag, a mi szabad akaratunkból meghozott, felelős döntésünk lehet. Mert Istent, nem megjátszani kell jó szellemiségű színészként, hanem megélni, tiszta szeretetteljes lélekkel. Amikor a szeretet áramlik az emberek között, akkor él igazán Isten bennünk, mert felszabadul a szellemi rabságából. Isten szeretetangyalai, csak a mi pozitív lelki szeretetünk aktivizálása révén teremthetik jobbá az anyagi világunk valóságát.
A feladat egyszerű. Kezdjünk el lelki életet élni. Vagyis, a pozitív lelki érzéseink, szellemi kiszolgálása alapján élni. Először képzeljünk el magunknak bármit, ami szebbé és jobbá tenné az életünket. Örüljünk az elképzelésünknek, és amikor érezzük közben, az örömök boldogot biztosító telítettségét az elménkben, akkor fejezzük ki felelős döntésként, hogy „Úgy legyen.”, vagyis „Ámen”. Mert ez a bűvösnek tetsző kijelentésünk, éppen azt jelenti, hogy a bennünk élő Isten, hozzájárult, a tudatos teremtésünk mentális aktusához.
Soha ne bánjunk meg semmit. Amikor ugyanis, megcselekedtük azt, amit most megbánhatunk, akkor valószínűleg, éppen az tűnt a legjobb megoldásnak. Megtörtént. Változtatni, spirituális módon tudunk csak rajta. Amíg ugyanis, a megbánással foglalkozik az elménk, addig az elrontott múltbéli eseményre fókuszáljuk, a jelenben aktivizálható lelki érzéseinket. Ez által, a jelenben olyan érzések munkálkodnak, amelyek éppen azt a valóságot fogják megvalósítani számunkra a közeljövőben, amelyik miatt éppen bánkódunk. Mert a bánat negatív érzésének is, teremtőképes lelki ereje van. A bánat érzését hatástalanítani tudja a bocsánatkérés képessége. A bocsánatkérés megalázónak tűnik, de mégis sokkal jobb, mint a lelkiismeret furdalás bűnös érzése. Eleve úgy kell viselkednünk szeretetteljesen, hogy soha ne kelljen bocsánatot kérnünk. Ha azonban, mégis úgy érezzük, hogy hibáztunk, akkor ne habozzunk, kérjünk azonnal megbocsátást. Ezt a megbocsátást, elsősorban magunkban kell végrehajtanunk, mert bennünket marcangol a bánat kellemetlen érzése.
A vallások fejlődésének eredményeként az ember, Isten szimbóluma lett ebben az anyagi világban. Így az állandó örömérzéseink fenntartásával, Isten országát valósítjuk meg az elménkben. A boldogsággal telített mennyei tudatállapotot. Ez a folytonosan boldog tudati állapot pedig, kétféleképpen tartható fenn. A hála érzésével, amellyel az örömünket fejezzük ki minden olyan dologért és eseményért, ami örömöt okozott nekünk az eddigi életünkben, és a teremtés sikerélményével. A teremtés sikerélménye, szintén hálával tölti el a lelkünket, mert örülünk annak, hogy a lelki erőimpulzusainkkal, sikerült vezérelnünk, teremtésre bírnunk az Univerzum mágneses energiáit. Így az Univerzum mágneses energiáinak a munkavégző képessége, a mi személyes szolgálatunkba állt, hiszen a teremtés megtapasztalása, éppen ezt igazolja számunkra.
Isten angyalai szimbolizálják számunkra, a pozitív lelki érzéseinket. Az érzéseinkben, tudatosan irányított teremtőképesség rejlik, ami angyalként értelmezhető. Isten angyalai, minden reális gondolatunkat azonnal teljesítik, mert ők a mi teremtőképes pozitív lelki erőimpulzusaink. Csak annyi a dolgunk, hogy mindig pozitív szeretetérzések alapján kell lelki életet élnünk, itt és most, a jelen pillanatában. Mert az érzéseinket, angyalokként aktivizálni, csak a jelenben lehet.
Akinek az elméje a szellemi múltjára, vagy a szintén szellemi jövőjére irányul, célt téveszt, mert a lelki jelenlétet biztosító érzéseink olyankor, kikerülnek az aktív jelenlétünk bűvköréből. A lelki jelenlétünket igazolni képes érzéseink, teljesen hatástalanok, a szellemi értékű múltunkban vagy a jövőnkben. A szellemi idősíkon eltévednek, célt tévesztenek, elhalnak, hatástalanok a lelki érzéseink. Vétek oda irányítani őket.
Így máris eljutottunk a vétek fogalmához. Vétkezni mindig Isten ellen tudunk. Olyan gondolatainkkal, szavainkkal, és cselekedeteinkkel, amelyekkel más embereknek okozunk valamilyen kellemetlenséget. Mert más emberekben is Isten él, éppen a lelkük által. Így a megbocsátás gesztusa kétirányú folyamat. Ha mi bántunk meg valakit, és az tudatosodik végre az elménkben, akkor akár magunkban is, de kérjünk mielőbb bocsánatot Istentől. Ha pedig, bennünket bántottak meg, akkor szintén mielőbb, bocsássunk meg annak, aki megbántott bennünket. Mert a megbántás, a legtöbb esetben csupán azon múlik, hogy nem értjük meg egymást.
Pedig, a megértés és a megbocsátás nélkül, nem is becsülhetjük meg egymást. Annak ellenére, hogy a szeretetünk, éppen a megértés, a megbocsátás, és a megbecsülés hármas egységére épül. A legideálisabb fokmérője pedig, a türelem. Amivel szemben nem tudunk szeretetteljes türelmet tanúsítani, azt vagy nem tudjuk megérteni, vagy nem tudjuk megbecsülni, vagy nem tudunk neki megbocsátani. Ennél fogva, a lelki szeretetünk hiánya, egyedül a mi szellemi hibánk. Ezt az alapvető hibát kell minden spirituális embernek kiküszöbölnie. Éppen azért, hogy a szeretetünk pozitív érzései, azaz a bennünk élő Isten angyalai tevékenykedhessenek, a tudatos teremtési folyamatainkban.
Ha Isten angyalaira úgy tekintünk, mint a saját lelki szeretetérzéseinkre, akkor elveszítik a misztikus mivoltukat, és a szimbolikus jellegük értelmet nyer. Úgy pedig, már tökéletesen beilleszthetőek, a reális emberi gondolkodás természetes folyamataiba. Sőt mi több, nem csupán beilleszthetőek a szellemi szintű gondolatmeneteinkbe, hanem éppen ők képezik a pozitív spiritualitásunk alapját az által, hogy a szeretetteljes teremtés nélkülözhetetlen lelki alapelemei. A spiritusz ugyanis, erőt jelent. Így a spiritualitás éppen azt jelenti, hogy a tudatos elménk képes arra, hogy a reális szellemi gondolatainkhoz, lelki erőket csatoljon, a megvalósulás érdekében. Mert a lelkünk által bennünk élő Isten, teremtő ma is. Mindig a lelki jelenlétben képes teremteni általunk, amikor az érzéseink éppen hatásosak, aktívak. Csak az a lényeg, hogy mindig a pozitív szeretetérzéseinknek biztosítsunk lehetőséget a teremtésre. Vagyis, a lelkünk által bennünk élő Isten teremtő angyalainak.
Matécz Zoltán
2012.11.01.
matecz.zoltan@gmail.com
