Goj.
A goj, Héber eredetű szó. Általános
Valójában a goj kifejezés, egy olyan Héber szó, amelynek a jelentése, nép, illetve nemzet. A Bibliai ószövetségének, Mózes első könyvében, az Úr Isten azt mondja Ábrahámnak, „És nagy nemzetté (goj gadol) teszlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszesz.” Vagyis, az Isten saját szavaival történő kinyilatkoztatása alapján, a goj kifejezést, először éppen a zsidók ősatyjának, Ábrahámnak az utódaira értette, akikben a zsidóság nagy népét, és leendő nemzetét látta. A zsidóság tehát, nem jelent kiválasztottságot, legfeljebb csak megígértséget. Már csak arra kell még várnunk egy kicsit, hogy a zsidóság, valóban áldás legyen végre a Föld népei között, ahogy azt Isten megígérte Ábrahámnak. De a szeretet Istene által megígért nép, csak akkor lehet áldás a világunkban, ha felvállalja végre, az Isteni eredetű abszolút szeretet közvetítésének a végrehajtását. Addig azonban, engedetlen nép marad.
GOJ – (héber) nép, nemzetség. A Tóra Izrael népét is G.-nak nevezi (2Mózes 19,6), így teljesen nyilvánvaló, hogy a kifejezés nem pejoratív, még ha azt nem zsidókra alkalmazzák is. Mindamellett, ha a népek (gojim) nem korrektül viselkednek Izrael népével szemben – és ez egy nagyon enyhe kifejezés (understatement) – akkor több mint érthető, ha fennakadnak a goj kifejezésen, mintha csak a tükörbe néznének.
Idézet a zsidó fogalomtárból („Zsebrabbi” 7.)
A sábeszgoj, azt a nem zsidó vallású szolgálót, bizalmas segítőt jelentette az ókorban, aki a szombati napok alkalmával, elvégezte azokat az alapvető mindennapi részfeladatokat, amit a kőkemény ortodox zsidóknak, az írás szerint, szigorúan tilos volt megtenniük. Így ezek a sábeszgojok valójában, a zsidó néphez szorosan és szükségszerűen hozzátartozó, nem zsidó vallású emberek voltak. A zsidó néppel együtt éltek, de a feladatkörük, inkább csak a szombati napokon volt jelentős a zsidók számára. Mert nélkülük a zsidóság, kénytelen lett volna feladni minden olyan alapelvet, ami az ortodox jellegüket ma is fenntartja. Ezért a sábeszgoj kifejezés, a teljes zsidóság szombati néprétegére utal. Mivel azonban, a sábeszgojok nem voltak zsidók, alárendelt szerepre kényszerültek a zsidóság társadalmi életében. Erről szólnak a gojokról szóló zsidótörvények. Vagyis, a szükségszerűen zsidók között élő nem zsidókról. Amelynek értelmében, a sábeszgojoknak, semmiféle jogaik nincsenek, viszont minden törvényt szigorúan be kell tartaniuk. Azért, hogy közben, biztonságban élhessenek a zsidóság szigorúan zárt életközösségében.
A sábeszgojok tehát, a zsidó nép, nem zsidó származású néprétegét jelentik. Így a reájuk vonatkozó goj kifejezés már pejoratív, azaz olyan célzatú, amely tudatosítja velük, hogy gojként, a zsidó néphez tartoznak ugyan, de egyértelművé teszi számukra azt is, hogy a zsidó életközösséget szombaton kiszolgáló, nem zsidó származású, szükségszerű tagjai csupán a népi közösségnek. Így a goj kifejezés, a középkori időkben, fokozatosan átalakult, az értelme módosult, és a nép, illetve nemzet fogalma helyett, a nem zsidó vallású emberek fogalmát testesítette meg. Ezért a goj szó hallatán, szinte egyetlen zsidóban sem merül fel ma már az, hogy az alatt a saját, Isten által megígért népét és nemzetét értse. Ezért a goj kifejezés, minden hazafias érzelmet elhagyott a zsidóság történelmében.
SÁBESZGOJ – (jiddis) ahogy a goj (l. o.) nem egy pejoratív kifejezés, a S. G. még kevésbé az. Ez egy nem zsidó személy, aki a zsidó embernek bizonyos szolgáltatásokat végez szombaton, melyeket a zsidónak ilyenkor tilos csinálni, de a nem zsidónak szabad. Például: villanyt gyújtani, télen befűteni stb. Ezt a nem zsidó teheti ellenszolgáltatás, akár fizetség ellenében, vagy baráti segítségként. A zsidó embernek tilos egyértelműen felkérni a S. G.-t, hogy tegye ezt vagy azt. Azonban szabad utalni rá (Pl. azt mondani, hogy „jaj, de hideg van!”).
Idézet a zsidó fogalomtárból („Zsebrabbi” 18.)
A zsidó fogalomtár értelmezéséből egyértelműen kiderül, hogy az ókori zsidók, a goj és a sábeszgoj kifejezéseket, mély tisztelettel használták. A goj kifejezés ugyanis, a saját zsidóságukat értelmezte, míg a sábeszgoj kifejezés, azt a bizalmas élettársi viszonyt tükrözte, ami a zsidó közösségben élő, nem zsidó származású embereket alkalmassá ette arra, hogy a zsidók szombaton elvégzendő szükségszerű életfeladatait ellássák.
Ma a goj kifejezés, alárendelt szerepkörrel ruház fel minden olyan nem zsidó származású embert, vagy népet, akik az ortodox zsidók szemében, egyenrangú jogi személyek, semmiképpen sem lehetnek. Így a zsidókat, a gojokkal szemben, semmiféle kötelezettség nem terheli, még akkor sem, ha azt írásos szerződésben vállalták. Velük ellentétben pedig, a gojokat minden olyan szolgálat kötelezi, amelyik a zsidók érdekeit képviselheti. Ez persze, az ő saját törvényük. Ezt az alapelvet tapasztalja meg, szinte minden társadalom, amelyik nem zsidó vallású alapokon nyugszik. Mert a zsidóság, mint egy jól szervezett háttérhatalom, rátelepszik minden egyéb társadalomra, és határozottan élősködik rajtuk. Így a világunkban szétszóródott zsidóság, együtt uralja a Föld egyéb nemzeteinek a közösségeit, és kizárólag arra kényszeríti őket, hogy az egoista zsidó érdekeket szolgálják.
A nem zsidó származású emberekre, egyáltalán nem vonatkoznak a zsidó vallás szigorú előírásai. A Talmud szerint azonban, nekik is be kell tartaniuk Noé hét alaptörvényét. Ezek a törvények, a bálványimádás tilalmáról, az Istenkáromlás tilalmáról, az ölés és a lopás tilalmairól, a közeli rokonok között kialakuló nemi kapcsolatok tilalmáról, az élő állatból való hús fogyasztásának a tilalmáról, és a zsidóság jogait biztosítani képes bírósági rendszer felállításának a kötelezettségéről szólnak. Akik, ezeket a parancsokat betartják, szerintük üdvözülnek.
De ha már Nóénál tartunk, akkor illik megjegyezni azt is, hogy a Bibliai vízözön után, mindössze nyolc ember képezte az új emberiség alapját. Nóé, a felesége, három fia, és azok feleségei. Így Nóé lett Ádám után, az emberiség új ősatyja. Három fia pedig, Sém, Kám, és Jáfet, három nemzetség ősatyja lett. Majd egy Bibliában lejegyzett családi konfliktus után, Nóé megátkozta Kámot és a leendő utódait. Így a fiait, áldással illetve átokkal, előre rangsorolta az általuk kialakuló nemzetségekben. Így Sém, apja áldását bírta, ezért a zsidó nemzetség ősatyja lett, a Sém-ita nemzeté. Aki ellenük fordul, az pedig, anti-sémita, vagyis Magyarul, antiszemita. Jáfet leszármazottai, szintén Nóé áldását bírva, egyetértésben lakhatnak Sém nemzetségében, de Kám leszármazottait, Sém és Jáfet nemzetségének szolgaságára ítélte. Így tulajdonképpen testvérek vagyunk a vízözön óta, de Nóé, olyan szellemi programban rögzített konfliktussal ruházott fel bennünket, amely egymás ellen fordította a testvéreket, és ez a családi viszály, csak fokozódik olykor, de nem csitult el eddig soha. Pedig, Nóé és családja képviseli egyedül, az Isteni kiválasztottságot. Így a belőlük kialakult teljes emberiség, az Isteni kiválasztottság egyedüli örököse.
https://www.youtube.com/watch?v=iHXuCB18HHY
Természetesen, magam is megnéztem a filmben említett igerészletet a Bibliában, és valóban ott ál, fehéren-feketén. A Zsoltárok könyvének 75/6-7. versében. „Ontsd ki a te haragodat a pogány népekre, kik téged nem esmérnek: és az országokra, melyek a te nevedet segítségül nem hívják; Mert a Jákobot megették, és az ő hajlékát elpusztították.”
Nekem az a véleményem, hogy a könyv szerzői, csupán kiragadtak „felelőtlenül” egy részletet a Bibliából, és azt egyszerűen, rosszindulatú uszításra használták. Mivel az írást, főképpen csak a rabbik ismerik és magyarázzák. Éppen ugyanolyan módon, ahogyan a kereszténység esetében a papok is teszik. A hívőknek van ugyan saját Bibliájuk, de járatlanok benne. Hiszen nagyon sokan, még olvasni sem tudják. Így a könyv írói arra alapoztak, hogy a zsidóság úgysem néz utána komolyabban. Ha azonban, megnézzük az idézet szövegkörnyezetét is, akkor azonnal szembe tűnik az, hogy ezt az idézetet nem Isten mondja utasításként a zsidóságnak, hanem éppen fordítva történik a dolog, a zsidók panaszkodnak Istennek.
Már a fejezetet bekezdő alapgondolat is így hangzik, „A nyomorúsággal megterheltetett Anyaszentegyháznak panaszkodása.” Vagyis a zsidóság, panaszokkal terhelt, és kérik Istent arra, hogy nyújtsa ki a kezét azokra a népekre és országokra, akik az ókorban, az egy Istenben hitetlenek voltak. Ennél fogva, nem Isten szólítja fel a zsidókat arra, hogy örök időkre nézve, pusztítsák azokat, akik nem zsidó vallásúak. Így, az erre a mondatra alapozott könyv, akármilyen nagy sikert arat is Izraelben, a tanulatlan nép feltüzelését szolgálja csupán, valamilyen aljas politikai cél álcázása céljából. Ezt könnyen megtehetik, mert a zsidóság, évezredek óta fanatizált nép. Így a politikai szinten eltévelyedett rabbik által, könnyen irányíthatóak. Az intelligens, a tanult, a felvilágosult zsidóságot azonban, nem tudják az orruknál fogva vezetni. Csak az elvakult ortodox zsidóságot.
Az ortodox szó jelentése az, hogy az Isteni előírásokat és kijelentéseket mereven követő, ez által igazhitű ember, aki a külsőségeket biztosító rituális szabályokhoz szigorúan ragaszkodik. Mai értelemben véve, nagyon szigorúan konzervatív, maradi egyéniség. A kétezer-ötszáz évvel ez előtt kialakult, Mózes korabeli előírásokhoz mereven ragaszkodó vallásalapú társadalmi forma. Így az ortodox egyén, a haladás ellensége, olyan vaskalapos módon maradi ember, akinek esze ágában sincsen az új, és még újabb tanokhoz igazodni. Véleményem szerint azonban, valójában a zsidóság, a legerősebb módon köpönyegforgató nép. Mert ennek ellenére, mégsem ragaszkodik mereven, az ősi szintű Isteni előírásokhoz és kinyilatkoztatásokhoz.
Már nem az Isten sátrában tartják az Istentiszteleteiket, mint Mózessel az ókori pusztában. Minden haladó szellemű rendelkezést, éppúgy az érdekeik szerint módosítgatnak az idők során egyoldalúan, mint a például, a goj kifejezést. Mert a társadalmi élet minden pontját uralják Minden társadalmi törekvést, szervezett háttérhatalomként szabályoznak, és a legújabb vívmányokat is, a saját hasznukra fordítják. A társadalmi életben, a legnagyobb luxusban élnek. Vagyis, nem ragaszkodnak a kétezer-ötszáz éves társadalmi életvitelhez, még vallási szinten sem. Csupán az öltözékük, a viselkedésük, és az abszolút Isteni szeretet ellen tanúsított kirekesztő életvitelük maradt a régi. „Keménynyakú” nép maradt.
A világban szétszóródott zsidóság, nacionalista szintű, hazafias érzelmek nélkül él, mint Egyiptom földjén, mert Isten nem engedte még meg nekik azt, hogy saját hazát alapítsanak. A második világháború vége óta, a Palesztinok elleni erőszakkal próbálják megalapozni a haza fogalmának gyakorlati megvalósulását, de ez a törekvésük nem Isten rendelése, ezért nagyon valószínű az, hogy még sok átkot hoz reájuk. Áldás ugyanis, nincsen a tevékenységükön. Erről a Palesztin vér, a Palesztin könnyek, és a Palesztin átkok tanúskodnak. A nemzetközi békefenntartók pedig, szemérmesen szemet hunynak a probléma felett. Mert ők is csupán, háttérhatalmi érdekeket szolgálnak.
Isten a goj kifejezést éppen a zsidóságra használta először, amikor kijelentést tett a zsidóság nagy népi létezéséről. Az a tény, hogy a goj kifejezés értelme, megváltozott a társadalmi életünk történelmi folyamatában, nem jelenti azt, hogy Isten is másképpen értelmezi. Így, amikor a zsidóság, emberi mércével, alábecsüli és megalázza a gojokat, akkor gyakorlatilag, önmagára hoz átkot, mert a zsidók goj-ságára vonatkozó Isteni rendelkezés, egyáltalán nem változott meg. Ezért, aki zsidóként, a gojokat szidja és megalázza, valójában az Isten által megígért zsidó nép nemzeti mivoltát átkozza akaratlanul is, mert Isten ez ügyben sem tréfál. Hiszen a zsidó vallásban talán, csak Isten maradt ortodox az idők során. Amennyiben így tekintek a zsidóság ókor óta alakuló sorsára, akkor nem csoda számomra az, hogy annyi baj és konfliktus övezi az életüket. Mert önmaguk ellenségeiként élnek. Amikor elítélik a gojokat, az olyan Isten számára, mintha a tükör előtt állva átkoznák, a saját népi és nemzeti mivoltukat. Egy ilyen népnek nincsen szüksége ellenségre, de minden egyéb népből, mégis azt formálnak. Mert minden népet kirekeszt az életéből, de minden népet mégis uralni próbál.
Ez az írásom sem tartalmaz természetesen, szándékos módon antiszemita stílusjegyeket, csupán olyan tényekről szól, amelyek a zsidóság szent könyveiben is le vannak jegyezve. Esetleges zsidóellenesnek látszó nézeteimet az is tagadja, hogy én nyíltan azt vallom, Nóé családja után, mindannyian testvérek, vérrokonok vagyunk. Ráadásul, az én véleményem szerint, a lélek által, közvetlenül a szeretet Istene él rajtunk keresztül. Az emberi életet a Földön, éppen az embertestvérek ellen indított, vallásos alapú szellemi konfliktusok sodorták, eddig is veszélybe. Megszokott relatív emberi mérce szerint, goj vagyok magam is, hiszen nem vagyok zsidó vallású, viszont Isten abszolút mércéje alapján, éppen a zsidóság a goj, még ma is. Vagyis, az a nép, vagy 1948 utáni időktől számítva nemzet a goj, akit Isten megígért Ábrahámnak. Mert Isten abszolút kinyilatkozása szerint, a goj jelentése, továbbra is népet és nemzetet értelmez. Az abszolút értelmű Isteni kijelentés alapján pedig, éppen a zsidóságra vonatkozik ma is. Mert Isten kijelentései, nem változékonyak, hanem örök érvényűek
Ez az írásom azért született, mert megjelent Izraelben egy könyv, amely a gojok jogairól szól, és nagyon népszerű lett a zsidó közösségekben. Viszont, nem szeretném azt, hogy a politikai indíttatásból, vallási szinten feltüzelt zsidó nép, írtó-hadjáratot indítson a „gojok” ellen. Ahogyan azt a kereszténység is megtette egykor, tökéletesen elsötétítve a középkort. Egyáltalán nem szeretném azt, hogy egy újabb sötét korszakot kelljen megélnie az emberiségnek. Mert az emberi sötétség, a zsidóság Isteni értelmezésű goj nemzetét is, mély árnyékba taszíthatja újra. Ahogy azt már néhányszor elszenvedte a zsidóság.
Matécz Zoltán
2013.03.07.
matecz.zoltan@gmail.com
