Qumráni tekercsek.
Az írástudó apostolok, mindannyian lejegyezték a Jézussal töltött éveik eseményszerűségeit. Hogy az alapján meséljék el, a Krisztusi történeteket és tanításokat. Így azok a tanítások és személyes tapasztalatok, amelyeket hasznosnak véltek, belekerültek a tekercs formájú evangéliumokba. Ennek a nemes célnak az érdekében, még az analfabéta Péter apostol is megtanult, írni és olvasni.
Ezekből a tekercsekből tanították az „Igaz út „ követőit az apostolok, akiket keresztényeknek gúnyolt a korabeli zsidóság. Mert a Jézus feltámadását hirdető tanítások alapján, akik elfogadták Krisztust személyes megváltójuknak, betöltekeztek az Ő Szent Lelkével, és az evangéliumok örömhírei, gyakorlati tapasztalatokat nyertek az életükben. Teljesen átszellemült, boldog emberek lettek, akik a sanyarú életfeltételek ellenére is, örömöt leltek az életben. Mert tudatos Isteni minőségekként, már mindenben az Istennel való önazonosságukat látták.
Ezek a holt tengeri tekercsek lettek, az evangéliumok. Mert örömöt okoztak az „Igaz út” követőinek, akiket a Szentlélek teljesen átszellemült tudati állapotba hozott. Így ők, mindig boldogok voltak, és mosolyogva mentek, akár a halálba is. Mert számukra, ez éppen azt jelentette, hogy közvetlenül Jézushoz mehetnek. Felszabadulhatnak végre, az anyagi élet kötöttségeiből. Az örökkévaló lelki jelenlét tudatos állapotába. Ami a szellemi ember számára, másvilágnak minősül.
A keresztényüldözés lényege tehát, nem csupán az volt, hogy kiirtsák az Igaz út követőit, hanem főképpen az, hogy a korabeli zsidóság, megszerezze az összes lejegyzett evangéliumot, mint a keresztények által gyakorlatilag is bizonyítást nyert Szent iratokat. Négy tekercset megtaláltak, így azok jócskán átkozmetikázva ugyan, de belekerültek a keresztény „Szent Bibliába”. Mert nem értették meg tökéletesen, a tekercsek ezoterikus, azaz belső lelki üzenetét. Azért, mert a szellemi ember, még ma is nagyon távol áll a lelki élettől. A többi tekercset viszont, az üldözött keresztények, az életük árán is megóvták, és féltve őrizték. Majd végül, jól elrejtették, az őket hajszoló zsidóság elől. Ezek lettek, az elveszettnek értelmezett Holt-tengeri tekercsek.
Amikor a Szent Biblia írása megkezdődött, már vége volt a keresztényüldözésnek. Így elvileg, bármelyik evangélium, szabadon belekerülhetett volna a Bibliába. Csakhogy, a korabeli kereszténység akkor már, alapvetően két táborra szakadt. Péter, és Pál követőire. Erre utalnak a két apostol között zajló levelezések is a Bibliában. Így a Pált követő apostolok iratai képezik, a ma ismert Biblia Újszövetségi alapját. A Pétert követő apostolok írásai pedig, egyszerűen kimaradtak abból. Mert Péter, időben rájött arra, hogy a korabeli zsidóság átkozmetikázza a jegyzeteiket, hogy egy olyan vallásforma kialakítását eredményezzék azok, amelyben a hívő emberek, megvezetett ostoba bárányokként, kezelhetőek és távol tarthatóak, az Isteni minőségük gyakorlásától. Így Péter, még a kereszthalálában is ellenállt, és a fordított testhelyzetű kivégzését kérte, hogy ez által is, üzenjen a korabeli hittársainak, hogy a kialakuló kereszténység már, kifordított logikai úton halad. Jézus tanításaival éppen ellentétesen. Mert a híveikből nem átszellemült, azaz megvilágosodott Istentudattal rendelkező embereket formált, hanem éppen ellenkezőleg, bűnösöket.
Az evangéliumok spirituális hatásának köszönhetően a kereszténység, az üldözések ellenére is, egyre csak erősödött. Ami végleg megszüntette a keresztényüldözést. Majd végül, Róma hivatalos vallásává lett. Így a keresztényüldözés, tudatos keresztény „butításba” ment át. Amennyiben ugyanis, a zsidó valláson alapuló keresztény tanok helyesek lennének, akkor a zsidóság, már régen egybeolvadt volna, az általuk kialakított és engedélyezett kereszténységgel. Ennek ellenére, esküdt ellenségként kezeli a zsidóság a kereszténységet, még ma is. Pedig, a kereszténységet, éppen a zsidó farizeusok, Jézus tanításaival szemben tanúsított ellenállása teremtette meg. Éppen a korabeli zsidóság soraiból. Majd ez az életrevaló hit, átterjedt a nem zsidó származású népekre is. Így a Qumráni tekercsek, azokat a Holt tengeri iratokat képviselik, amelyek még nem lettek tudatosan meghamísítva.
A kialakuló pápaság tehát, a fordított keresztet szimbolizáló szekta irányítása alatt, az elbutított kereszténység vezető fóruma lett. Ennek stabilitása érdekében, még ma is felesketik a papjaikat. Amennyiben pedig, a felesküdött papok esetleg, túl közel kerülnének a lelki minőségű élethez, és azt tanítani is mernék nyíltan, akkor egyszerűen kiközösítik, majd kiátkozzák őket. A szeretet Istenének a nevében. Ahogy Isten nevében, erőszakkal terjesztették a világban, a gazdasági érdekeiket biztosítani képes kereszténységet. Sötétségbe borítva ez által, a teljes középkort. De ez a szellemi sötétség, még ma is jellemzi, és beárnyékolja a kereszténységet. Ezért lelki módon kell fejlődni ahhoz, hogy szellemi szinten megvilágosodjon valamelyik hívő ember. Ami röviden azt jelenti, hogy az Istentudatában megerősödik, és a saját Isteni önazonosságára ébred végre.
1947-ben talált tekercsek végül, mégis Izrael államot képviselő zsidóság birtokába kerültek. Ezeket az írásokat, csak akkor hozzák teljesen nyilvánosságra, ha már úgy érzik, hogy nem jelent számukra spirituális veszélyt. De szellemi emberekként élve, még ma sem érthetik meg a spirituális üzeneteiket.
Ma már, a felvilágosulás korában, szinte teljesen mindegy az, hogy megismerjük-e, a Holt tengeri tekercsek eszmei tartalmát. Mert a spirituális fejlődés azon fokára került az emberiség, amikor már csak egy fok választ el bennünket, a kollektív megvilágosodás lehetőségétől. Kiválasztott népként azonban, éppen a zsidóságnak nyílik erre lehetősége, hiszen ők hitben, még ma is erősek tudtak maradni. Igaz, az ősi hitük, egy rajtuk kívül álló entitásról szól. Annak ellenére, hogy meg van írva, hogy Isten nem lakozik a templomokban. Az emberi test, Isten valóságos temploma. Erről szól a Zsoltárok könyvének a nyolcvankettedik fejezete, a hatodik bekezdéssel.
„Én mondottam: Istenek vagytok ti és a Fenségesnek fiai mindnyájan:”
Ezt a keresztény Biblia Ószövetségi része mondja, amelyik tökéletesen azonos a zsidó tanításokkal. Vagyis, éppen azt állítja, hogy a lélek által, Isten élteti az embert. Így a bennünk élő Isteni minőségünk, éppen arra vár, hogy Isteni önazonosságra találjunk, a megvilágosodás által. Akár keresztények vagyunk, akár zsidók.
Jákob óta, az „Izrael” szó jelentése, nem más, mint „aki Istennel harcolt”. Valójában azonban, azt is jelenti egyben, hogy „akivel Isten harcolt”. Amennyiben azonban, pontosítani szeretnénk az „Izrael” szó jelentését, akkor valójában, Isten harcosáról kellene beszélnünk. Vagyis, éppen olyan emberről, akiben az emberi minőséget képviselő szellemi adottságok, és az Isteni minőségű lelki adottságok vívódnak azért, hogy mentális egyensúly alakuljon ki az elméjében. Így mindenkinek „Izrael” a neve, akik Ábrahám hitét hordozzák. Szerintem, erről szól Jákob küzdelme a Bibliában, Istennel. Így Jákob, Istentől kapott új nevét jelenti. Egy Istenben megvilágosodott, lelki békében élő ember nevét.
Természetesen, nem azokra a zsidókra gondolok, akik gazdasági érdekekből vállalják a zsidó identitásukat, hanem azokra, akik meggyőződéses Istenhívők maradtak. Akik mély tiszteletet érdemelnek, a hitükben megnyilvánuló hűségük miatt. Akik számára Isten a fontos, még akkor is, ha az embereket élteti a lélek által. Olyan zsidó emberek, akik ma is nyíltan elítélik, a világi zsidóság tisztességtelen túlkapásait. Akik miatt, a zsidóság kiválasztott népnek vallhatja magát. Hiszen éppen arra lettek kiválasztva Isten által, hogy világosságot vigyenek az emberi társadalmak életébe. Azon emberek életébe is, akik nem zsidó származásúak. Mert a lélek által, Isten élteti az értelmes embereket.
Matécz Zoltán
2013.12.15.
matecz.zoltan@gmail.com
