Pszichoszomatikus betegségek.
Szinte minden olyan emberi betegség, amelyik szép lassan, de biztosan alakul ki a szervezetünkben, pszichoszomatikus eredetű. Vagyis, a betegségeink kilencven százaléka. Ezt állítják a szakorvosok, amikor az okokat kérdezzük. De valójában, semmi közelebbit nem mondanak a dologról. Holott a pszichoszomatikus rendellenességek olyan betegségeket okoznak, amelyekben a lelki szenvedések, testi zavarokban mutatkoznak meg. Körülbelül ennyit ír róla, a pszichológiai kislexikon. Az a pszichológiai kislexikon, amelyikben a lélek fogalmát, egyáltalán nem is értelmezik.
A lélek fogalma, a „nefes, pszüché, anima, seele”, vagyis Magyarul, a légzés szóból ered. A lélek, az ember legelemibb éltető eleme. Az a mi életenergiánk. Objektív értelemben véve, a testünket használja arra, hogy megnyilvánuljon általunk, míg szubjektív értelemben véve, a szellemiségünket. Ennél fogva, minden értelmes ember, egy skizofrén alkat. Mert a lélek is értelemmel bír, éppen ugyanolyan módon, mint ahogy a szellemiségünk is. Erre az állításra, az a legelemibb bizonyíték, amikor az értelmes ember, önmagában beszél, morfondírozik, vagy éppen vitázik. Szellemi síkon kérdez, majd lelki síkon válaszol. Vagy éppen fordítva. Lelki síkon tesz fel kérdéseket, és szellemi síkon válaszol azokra. Olykor, szinte vitázik önmagával.
Ezek az önmagunkkal folytatott kérdés-felelet játékok, azért zajlanak bennünk, mert a megfontolt szellemi döntéseink, nincsenek mindig szinkronban a lelki elvárásainkkal. A lelki elvárásaink ugyanis, mindig a szeretetről szólnak. Ezzel szemben, a szellemi döntéseink általában véve, mindig önös érdekeket szolgálnak, vagyis egoista érdekeket, amelyek e miatt, éppen szembe helyeznek bennünket, mások érdekeivel. Így a mások felé irányuló szeretetünk ellen irányulnak azok. Ilyenkor jön a kérdés-felelet játék, hogy megtegyük-e a szellemi síkon tervezett eseményt, vagy ne. Amennyiben mégis megtesszük, akkor következik a lelkiismeret-furdalás negatív élménye.
A lelkiismeret-furdalás egyértelműen arra utal, hogy a lélek által bennünk élő Isteni minőségünk, nem ért egyet, a szellemi síkon hozott és végrehajtott döntésünkkel. Addig piszkál, addig furdal bennünket, amíg helyre nem hozzuk, a szellemi síkon elhibázott eseményt. Sajnos, az ember megtanulta azt, hogy milyen módon hagyja figyelmen kívül, a lelkiismeret-furdalás kellemetlen érzéseit. Egyszerűen nyitva hagyja a kérdést, és elkezd szellemi síkon, egészen mással foglalkozni. Tudatosan, mintha túllépne rajta. Szándékosan nem vesz tudomást a lelkiismeret parancsáról. Mert az elméjében, ahol a lelki érzések és a szellemi gondolatok tudatosodni képesek, szándékosan olyan szellemi gondolatokat táplál, amelyek új mentális feladatként, képesek elnyomni a lelkiismeret furdalás negatív érzéseinek a hatását.
Csakhogy, amelyik lelki érzést tudatosan elnyomjuk szellemi síkon az elménkben, azt nem oldottuk meg. Vagyis, a hatását egyáltalán nem szüntettük meg. Így az elménkben, a szellemi gondolatok által elnyomott lelki érzéseink, a tudatalattinkban folytatják a tevékenységüket. Vagyis zavartalanul, a szellemi gondolataink mentális befolyásolása nélkül folytatódik, a negatív lelki hatásuk. Mert azt tudnunk kell, hogy a szellemi gondolatainknak, csak mentális szintű informatív értékeik vannak. Ezzel szemben, a lelki érzéseink, az életenergiánkból származnak, ezért erővel rendelkeznek, mégpedig életerővel. Így ők, a mentális életerő impulzusainkat képviselik. Beindult lelki erőhatásként pedig, a tudatalattinkból is végrehajtják, a reájuk rótt mentális munkájukat.
Csakhogy a tudatalattiból felszínre törve, szellemi irányítás nélkül fejtik ki a hatásukat a negatív lelki érzéseink, így éppen bennünk végzik el a számunkra kellemetlen mentális munkájukat. Nagyon sokat ártva a testi mivoltunknak. Mert csak úgy képesek, mentális szinten hatástalanná válni. Így feszültségeket, szorongásokat, gátlásokat, aggályokat, kételyeket, kétségeket, és egyéb mentális bizonytalanságon alapuló félelmeket okoznak bennünk. A testünk idegi rendszerét, folyamatos feszültségben tartva. Ez által, a sejtes immunválasz lehetőségét, szinte teljesen legyengítve bennünk. Így alakulnak ki a szervezetünkben, a pszichoszomatikus betegségeket okozó testi rendellenességeink. Gyakorlatilag, mi magunk biztosítunk nyílt utat, a testünkben kialakulni vágyó betegségek előtt.
A pszichoszomatikus eredetű betegségeink kialakulásának másik módja pedig, teljesen tudatos. Miközben küzdünk a betegségek kialakulása ellen, gyakorlatilag megerősítjük magunkban azokat. Mert ami ellen küzdelmet folytatunk, annak mentális szinten, létjogosultsága van az életünkben. Különben értelmetlen dolog lenne, az ellene való küzdelem is. Ennél fogva, olyan mentális harcokat folytatunk az elménkben, amelyekben csak vesztesek lehetünk. Mert a mentális küzdelmünk során ébredő szellemi gondolatainkhoz, csak olyan negatív lelki érzéseket csatolhatunk az elménkben, amelyek éppen ellenünk irányulnak. Így kénytelenek azok, a testünkben kifejteni a mentális ártó hatásukat ahhoz, hogy hatástalanná váljanak ott. A negatív lelki érzéseink bennünk elvégzett mentális munkája pedig, éppen a pszichoszomatikus betegségeink kialakulása.
Harmadik lehetőség még, a pszichoszomatikus betegségek kialakulására az, amikor neheztelésből, haragból, utálatból, vagy éppen gyűlöletből, valaki más ellen irányuló negatív lelki érzéseket táplálunk, és azokat elfolytjuk. Mert a tudatosan elfojtott agressziónk, mindig önmagunk ellen fordul. Ezt a tehetetlen düh közvetlen megnyilvánulásának lehet betudni. Amikor a negatív érzés nem vetül ki a gyűlölt egyénre, hanem befelé, a testünk felé fejti ki az ártó hatását. Olyan, mint a dinamit. Szinte rombolja a szervezet bizonyos részeit. Amelyik éppen a leggyengébb állapotban van. Ezért, nem érdemes negatív lelki érzéseket kiváltani képes szellemi gondolatokat tudatosítani az elménkben. Mert a hatása, bennünk jut érvényre. Ha pedig, mégis sikerülne kivetíteni az elménkből, mint jól megfogalmazott átkot, akkor a visszahatása lenne számunkra nézve katasztrofális. Mert minden hatással szemben, azonos mértékű ellenhatás ébred, amely az alaphatás kiinduló pontjába fog hatást gyakorolni. Így az, elkerülhetetlen számunkra.
Tökéletes rend, a testünk anyagi rendszerében, csak akkor valósulhat meg, ha az, teljesen kiegyensúlyozott módon működik. Annak pedig, elemi előfeltétele, hogy a lelki érzéseinket, mint mentális erőhatásainkat, a kellemes szellemi gondolataink informatív értékei által irányítsuk tudatosan. Amíg ezt tesszük, teljesen nyugodt, és kiegyensúlyozott életvitelt valósítunk meg. Amelyben a sejtes immunválasz lehetősége, maximálisan biztosított. Csakhogy, az egészségügyi statisztikák alapján bebizonyosodott, hogy egyre kevesebb ember él olyan kiegyensúlyozott életet, amelyben a pszichoszomatikus betegségektől mentesülhet. Mert a pszichoszomatikus betegségeink, a szellemi síkon helytelenül irányított, vagy teljesen irányítás nélküli negatív lelki érzéseink, testünkre kifejtett kellemetlen hatásai.
Tulajdonképpen, éppen azokról a betegségekről van szó, amelyeknek az elkerülését, nagyon reméli az ember. Gyengébb esetben, csak egyszerű tartós fejfájásról, indokolatlan elhízásról, hajhullásról, vagy fülzúgásról, általános testi gyengeségről, vagy éppen könnyebb gyomorpanaszokról, légúti és asztmatikus panaszokról, alvászavarokról, izületi fájdalmakról, esetleg szívritmus problémákról szól. Közepes esetben már, fejgörcsökről, gyomorfekélyekről, vastagbélgyulladásról, magas vérnyomásról, álmatlanságról, derékfájásról és különböző izomgörcsökről, esetleg bőrbetegségekről, szexuális zavarokról, infarktusszerű jelenségekről. Míg komolyabb esetben már, teljesen kialakult daganatos megbetegedések húzódnak meg a háttérben. Így a szellemi szinten hibásan irányított, vagy éppen elnyomott pszichés, azaz lelki tényezők, erősen hozzájárulnak a testi betegségeink kialakulásához, fennmaradásához, és megújulásához is. Minden egyes megnyilvánult szimptóma, más tünetek kialakulásához vezet, de tartós esetben, a testünk fizikai leépülésében, egészségügyi láncreakció alakulhat ki.
A kiváltó okok között, ott van például, a gyász. Amikor az emberben önvád alakul ki, hogy mit hagyott ki az elhunyttal szemben. Még mennyi mindent meg tudtak volna cselekedni, ha elegendő időt szakítanak rá. Ha többet lehettek volna együtt. Vagy például, valamilyen egyéb veszteség által kialakult krízisben gyökerező önvád. Amennyiben így, vagy úgy cselekedtem volna, nem történik meg ez az egész dolog. Amely a veszteséghez vezetett. Esetleg valamilyen társadalmi változás által kialakult szorongás. Amikor például, az ember elválik, elhagyja a munkahelyét, elpártolnak tőle a barátai, esetleg olyan betegségbe esik, ami hirtelen lepte meg, vagy egyéb stressz-helyzet elé állítja az élet. Vagyis, pillanatnyilag megoldhatatlannak látszó élethelyzetek alakulnak ki az életvitelében.
Amikor hirtelen ijedtség, vagy stressz-helyzet alakul ki az életünkben, akkor érdekes testi tünetek jelentkeznek a szervezetünkben. Felszaporodik a szívverésünk, ez által, hirtelen megemelkedik a vérnyomásunk, a torkunkban dobog a szívünk, gombóc van a gyomrunkban, vagy például, erősen viszket a bőrünk. Ezek a pillanatnyilag jelentkező kellemetlen érzések, éppen arra utalnak, hogy a pszichoszomatikus hatások, hol aktivizálódnak legelőször a testünkben. Így tartós esetben, éppen ott fejtik ki az ártó hatásaikat, esetleg maradandó testi elváltozásokat. Ezért alapvetően, az a legbiztosabb módszer az elkerülés érdekében, hogy kerülni kell a lehetséges stressz-helyzeteket továbbá, nem szabad negatív érzéseket kiváltani képes szellemi gondolatokat tudatosítani az elménkben. Ez a pszichoszomatikus egészségünk alapja.
Jézus ezt olyan módon fejezte ki, hogy azt mondta, hogy ne menjen le a nap a mi haragunkkal. Erről szól Pál apostolnak, az Efézusbeliekhez szóló leveléből, a negyedik fejezet egyik részlete.
„20. Ti pedig nem így tanultátok a Krisztust;
21. Ha ugyan Őt megértettétek és Ő benne megtaníttattatok, úgy amint az igazság a Jézusban:
22. Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt;
23. Megújuljatok pedig a ti elméteknek lelke szerint,
24. És felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben.
25. Azért levetvén a hazugságot, szóljatok igazságot, kiki az ő felebarátjával: mert egymásnak tagjai vagyunk.
26. Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek: a nap le ne menjen a ti haragotokon;
27. Se pedig az ördögnek ne adjatok helyet.
28. Aki oroz vala, többé ne orozzon; hanem inkább munkálkodjék, cselekedvén az ő kezeivel azt, ami jó, hogy legyen mit adnia a szűkölködőnek.
29. Semmi rothadt beszéd a ti szátokból ki ne származzék, hanem csak amely hasznos a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak.”
Pál apostol szerint, új és egészséges élet, csak akkor alakulhat ki az emberi testben, ha az elménkben, pozitív módon megreformáljuk, a benne tudatosodó lelki érzéseinket. Mégpedig éppen azért, hogy az által, áldás legyen minden gondolatunk, beszédünk, és cselekedetünk, más emberek számára is. Ezért, ne menjen le a Nap, a mi haragunkkal. Vagyis, az esti imánkban, kérjünk bűnbocsánatot az esetleg elkövetett vétségeink miatt, és osszunk mi magunk is bűnbocsánatot, az ellenünk elkövetett vétkekkel szemben. Hogy semmiféle harag, neheztelés, utálat, vagy gyűlölet, ne terhelje a szervezetünket, amíg pihenünk. Ameddig pedig, éber állapotban tudatosak vagyunk, addig ne szolgáljunk az elménkkel olyan szellemi gondolatokat, amelyek negatív érzések kiváltására alkalmasak. Ezt tanulta Pál apostol Jézustól.
Most pedig, én is ezt a tanácsot adom, minden kedves olvasómnak. Lehetőség szerint, ne foglalkozzunk olyan szellemi gondolatokkal, amelyek negatív lelki érzések kiváltására alkalmasak. Pihenés vagy esti lefekvés előtt pedig, bocsássunk meg mindenkinek, aki ellenünk vétkezett. Továbbá, bocsássunk meg önmagunknak is, hogy önvád nélkül pihenhessünk. Mert a tudatalattinkba kényszerült negatív lelki érzéseink, a pihenés alkalmával a legaktívabbak. Hiszen számukra, akkor nincsen számottevő szellemi aktivitás, ami befolyásolhatná, vagy hatástalanítaná őket. Éppen ugyanolyan formában, mint ahogyan a szervezetünk öngyógyító mechanizmusa is, a pihenés alkalmával képes, a legjobban fokozódni.
A testi egészség előfeltétele tehát, a szeretet. Önmagunk, és más emberek felé irányuló feltétlen szeretetünk. Amelyben egyáltalán nincsenek negatív érzések. Ezt a szeretetet szolgálja a megértés, a megbecsülés, és a megbocsátás képessége bennünk. Amelynek a legideálisabb fokmérője, a türelem. Az a türelem, amelyik elnyugtatja az idegrendszerünket, és lehetővé teszi azt, hogy a szervezetünk, a lehető legideálisabb módon működjön. Hogy a testi folyamataink, és a sejtes immunválaszunk, mindig ideális maradjon. Éppen azért, hogy ne alakulhassanak ki a szervezetünkben, pszichoszomatikus betegségek.
Matécz Zoltán
2014.04.21.
matecz.zoltan@gmail.com
