Karma.
Az ezoterikus, keleti vallásos tanok azt állítják, hogy az emberi lélek, mielőtt leszületik ide a Földre, előre meghatároz magának egy életutat, amin végig kell járnia. Ez egy karmikus feladat számunkra, és az őrangyalunk vigyáz arra, hogy ne térjünk le róla soha. Legyen az életünk bármilyen göröngyös, a születésünk előtt felvállalt életútról, nem térhetünk el.
Fogalmi értelmezését tekintve általában, a karma szó azt jelenti, hogy cselekedet, és annak minden elkerülhetetlen következménye, vonzata. Ezért nem feltétlenül képvisel, előre megtervezett elrendeltséget, ahogyan értelmezik olykor. Így minden aktivitásunk, azaz létesítő okunk, sajátságos lelki erőhatással rendelkezik, és okozatot eredményez. Ezért minden cselekedetünk, a kauzális ok-okozati viszonyokra épül. A lelki erőink által fenntartott impulzus-megmaradás törvényének engedelmeskedve.
A kauzalitás alapjaként, lennie kell egy első okozónak, akit Istennek hívunk. Aki szubjektív módon elindítja és fenntartja, a benne objektív módon megnyilvánult összetett anyagi okozatok folytonos láncolatán alapuló, viszonyítható eseményszerűségeket. Így minden általunk viszonyított eseményszerűség, az első okozóra vagyis, Istenre vezethető vissza. Aki halmazelméletben gondolkozva, az Univerzum mágneses alapú szubjektív alaphalmazaként, induktív módon, mindent tud az elektromos anyagi halmazokról, és minden elektromos anyagi halmazra, hatást képes gyakorolni.
A Dharma, a meg nem nyilvánult Istent jelképező fogalom, a keleti vallásokban. Így véleményem szerint, az általam használt mágneses tulajdonságú szubjektív alaphalmazra vonatkozik az Univerzumban. Minden összetett szerkezetű elektromos anyagi minőség létezését, a Dharma tartja fenn és határozza meg, az induktív áthatoló képességével. A mágneses hullámok révén, az általunk megtapasztalható objektív valóság létezését, induktív módon befolyásolja. Így az adatokkal viszonyítható anyagi minőségeket, mint szellemi minőség, a mágneses információ révén, intelligenciával hatja át és ruházza fel. Ebben a szubjektív alaphalmazban alakulnak ki és terjednek, a mágneses hullámok. Amelyek hullámhossza, az információt határozza meg, míg a frekvenciája, az energiát közvetíti. Mivel minden lehetséges információ megvan benne, mágneses formában kódolva, ezért az abszolút szeretettörvény, az örök igazság megtestesítője, azaz Istené.
Ezért szerintem, az embereknek nem a különböző sorsfeladatokkal kapcsolatos, a születésünk előtt előre jól megtervezett a karmája, hanem egységesen az, hogy személyesen megéljük az Istentudatunk spirituális fejlesztésével, az Istennel való önazonosságunkat. A Karma célja az, hogy még az életünkben, megtapasztaljuk a Dharmát. Hogy spirituális szinten, addig fejlődjön az ezoterikus életútján minden ember, amíg meg nem tapasztalja az Istennel való tökéletes azonosulás karmikus élményét. Azonban az igaz, hogy minden egyes embernél, egészen más életút által tapasztalható meg Isten élménye. Mert a relatív szellemiségünk, egészen más értelmi szintet képvisel mindenkinél.
Isten, az ember anyagi létezését tökéletesen áthatoló, lelki szintű lényegével, olyan mágneses közegként fogható fel, aki igazságos alapelvként uralja az egész világmindenséget. Mert az induktivitás, amely az összetett anyagi halmazok, és az oszthatatlanok által felépített mágneses alaphalmaz között uralkodik, mindig törvényszerű, minden anyagi atomra nézve. Sohasem részrehajló. Vagyis, számunkra abszolútnak tekinthető.
Ezért a spirituális fejlődésünk célja éppen az, hogy az elménk figyelme, az időben folyton kalandozó szellemi gondolatainkról, a jelenben aktív lelki érzelmeink felé irányuljon. A jelenleg folytatott relatív szellemi életünk, egy spirálisnak értelmezhető, tudatos frekvenciaemelkedésen megy keresztül, az ezoterikus fejlődésünk alatt. Végül, az Isteni szint mágneses rezgési állapotába kerülhetünk, ahol az elménk tökéletesen megvilágosodik. Vagyis, az elménk tudatában, azonosul az Isteni minőségünk, vagyis a lelkünk, a teremtő Istennel. Az Isteni önazonosság mellett, a teremtőképesség biztos tudata hatja át az elménket, amely egyszerűen megszüntet bennünk minden hit által kifejezhető vágyat. Hiszen amire vágyhatnánk, azt meg tudjuk magunknak teremteni, bármelyik jelenünkben. Ezért, már nem képez többé hiányt számunkra.
A mostani szellemi életünk, nagyon alacsony tudatú rezgési szintet képvisel. Bármilyen tudatosak legyünk is. Így a spirituális fejlődésünk célja éppen az, hogy a lelkünk vegye át, az elménk feletti irányító szerepet a szellemiségünktől. Mert a jelentől elrugaszkodó gondolataink, nagyon alacsony, és változékony frekvenciákat képes csak biztosítani, az elménk számára. Márpedig, a tudatos frekvenciafokozás, amit a spirituális fejlődésünk képvisel, csak a gyakorlati életünkben valósulhat meg. A halál után, erre már nincsen esélyünk.
Amikor a jelenleg aktív szellemi életvitelünk után meghalunk, a lelkünk rezgésszáma alacsony szinten marad. Így nem képes arra, hogy a teremtő Isten alapfrekvenciájával és hullámhosszával azonosuljon, és asszimilálódjon benne. Így visszakényszerül a Földi életbe, ahol újra megpróbálhatja azt, hogy az Isteni minőséget képviselő lelkiségét, az Istennel azonos szintű rezgéstartományba emelje tudatosan. Így a spirituális fejlődésünk, olyan ezoterikus lehetőségünk, amely a tudatosságunk rezgésszintjét képes fokozni. A mostani alacsonynak és változékonynak mondható szellemi szintről, egy sokkal magasabb és stabilabb lelki tartományba. Az emberként leszülető lélek tehát, nem tervezget szerintem, semmiféle sorsszerűséget előre, hanem csak él a lehetőséggel, hogy újra abba az anyagi minőségbe kerülhessen, amelyben a spirituális fejlődése biztosított lehet. Bármi áron.
Majd az anyagi életben, részt vállal azokban az univerzális eseménysorozatokban, amelyekben az ok-okozati összefüggések alapján, önmaga is anyagi életesemény lehet. Így alkalma nyílik arra, hogy lelki életet élve, magasabb tudatú rezgésszintet érjen el. Természetesen, többnyire csak akkor, ha már vannak a világi életben olyan ezoterikus tanok, amelyek rávezetik a szellemiségét, a helyes lelki út követésére. Ilyen ezoterikus út lehetőségét kínálja, ez az írás is.
Az anyagi élet minden megnyilvánulása rezgés. Ahhoz, hogy a megnyilvánult elektromos anyagi részhalmazok, különbözzenek az Univerzum mágneses alaphalmazától, amelyből kifejlődtek, egészen más rezgési szintet kell megvalósítaniuk. Így az összetett anyagi létezés rezgései, mágneses okokra visszavezethető elektromos rezgések. Amelyek a halmazszintű különbözőségeik alapján különböző, és a halmazsűrűségük révén, gyengébb rezgési szinteket képviselnek.
Az objektívnek megismert valóságunkban, a legegyensúlyosabb anyag a víz. Mert az van, az anyagi minőségek elképzelhető skálájának a közepén. Ezért az emberi élet anyagi megnyilvánulása, vízalapú. E miatt, az elméjében tudatos ember, képes arra, hogy a saját-rezgési számát befolyásolja. Pozitív vagy negatív irányba egyaránt. Éppen azért, hogy az elménk tudatosodásainak alapján kialakuló agyi rezgéseink révén, megfelelő test és cselekedetvezérlés jöjjön létre. Amelyekkel okozókként, tudatosan részt vehetünk az életünk okozati eseményeiben. Viszont, a tudatos cselekedeteink minden okozatának a visszahatását, nekünk kell vállalnunk. Ez a mi felelősségünk az életünkben.
Isten azért nyilvánult meg az ember által, hogy tudatosan is azonosuljon azzal az alapvető rezgésszámmal, amit ma nekünk, éppen az ő mágneses alapú létezése jelent. Így a megvilágosodásunk, azt az induktív viszonyt jelenti, amikor az elménk elektromos rezgési szintje, és az Univerzum alapvető mágneses rezgési szintje, éppen szinkronban van egymással, és nem kényszerít egymásra, semmiféle ellenrezgésen alapuló egyéb akaratot. Olyankor a frekvencia és a hullámhossz azonossága, tökéletesen azonos minőséget képvisel. Mert spirituális módon, olyan magasra fokoztuk az elektromos rezgési frekvenciánkat és hullámhosszunkat, amilyen a mágneses alaprezgés. Akkor, ok és okozat olyan módon találkozik, hogy a kiegyensúlyozottságuk következtében, nem történik eseményszerűség, csak az induktív lebegés harmóniájának az élménye tudatosodik az elménkben. Ebben az állapotban, minden megnyilvánított szabad akaratnak, közvetlen valóságteremtő hatása van. Mert az emberi hitet, felváltja az Isteni bizonyosság képessége.
A karma célja tehát az, hogy rezgésazonosság alakuljon ki ember és Isten között. Az Istentudatunk fokozása, szellemi szinten határozza meg a megfelelő hullámhosszt. A frekvencia pedig, a teremtőképes lelki erőink aktivizálása által kerülhet egyre magasabb tartományba. Ezt spirituális módon, úgy tudjuk megtenni a legegyszerűbben, hogy nem hagyjuk azt, hogy a szellemi gondolataink, állandóan a megélt múltunk, és az eltervezett jövőnk között cikázzanak, hanem csak arra késztetjük őket, hogy az éppen felmerülő lelki vágyainkat fejezzék ki a jelenünkben. Így a lelki jelenléttel azonosulva, teremtőképes hitté fejlődnek az elménkben. A megfelelő szellemi információ, a megfelelő lelki erőhatásokkal párosulva, hitté alakul, és valóságteremtő képességgel bír. Az elménkben tudatosodó céltudatot, a jelenre korlátozott szellemi gondolataik jelentik, mert a lelki érzéseink, amúgy is csak a jelenben funkcionálnak. Csak abban az esetben társulhatnak szabad akaratot kifejezni képes hitté az elménkben, ha mind a két mentális minőségünk, a jelenben jut kifejezésre.
Az ember, minél közelebb kerül spirituális módon, a mágneses alapú Isteni rezgésszinthez, annál nyugodtabbá, kiegyensúlyozottabbá válik. Mert mentálisan, annál közelebb kerül, az abszolút szeretet közvetítésének a lehetőségéhez. A kiegyensúlyozottság és a türelem, mindig a megértésen, a megbecsülésen, és a megbocsátó képességen alapuló szeretet közvetlen megnyilvánulása. Ezért a boldogságot, azok az örömteli érzések biztosítják számunkra, amelyek a magasabb rezgésszámú tartományokra utalnak. Ezért olyan emelkedett hangulatú, minden boldog ember.
Az ettől eltérő karmikus tanok, a sorsszerűségünket előre elrendelt eseménysorozatnak vélik, és így a személyes felelősség labilis marad. Márpedig szerintem, éppen mi magunk felelünk azért, hogy az ezoterikusnak mondható belső életvitelünkben, mennyire vagyunk képesek spirituálisak lenni. Vagyis, hogy mennyire hagyjuk a lelkünket érvényre jutni. Minél kevésbé spirituális az ember, annál kevesebb életerőt képvisel az életvitele, mert annál jobban nyomja el a szellemi gondolatai révén, a lelki érzéseit. Így az erőtlen életvitel, gyenge, kiszolgáltatott létállapotot képes csak biztosítani. Akinek szüksége van a hatalomra azért, hogy lelki kiszolgáltatottságát, szellemi módon tegye kiszolgálttá, más emberek révén. Így az egoista uralomvágy beteljesülhet. Mert a társadalmi törvényeink, nem a lélekkel bíró embert védik, hanem a bizonytalan módon megszerzett anyagi értékeit. Az erkölcsiségünk, a magántulajdonra épül. A helyett, hogy emberközpontú lenne.
Így a múlandó anyagi világ valóságában, elvész az emberi érték. Mert abban értéket, az anyagi minőség jelent. Amelynek elvi záloga az aranyfedezet, közvetlen megtestesítője pedig, a pénz. Amíg az érték az arany, vagy az aranyfedezetet szimbolizálni képes más anyagi megnyilvánulás marad, addig az embernek esélye sincsen. Lehet bármilyen társadalmi szintű vagy önértékelésünk, az mindig az effektív érték alatt marad. Amit az arany jelent. Pedig, legfőbb érték az ember, az Isteni minőség által éltetett értelmes lelki személy.
A különböző vallási felekezetek pedig, amelyek a saját dogmatikus érdekeik alapján képviselik Istent, szemérmesen nem közlik a hívő embertársaikkal azt az alapvető tényt, amit a Biblia is több helyen hirdet. Hogy az emberben, a lélek által, Isteni minőség él. Ennek az alapvető ismeretnek a hiányában, a hívő emberek, kiszolgáltatottak a vallási felekezeteik képviselői előtt. Csupán reményekkel kecsegtetik a hívőiket, a tökéletes Istenazonosságról szóló bizonyosság helyett. Bűnösökként kezelik az embereket, akik a megbocsátás reményében, bármilyen anyagi áldozatvállalásra képesek. Így szerintük, bűnben születtünk, bűnösökként élünk, és a bűneink miatt halunk meg.
Pedig, ennek éppen az ellenkezője képviseli az igazságot. Isten ugyanis, bennünk sem lehet bűnös. Erre figyelmeztet bennünk, a lelkiismeret furdalás érzése. Minél előbb megszerzi az ember, az Istennel való önazonosság spirituális élményét, annál távolabb kerül attól a szellemileg vezérelt tudatállapottól, ami a bűnös életvitelt képviseli. Mert minél jobban hagyjuk magunkban élni Istent, annál boldogabbak vagyunk. A boldog ember pedig, nem bűnös. Mert az Isteni minőséget képviselő lelke, Istenné fejlődött benne. Éppen az által, hogy már nem a relatív szellemisége vezérli az elméjét, hanem az Isteni minőséget képviselő lelke. Szerintem, ez a személyes karma igazi feladata az életünkben.
Matécz Zoltán
2013.08.03.
matecz.zoltan@gmail.com
