Intelligencia.
Ismét itt egy sokat vitatott fogalom, amelyre még nincsen egyértelmű, konkrét magyarázat. Minden lexikális értelmezés, csupán halványan körülírja azt, hogy miről is van szó tulajdonképpen. Így a pszichológiai kislexikon, a potenciális szellemi képességeink összességét érti alatta. Intelligencia – Röviden, értelmi felfogóképesség és ítélőképesség. Számomra ez sokat nem mond.
A latin „intelligere” kifejezés azt jelenti, hogy „ért”. Ezért a belőle eredeztetett „intellektus” szavunk, az emberi értelemre utal. Így az intelligenciát, az értelem szinonimájaként használják. Amit pedig, úgy értelmeznek, mint az ember szellemi képessége, amely átlátja a dolgok és események mibenlétét, és mentális gondolati összefüggésekben fejezi ki azokat. Valójában arról van szó, hogy az emberi értelem, általánosan használt konkrét fogalmak által juttatja kifejezésre, az érzékszervekkel felfogott információkat a valóságról, és azokat párhuzamba állítja, a valóságról alkotott mentális elképzeléseivel. Mivel a valóság, számunkra nem az, amit az erősen korlátozott érzékszerveinkkel érzékelünk, hanem az, amit gondolunk róla. Tulajdonképpen arról a mentális képességünkről van szó, hogy el tudunk vonatkoztatni az érzékelt valóságtól, a valóságról alkotott elképzeléseink felé. Mégpedig azért, hogy minél ideálisabb módon tudjunk a valóság eseményeihez alkalmazkodni. Ezért az ember intelligenciája, az egyén olyan értelmi szintje, amit az addig leélt korának megfelelő alaptudásához viszonyítanak. Körülbelül így magyarázza a szakirodalom.
Manapság egyre többet lehet olvasni az érzelmi intelligenciáról, természetesen a nélkül, hogy ez a fogalom is, értelmezve lenne. Ez számomra nem csoda, hiszen az intelligencia fogalma sem tisztázott még. Ennél fogva, ha értelmi vagy érzelmi alapon próbáljuk kifejezni, éppúgy nem nyer logikus meghatározást. Csupán tovább van bonyolítva az alapkifejezés. Pedig ahhoz, hogy tökéletesen megértsük egymást, egységes módon konkretizált fogalmakra van szükségünk. Olyan fogalmakra, amelyeknek a tartalmi jelentése közérthető. Éppen az intelligenciánk tart erre olyan nagy igényt. Hogy a tartalmi jelentésében használt egyéb konkrét fogalmak segítségével, konkrét értéket nyerjen, a ma még elvont értelmű intelligencia kifejezésünk is. Mert ameddig a konkrét fogalmak használata helyett, csak elvont értelmű kifejezésekkel társalgunk, addig bizony, jócskán elbeszélünk egymás mellett. Vagyis, nem értjük meg egymást. Úgy is fogalmazhatnám a dolgot, hogy különleges intelligenciára van szükségünk ahhoz, hogy mégis megértsük egymást. Miközben nem tudjuk biztosan, mi is az, az intelligencia?
Kibernetikai és egyéb vezérléstechnikai rendszerek szempontjából tekintve a kérdést, egy zárt elektronikus rendszer akkor nevezhető intelligensnek, ha az optimális működése érdekében, képes hasznosítani a saját visszacsatolásait. Így a visszacsatolások, olyan mágneses alapú információkat biztosítanak a zárt elektromos áramkörök részére, amelyek által az, a saját működését képes befolyásolni. Így létezik negatív és pozitív visszacsatolás is. Attól függően, hogy gerjeszteni vagy visszaszabályozni kell-e a rendszert. Ilyenkor képes adott esetekben alkalmazkodni a berendezés, olyan módon a környezeti hatásokhoz, hogy közben, folyamatosan szabályozza a saját belső működését. Úgy is fogalmazhatjuk, hogy az ideális alkalmazkodóképessége bizonyítja azt, hogy intelligens módon, aktívan használja a működési paramétereit befolyásolni képes visszacsatolásait.
A visszacsatolások szerepe tehát, éppen az, hogy a zárt elektronikai rendszert folyamatosan ellássák olyan információkkal, amelyek a környezetéhez való alkalmazkodóképességet éppúgy idealizálják, mint a belső optimális működés képességét. Vagyis, a rendszer intelligenciája éppen abban nyilvánul meg, hogy a külső adottságokat és a belső lehetőségeket, ideális viszonyban képes tartani, mégpedig olyan módon, hogy közben mindig a lehető legoptimálisabb működést garantálja. A zárt rendszer, a visszacsatolásai által szerez tudomást, a szabályzását befolyásolni képes információkról. Így a rendszer intelligenciája, a tudatosan szervezett alapvető tevékenységekből tükröződik vissza.
Szerintem, az emberi test is egy ilyen, elektronikus szempontból tekintve, zárt anyagi rendszer. Az érzékszerveink, és a saját szellemi gondolataink, olyan mágneses alapú visszacsatolásokat valósítanak meg számunkra, amelyeknek az informatív értékei által, a testünk optimális működése valósulhat meg. Így az emberi intelligenciában, a szellemi gondolataink informatív értékeinek, csupán visszacsatoló, azaz szabályozó szerep jut. Tulajdonképpen, értelmet ad a testi működéseinknek, meghatározzák a konkrét célját, de hajtóerőt, vagyis motivációt nem képviselnek a gondolataink.
Az elménk, alapvetően két dologra képes figyelmet fordítani. A szellemi gondolatainkra és a lelki érzelmeinkre. A gondolataink informatív értékei által határozzuk meg a cselekvésünk, történésünk, és létezésünk kívánt formációját. Míg motivációkat, azaz hajtóerőket, a lelki érzéseink biztosíthatnak. Mert az érzéseink, az életenergiánknak, azaz a lelkünknek az erőimpulzusai. Nélkülük nem jön létre cselekvés. Így, az emberi intelligenciánk, a tudatosan szervezett alapvető tevékenységeinkből tükröződik vissza.
Az intelligencia tehát, nem a szellemi gondolatainkból ered, hanem azt az összetett mentális állapotot tükrözi, hogy milyen gondolatokat fogadunk el az elménkkel, amelyekhez lelki érzelmek járulnak. Hogy milyen szellemi gondolatokat tudatosít az ember, az elméjében, amelyek lelki érzelmek kiváltására alkalmasak. Vagyis, jobban mondva, hogy milyen szellemi gondolatokhoz csatol az ember, lelki érzéseket az elméjében. Mert az elmében való tudatosodás azt jelenti számomra, hogy az értelmes szellemi gondolatok már, érzelmek kiváltását is eredményezték. Illetve fordítva is lehetséges a mentális folyamat, amikor egy lelki érzelem, értelmes szellemi gondolatokat ébreszt az emberben, és azokra együttesen fókuszál az elménk.
Az anyagi létezés minden megnyilvánulása, olyan elektromos esemény az Univerzum mágneses alaphalmazában, amely a mágneses hullámok által közölt tudatos információ és energia hatására, mindig új, és megint újabb formát és alakzatot vesz fel, induktív befolyásra. Amikor az ember rádöbben arra, hogy minden elektromos tulajdonságot produkáló anyagi minőség, az univerzális módon intelligens értelemmel irányított mágneses energiának a megnyilvánult része csupán, akkor tisztába kerül azzal a nyilvánvaló ténnyel is, hogy az emberi lélek, ennek az értelemmel irányított energiának, egy kicsi, elidegeníthetetlen része csupán. Akkor viszont, az élet, egy intelligens módon irányítható értelmes játék csak, amelyben minden feszültség és ellentmondás, másodlagossá válik. Amikor ez a felismerés nyilvánvalóvá válik az elménkben, akkor szellemi megvilágosodás történik, és az ember beteljesedett lelkű személlyé válik. Aki a szellemi gondolatait már csak arra használja, hogy a lelki érzéseit tudatosan irányítsa általuk, mindig a szeretet jegyében.
Így az intelligencia, röviden értelmezve nem más, mint az elménkben megvalósuló hitalkotási képességünk. Amelyben az értelmes célt, a szellemi gondolataink határozzák meg, a változáshoz szükséges erőt pedig, a lelki érzéseink biztosítják. Ez a céltudatossá vált lelki erő, amit a kialakult hitünk jelent, kétféleképpen aktivizálható. Az egyik verzió az, amikor saját magunk cselekedeteit vezéreljük velük, intelligens módon. A másik verzió pedig az, amikor az imáink segítségével kifejezésre juttatjuk a hiteinket, és az intelligens Univerzumra bízzuk azokat, megvalósítási céllal. Olyankor, a coltudatosan irányított lelki érzéseink, olyan mágneses informatív értéket vesznek fel, amelyek rezonálnak az Univerzum sokkal erősebb mágneses hullámaival, és azokat, az anyagi magvalósulás érdekében befolyásolják. Így létrejön a tudatos teremtés. Ehhez azonban, olyan relatív emberi intelligencia szükséges, amelyben a teremtés mentális folyamata, már megfelelően tudatosodott.
Az alapvető intelligenciánk által biztosított értelmünk és érzelmünk arra kötelez bennünket, hogy a megtapasztalható anyagi valóságunkban, a valóság szerves részeként, tudatosan alkalmazkodjunk az eseményekhez. Ez a tudatosságunk, csak az elménkben jöhet létre. Mert az elménk fordít figyelmet a szellemi gondolatainkra és a lelki érzelmeinkre. Így ebben a tudatosságunkban, a spontán alkalmazkodás mellett, a tervszerűségnek is komoly szerep jut. Ezért a jelenben megtapasztalható életeseményeinkben, olyan módon veszünk részt, hogy közben mindig figyelembe vesszük, a múltunk tapasztalati emlékeit, és a jövőnk reálisnak látszó elvárásait. Így képviseljük az alkalmazkodóképességünk által, a saját érdekeinket.
Tudatos teremtés esetén, a múltunk tapasztalati, és a jövőnk reális elvárásainak az emlékei, arra adnak lehetőséget számunkra, hogy felismerjük az észlelhető eseményekben az esetleges hibákat és hiányosságokat. Azok létezését kritika nélkül vegyük tudomásul, és fogadjuk el azt, hogy azok is a létezés olyan megnyilvánult elemei, amelyeket mások képzeltek el, bár szerintünk lehet, hogy nem egészen tökéletesre. Ezért, amikor a szükségszerű módosításokat illetően, reális vágy ébred bennünk, akkor a szerintünk lehetséges legjobb megoldást képzeljük el, a szellemi gondolataink informatív értékei alapján. Mégpedig, a lehető legtökéletesebb módon, a lehető legkisebb részletet is figyelembe véve. Amikor pedig, ezt az új, módosult formát már reálisnak, valósnak látjuk az elménkben, minden egyes részletét figyelembe véve, akkor ez a realisztikus képzeletünk, telítődik azokkal a lelki érzéseinkkel, amelyek közben felszabadulnak az életenergiánkból. Így a hatóképes lelki erőinkkel együtt tudatosodik az elménkben, ez a mentális képi forma. Ez által, megváltoztatva az anyagi szintű elektromos agyi rezgésünk frekvenciáját és hullámhosszát.
Ezt a tudatos agyi rezgésmódosulásunkat pedig, modulálja, azaz átkonvertálja az agyunk. Vagyis, átalakítja mágneses hullámmá, a tudatosan formált agyi elektromos rezgési információnkat. Így az Univerzum mágneses alaphalmazában, ami az anyagi megnyilvánulások mozgási terét biztosítja, mint új mágneses hullám fog megjelenni az elképzelésünk. A mi szellemi gondolataink által meghatározott információink hullámhosszúságával, és a lelki érzéseink révén biztosított frekvenciával. Ez a mágneses hullámunk pedig, rezonál az Univerzum sokkal nagyobb frekvenciájú erősebb hullámaival, amelyeknek ugyanolyan a hullámhosszúsága, és azokat, a mi tervünk és elvárásaink megvalósítása felé irányítja. Így a tudatos teremtés mindig attól függ, hogy mennyi érzelmi erőimpulzust invesztálunk, a szellemi szinten elképzelt új formációnkba. Vagyis, mennyire tudunk már előre örülni, az általunk elképzelt új valóságnak. Még annak a gyakorlati megvalósulása előtt.
A relatív teremtés elvi lépései:
- Vágy. Az értelmes cél kiválasztása, az észlelt hibák és hiányosságok alapján.
- Értelmes elképzelés. A cél meghatározása az által, hogy valósághű mentális formát képzelünk el, a legkisebb részleteket is figyelembe véve.
- Érzelmi feltöltődés. A reális cél eszmei valóságának lelki élménye, amely a szeretet elveit követve, örömérzésekben nyilvánul meg.
- A tudatosan kialakított hit kifejezésre juttatása, az „Ámen” kijelentéssel. Mert a szabad akaratunk akkor jut érvényre, ha azt mondjuk utána, hogy szerintem, úgy legyen.
- Bizalom. Minden ellengondolatot mellőzni kell. Mert ellenérzéseket válthatnak ki azok, és a hatás ellenhatás törvénye értelmében, hatástalanítja az alapelképzelésünkbe invesztált lelki erőimpulzusainkat.
- Hála. Már előre örülünk a jogosan elvárható sikernek, megerősítve ez által az alapérzéseinket. Mert a hálás emberben, az élet öröme jut kifejeződésre.
A bizalom jellemzi az emberi relatív teremtés folyamatát. Olyankor éppen abban bízunk, hogy az Univerzum értelmes mágneses energiája, a mi érdekünkben végez induktív munkát, az elektromos anyagi minőségeken azért, hogy a kívánt anyagi változásokat megtapasztalhassuk. Az Univerzum értelmes módon irányított mágneses energiája képviseli, azt az abszolút intelligenciát, amely az anyagi valóságot megteremtette, és benne a sajátságos, relatív értelemmel bíró embert. Így a relatív intelligenciánk, olyan relatív értelmet és érzelmet kölcsönöz számunkra, amelyek segítségével, tudatosak lehetünk, az anyagi módon megnyilvánult elektromos valóságban. De ez a relatív emberi intelligencia, mindig is a mágneses alapú abszolút intelligencia anyagi szintű visszatükröződése. Mégpedig azért, mert nem különült el attól, hiszen abban nyilvánult meg, csupán mentális módon elidegenedett tőle.
Isten az anyagi valóságot elképzelte, érzéseket biztosított hozzá, és végül azt mondta, hogy „ÁMEN”, azaz „Úgy legyen”. Vagyis, az objektívnek megismert elektromos anyagi világot, önmaga mágneses valóságából teremtette meg, intelligens módon. Ezért minden anyagi megnyilvánulás, azt az intelligenciát és értelmet tükrözi vissza számunkra, amelyik létrehozta azt, intelligens módon. Erre utal a kvantumpszichológia tudománya is, amikor intelligenciával rendelkező értelmes Univerzumról beszél. Így az értelmes emberi minőségben megnyilvánuló relatív intelligenciáink, még ma is, az Isteni intelligencia részét képezik. Ezért az emberben, Isteni minőség lakik a lélek által, és élteti intelligens módon, Így a lelkünk és a szellemiségünk közös döntései, az elménkben tudatosodva, a mi sajátságos Isteni intelligenciánkat fejezik ki, mint a szabad akaratunkat. Ezek a mi sajátságos hiteink, amelyek alapján, az intelligens cselekedeteinket tudatosan irányítjuk.
Amiben ugyanis, nem hiszünk, azt nem is fogjuk önszántunkból megcselekedni, mert teljesen elképzelhetetlen a dolog számunkra. Ennél fogva, amiben hiszünk, azt tökéletesen el kell tudnunk képzelni ahhoz, hogy az elménkben már úgy tudatosodhasson, mint lehetséges valóság. Így a mi relatív intelligenciánk, az abszolút intelligenciára bízza, azt a szellemi szinten meghatározott lehetséges valóságot, mégpedig teremtési feladattal. Hogy megtapasztalható valósággá váljon az, és érzéki tapasztalatot tudjunk szerezni annak megvalósult anyagi létezéséről. Így a számunkra lehetséges anyagi valóság, abban a pillanatban megvan már az abszolút létezés szubjektív valóságában elvi szinten, amint annak a lehetséges képét, mi realizáltuk az elménkben. Így a hitünk azért szükséges, hogy a létezés szubjektív mágneses valóságából, elő tudjuk hívni az objektív elektromos anyagi valóságba azt, amit már reális módon elképzeltünk. Ezért a képzeletalkotásunk mentális munkavégzése, olyan intelligens feladat az abszolút intelligencia számára, aminek Isten se tud ellenállni.
Persze, nem is akar. Mert Isten, ma is Intelligens teremtő a világmindenségben. A Genezis óta pedig, az intelligens emberi hitek teremtője. Éppen a mi valóságos hiteinket várja azért, hogy a teremtői feladatát elláthassa. Hiszen a teremtés tényszerűsége igazolhatja csak számunkra azt, hogy Isten létezik. Az a mágneses alapú abszolút intelligencia, amelyben az ember, mint elektromos anyagi alapú relatív intelligencia megvalósult. Így a különböző szintű intelligenciák között, az indukció a közvetítő kapocs. Ezt az induktív hatást érezzük mi magunk is, amikor a hatodik érzékünkre hagyatkozunk. Más intelligens magyarázat amúgy sincsen, a hatodik érzékünk működésére.
Amennyiben tehát, rövid és velős megfogalmazását szeretnénk kapni az intelligencia fogalmának a mibenlétére, akkor annak a teremtés tényszerűségére kell mutatnia. Akár mi magunk hajtjuk végre a szükséges anyagi változásokat, akár a teremtőre bízva jönnek azok létre. Mégpedig az értelmes módon kialakított hiteinken keresztül. Amely hitek képesek arra, hogy a mi sajátságos relatív intelligenciánkat tükrözzék. Azokat az intelligens döntéseinket, amelyeket szabad akaratunkból hoztunk meg, valamilyen cselekvés és történés érdekében, amely a létezésben valósulhat csak meg. Mert minden megtapasztalható cselekvés és történés, mindig a létezésre mutat, mégpedig intelligens módon.
Az intelligencia tehát, nem más, mint a reális hitalkotási képességünk az elménkben, amely az ésszerű cselekedeteinket képes lelki erőkkel motiválni. Röviden ennyi.
Matécz Zoltán
2013.11.02.
matecz.zoltan@gmail.com
