Állandó változások.
Az Univerzum, tökéletesen zárt rendszer. Mert ami a létezést képviseli, minden megvan benne maradéktalanul. Így benne, a tömeg és az energia, állandóan megmaradó tényezők. Ezt igazolja minden fizikai tapasztalat. Kérdés az, hogy mi az energia, és mi készteti arra, hogy mégis állandó változás alatt tartsa, a hatásával szemben teljesen tehetetlen tömegeket? Hogy azok viszonyítható eseményszerűségei révén, igazolja önnön létezését? Mert az energiát, a hatásával szemben tökéletesen tehetetlen tömegek nélkül bizony, még viszonyítani sem tudnánk.
Az én elméleteimben, a mágneses hullámhatásokkal jellemezhető Univerzum alaphalmaza, az oszthatatlan alaptömegek teljes alapközegeként teret képez, a térfogatot megvalósító elektromos anyagi változások számára. Állandó induktív viszony áll fenn közöttük. Mert a mágneses és az elektromos hatás is, ugyanazt a mágneses alaphalmazt használja arra, hogy erőteret képezzen önmagának. Így a mágneses erőtér és az elektromos erőtér, akaratlanul is ellenhatásokként érvényesülnek. Ugyanazon az alaphalmazon belül. Az induktivitás ezért, a kétféle ellentétes erőtér megbonthatatlan kényszerkapcsolatát jelenti.
A mágneses hullámban azonban, az energia sohasem közlődik egyedül. Az energiát, a mágneses hullámok frekvenciája közvetíti. A gyorsan, egymás után érkező impulzussorozatai révén, amelyeket kvantumokként tisztelhetünk. A mágneses hullámok hullámhossza pedig, a mágneses információt szállítja. Az Univerzum alaphalmazának azt az intelligens információját, amelyik meghatározza azt, hogy a mágneses energia, milyen mértékű munkát végezhet, a hatásával szemben tehetetlen tömegeken ahhoz, hogy azok, összetett szerkezetű anyagi részhalmazok struktúráinak, viszonyítható eseményeit képezzék számunkra.
Az Univerzumban, az állandó változás tényét tehát, az energia állandó mivolta mellett, az információ exponenciális függvénnyel jellemezhető folytonos szaporodása idézi elő. Mert az exponenciális jellemző alapján, az információ állandóan többszöröződik. Ennél fogva, az állandóan szaporodó információk, mindig új, és még újabb munkavégzésre késztetik az energiát, amely így, folyamatos változások eseményszerűségeit tartja fenn az összetett szerkezetű elektromos anyagi világban. Amit objektív valóságnak ismertünk meg.
Természetesen, minden hatással szemben, megfelelő mértékű ellenhatás dolgozik. Így az elektromos anyagi világban, kell lennie egy olyan általános érvényű jelenségnek, amely éppen ellentétes irányultságú, a mágneses információ exponenciális szaporodása által irányított anyagszervezési folyamattal. Ez a jelenség e miatt, az exponenciális függvénnyel éppen ellentétes kell, hogy legyen, annak inverz formája. Ez a függvény pedig, a természetes logaritmus. Mert a matematikában, az exponenciális és a logaritmikus tényezők, egymással éppen ellentétes függvényekkel fejezhetők ki.
Általános érvénnyel jellemzi, mégpedig logaritmikus módon, az összetett szerkezetű objektív elektromos anyagi minőségeket, az entrópia jelensége. Amely az összetett szerkezetű elektromos anyagi rendszerek rendezetlenségi fokát fejezi ki. Az entrópia, éppen a kiegyenlítődési folyamatokat határozza meg az anyagi világban. Azt a termodinamikai tényt, hogy például, a hő sohasem megy magától a melegebb testekre. Mert a hő, mindig a melegebb testekről áramlik a hidegebb testek felé. Éppen a hőegyensúly elérése miatt. Ezért az entrópia inverz, fordított formája, éppen a rendszer rendezettségi fokát tükrözi, amit a mágneses információ exponenciális gyarapodása vált ki, miközben értelmes munkára szervezi a mágneses energiát, az anyagi halmazok viszonyítható eseményeit biztosítva.
A mágneses információ szaporodása, és az elektromos anyag entrópiája, úgy működik a kétféle halmazminőség között, mint a rugó. Általuk expanzív hatást tart fenn egymással a kétféle szerkezetű ellentétes halmaztípus. Az abszolút tulajdonságokkal jellemezhető primer mágneses alaphalmaz, és a benne megnyilvánult relatív, szekunder elektromos anyagi részhalmazok. A folyton növekedő mágneses információs bőség, új anyagi események forrása, miközben akaratlanul is fokozza, a régi anyagi események entrópiáját is. Így az összetett anyagi minőségek elektromos eseményein viszonyítható változások, éppúgy tükrözik az anyagi szintű entrópiát, mint a mágneses információ megnyilvánulását az anyagban. Az információt, mint a viszonyított adatok révén reálisnak mondható rendezettség mértékét, az anyagi halmazokban.
Úgy is fogalmazhatnám a dolgot, hogy a mágneses alaphalmaz, és az elektromos anyagi részhalmazok között funkcionáló induktivitás, ennek az univerzális expanzív hatásnak a megnyilvánulása. Hiszen az információ által az energia, felépíti az összetett szerkezetű rendezett elektromos anyagi struktúrákat. Míg az entrópia, a fennálló rend lebomlásának a mértékét tükrözi. Éppen az által, mert a termodinamikai szintű kiegyenlítődés kényszere vezérli. Így a kétféle alaphatás, egymás visszacsatolása által biztosítja, az Univerzum teljesen zárt rendszere számára, a relatív egyensúlyon alapuló harmóniát, amelyben az anyagi szintű, jól szervezett örök mozgás és változás valósul meg.
Így az Univerzum mágneses energiájával szemben, a rendezett objektív elektromos anyagi struktúrák mozgásállapotainak a megszerzett részerői hatnak ellen. Ezért alapvetően, az elektrosztatikus jelenségeken alapuló, valamint a nyomásjelenségeken és a termodinamikai kiegyenlítődési folyamatokon megvalósuló kényszerhatásoknak engedelmeskednek. Miközben fenntartják az entrópia jelenségét.
Az energia fogalma, ma még mindig nincsen meghatározva a modern, relatív fizikában sem. A relativitáselméletekből kifejlődött kvantumelmélet, a tömeggel azonosítja. Én pedig, azt vettem észre, hogy a munkával és a hőmérséklettel is azonosítja a fizika az energiát, mert azonos a mértékegységük. Az én véleményem szerint azonban, az energia nem lehet azonos sem a tömeggel, sem a munkával, sem pedig, a hőmérséklettel. Ha a tömeggel azonosítható minőség lenne az energia mennyisége, akkor nem beszélhetnénk a mozgásmegmaradás törvényszerűségeiről. Amely a lendület és impulzus állandóságát biztosítja. Mégis, ezek az ekvivalens állítások képezik, a mai modern fizika egyik legelemibb zsákutcáját. Ezért nem is olyan nagy csoda az, hogy olyan extrém eredményekre jutnak.
Ide illik, Dr. Héjjas István – Ezoterikus fizika - című könyvéből egy idézet. Tudományos szakemberként, az író, több olyan ellentmondásra világít rá a könyvében, amelyek a mai modern fizika állításait képezik. Az írónak ez az idézete, a kvantumelmélet fekete lyukaira vonatkozik.
„Hát bizony, amit a modern fizika produkál, ahhoz képest az ősi vallási mitológiák elbeszélései, vagy Alice Csodaországbeli története szinte közönséges mindennapos események benyomását kelthetik. Azonban a történetnek még most sincs vége. Még ez is csupán a jéghegy csúcsa, és még messze van a víz alatti igazi talapzat, feltéve, hogy ilyen egyáltalán létezik.”
Ebben a véleményében az író, éppen annak a belső lelki érzésének ad hangot, hogy szakmai szempontból tekintve, szellemi síkon elfogadja ugyan a fekete lyukakról szóló elméleteket, mert nem kíván nyíltan szembeszegülni a fizikustársadalommal. De legbelül, a lelkében tökéletesen érzi azt, hogy az egész modern fizika elmélete, egy ingoványra épült, és nem látja a talapzatát. Attól olyan relatív. Szerintem, jól látja a helyzetet, mert valóban, már az alapoknál ott van, a fizika hibája.
Az én véleményem szerint, az „E = mc2” képlet értelmében, a befektetett energia, nem azonos, hanem tökéletesen arányos, a tömegen végzett munka reálértékével. Mivel a sebesség, a gyorsulás hiánya miatt, nyugalomnak minősül, ezért bátran használhatjuk a fizikában megszokott általános sebesség „v” jelét is a képletben. A logikai értelme ugyanaz marad.
„E” = mv2 = m * v * v = L * v = I * v = W
Így az általunk megszokott energiaképlet, végül is, csupán egyfajta munkaértéket tükröz. Mégpedig azt a munkaértéket, amely a hatásával szemben tehetetlen testtömeget, valamilyen sebességérték lendületével képes felruházni. Bármilyen ütközés esetén pedig, ez a megszerzett lendület, az objektív felületi kölcsönhatás impulzusértékét képviseli azonnal. Attól azonban, a sebességérték eléréséig felhasznált munkavégző képesség, mint energia, csupán arányos lehet azzal a munkával, amit elvégzett. Amennyiben ezt a tényt, nem így értelmezzük, akkor ez a tévedésünk, az energia és a munka azonosságához vezet. Amit ma, a fizika tévesen állít. Az által ugyanis, hogy azonos a munka és az energia mértékegysége, éppen a munkavégző képességet azonosították, a már elvégzett munkával. Amit, az Einstein által meghatározott energiaképlet sugall, szerintük. Pedig, a képletben szereplő energia, mint munkavégző képesség, csupán az elvégzett munka után realizálható. Ezt a munkát pedig, a test tömegének a gyorsítása valósította meg, addig a gyorsítási időig, amíg elérte a képletben szereplő sebességértéket. Így az effektív munkát, a gyorsítás tényszerűsége végezte el.
„E” = m * v2 = m * v * v = m * (a*t) * (s/t) = m * a * s = F * s = W
Munkavégző képesség = Elvégzett munka
Ezt állítja ma a fizika.
Az energia reálértékét, egy általam kialakított képlet fejezi ki, sokkal tökéletesebben. Ami történetesen, szintén egy munkaképlet. Hiszen a munkavégző képesség, és az elvégzett munka, mindig arányos marad egymással.
W = F * s = W = E / t = (I*s) / t = I * (s/t) = I * v = W
E = W * t W = E / t t = E / W
A munkavégző képesség tehát, csak akkor mutat reális értéket, ha megfelelő ideig végeztünk általa munkát. Így az elvégzett munka reálértékének, a munkára fordított idővel való szorzata, meghatározza az energia reálértékét. Az energia és az idő hányadosa pedig, megmutatja az elvégzett munka reálértékét. Míg az energia és a munka hányadosa, a munkára fordított időt határozza meg. Ekkor a munka és a munkavégző képesség, két olyan különálló fogalommá válhat végre a fizikában, amelyeknek a mértékegységeik is, természetesen különböznek. Továbbá, sem a tömeggel, sem pedig, a hőmérséklettel nem lehet ezek után azonosítani az energiát.
Mértékegységek
P = F*v = F*(a*t) = (F*t)*a = I*a > J/s = W
P = F*v = (m*a)*v = (m*v)*a = L*a > J/s = W
W = F*(v*t) = (F*t)*v = I*v > J = W*s
W = F*(v*t) = (m*a)*(v*t) =(m*v)*(a*t) = L*v > J = W*s
E = F*(v*t)*t = I*(v*t) = I*s > J*s = W*s2
E = F*(v*t)*t = (m*v)*(a*t2) = L*s > J*s = W*s2
P * t = W = E / t
A P - teljesítmény, azt a stabil létezési állapotot tükrözi, ami éppen viszonyítható. A W – munka, ennek a létezési állapotnak a megváltoztatásán fáradozik. Míg az E – energia, nem más, mint az állapotváltoztató hatás, ami a munkát elvégzi.
P = Állapot (viszonyítható) = F * v
W = Állapotváltozás = F * v * t = F * s
E = Állapotváltoztató hatás = F * v * t * t = F * s * t = I * s
A fizika azt tanítja, hogy a helyzeti és a mozgási energia, folyamatosan egymásba módosul. Így valójában, csak egyfajta energia létezik, viszont számunkra, mindig másképpen képes megnyilvánulni, a hatásával szemben tehetetlenül viselkedő anyagi testek tömegein viszonyítva.
E = Eh = m*g*h*t = m*a*s*t = F*s*t = I*s = L*s = L*v*t = m*v*v*t = m*v2*t = Em
Mivel a mozgásmennyiség megmaradó tényező, ezért a fizikai képletekben, bármikor gond nélkül felcserélhető az L – lendület és az I – impulzus a nélkül, hogy ez az akció, matematikai galibát okozna. Hiszen a test megszerzett lendülete, impulzusértéket képvisel abban az esetben, amikor egy másik testtel közvetlen érintkezés által, objektív kölcsönhatásba lép. Így a lendület impulzust okoz, míg az impulzus, lendületet eredményez. Így az erőhatás, amit közvetít, mindig megmarad.
L --> F = m*a = m*(v/t) = (m*v)/t = I/t = F <-- I
(Ez a mozgásmennyiség megmaradásának a törvénye.)
Az energia megmaradási tétele azért működik ilyen módon, hogy általa, az impulzus megmaradási törvényszerűsége jusson érvényre, szubjektív módon. Vagyis, a test tömegét alkotó belső közegén belül. Így a mágneses alaprezgés, az anyagi struktúrákon végzett induktív munka révén, olyan anyagi szerkezeteket produkál számunkra, amelyek a külső stabil jellegük ellenére is, belső elektromos rezgésnek minősülnek. Mert az összetett anyagi testek, egymással teljesen arányos tömeg és közeg állapotaikkal képviselik, a testek tehetetlen tulajdonságait. A test tömege, az erőhatásokkal szemben mutat tehetetlen állapotot, míg a test közege, a z energiahatásokkal szemben.
„Dr. Stoiner szerint a fizikában helyzeti energiának nevezett mennyiség voltaképpen nem energia, hanem az illető anyagi rendszer térbeli állapotának rendezettségére jellemző szerkezeti információ.”
Dr. Héjjas István – Ezotrikus fizika
Dr. Héjjas szerint tehát, DR. Soiner már kifejtette azt a véleményét, amit én magam is magyarázok, csak senki sem vette komolyan. Mert nem volt meg az értelmezéséhez szükséges kellő információ. Ma azonban, már beérett a dolog. Hiszen az én állításom, éppen arra utal, hogy az összetett elektromos anyagi minőségek stabil szerkezeti struktúráit viszonyítva, olyan adatok birtokába juthatunk, amelyek révén, megérthetjük az Univerzum mágneses információinak az üzeneteit. Amelyek a mágneses energia induktív munkavégző képességét irányítják. Mégpedig, a mágneses hullámokban közölt együttes hatásaik révén. Így állandó változásban tartva az anyagi minőségek rezgéseit, még akkor is, ha azokat mi, stabil szerkezeteknek ismertük meg.
Így az objektív elektromos anyagi létezések, a szubjektív mágneses alaphalmazban valósulnak meg. Ezért minden megnyilvánulásuk, a mágneses alaphalmaz alaprezgésére visszavezethető, induktív rezgési esemény. Ugyanazt a rezgési paramétereket próbálják elérni, de arra képtelenek, mert összetett anyagi struktúrák. Így az anyagi világban, a nyugalom, csak látszólagos. Azaz relatív. Mert valamilyen alacsonyabb rezgési szint, rejtett mozgása tartja, számunkra viszonyítható létezési állapotban. Így az anyagi minőségek, állandó változásban vannak. Éppen a mágneses információ tartja őket állandó változásban, induktív módon. Míg az entrópia, ennek az állandóságnak a folytonos ellenhatása, amely az elektromos anyagi minőségek felől hat vissza, a mágneses alaphalmazra. Mégpedig, új információkat biztosítva ez által, a mágneses alaphalmaz számára. Így az Univerzum zárt rendszerének a köre bezárul. Állandó változást biztosítva, a megismerhető világmindenségben.
Matécz Zoltán
2013. 08.17.
matecz.zoltan@gmail.com
