Céltudat.
A lexikonokban, ez a fogalom is, igen elvont magyarázatokkal szerepel, és ahány lexikon, annyiféle értelmezési mód található róla. Viszont szerintem, minden magyarázat sántít valahol, mert nem nyújt olyan értelmezést a fogalomra, amely alapján egyértelmű lehetne a jelentése. Így ebben az esetben is, sajátságos meghatározásra szorítkozok.
Mivel a cél, éppen azt határozza meg, ami felé a cselekvésünk, történésünk, és létezésünk eseményszerűségei irányulnak, ezért a céltudatot alapvetően kétféle sajátságosan mentális tényező alkotja. Magát a célt, mindig az értelmes szellemi gondolataink által fejezzük ki. Ezért a cél, a relatív szellemi információink által meghatározott mentális forma csupán. Mindenféle cselekvésre ösztönző motiváció nélkül. E miatt a céltudat, már olyan konkrét határozatunk, amely a szellemileg meghatározott cél mellett, már lelki szintű érzelmi motivációt is tartalmaz. Olyan belső hajtóerőt, ami a lelkünkből származik, vagyis az életenergiánkból. Ezért az elménkben kialakult céltudatban, már nem csupán a cél játssza a főszerepet, hanem a tudatos lelki motiváció is.
Valószínű az, hogy minden kedves olvasóm érezte már azt, hogy meg kell valamit tennie, de nem volt hozzá lelki ereje. Éppen erről szól az előző magyarázatom. Mert aktivizálható életerőt, csak a lelkünk érzelmei által vehetünk igénybe. A lelkünk érzelmi szintű aktivitása nélkül, nem alakul ki bennünk, cselekvésre ösztönző motiváció. Annak ellenére, hogy a szellemi szinten meghatározott cél, többnyire ott lebeg már előttünk. Éppen olyan tudatosan, mint maga az aktív céltudatunk.
Az én célom, az írásaimmal éppen az, hogy önök, mint kedves olvasóim, másképpen legyenek tudatosak, az aktív tevékenységeik végrehajtása közben. Ma ugyanis, az átlagemberek alig használják a lelki érzelmeiket. Szégyellik az érzelmi megnyilvánulásaikat, mert annyira intimnek tartják. Pedig, az érzelmeink, az életenergiánk aktivizálható erőimpulzusai. Éppen a lelki érzelmeinkre van szükségünk ahhoz, hogy egy szellemileg meghatározható értelmes cél megvalósulása érdekében tevékenykedni tudjunk, konkrétan meghatározott céltudattal.
Sajnos, ma az átlagemberek nagy része, negatív hitrendszer alapján él. Nálam ez azt jelenti, hogy a számunkra ártalmasnak ítélhető dolgokat és eseményeket, nagyon jól el tudjuk képzelni. Annak minden lehetséges változatával együtt. Nagyon sok esetben, még negatív érzelmekkel is támogatjuk. Azután, amikor megvalósulnak azok, akkor megelégszünk azzal, hogy azt mi előre tudtuk. Pedig, nem azért valósultak meg azok, mert mi azt előre tudtuk, hanem éppen azért, mert negatív lelki érzelmeinkkel támasztottuk alá. Így lelki erőt biztosítottunk a negatív tényező megvalósulása érdekében. A számunkra jó, pozitív életesemények megvalósulását is, éppen ugyanilyen formában kell elképzelni, és érzelmekkel feltölteni ahhoz, hogy megvalósuljanak az életünk megtapasztalható eseményeiként.
Energia ugyanis, csak egyféle létezik. Az energia egy, és oszthatatlan. Így a mi életenergiánkat képező lelkünk is, az Univerzum oszthatatlan energiájának a közvetlen része. Vagyis az, az Isteni minőség, amelyik a teljes Univerzumot értelmesen működteti, bennünk is megtalálható, mert mi sem különültünk el a világ egységének a mindenségétől. Így a lélek által, értelmes Isteni minőség éltet bennünket is. Ezért vagyunk tudatosak az elménkben. Mindannyian teremtőképességgel rendelkezünk, hiszen az életenergiánk tudatosan irányítható erőimpulzusai, a lelki érzelmeink, fizikai kölcsönhatásra képes erőhatásokat képviselnek.
Ezeket, az aktivizálható lelki erőhatásainkat, a szellemi gondolataink polarizálják. Mégpedig olyan módon, hogy a számunkra kellemetlen gondolatok, negatív értékkel ruházzák fel őket, míg a számunkra kellemes gondolatok, pozitív értéket biztosítanak az érzéseink által indukált életerőink részére. Így pozitívnak értékelhető az a lelki érzésünk, amelyik a mi érdekünkben munkálkodik. A negatívnak értékelhetőek azok a lelki érzéseink, amelyek saját magunk ellen fejtik ki a hatásukat. Ezért mi magunk döntjük el tudatosan azt, hogy az életenergiánk lelki érzéseiből származó életerő impulzusainkat, amit az érzelmeink jelentenek, milyen polaritással látjuk el. Ebben az érzelempolarizáló képességünkben rejlik minden felelősségünk.
A felelősségünk abban nyilvánul meg, hogy egy részről közvetlenül, mi magunk okozunk változást a lelki érzelmeinkkel, másrészről pedig, részesei vagyunk, a saját lelki érzelmeink által kialakult mentális kölcsönhatásaink ellenhatásainak. Így a fizikai hatás-ellenhatás törvényszerűsége alapján, minden erőhatással szemben, azzal arányos mértékű ellenhatás jut érvényre, hogy az Univerzum relatív egyensúlya ne sérüljön. Így az életenergiánkból származó lelki erőimpulzusainkkal szemben is, hatóképességen alapuló ellenhatások lépnek fel, amelyek e miatt, éppen felénk irányulnak. Ez azt jelenti, hogy a pozitív lelki erőinkkel szemben, számunkra hasznos, örömteli ellenhatásokat fogunk megtapasztalni, míg a negatív érzelmi erőhatásainkkal szemben, számunkra ártalmas, kellemetlen ellenhatásokat kell elszenvednünk.
Ma a világunk attól olyan amilyen, mert mindenki úgy teremti meg a megtapasztalható valóságát, hogy nem figyel arra, hogy csak a pozitív érzelmeinek biztosítson értelmes gondolati formákat. Mert alapvetően szellemi szinten élő emberek vagyunk. Ez azt jelenti, hogy mindig az éppen felmerülő relatív szellemi gondolataink határozzák meg azt, hogy a hozzájuk rendelhető lelki érzelmeink, milyen polaritással vegyenek részt, az életünk megtapasztalható eseményeinek az alakulásában. Így a kellemetlen gondolatainkhoz, természetesen negatív érzelmek társulnak, ami csak arra biztosít lehetőséget, hogy a saját életerő impulzusainkat, önmagunk ellen irányítsuk. Illetve, az azok által kiváltott ellenhatások is, éppen bennünket terhelnek. Így az életünk rém izgalmas, mert sohasem tudhatjuk azt, hogy az átok honnan és miért hat felénk. Csak szenvedünk miattuk.
Ennek a szenvedésnek egyetlen ellenszere van, az pedig, a tudatos szeretet aktív gyakorlása. Ez azt jelenti, hogy az elménkbe, csak olyan szellemi gondolatokat szabad beengednünk tudatosodás céljából, amelyek kizárólag pozitív lelki érzelmek kiváltására alkalmasak. Így azok közvetlen valóságteremtő hatása, örömöt okoz számunkra is. A természetes ellenhatásai pedig, szintén a megtapasztalható örömök forrását jelentik. Ezért a szeretet aktív gyakorlásával, az életünk minőségi változása elkerülhetetlen.
Az életenergiánk spirituszt, lelki erőt képes biztosítani a szellemi gondolatainkhoz azért, hogy azok megvalósuljanak. Ez úgy is értelmezhető, mint egy puska működése. A szellemi gondolataink által határozzuk meg az értelmes célt, és a hozzá rendelhető lelki érzelmeink lesznek hozzá a lőszereink. Így mindig oda lőhetünk szeretettel aktivizálható életerőt, ahová csak akarunk. A szeretetünk által pedig, mindig felfedezhetjük a valós világunkban kialakult hibákat és hiányosságokat, hogy azok felismerései által, mindig új és értelmes célokat határozhassunk meg magunknak. Így a szeretettel való teremtés mégis öncélú marad, mert általa az a törekvésünk nyilvánul meg, hogy a valóság működését, sokkal szebbnek és jobbnak tapasztaljuk meg.
Spirituális fejlődésünket jelenti az, amikor a spirituszt, vagyis az aktivizálható életerőinket már, tudatosan is a szeretet jegyében használjuk. Így a spirituális fejlődésünk csúcsa, éppen az a mentális szint, amikortól már, a lelki érzelmeink uralják a tudatos elménket, és a szellemi gondolatainkat kizárólag csak, a céljaink konkrét meghatározásaira használjuk. Az ember ilyenkor válik lelki egyéniséggé. Ebben az esetben már, közvetlenül az Isteni minőségünket éltetjük. A mentális eseményeinket úgy alakítjuk ki tudatosan, hogy a szeretetérzéseinkhez csatoljuk, az értelmes célt meghatározni képes szellemi gondolatainkat. Így nem az érzelmeink polarizálódnak a folyton változó szellemi gondolataink függvényében, hanem éppen ellenkezőleg, a pozitív lelki érzelmeinket szolgálják, a közben szükségszerűvé vált szellemi gondolataink.
Nekem minden célom az, hogy a kedves olvasóim, tudatosan vállalják fel a szeretet érvényre juttatásának spirituálisabb módját. Hogy a spiritusz, azaz a lelki erő, tudatosan legyen irányítva az életükben. Ehhez a legbiztosabb lehetőséget, a feltétlen szeretet aktív gyakorlása biztosít. Ezért minden olyan dolgot vagy eseményt, amit hibásnak vagy hiányosnak értékelünk a valóságunkban, szebbé, jobbá, és teljesebbé kell képzelnünk. A képzelet által ugyanis, szellemi szinten meghatározzuk az új célt, és az új formát amelyekhez, az örömérzésekben csúcsosodó lelki erőimpulzusainkat biztosítjuk. Az ilyen formában kialakított érzelmileg dús hitünk, mindig megvalósul.
Mindig a kifejezésre juttatott hitünk valósul meg az életünkben, mint a mi saját szabad akaratunk. Ennek a mentális akaratunknak ugyanis, senki és semmi nem lehet a befolyásoló tényezője, rajtunk kívül. Amiben nem hiszünk, az elképzelhetetlen számunkra. Ezt a logikát kifordítva, amiben hiszünk, annak a valószerűségét el kell tudnunk képzelni ahhoz, hogy a megtapasztalható valóságunk részévé váljon. Így a reális képzelet, realitást képes szülni, ha érzelmekkel töltjük fel. Abban az esetben ugyanis, a szellemileg kifejezésre juttatott forma, az őt megvalósítani képes lelki erőhatással párosulva, teremtő folyamatot indít el a valóságunkban.
Így minden kedves olvasómnak azt kívánom, hogy ne csak a lehetséges szellemi célokkal foglalkozzanak az elméjükben, hanem igenis vigyék azokat a képzelet szintjére, és töltsék fel azokat a képi formákat érzelmi tartalommal. Minél reálisabb, azaz valóságszerűbb egy elképzelt esemény, annál több érzés szabadul fel a lelkünkből, és épül be ebbe a mentális képbe. Csupán arra kell figyelmet fordítanunk még, hogy minden esetben, szereteten alapuló érzéseket használjunk arra, hogy a valóság eseményeit formáljuk általuk. Azaz teremtsünk.
Mert a lelkünk által bennünk élő Isteni mivoltunk számára, csak az abszolút szeretet képes természetes maradni. Mivel az Isteni szeretetegység érdekeit szolgálni, az Isteni egységen belül, csak az abszolút szeretet gyakorlásával lehetséges. A szellemi szinten irányított relatív szeretetünk erre képtelen. Mert az mindig, valamilyen feltételekhez kötött önös érdekviszonyt szolgál, a világmindenséget képviselő Isteni egységen belül. Így akaratlanul is, szembeszegül az abszolút szeretet alapvető érdekeivel. Ezért a világmindenségben, az általunk megszokott relatív szeretet, a bűn egy sajátságos megnyilvánulásának minősül csupán.
Így a spirituális szintű fejlődésünk, az abszolút szeretet felé való törekvésünket szorgalmazza. Ezért, a szeretet abszolút szintű gyakorlása által, amely minden életforma felé egyformán irányul, máris a spirituális fejlődésünket szolgáljuk. Ezért az én célom az, hogy minden kedves olvasóm tudatosan forduljon az abszolút szeretet gyakorlása felé, szebbé, jobbá, és teljesebbé képzelve a megtapasztalható valóságot. E miatt, minden írásom, éppen ezt a céltudatomat fejezi ki. Így a kedves olvasóim segítségével kívánom pozitív irányban megváltoztatni a megtapasztalható életeseményeket, hogy egy sokkal elfogadhatóbb és kellemesebb világban élhessünk.
Aki az általam javasolt spirituális utat választja, nem tagadja meg önmagát. Mert sokkal több lesz általa. Hiszen az önnön Isteni mivoltát hozza felszínre ez által. Amikor az Isten munkálkodott az életünkben, az eddig is mindig jó dolog volt számunkra. Ezután pedig, tudatosan is Isten élhet rajtunk keresztül. A saját Isteni mivoltunk. De csak az abszolút szeretet gyakorlása révén tudjuk őt szolgálni szellemi szinten. Mégpedig olyan módon, hogy amerre járunk-kelünk a világunkban, és hibákat vagy hiányosságokat észlelünk, azonnal képzeljük azokat tökéletessé és teljessé. Hogy az által, a szeretetérzéseink célba találjanak, és kifejtsék ott, a valóságot formálni képes teremtő hatásukat.
Az ilyen céltudatos életvitelnek, célja van. Mégpedig az, hogy az ember Isteni minőségét tudatosan előtérbe engedve, egyfajta abszolút életet tapasztaljon az egyén. Egy olyan életet, amelynek a tudatos teremtés, már természetes észe. Amikor ugyanis, a várható életeseményeinket tudatosan szervezzük, mint teremtőképes Isteni minőséget, akkor az a tény, mindenképpen a hasznunkra van. Úgy is fogalmazhatnám, hogy a teremtés haszonélvezői magunk vagyunk. Ahogyan most még, az öntudatlan, és így sokszor értelmetlen teremtéseink elszenvedői is, éppen mi magunk vagyunk.
A tudatos teremtés, egy stafétaszerű program. Mert aki megtapasztalja általa, az önnön Isteni minőségét, tovább kell, hogy adja azt a nagyszerű ismeretet, a szeretteinek. Folyamatosan bővíteni kell a szeretteink körét, mert az abszolút szeretet, mindenkit egyformán szeret. Természetesen, nagyon nehéz mindenkit egyformán szeretni, de erre pillanatnyilag nincs is szükségünk, mert csak azokat kell abszolút módon szeretnünk, akikkel kapcsolatba kerülünk az életeseményeink során. Ha csak az ő életüket teremtjük jobbá, a mi életvitelünk is megváltozik ez által. Mert addigra az ember tökéletesen ráérez arra, hogy a lélek által benne rejlő Isteni minőség teremtőképességének, valójában nincsenek korlátai.
Matécz Zoltán
2013.06.23.
matecz.zoltan@gmail.com
