Isteni részecske.
Ez egy olyan feltételezett részecske, amelyiknek a kutatása, nagyon sok ezermilliárdba került eddig is az emberiségnek. Már majdnem ötven éve keresik. A neve, Higgs-bozon. Leon Max Lederman, Nóbel-díjas részecskefizikus nevezte el „Istenverte részecskének”, mert még sehogy sem sikerült eddig, a precíznek látszó standard elméleti valóságát, a gyakorlati tudományban bizonyítani. A könyvkiadója azonban, a jobb eladhatóság kedvéért, egyszerűen csak „Isteni részecskének” definiálta. Ennyit a dolog tudományos komolyságáról.
A Skót származású Peter Higgs nevéhez kötődik, az Isteninek nevezett részecske, mert szerinte, abból fejlődik ki, minden más tömegértékkel és energiaértékkel bíró anyagi részecske. Az Univerzumban mindenhol jelen lévő Higgs-részecskék, egy láthatatlan energiamezőt alkotnak, amely a többi anyagi részecskének, energia és tömegértéket biztosítva, lehetővé teszi azt, hogy azok nagyobb részegységeket, atomokat, molekulákat, vagy éppen égitesteket alkossanak. Ez a szubatomi részecske, megmagyarázhatja azt, hogy miért van az egyes anyagi részecskéknek tömegértékük, míg másoknak, mint például, a fény kvantumának, a fotonnak nincsen.
Én, a You Tube videó megosztón találtam egy kedves kis ismeretterjesztő filmet Dávid Gyulától, „A tömeg eredete és a Higgs-mező” címmel. Amelyből megtudtam, hogy a Higgs-mező tömeget generál. Ez a hatvanas években megjósolt részecske, egyfajta alap tömegértékkel bír. A részecskefizika standard modelljének, az előre feltételezett alaptömege. 125 GeV a tömegértéke. Vagyis, a proton tömegének a 12-szerese. Ezért, a még bizonyítást nem nyert elméleti munkáért kapta Peter Higgs, a fizikai Nobel-díjat. 2012.jul.4.-én bejelentették, hogy a CERN részecskegyorsítóban, felfedezni vélték, az előre megjósolt Higgs-részecskét. Ahhoz azonban, hogy végleg elfogadják a létezését, legalább még egyszer sikeresen meg kell ismételni a kísérletet.
https://www.youtube.com/watch?v=tvZOb3629y8
A nyugalmi helyzetből való mozgatásuk során, a fénysebességhez közeledve, a részecskék koordinátaábrája, a parabola alakzatból, hiperbolába módosulva, folyamatosan közeledik az egyenes felé. Így a koordináta alakzatát, a gyorsulás mértéke határozza meg. Ezért a környezettel való kölcsönhatás mértéke, megváltoztatja a gyorsított objektum tömegértékét. Ennek bizonyítására épültek meg, a drága részecskegyorsító berendezések. A bennük dolgozó több ezer fizikussal.
A klasszikus, azaz Newtonig kidolgozott fizika értelmében, a tömeg nem más, mint a testek tehetetlenségének a mértéke. Amit még ma is egyértelműen tanítanak az iskolákban. Ezzel ellentétben, Einstein relativitás elmélete szerint, a tömeg nem más, mint a nyugvó test energiája. Így a tömeg és az energia, egymásba módosuló tényezők. A részecskefizika, mint a kvantummező dinamikáját leíró fizikai rendszer, a nulla tömegértékeket is képes precízen meghatározni. Ennél fogva, a nyugvó test esetében, az energia és a tömeg, azonos mennyiségek.
Amint valamilyen impulzussal mozgásba hozzuk a tömeget, és gyorsulva lendületet nyer, akkor az energia értéke már, a lendülettel fejezhető ki. Vagyis, igen nagy sebességeknél, a kezdeti tömeg jelentősége eltűnik. Mert a nagyon nagy sebességű testek esetében, a tömeg eltűnik, és az energia, csak a lendülettel fejezhető ki. A foton viszont, sohasem rendelkezik helyzeti energiával, mert neki mindig gyors az alapmozgása, ezért a tömegértéke, állandóan nulla. A standard modell tehát, a részecskéket különböző mozgásállapotú objektumokként kezeli, amelyben a nyugalom és a fénysebesség között az energia, vagy a tömeget, vagy a lendületet képes csak meghatározni. Így az energia és a lendület ismeretében, egyértelműen ki lehet mutatni, hogy mennyi a kérdéses objektum tömege.
Az erő, a test környezetében való kölcsönhatás mértéke. Így a fizikai mező, a folytonos eloszlású, atomoktól kisebb részecskékből tevődik össze. Környezetet biztosítva ez által, a benne lendülettel mozgó részecske számára. Ezért az anyag alatti közeg szinonimája, a „folytonos eloszlású anyag” kifejezés. A skalár-mezőben pedig, a tér pontjaihoz, egy-egy számadatot rendelnek, amelyek kifejezik azt, hogy a gyorsulás mértéke alapján, hogyan változik meg a tömeg értéke. Így az effektív fizikai erőhatatást közvetíteni képes mező minden pontját, valamilyen vektor jellemzi, amelyik meghatározza, az ott közvetíthető részerők irányát. A matematikai-mező pedig, éppen abból áll, hogy a tér pontjaihoz rendelnek, a fizikai vektorokat kifejezni képes matematikai mennyiségeket.
Viszont, az elektromágneses kölcsönhatásokban, stabil marad a tömegérték. Mert ez a mező, egy fizikai mező, mivel folytonos eloszlású az anyag. Alapvetően kétféle vektormező jellemzi, az elektromos és a mágneses vaktoroké. Így a Higgs-mező, az egy olyan fizikai mezőnek felel meg, amelyik folytonos eloszlású ugyan, de nem atomos szintű anyag, amelyik matematikai szinten, egy skalármezővel jellemezhető. Ahol a tér minden pontjában meg kell adni egy számadatot, és egy-egy pillanatértéket kifejezni képes időadatot. Így a Higgs-mezőben mozgó részecske tömege megváltozik. A gyorsulás csökkenti, míg a lassulás növeli a tömegértéket. A Higgs-részecske nem más, mint a Higgs-mező hullámzása, fodrozódása.
Így a részecskegyorsítókban, egymással szemben gyorsítanak, például protonokat, majd egy pontban ütköztetik őket. A 27-Km hosszú gyorsítóban, nagyon nagy energiára gyorsítják a protonokat. Amelyek akkora hullámokat keltenek, amelyek igazolni látszanak a Higgs-mező létezését, és ez által, logikai úton, a Higgs-bozont is. Így a Higgs-bozon által keletkezett másodlagos részecskéket lehet csak detektálni. Azaz a fotonokat. Az elemi részecskék alkotóelemének, a kvarkoknak biztosít tömegértéket a Higgs-bozon. A standardnak nevezett Higgs-elmélet, csak most, az Univerzum kihűlt állapotában érvényes, a Nagy-Bumm időszakában nem működik. Mert a matematika és a fizika manipulálása során látszik csak igazolni.
Körülbelül, ennyit értettem meg, Dávid Gyula előadásából. Ez persze, nem jelenti azt, hogy egyet is értek vele mindenben. Sőt, mi több, az általa ecsetelt elmélet, alapvetően ellenkezik, az én általam eddig kifejtett kozmológiai elképzeléseimmel.
Dávid Gyula értelmezte számomra, a tömeg újszerű fogalmi jelentését, ami az Einstein által kidolgozott relativitáselméletből fakad, de nem nyert nálam logikus értelmet, a tér és az energia fogalma sem. Nem is beszélve az időről. Azt persze, elképzelhetőnek tartom, hogy az előadó számára, ezek olyan általános fogalmak, amelyek nem igényelnek különösebb módon meghatározott konkrét értelmet. Viszont, ha a tömeg fogalmát fixálta, akkor azért a többi alapfogalom is megérdemelt volna egy-két szót. Legalább olyan módon, mint az erő fogalma. Csupán a teljesség látszatának a kedvéért.
Véleményem szerint, a relativitás elmélete, nincsen megfelelően bizonyítva még ma sem. A kvantumelmélet pedig, szintén nem nyert még bizonyítást. A kétféle elmélet pedig, még a fizikusok szerint is, bizonyítható módon összeegyeztethetetlen. Így minden belőlük származó részelmélet, óhatatlanul labilis alapokon nyugszik. Ennél fogva, egy feltételezett közeg, feltételezett részecskéjéről van szó, amikor a Higgs-bozont emlegetjük. Amelyik olyan rövid ideig lehetett csak a fizikusok látószögében, hogy csupán feltételezhetik a létezését, mégpedig a másod és harmadlagos, szintén feltételezett okozatai alapján. Így nem is olyan nagy csoda számomra az, hogy a relativitás elmélete szerint, a véletlenek véletlen egybeesése alapján magyarázott anyagi valóságban, a feltételezett részecskék képezik, a már megismert elemi részecskék építőköveit.
A gravitáció, tömegvonzáson alapuló alapelve pedig, még tovább bonyolítja a történetet. Hiszen amiről Dávid Gyula beszél, szerintem a kvantumelmélet Nagy-Bumm elméletéből származtatott anyagi világnak, már a kihűlt jelen pillanatát képviseli amelyben, a részecskegyorsítókban zajló fizikai kísérletek történnek éppen. Vagyis, a relativitás elmélete, határozottan elrugaszkodott a gravitáció, vonzáson alapuló jellegétől, mégpedig a téridő görbületén alapuló gravitáció érdekében. Ahol már nem beszél a fizika, a tömegek aktív vonzó hatásairól. Ehhez a kvantumelmélet is mereven ragaszkodik. Mintegy folytatva a relativitáselmélet praktikusnak látszó gondolatmenetét. Majd a Nagy-Bumm elméletével, hirtelen visszatérnek a tömegek aktív vonzási értékei, mégpedig gigantikus méretekben. Hiszen égitestekről van szó. Ebben, a téridő görbülettel egybekötött gravitációs mezőben, ahol az égitestek tömegértékei, mégis aktív vonzóerőt képviselnek. Mégis, teljesen ki vannak szolgáltatva, a fekete lyukaknak. A gigantikus gravitációs vonzóerő hatásán alapuló, tömeg és energiafalóknak.
A tömegérték nélküli fotonok, mint a fény részecskéi, amelyek a kozmikus háttérsugárzást biztosítják, sok millió éven keresztül száguldanak, míg az őket szemlélő fizikus elé kerülnek. Így fedezte fel Planc a fotonokat. Abból pedig, kikövetkeztette, hogy az indulásuk pillanata, az ősrobbanás eseménye volt, amelyik az óta is, egy táguló Univerzumot eredményezett. Az ismeretterjesztő filmekben, a megszólaló tudósok, nagyon optimisták és igen lelkesek, de mégis mindig hozzáfűzik azt, hogy az adott dolgokról, még nagyon keveset tud a tudomány. A nagyon hiányos tudásukat kifejtve, órákig tudnak „mesélni” az Univerzum kialakulásáról és fejlődéséről. Messze előre vetítve a jövőjét is.
„Ha a mostani hiányos tudásunkat vesszük alapul, óriási ellentmondásokba ütközünk. Például, azt feltételezzük, hogy a Higgs-mező ad tömeget az Univerzumnak azzal, hogy kitölti azt egy mezővel. És a részecskéknek azért van súlyuk, mert mindig ezen a mezőn haladnak keresztül. A Higgs-mező, sokkal sűrűbb, mint akár az ólom. Ennek ellenére, valahogy nem látjuk, hogy nem hat a bolygók gravitációjára. Tehát, van itt egy nagy ellentmondás, aközött, amit a részecskefizika oldaláról megtudni véltünk, hogy egy mező tölti ki az Univerzumot, illetve az asztrofizikai oldal között. Mert elég nyilvánvaló, hogy az Univerzumot nem tölti ki egy ólomnál is sokkal sűrűbb folyadék. Szóval van itt valami, amit meg kellene értenünk.”
Bill Murray – Nyomozás az ősrobbanás után – című filmből.
https://www.youtube.com/watch?v=kSfBFkZEHTg
A filmben több tudós is megszólal, és a közösen értelmezhető hitükről beszélnek. Továbbá arról a reményükről, hogy helyes úton járnak. Miközben az őrült elméleteik igazságértékein rágódnak. Mivel azonban már be lett jelentve a Higgs-bozon felfedezése, az utókor már elfogadottnak fogja tartani a dolgot, mint minden más esetben, a modern fizika történetében.
Érdekes ez a modern tudomány. A tömegértéket energiaként akarják kifejezni, míg az energiának tömegértéket tulajdonítanak az által, hogy kvantálják. De ez, abszurd számomra. A matematikát, csak az emberek alig tíz százaléka ismeri. Nekik azonban, szintén csak a tíz százaléka fizikusok. Így ők, a lehetetlent is könnyedén ki tudják fejezni a matek segítségével. Mint például, a virtuális valóságot is.
Az én véleményem szerint, az Univerzumban ugyanis, az energia megmaradási tétele érvényes mindenhol. A kozmológiai állandók is arra utalnak, hogy a két tényező, csupán egymás kifejeződései. Mert az energia szerintem, csupán mozgásban tartja, a hatásával szemben tökéletesen tehetetlen tömegeket. Mégpedig olyan módon, hogy különböző tulajdonságú részhalmazokat alakít ki az energia, egy folyton rezgő mátrixszerű alapközegben. Így létezik egy mágneses alaphalmaz, amely az Univerzum szubjektív alapközege. Oszthatatlan alaptömegekből tevődik össze, és ezért csupán, a mágneses hatások közvetítésére alkalmas.
Majd léteznek, különböző sűrűségű, összetett részhalmazok, amelyek már elektromos tulajdonságokkal rendelkező részközegek. Ezek a szubjektív alaphalmaz alaptömegeiből épülnek fel, abban mozognak, az objektív elektromos anyagi valóságot alkotva. Majd a kétféle halmaztípus között, az induktivitás funkcionál. Így a mágneses alaphalmaz határozza meg azt intelligens módon, hogy az összetett elektromos anyagi halmazok, milyen strukturális szerkezetekbe tömörüljenek, és hogyan változzanak. Az induktív hatást, a mágneses hullámok irányítják olyan módon, hogy a frekvenciájuk energiát biztosít, a hullámhosszuk pedig, információt. A mágneses haladó hullámok idézik elő, a folytonos anyagi változásokat, míg a mágneses állóhullámok, az anyagi stabilitásért felelősek. Így, amikor az anyag stabil állapotát biztosító mágneses állóhullámok megszűnnek, az anyagi halmaz struktúrája lebomlik, és az összetett anyagi minőség, egyszerűen szétsugárzódik ugyanabba a mágneses alaphalmazba, amelyből kifejlődött.
Azt lehetségesnek tartom, hogy az összetett anyagi részecskék kialakulásakor, kvarkok, bozonok, és hasonló alapvető részecskék alakulnak ki, hogy felépíthessék az elektromos anyagi struktúrák stabil szerkezeteit. Az azonban bizonyos, hogy a már felépült elektromos anyagi struktúra szerkezete, olyan mint a szivacs, a mágneses alapú szubjektív alaphalmaz számára. Így belül, ugyanaz az alaphalmaz tölti ki az anyagi atomokat, mint amelyik kívülről körülöleli. Így a mágneses és az elektromos erőtereket is, a szubjektív alaphalmaz közvetíti. Ezért áll fenn állandó induktív viszony, a kétféle halmaztípus között. Mert az induktivitásban, az ellentétes erőhatások kiegyenlítődési folyamatai játszódnak le, folyamatosan. Mégpedig, mindkét irányban.
Az eddigi írásaimban, minden olyan alapfogalom meghatározást nyert már, amelyik szükséges ahhoz, hogy egy új kozmológiai elmélet kialakuljon az olvasókban. Nem kell semmiféle érthetetlen részelméletre támaszkodni. Csupán arra van szükség, hogy a tömeg és az energia állandóságát tisztázzuk, valamint arra, hogy az elektromágnesesnek megismert és elfogadott jelenséget, szétbontsuk ismét az elemi összetevőire. Vagyis, különálló mágneses és elektromos tulajdonságokra. Éppen azért, hogy a folyton működő indukcióval, értelmezni lehessen a kétféle halmaztípust. Történetesen, az oszthatatlanokból álló mágneses alaphalmazt, és az összetett elektromos anyagi részhalmazokat. Mert elektromágneses jelenség, csak az anyagi közegben jelentkezik, mint összetettnek látszó tényező. Az Univerzum anyag nélküli terében, nincsen összetett szerkezetű elektron, ezért csak mágneses alaptulajdonságok jellemzik.
Kár lenne tovább írni az elméletemet, mert már több helyen lejegyeztem az írásaimban. Akit érdekel, szeretettel várom. Esetleg még annyit tennék hozzá, hogy az energia kvantuma, nem önálló részecske, mint ahogy a fizika tanítja. Így nem képes sugárzásként száguldozni az Univerzum mágneses terében. A kvantum ugyanis, olyan frekvenciafüggő tényező, amelyik diszkrét adagokban terjed. Ezt állítja a fizika. Akkor pedig, csak hullám lehet. Szerintem pedig, éppen a mágneses hullámban terjed. A mágnese hullám ugyanis, olyan longitudinális hullám, amelyben impulzussorozatok terjednek egyenes irányban. Szerintem, egy-egy ilyen impulzussorozat képviseli a kvantumokat.
Ezeknek a mágneses impulzussorozatoknak a folytonos összessége, az energia. A mágneses hullámhossz pedig, éppen azt határozza meg, hogy ezek az impulzussorozatok, milyen ütemben érkezzenek a kölcsönhatási pontba, ahol e miatt, diszkrét adagokban terjedő, energiahatásként jutnak érvényre. Tehát a mágneses frekvencia, azt határozza meg, hogy egy impulzussorozatban, hány impulzus lehet. A mágneses hullámhossz pedig, az impulzussorozatok sűrűségét. Ezért egy foton például, nem más, mint a mágneses hullámban terjedő, egyetlen impulzussorozat. Ennél fogva, nem száguldozó önálló részecske, hanem a fénysebesség, valójában a mágneses hullámban terjedő impulzussorozatok terjedési sebessége. Ahol az együttrezgő oszthatatlan részecskék, csupán felépítik a mágneses hullámot, mégpedig olyan módon, hogy a rezgési információikat, egymásnak adják át folytonosan, de közben, a nyugalmi helyzetük számottevően nem változik.
Ennél fogva, amíg a tudományban, nem nyer egyértelmű konkrét meghatározást az energia, az idő, a tér, vagy például, az információ és a kvantum, addig az újkor relatív fizikája, nem sokat ér. Az őrültebbnél őrültebb részelméleteivel együtt. Így persze, nem csoda, hogy a részelméleteik egymástól függetlenek, és egyáltalán nem kapcsolódnak egymáshoz. Ideje lenne visszamenni az alapokhoz. Egészen Newtonig. Majd az Ő egyetlen „hibáját”, a gravitáció elméletét felülbírálni. Mert az én véleményem szerint, tömegvonzás nem létezik.
A tömeg, ahogy Newton azt olyan precízen meghatározta, a testek tehetetlenségének a mértéke. Éppen az erő és az energia hatásaival szemben mutat tehetetlenséget. Ennél fogva a tömeg, csupán egy tulajdonsága a testeknek. Méghozzá, passzív tulajdonsága. Egy tulajdonság pedig, nem vehet fel további többlettulajdonságokat. Sem további passzív tulajdonságot, sem pedig, további aktív tulajdonságot, amit a vonzás képessége jelenthetne. Így a tömegvonzás, egy olyan összetett fogalom a fizikában, amely teljesen abszurd. Hiszen passzív aktivitást fejez ki. A tömeg ugyanis, egy passzív tulajdonság, míg a vonzás, egy aktív. A feltételezett gravitációs hatást tehát, nem a testtömeg okozza, hanem a test esetleges vonzási képessége. Amely a test tömegtől függetlenül, valamilyen egyéb okra vezethető vissza. Csupán a passzív tömegérték, amely a test tehetetlenségét fejezi ki tökéletesen, nem képes vonzó hatást gyakorolni. Mert a tehetetlenség tulajdonsága, amit a tömegérték képvisel a testek viszonylatában, még nem lett megcáfolva a fizikában. Sőt, mi több, a modernnek megismert relatív fizika is, állandóan visszaérvel, a klasszikusnak nevezhető abszolút fizika törvényeivel. Arra támaszkodik, mert nincsen saját stabil alapja.
Biztosan vannak pozitív eredményei is a modern fizikának, mert csodálatraméltó tudós szakemberek képviselik. Akik a saját szakterületükön belül, kiváló szakemberek. De annak ellenére, ideje lenne végre visszamenni az alapokig, és a hibákat orvosolni, hogy a további részelméletekkel, egy egységes fizika alakulhasson ki. Mert ez a mostani, egy nagyon drága kofalárma csupán. Amelyik bármikor összeomolhat, mert labilisak az alapjai. Csak a jó propaganda tartja életben. Sajnos, nekem ez a kialakult véleményem. Így a Higgs-bozon feltételezett felfedezése lehet, hogy nagy dolog, de csak tovább növeli a fizikai káoszt. Egyetlen pozitívumát hallottam csupán, a bejelentését közvetítő előadásban, hogy a fizikakönyvek teljes átírását javasolták benne. Remélem azt, hogy komolyan is gondolták, és akkor már, visszamennek egészen az alapokig, és lépésről lépésre haladnak, konkrét módon megfogalmazott fogalmakkal. Ahogyan azt kell.
http://ipon.hu/hir/egy_uj_kozmologiai_elmelet_szerint_nem_tagul_a_vilagegyetem/26061
Ez egy olyan írás az internetről, amelyik egy új kozmológiai elméletet ismertet. Amelyik ellentétes értelmű a táguló világegyetem elméletével. Természetesen, ezt is fizikus szakember készítette. Akinek volt bátorsága másképpen gondolkodni. Elméletével az a célja, hogy a feltételezéseket támogató kozmológusokat, gondolkodásra bírja. Mert könnyen meglehet, hogy az Univerzum, egészen másképpen működik, mint ahogyan azt ők elképzelik. Valójában arról van szó, hogy amíg tökéletes bizonyítást nem nyer egy kozmológiai elmélet, addig teljesen egyenrangú az összes többivel. Vagyis, a tudományos kutatásoknak, mindegyikre ki kell terjedni egyenként és egyformán. Amíg egyértelmű cáfolatot nem nyernek azok. Nincs kivétel. Ez a tudomány lényege. Hogy minden állítást ellenőrizzen, oda-vissza. Amíg nem jut el egy olyan tiszta elmélethez, amelyik abszolút módon bizonyítottá válik.
Matécz Zoltán
2013.12.17.
matecz.zoltan@gmail.com
