Látás.
Nem az általunk megszokott természetes látásról, mint fényérzékelésről szeretnék most írni, holott az is egy nagyon érdekes téma. Hiszen a fénysugár fogalmát a fizika, csak a geometriai leképezhetőség miatt használja hivatalosan. Azért, hogy a fény terjedési irányát és hatását, vektoriális módon tudja érzékeltetni. A fény azonban, amit a látáskor érzékel a szemünk, mágneses hullám. Amelyben a hatást közvetítő részecskék egyensúlyi helyzete, számottevően nem változik. Hiszen csak rezegnek azok.
Így egy kissé, egészen másképpen működik, mint a mai napig is tanított, részecskékként száguldozó fotonok, sugárzásként való érzékelése. Hiszen a foton, a tudósok szerint is, egy frekvenciafüggő részecske, amelyiknek nincsen tömege. Így kvantálja a fizika. Viszont szerintem, amennyiben hullámjelenség, akkor nincs is szüksége tömegértékre. Mivel a hullámban, csak a hatás terjed. Akkor azonban, a frekvenciától való függősége is azonnal értelmet nyer. Csak a fényenergia kvantumát, a longitudinális szerkezetű mágneses hullámok, egyetlen impulzussorozataként kell értelmezni. Hiszen az egyenes irányban terjedő longitudinális felépítésű mágneses hullámban, ezek az egymás után érkező impulzussorozatok képezik a frekvenciát, vagyis az energiát, míg a közöttük lévő távolságok, a hullámhosszt határozzák meg, ami a mágneses információ értékével azonosítható.
A valós mondanivalóm lényegét, éppen az általunk megszokott természetes, és a mindennapi látás érzékelésével ellentétes mentális folyamat tükrözi. Amikor az elménkben úgy alakul ki valós kép, hogy közben a szemünk, folyamatosan csukva van. A nyitott szem ugyanis, a külvilágból közvetít az elménkbe fényinformációkat. Azokat az elménk feldolgozza, és társítja a többi érzékszervünk által bevitt egyéb részinformációinkkal. Továbbá, azokkal a lelki érzéseinkkel, amelyek az észlelés pillanatában, az elménk felszínére kerültek a lelkünkből. Majd az ilyen módon értékelt információ, mint megtapasztalt, vagyis lelkileg értékelt emlék, kerülhet a memóriánkba. Az elménk azonban, képes arra, hogy olyan képet is valósnak lásson, amelynek az információs értéke, nem a külvilág fényhatásaiból származik. Ezt hívhatjuk szellemi látásnak.
A szellemi látás tehát, nem jelenti azt, hogy szellemeket, vagy egyéb, nem anyagi minőségű lényeket lát az ember a szemével, hanem csak arra utal, hogy a szellemiségünk gondolatai képesek arra, hogy mentális képi formát öltsenek, az arra fogékony elménkben. Az elménk ugyanis, alapvetően két dologra képes figyelmet fordítani. A szellemi gondolatainkra és a lelki érzelmeinkre. Mégpedig azért, hogy azok, a jelenben társulhassanak egymással, és ilyen módon kifejezésre juttassák, a szabad akaratunk által formált hitünket. Így a szellemi látásunk alkalmas arra, hogy a szellemi gondolataink által, meghatározza azt az ideális formát és célt, amelyik értelmes módon képes kifejezni, a vágyainkra vonatkozó lelki érzéseinket.
Minden normális ember elméje így működik. Nincs kivétel. Az idealista elvektől mentes ember, a mindennapi élete aktív részeként formál valós elképzeléseket, amelyek az érzelmi életét fejezik ki, számára értelmes módon. Vagyis, a lelki érzéseinek biztosítanak a szellemi gondolatok által, értelmes képi formát az elméjében. Ezek a reális elképzelések az elménkben, mentális tervek, olyan vágy által irányított reális elgondolások, amelyekben a lelki szándék mutatkozik meg. Majd motivál bennünket, a megvalósítás érdekében. A megvalósítás során azonban, a szellemi gondolataink információs korlátai, új megvilágításba helyezik számunkra a vágyott dolgot. Legtöbbször egy elérhetetlen, irreális, eltorzult formában világítja meg. Így persze, elveszi a kedvüket a cselekedeteink által történő gyakorlati megvalósítástól.
Az idealista gondolkodó számára is, éppen így működik a dolog, csak az ő esetében, nagyon fontos dolognak tartom azt, hogy konkrétan meghatározzuk, hogy mi Isten fogalmi jelentése. Mert ma még, a hívő emberek óriási százaléka, egy olyan Istenségben hisz, aki rajtuk kívüli entitás, és a vallásuk dogmarendszere alapján viszonyul hozzájuk. Holott Isten, a lélek által, éppen bennünk él. Élteti a testünket és a szellemiségünket. Így a teremtés, az elménkben kezdődik, mert ott képesek a lelki érzéseink, mint teremtő erőimpulzusok társulni, a saját érdekeinket értelmesen kifejezni képes szellemi gondolatainkkal. Így a szellemi gondolataink informatív értékei határozzák meg, a kívánt értelmes formát és célt, míg a hozzájuk csatlakozó lelki érzéseink biztosítják, a teremtőképes lelki erőimpulzusainkat.
Ezért az ember, csak akkor képes, a tökéletes lelki aktivitáson alapuló természetes teremtésre, ha az elméjével, már nem hallgat a további hátsó gondolatokat és sugalmazásokat közvetítő szellemi információira. Amelyek már nem részei a képzeletalkotási gondolatainak. Mindaddig, amíg a tökéletesnek látszó valóságos képzelete által irányított tudatos teremtési folyamatot, be nem fejezi. Mert a szellemiségünkből sugárzó egyéb relatív korlátaink miatt, éppen azokat a teremtési cselekedeteinket hiúsítjuk meg, amelyeknek a képzeletünk által, korlátlan lehetőségeket biztosítottunk, miközben reális képi formát biztosítottunk számára az elménkben. Amikor ugyanis, a képzeletünk realitása és a racionális elménk korlátoltsága találkozik az elménkben, akkor mindig a bizonytalanságot képező feltételekhez kötött korlátaink fognak győzni. Nem azért, mert valóságosabbak, hanem azért, mert áthangolják a teremtési folyamatot irányítani képes lelki érzelmeinket. Márpedig a tudatos teremtés, mindig a lelki érzelmeket minőségét követi.
A lelki látás pedig, egy olyan lehetőség az életünkben, amellyel az anyagi dolgokat, ugyanolyan formában észleljük a szemünkkel, mint eddig, de a harmadik szemnek nevezett érzékelés képessége által, a hozzájuk tartozó energiaviszonyokat is észleljük azonnal. Így a lelki látással, egy energiaérzékelési lehetőség nyílik meg számunkra, amit a homlok közepén kialakuló harmadik szem érzékel. Ez a harmadik szem, most is ott van mindenkinél, csak inaktív. Mert spirituális szinten, azaz lelki vonatkozásban, még fejletlenek vagyunk. Erről szólnak az ezoterikus tanok. Sajnos az igaz, hogy egyáltalán nem egységesek az ezoterikus tanítások.
A harmadik szem révén, a léleklátás olyan módon is megvalósulhat, hogy olyan lelki, azaz energetikai viszonyokat is észlelhetünk általa, amelyek nem nyertek konkrét anyagi megnyilvánulást. Vagyis, a túlvilági lények, az angyalok és a szellemek érzékelését is lehetővé teszi számunkra. Mivel ezek a lények, energetikai szinten léteznek csupán. Így a harmadik szemmel látó ember, képes arra, hogy kommunikáljon ezekkel az energetikai lényekkel. A harmadik szem ugyanis, nem csupán a látás képességét tágítja ki számunkra, hanem az összes érzékszervünk egyéb lehetőségeit is. Így a hallás, a tapintás, az íz érzékelés, és a szaglás képességei is, teljesek lesznek általa. Ezek a ma élő átlagemberben is működésbe jönnek néhány pillanatra olykor, és ezt nevezzük hatodik érzéknek. Amiről mindenki tud, és egy általánosan elfogadott dolog az életünkben, de értelmes magyarázatot, még senki sem adott rá. Ez a gondolatmenet azonban, egyenesen rávilágít a hatodik érzékünk mibenlétére.
Továbbá, a harmadik szem segítségével, a léleklátás révén, térben és időben is utazhatunk. Olyan valóságokat tapasztalhatunk meg, amelynek az információs értékei, csak az akasa krónikában vannak meg, vagyis az Univerzum mágneses alapú abszolút Memóriájában. Amely Isten abszolút Memóriáját képviseli. De a harmadik szem által, Isten lát rajtunk keresztül, így jogosan tekint bele az akasába. Hiszen az akasa krónika teljes mágneses adatbázisa, bárki számára elérhető és használható, aki már tudatosan, Isteni önazonossággal él. Onnan olyan információ nyerhető, amelyik abszolút értéket képvisel tehát, mindig a tévedés nélküli igazságot képviseli. Az Isten által kinyilatkoztatható igazságot.
Így a látás, egy olyan ezoterikus módon megváltoztatható evolúciós folyamat az életünkben, amelyben a spirituális fejlettségünk szintje tükröződik vissza. A szellemi ember, aki spirituális szinten még nagyon fejletlen, csak a megszokott látási módot tapasztalhatja meg közvetlenül. Közvetve viszont, jó esélye van arra, hogy a szellemi látás gyakorlásával, amely által reális képi formát alakít ki az elméjében, a lelki érzéseinek biztosítson értelmes formákat. Ilyen módon, aktivizálhatja a lelki érzéseit. Az aktívvá vált lelki érzések pedig, vagy motiválnak bennünket a cselekvéseinkben, vagy pedig, eleve megvalósítják számunkra, a vágyunk által eltervezett anyagi esemény valóságát. De mindenképpen kölcsönhatásra képes lelki erőimpulzusok azok, mert az életenergiánkból, vagyis a lelkünkből származnak.
Vannak olyan anyagi változásra irányuló elképzeléseink, amelyeket nem szeretnénk mi magunk megvalósítani a cselekedeteinkkel. Így azokat a reális elképzeléseinket, amikor már az örömérzéseinkkel társultak, az „ÁMEN”, vagy az „ÚGY LEGYEN” kifejezések valamelyikével, egyszerűen kivetítjük az Univerzum mágneses alaphalmazába. Vagyis, a saját relatív elménkből, az Univerzum abszolút Elméjébe. Olyankor, a lelkünk által bennünk élő Isten hoz, felelős döntést. Ott mágneses hullámként reagál, vagyis rezonál a nagyobb energiájú mágneses hullámokkal, amelyeknek azonos a hullámhosszuk. Majd azokat, induktív munkára serkenti, és a megtapasztalható elektromos anyagi valóság, éppen az alapján fog változni számunkra. Így Istenként, bármilyen anyagi esemény változására utasíthatjuk az Univerzumot. Ahogy az intelligens mágneses alapú világmindenség, induktív módon megteremtette az elektromos anyagi világot, az égitestekkel, a galaxisokkal együtt, úgy a „toronyóra lánccal” sem lehet neki igazán nagy kihívás. Így kizárólag rajtunk múlik az, hogy milyen valóságot teremtünk.
Tudnunk kell azt, hogy most is ezt tesszük, csak öntudatlan formában. Ilyen szellemi módon azonban, egy „háttérhatalom” malmára hajtjuk a vizet, aki profitál is belőle rendesen. Így visszaélnek azokkal a szellemi lehetőségeinkkel, amelyeket mi biztosítunk számunkra. Éppen az által, hogy kiszolgáltatott emberekként élünk, egy olyan világ elfajult valóságában, ahol Istenek lehetnénk. Mert a lélek által, Isteni minőség éltet bennünket. Így a spirituális, azaz lelki fejlődés által, Isteni önazonosságra ébredhetünk. Olyan emberekké válhatunk, akik már nem függnek az anyagi dolgoktól, hiszen tökéletesen uralják annak minden lehetséges eseményszerűségeit.
Ma a szellemi embert, a birtoklási vágy élteti. Abban van minden sikerének a záloga. A lelki embert pedig, a teremtési vágy hajtja. Mert a siker számára, csak a teremtés Isteni folyamatában rejlik. Így a vágy, mindig megmarad, mint az anyagi változásokra irányuló mentális motiváció. Csak módosul. A szellemi ember számára, a személyes relatív egoizmust erősíti. Míg a lelki ember számára, az abszolút Isteni egoizmust. Amely mindenki számára, egyformán képes a tudatos teremtés folyamatát beindítani pusztán, a teremtés sikerélménye által megtapasztalható örömérzés miatt. Így mindent és mindenkit egyformán képes szolgálni szeretettel. Ez által, abszolút szeretettel.
Isten tehát, a Genezis időszakában, önmaga mágneses valóságából, induktív módon megteremtette, a megtapasztalható elektromos anyagi világ valóságát. Benne az értelemmel felruházott embert. Akit az értelem miatt, Isteni lélek éltet. Így Isten megnyilvánult, a teremtés folyamatára alkalmas ember által, hogy gyakorlati tapasztalatot szerezzen önnön létezéséről. Mi ezt a folyamatot, értelmetlenül folytattuk eddig, mert szellemivé formálódott lényekként, Istent egy rajtunk kívül álló entitásnak gondoltuk. Lelki emberré válva azonban, Isteni önazonosságra ébredhetünk. Ez egy ezoterikus út, amely spirituális változást képes hozni az életünkbe. Azaz, lelki változást. Amely meghozza számunkra, az Istennel való önazonosságunk tudatos élményét.
Ebben rejlik minden reinkarnációs folyamat is. Amikor az ember újra megszületik, egy új minőségű értelmes emberként. Mert minden értelmes ember, egy meghatározott programmal születik le a Földi életbe. Persze, nem valamilyen gagyi okoskodáson alapuló együgyű szellemi programmal, hanem azzal a határozott tervvel, hogy az Isteni önazonosságot megszerezze az életében. Akinek ez nem sikerül, egy közöttes szférában várakozik, az újra megnyilvánulás lehetőségére, és ismét neki kezd, a kitűzött életfeladatnak. Csakhogy, a Földön megvalósult értelmes lények, annyira szellem emberek, hogy az egyéni egoizmusuk irányítása alatt nevelik az utódaikat is. Éppen a birtoklási vágyat erősítik bennük addig, amíg fel nem nőnek. Majd ezzel a tökéletesen labilis alappal engedik az életbe, ahol nem is képesek másképpen helytállni.
Így az én meglátásom az, hogy a gyermekeinket, már olyan módon kellene tudatosan is nevelni, amelyben a birtoklási vágy helyett, elsősorban a reális képzeleten alapuló teremtési vágy fokozása a mérvadó. Éppen azért, hogy minél előbb megtapasztalhassák, az Istennel való önazonosságuk csodálatos élményét. Hogy számukra már, a tudatos teremtés természetes dolog legyen. Minél előbb rájöjjenek arra, hogy nem kiszolgáltatottjai az anyagi eseményeknek, hanem urai azoknak. Csak így valósíthatják meg azt a nemes célt, amely miatt leszülettek, ide a Földre. Mi pedig, mint értelmes szülők, segíthetünk nekik ebben az életfeladatukban. Mert a gyermekünk, valójában nem a miénk, csak reánk van bízva a nevelésük. Mindaddig, amíg önálló életvitelre nem képesek. Azután már, a saját útjukat kell járniuk, mert a reinkarnációs életfeladat megvalósításáért, mindenki egyénileg felelős. Szerintem, ez az Isteni terv. Mert számomra, csak ilyen módon logikus. Az eddig megszerzett emberi tudás, gyenge fényében.
Matécz Zoltán
2013.12.28.
matecz.zoltan@gmail.com
