Tudatos térvezérlés.
A tudomány azt állítja, hogy az anyagi létezés minden megnyilvánulása olyan esemény, amely rezgésnek minősül. Akár stabilan viszonyítható objektív anyagi tárgyról legyen szó, akár egyéb, folyamatos változásban lévő anyagi eseményről. Ezek az elektromos tulajdonságokkal rendelkező anyagi események, térben zajlanak, mégpedig a mágneses alaphalmaz által biztosított erőtérben. Abban a térben, amelyben a mágneses hullámok alakulnak ki, tárolódnak el, és közlődnek, miközben induktív módon befolyásolják az elektromos anyagi létezések viszonyítható előfeltételeit. Vagyis szerintem, az Univerzum abszolút Memóriájában léteznek, az objektív anyagi megnyilvánulások.
Az objektív anyagi valóság számára, térként érvénysül az Univerzum oszthatatlan alaptömegek által biztosított mágneses alaphalmaza. Az által pedig, hogy a mágneses hullámok informatív értékei, a tér alkotóelemeinek a halmazszintű strukturális szerkezetét változtatja meg, éppen az általa közvetített energia által, gyakorlatilag térvezérlést valósít meg. Mert minden összetett anyagi szerkezet, amely a szubjektív alaphalmazban kialakult, éppen a szubjektív alaphalmaz alkotóelemeiből tevődött össze. Ezért, az anyagként megnyilvánult elektromos anyagi halmazszerkezeteknek, mindig térfogata van. Vagyis, belül az atomjaikban, ugyanaz a szubjektív alaphalmaz található, mint rajtuk kívül. Így az elektromos tulajdonságokkal jellemezhető anyagi események változásainak a tere nem más, mint a mágneses alapú szubjektív alaphalmaz.
A mágneses hullámok, a stabilnak nevezhető mátrix szerkezetű szubjektív alaphalmazban alakulnak ki, és az informatív értékük alapján közlik az energiát. A mágneses hullámok hullámhosszai, a hulláminformációt képviselik, míg a hozzájuk tartozó frekvencia, a hullámenergiát. Ezzel olyan céltudatos hatást érnek el, amelyek az anyagi létezések szerkezetét alakítják ki, tartják fenn, és formálják igény szerint. Amikor a tér oszthatatlan alapelemei ki alakítják a mágneses hullámokat, és közvetítik általuk az információ által irányított energiát, akkor gyakorlatilag, a tér, tudatosan vezérli az anyagi létezéseket kifejező eseményeket. Ezt az univerzális Memória, induktív módon hajtja végre.
Az induktivitás azt jelenti röviden, hogy a mágneses hullámok által kialakított mágneses erőtereket, és az anyagi elektronok által kialakult elektromos erőtereket, ugyanaz a szubjektív alaphalmaz alakítja ki, és közvetíti bennük az erőhatásokat. Így a kétféle erőhatás, akaratlanul is egymás ellenhatásaiként funkcionálnak. Mert a mágneses hatások lineárisak, míg az elektromos hatások centrálisak. Ezért a kétféle erőtér, egymás ellenhatását közvetíti, és mindig folyamatos kényszerkapcsolatban állnak. Ez az induktív kényszerkapcsolat biztosít információ és energiaáramlási lehetőséget az objektív anyagi, és a szubjektív anyag alatti világ között. Vagyis, megpróbálnak kiegyenlítődni egymás rovására. Éppen azért, hogy az Univerzumban egyensúly maradjon. A szubjektív valóság abszolút egyensúlya, csak az objektív valóság relatív egyensúlyával tartható fenn, ahol a folyamatos eseményszerűségek zajlanak, mint az anyagi rezgések különböző szintű megnyilvánulásai.
A térvezérlés, tudatos hit által befolyásolható. A hiteink, olyan mentálisan kialakított szellemi gondolataink, amelyek informatív értékei, a lélek érzelmi erőimpulzusaival, már végrehajtandó programokként funkcionálnak. Vagyis, az anyagi valóságot teremtő, és átalakító képességgel rendelkeznek. Ennek egyetlen reális magyarázata az, hogy a lelkünk által, a teremtő Isten él rajtunk keresztül. Ezért, a hitünk a legékesebb bizonyítékunk arra, hogy bennünket, az értelmes Isten animál, azaz éltet. Mert a hitünk, mindig megvalósul az életünkben. Akár jó nekünk, akár nem, megtapasztalható valóságot teremt számunkra.
Amikor tehát, elfogadjuk tényként azt a mentális lehetőséget, hogy a szellemi gondolataink irányítják a lelki érzelmeinket a tudatos teremtés folyamatában, akkor tudomásul vesszük azt a tényt, hogy az objektív anyagi valóság, szubjektív módon befolyásolható. Ebből kifolyólag, az a tér, ami a szubjektív valóságot alkotja, képes induktív módon befolyásolni, vezérelni az anyagi valóság létezéseit. Így az anyagi létezés szempontjából tekintve, tudatos induktív térvezérlés zajlik. Ezt az induktív viszonyt vagyunk képesek befolyásolni, a szabad akaratunkként megnyilvánult, kifejezésre jutott hiteink által.
A szabad akaratunkat, a szeretetteljes tiszta lelki érzéseink fejezik ki. Szellemi szinten, csak annyi dolgunk van, hogy értelmesen fejezzük ki a lelki érzéseinket. Olyankor ugyanis, a tiszta lelki érzéseink, és az ő kifejeződéseiket képviselő szellemi gondolataink, tökéletes egyensúlyba egyesülnek az elménkben. Így harmonizálva egymással, szabad akaratként tudatosodnak az elménkben. Ez a tudatosodási szint határozza meg, a pillanatnyi agyi rezgésünket. Mert minden tudatos szubjektív információ, amely valamilyen energia hatása alatt áll, sajátságos rezgésként nyilvánul meg az agyunkban. Az agyunk pedig, mint rezgési forrás, olyan szubjektív mágneses változásokat indítanak el, amelyek objektív elektromos változásokat idéznek elő. Hiszen az erőhatással rendelkező információnak, éppen az a feladata, hogy szubjektív mágneses rezgésként, induktív módon befolyásolja, az elektromos anyagi rezgések megtapasztalható eseményszerűségeit. Vagyis ennél fogva, tudatos teremtési képességgel bírnak.
Amíg a szellemi gondolatainkkal foglalkozik az elménk, addig mindig a formális problémákkal, és azok esetleges, feltételes megoldási lehetőségeivel vagyunk tudatosan terhelve, amely gondolatok a múltunkban gyökereznek, vagy a jövőnkbe irányulnak. Ennél fogva, ha lelki érzésekkel párosulnak is, tökéletesen feleslegesek, mert a lelki erőink, csak a jelenben aktívak. A jelenben nem létező múltunkba és jövőnkbe, nem vetíthetők ki a lelki erőink.
Az idő, mentális szellemi termék. Mert a memóriánkban funkcionáló szellemiségünk, mint egy jó raktáros, „rálát” a teljes emlékbázisunkra. Így az emlékeink lineáris sorrendiségében, az idő érzetét realizálja számunkra. Amely mindig, a múlt és a jövő emlékei miatt, elvonatkoztatják az elménk figyelmét a jelen pillanatától. Friss gondolatokként pedig, azokat az információkat vetíti az elménkbe, amelyek hibásak, vagy hiányosak a memóriánkban. Mert jó raktárosként, éppen arra törekszik, hogy egyre tökéletesebb és teljesebb legyen az emlékeink által fenntartott mentális adatbázisunk. Ezzel szemben a tér, mentálisan felfogható lelki terméknek minősül. Olyan tényezőnek, amelyben az információt és energiát hordozni képes mágneses hullámok formálják az anyagi események történéseit. Amikor pedig, a tér és az idő egyszerre tudatosodik az elménkben, akkor az a felismerés, tudatos emlékké formálja a megtapasztalt életeseményt.
Amikor a lelki érzéseink motiválnak bennünket, olyankor az elménk, az életenergiánk erőimpulzusait irányítják hatékonyan a jelenben. Ez azt jelenti, hogy azok, a hatásra képes életerő impulzusok tudatosan, az aktuális problémák feltétlen megoldásaira vannak irányítva. Amikor azonban, a szellemi gondolataink vezérlik az elménket, akkor azok elvonatkoztatnak bennünket a jelen pillanatától, éppen a már megtörtént múltunkba, vagy a reálisan elvárható jövőnkbe. Vagyis, olyan idődimenziókba, amelyek nincsenek meg abban a jelenben, amelyben az életenergiánk erőimpulzusai aktívak lehetnek. Így az érzéseink által közvetített életerő impulzusaink, gyakorlatilag célt tévesztenek, elkallódnak a múlt vagy a jövő olyan eseményei között, amelyek a jelenben nem léteznek.
Ez olyan, mint az időutazási paradoxon. A jelenben aktivizált energia, nem használható fel a múltban vagy a jövőben. Az kizárólag a jelen eseményeit befolyásolhatja. Így az időbe vetített energia számára, a jelen olyan labilis céltábla, amely nagyon rapszodikusan változik. Így a találati arány lehetősége, olyan minimális, hogy szinte tökéletesen lehetetlen. Ezért, amikor imádkozunk, és lelki erőimpulzusaink érzéseit vetítjük ki, egy szellemileg meghatározott cél érdekében, akkor azt minden esetben, a jelen pillanatára korlátozzuk. Még akkor is, ha az által a múltunk, vagy a várható jövőnk életeseményeit kívánjuk tudatosan megváltoztatni. Mert az életerő impulzusaink, csak a jelenben aktivizálhatóak. A lelkünk, csak a jelennel foglalkozik, amikor éppen az érzéseinket aktivizáljuk.
Tudomásul kell vennünk azt, hogy lelki szinten, csak a jelen számít. Múlt és a jövő, csak szellemi időérzetet biztosíthatnak számunkra, hogy a megtapasztalható életesemények forgatagában tájékozódni tudjunk. De a megtapasztalható életesemények, éppen most zajlanak. A már megtapasztalt életeseményeink, és a még megtapasztalásra váró életeseményeink, csupán csak emlékeink, és a múltunk, valamint a jövőnk illúzióját realizálják számunkra. Illúziókat, mert ami a jelenben nincsen meg, az a jelen gyakorlatában nincs is.
Mivel a tér és az idő, csak a jelen eseményeit határozhatják meg, ezért az imáinkat képviselő térvezérlés is, a tudatos jelenben valósítható meg csupán. Mert a valóság formálását előidézni képes lelki erőhatásaink, csak a jelenben aktivizálhatóak. Amikor tehát, valamilyen új hit kifejezése alapján imádkozunk, akkor annak a szellemi és lelki üzenetei, csak a jelenre vonatkozzanak. Mert a lelki erőimpulzusaink, amúgy is csak a jelenben képesek kialakítani azt a hatásváltozást, amelyet elvárunk tőlük. Így a szellemi információinkat is, a jelen pillanatára kel korlátozni. Amikor tehát imádkozunk, akkor tudatosan is szűnjön meg számunkra a múlt és a jövő. A jelen lelki érzései ugyanis, nem képesek kapcsolódni a múlt és a jövő emlékeivel. A múltba vagy a jövőbe vetített ima mindig célt téveszt, és hatástalan marad.
Isten azt mondja a Bibliában önmagáról, hogy „VAGYOK, AKI VAGYOK.”. Vagyis nem, voltam, aki voltam, vagy éppen nem, leszek, aki leszek. Kijelentése szigorúan a jelenre szorítkozik. Így az ember által megnyilvánult Istent is, csak a jelen érzései képviselik. Itt és most. Amikor az események megtapasztalása zajlik. Az eseményekben részt vállalni pedig, csak akkor lehet, amikor éppen megtapasztaljuk azokat. Aki előbb teszi azt, korán cselekszik, aki pedig később, sajnos elkésett. Mindig szinkronban kell lennünk az eseményekkel. Ezt a szinkronicitást pedig, csak a jelenben lehet megvalósítani. Mégpedig olyan módon, hogy a szellemi gondolatainkat kell csupán, a jelen lelki érzéseihez igazítani. Aki ezt képes megtenni, tudatos mentális térvezérlést hajt végre, minden kifejezésre juttatott imájával.
Ez a spirituális élet alapja. Amikor a szellemi gondolatainkat, egy közös cél érdekében párosítjuk a lelki érzéseinkkel, a jelenben. Így spirituszt, azaz lelki erőhatást csatolunk az értelmes szellemi gondolatainkhoz a végett, hogy az által, tudatosan megváltoztassuk a megtapasztalható eseményszerűségeinket. Mégpedig a saját hasznunkra alakítva azokat. Ez a mágia lényege. Amikor ezoterikus belső erőt, azaz spirituszt biztosítunk egy elvárt esemény magtapasztalása érdekében. Ezekhez a térben és jelen időben zajló eseményekhez, most kell lelki erőket biztosítanunk. Csak akkor érezheti bárki azt, hogy ”VAGYOK”, ha határozottan megtapasztalhatja végre azt, hogy a szabad akaratával, tudatos térvezérlést képes végrehajtani. Amelyben a megtapasztalható életeseményeket, szándékosan a saját javunkra fordíthatjuk.
Mindig a jelen számít. Amíg a jelen eseményeire fordítjuk a figyelmünket, addig tudatosan meditálunk, ami annyit jelent, hogy a közben felszabaduló lelki érzéseink, a mi aktív anyagi létezésünket építik. A jelenben aktív pozitív érzéseink, az anyagi terünkben zajló eseményszerűségünket, most képesek befolyásolni. A jelenre fókuszál az, aki a szívverésére, a légzésére, az éppen folytatott életeseményeire korlátozza az elméje figyelmét. Figyelme nem kalandozik el a szellemi múlt és jövő útvesztőiben. Minél többet tud valaki a lelki jelenlétében tartózkodni az elméjével, annál kevésbé lesz rabja a szellemi idő hamis érzetének, és így kevésbé öregszik. Aki ugyanis a szellemi idő rabságában él, tudatosan nincs a jelenben. Minden lelki érzését elpazarolja. Ez a sok kudarc pedig, mély barázdákat húz az arcára és a testére, mert a test, hűen követi a szellemi síkon eltévedt elmét is.
Szinte minden vallásos és ezoterikus tan, erre az alapvető spirituális viszonyra próbálja rávezetni a tanítványait és a követőit. Arra a tényre, hogy a lelki erő és a szellemi gondolat, egy céltudatos határozatunk lehet együtt, de csak a jelenben. Olyan szándékos határozat, amely az anyagi valóság tudatos formálására, befolyásolására, átalakítására irányul. Ezek szubjektív lehetőségek, így teljesen korlátlanok. Nincsenek előre meghatározott relatív feltételekhez kötve. Vagyis abszolútak. Mert a bennünk élő Isten lehetőségei. Csupán, a lelki békénk érdekében, arra kell figyelmet fordítanunk még, hogy a tudatos jelenben tartózkodás mellett, mindig a szeretet motiválja a határozatainkat. Mert Isten maga a szeretet bennünk is. A korlátlan szeretet. Így, amíg a korlátlan szeretet vezérli, a spirituális módon megvalósult mágikus képességeinket a jelenben, addig az, mindig Isteni képességeket hordoz. Ebben a tudatos térvezérlésben pedig, Isten legyen minden kedves olvasómmal. Jó sorsteremtést kívánok.
Matécz Zoltán
2013.03.24.
matecz.zoltan@gmail.com
