Lebegés.
A lebegés, úgy jön létre egy anyag test viszonylatában, hogy a rá ható közegerők kiegyenlítettekké válnak. Így a reá ható közegnyomás és a felhajtóerő egyenlősége esetén, az anyagi test, egyszerűen súlytalanul lebeg abban a közegben, amelynek az alaperőviszonyai érvényesülnek rajta. Ez abszolút súlytalanságnak minősül.
Ez a megállapítás, abból az alapszabályból eredeztethető, amit Archimédesz jegyzett le. Minden folyadékba mártott testtömeg, a súlyából annyit veszít, amennyi az általa kiszorított folyadék súlya. Ha pedig, a teljes testtömeg elsüllyed a folyadékban, akkor a teljes súlya veszélyben van. Hiszen, ha annyi folyadékot szorít ki, amennyi a saját súlya, akkor automatikusan súlytalanná válik. Ezért a súlyát, a reá nehezedő közegnyomás okozza. Lebegéskor azonban, nemcsak a súlyát veszíti el a testtömeg, hanem az addig rákényszerített függőleges irányú mozgásállapotát is. Mert a reá ható közegerők kiegyenlítettek lettek.
Egészen más a helyzet a test viszonylatában, amikor nem a tömegéről beszélünk, hanem a közegéről esik szó. A test tehetetlenségét ugyanis, a tömeggel azonos mértékben, a közege is képviseli. Míg a tömege, a külső objektív felületi kölcsönhatásokkal szemben képviseli a test tehetetlen állapotát, addig a közege, a belső szubjektív térfogati kölcsönhatásokkal szemben tanúsít ellenálló képességet. Mert szerintem, Newton tömegképlete alapján, a test tömege, ugyanazon test közegével azonosítható.
Tömeg = m = ρ * V = k = Közeg
A képlet közegre utaló hátsó fele, az én saját meghatározásom, hiszen amennyiben a „ró” egységnyi sűrűséggel szorozzuk meg a teljes testtérfogatot, akkor ugyanazt a sűrűséget kapjuk meg a test teljes térfogatára nézve. Ami a test belsejében sűrű lehet, az pedig, nem más, mint a test közege. Így a „ró” sűrűség, egységnyinek tekinthető közegértéket fejezi ki. Ezért a test teljes térfogatára vetítve, az egész test sűrűségét, azaz a közegét kapjuk meg. Nincsen ebben semmiféle csalás, hiszen a szilárd test tömege nem más, mint térfogatban rögzített sűrűsége, azaz közege. Jól bizonyítják ezt az állítást, az anyagi testek állapotváltozásai. Az a tény, hogy folyékony vagy gáznemű halmazállapotokat is képesek felvenni. Olyankor ugyanis, a közegük vesz részt a halmaz szintű állapotváltozásban.
Amikor egy anyagi test, mozog egy halmaz közegében, akkor azt közegidegenként teszi, így közegerők hatnak rá. Ezek a közegerők, lendületet biztosítanak számára a mozgáshoz. Mégpedig a közegellenállás miatt. A lendület pedig, impulzusértéket képvisel, egy esetleges felületi kölcsönhatás esetére, amely egy másik testtömeggel való ütközést jelenthet. Így a mozgásmennyiség megmaradási tétele értelmében, a lendület ereje, impulzuserővé alakul, és megváltoztatja a kölcsönhatásban résztvevő testek mozgásállapotait. Erről szólnak Newton axiómái.
L = m*v = m*(a*t) = Mozgásmennyiség = (m*a)*t = F*t = I
Szubjektív = m*v = L = Mozgásmennyiség = I = F*t = Objektív mozgáskényszer Kölcsönható képesség.
A mozgás lendülete = L = m*v = m*(a*t) = (m*a)*t = F*t = I = A kölcsönhatás impulzusa
(A lendület, és az impulzus, matematikailag teljesen egyenrangú mozgásmennyiségek, ezért a matematikai képletekben, bármikor felcserélhetőek.)
L --> F = m*a = m*(v/t) = (m*v)/t = I/t = F <-- I
(Szerintem, ez a mozgásmennyiség megmaradásának a törvénye, amelyben az erő, mindig megmaradó tényező.)
Amikor egy közegben, a ráerőltetett lendületükkel, az objektív tehetetlenséget kifejezni képes tömegek, maguk szállítják a kölcsönhatásra képes erőhatásukat, az sugárzásnak minősül, az adott halmazon belül. Így a sugárzásban, a lendület által biztosított F-erő közlődik, mégpedig az impulzus közvetlen objektív felületi kölcsönhatása által.
A testek azonban, közegek is. Így az adott halmazban, amelyben tömegként mozognak, közegként is viselkednek egyben. A testközeg pedig, a testtömeggel ellentétben, nem objektív felületi kölcsönhatásokban vesz részt, hanem a szubjektív térfogati kölcsönhatások részese. Így nem az objektív erőhatásoknak van alárendelve, hanem a szubjektív energiahatásoknak. Mi a különbség? Alapvető. Mert a közegekben az energia, hullámok révén közlődik. Így a testek közegeiben, a hullámok által közvetített energia, minden egyes résztömegre egyformán hat, egy időben. Így a hullámok rezgési szintjei alapján rezegtetik meg a testek közegét alkotó résztömegeket. Így térfogati jelleget öltve. Mert a tehetetlenséget kifejezni képes tömegek, a testek közegében is résztömegek maradnak. Miközben felépítik a test stabil anyagi halmazát.
A testek közegét alkotó résztömegek, saját-mozgásra képtelenek. Ezért csak együtt-rezgést valósíthatnak meg, ahogy léteznek. Ezért az anyagi létezés, minden egyes megnyilvánulása, rezgésnek minősül. Ez a saját-rezgés, bármikor megváltoztatható, munkavégzés által. Objektív módon olyan formában, mint amikor a babacsörgőt közvetlen erőhatással megrázzuk, és a belsejében lévő közeg, zörögni kezd. Így objektív, felületi módon változtatunk annak állapotán. Szubjektív módon pedig úgy, mint ahogyan a mikrohullámú sütő végzi a feladatát. A melegítésre szánt test közegének minden egyes résztömegét megrázza, egyszerre és egy időben. Fokozva ez által azok saját-rezgési szintjét. Így szubjektív, térfogati jelleggel változtat annak viszonyítható állapotán.
Ahogy a testek tömege, objektív lebegő állapotba hozható egy közeghalmazban olyan módon, hogy a közegerők kiegyenlítetteké válnak rajta, úgy a testek közege is lebegő állapotba hozható a testen belül, ha a reájuk ható rezegtető szubjektív térfogati hatást, megfelelően idealizáljuk. De mit jelent ez a gyakorlatban?
Az energia, a longitudinális felépítésű mágneses hullámok által terjed. A mágneses frekvencia képviseli az energia hatását, mert az által, a közeg periodikus erőimpulzus-sorozatai közlődnek. A mágneses hullámok azonban, hullámhosszal is jellemezhetők, ami a mágneses információkat képviseli. Így a mágneses hullámok, a mágneses információt és a mágneses energiát, egyszerre közvetítik. Ezért, a mágneses információ határozza meg azt, hogy a mágneses energia, milyen mértékű induktív munkát végezzen, az elektromos anyagi halmazok részközegein.
Minél alacsonyabb a frekvencia, annál nagyobb hullámhossz tartozik hozzá. Vagyis, annál ritkábban érkeznek a hullámban, a frekvenciát képviselő impulzussorozatok. Minél nagyobb a frekvencia, annál rövidebb a hozzá tartozó hullámhossz. Amikor pedig, a frekvencia a végtelenségig fel van már fokozva, akkor a hullámhossz, szinte már elenyésző. Olyankor értelmes az energia, és a teljes információ birtokában, közvetlenül befolyásolja az anyagi halmazok közegeit.
Amikor az anyagi test objektív tömegére, ugyanolyan mértékű felhajtó erő hat, mint amekkora a közegnyomás ellentétes irányú terhelő ereje, akkor lebegő állapotba kerül a test. Ha egyéb irányú sebesség nem jellemzi a mozgásállapotát. A közeg esetében azonban, a lebegés úgy valósul meg, hogy a közeget alkotó apró résztömegek kerülnek lebegő állapotba. Mégpedig azért, mert a hullámok által szervezett szubjektív együtt-rezgésükben, gyökeres változás állt be. Történetesen az, hogy az információ és az energia, rezgési különbözősége kiegyenlített lett. Mert a felfokozott frekvencia, olyan rövid hullámhosszt képes csak biztosítani, hogy a különbözőségük, szinte már teljesen elenyésző.
Így az anyagi halmazok közegei, olyan szubjektív térfogati kölcsönhatások alá kerülnek, amelyeknek az információs üzenetei teljesek, de nem határozhatók meg számukra külön-külön. Így az anyagi halmaz közegének a résztömegei, a felfokozott rezgési kényszerük miatt, lebegő állapotba kerülnek.
A relatív nyugalmat, a relatív egyensúlyon alapuló harmónia valósítja meg. Amit az égbolton látható égitesttömegek objektív mozgásállapotain látunk, amikor felnézünk éjjel az égre. A tökéletes nyugalmat, az abszolút egyensúly valósíthatja csak meg. Ami nem az objektív testtömegek harmonikus egyensúlyát jelenti a mozgási közegükben, hanem éppen a közegek szubjektív, belső egyensúlyos állapotaira utal. Ennél fogva ahhoz, hogy különbözhessünk egymástól, más és más elektromos anyagi rezgési szinten kell működnünk. Ahhoz pedig, hogy az egység érzetét megtapasztalhassuk, mágneses harmóniára van szükségünk, az Univerzum mágneses alaphalmazával. Vagyis, az elménk anyagi közegének, fel kell vennie azt a mágneses rezgési szintet, amit az Univerzum alaphalmaza diktál. Azt a teljes rezgést, amely annyira magas frekvenciát képvisel, hogy benne az információs különbség már elenyésző. Azon a rezgési szinten, a hullámhossz által biztosított Szent Szellem, és a frekvencia révén fenntartott Szent Lélek, egy tökéletes egységet alkot. Amit Istennek nevezhetünk. Ami miatt intelligens a világegyetem. Ami miatt, a kvantumpszichológia tudománya azt állítja, hogy értelmes az Univerzum.
Matécz Zoltán
2013.09.01.
matecz.zoltan@gmail.com
