Bűneink zsoldja.
A szándékosan eltorzított alapvető keresztény tanok alapján, bűnben fogantunk, bűnben élünk, és a bűneink miatt halunk meg. A bűneink miatt vagyunk betegek, és az életünk végén, a bűneink zsoldja, éppen az elkerülhetetlen halál. Vagyis a bűn, végigkísér bennünket az egész életünk útján. Szabadulni sem tudunk tőle. Bármilyen árat megadunk azért, hogy valamilyen szinten, legalább csökkentsük a bennünket terhelni képes bűntudatunk mennyiségét. Ebből élnek a keresztény vallási felekezetek. Némelyik elég jól. Hiszen feloldozást ígérnek, amit a papság, mint Isten lelkipásztorai szolgáltathatnak számunkra.
Az én véleményem szerint, éppen ellentétes a dolog értelme. Amikor ugyanis, az ember teremtése megvalósult, akkor a még élettelen anyagi testet, éppen Isten vette birtokba. Erről tudósít bennünket a Biblia. Hiszen az élet „leheletét”, az intelligens lelket lehelte belénk. Ennél fogva, minden értelmes embert, intelligens Isteni minőség éltet, a lélek által. Vagyis, szerintem ma úgy működik a dolog, hogy a keresztény papság, éppen a bennünk élő Istennek nyújt feloldozást a bűneink terhétől. Ettől azonban, kissé morbid a dolog. Mert hogyan lehet Isten bűnös, akár bennünk is?
Szerintem, minden értelmes ember, mentális értelemben véve, egy kettős értelemmel rendelkező skizofrén alkat. Értelmes szellemiség, és szintén értelmes lelkiség képes vezérelni az elménket. A lelkünk, abszolút intelligenciával bír, ezért sohasem tolakodik a szellemi szinten meghatározható szabad akaratunk elé. A szellemiségünk gondolatai, csak informatív értékkel rendelkeznek. A lelki érzéseink pedig, a mi személyes lelki erőhatásaink. Sajnos, ma még úgy élünk, hogy a szellemiségünk játssza az irányító szerepet az elménkben. Így a múlt emlékeiben, és a jövő elvárásaiban, folyton csapongó szellemi gondolatainkhoz csatolunk olykor, lelki érzéseket. Olyan lelki érzéseket, amelyeknek a lehetséges hatásirányát, éppen a szellemi gondolataink változtathatják meg, vagyis polarizálhatják.
Ez azt jelenti, hogy a kellemes szellemi gondolatainkhoz, pozitív lelki érzések társulnak az elménkben, míg a kellemetlen szellemi gondolataink, csak negatív lelki érzések kiváltására alkalmasak. Viszont azt tudnunk kell, hogy a negatív lelki érzéseink, éppen bennünket terhelnek. Hiszen nyugtalanok, feszültek, ingerültek, zaklatottak, idegesek, mérgesek, vagy dühösek leszünk tőlük. Ezek a mentális tudati állapotaink pedig, tartós esetben, szervi betegségekhez és korai halálhoz vezethetnek. Ezzel szemben, a pozitív érzéseink, mindig a mi érdekünkben munkálkodó lelki erőhatásaink. Amelyek, kiegyensúlyozzák a testi működéseinket. Megelégedettség, jókedv, derű, vidámság, öröm, és a boldogság mentális tudati állapotait teremtik meg az életünkben. Olyan mentális tudati állapotokat, amelyek miatt, érdemes hosszú életet élni.
Ezért, ha jól átgondoljuk a dolgot, az egyetlen bűnünk az, ha nem a pozitív lelki érzéseink létjogosultságát szorgalmazzuk az életünkben. Vagyis, ha a lehetséges problémáink megtapasztalásai során, a bennünket terhelő gondjainkkal foglalkozunk az elménkben. Mert a szellemi gondolatainkat arra használjuk, hogy a felismert gondjaink mentális sebeit nyalogassuk velük. Miközben a szellemi gondolataink, negatív irányba polarizálják, a hozzájuk kapcsolódni képes lelki érzéseinket. A helyett, hogy a problémáink érzelmek nélküli megismerése és tudomásul vétele után, a lehetséges megoldásokra koncentrálnánk az elménk figyelmét.
Amikor ugyanis, már a lehetséges szellemi szintű megoldások foglalkoztatják az elménk figyelmét, akkor a lelkünkből, csak pozitív érzések szabadulhatnak fel. Hiszen a problémamentes állapot reálisnak látszó mentális képzelete, már előre örömérzéseket előlegez meg számunkra. Mivel reális módon, azaz valóságosnak látjuk a lehetséges problémamegoldást. Ami már, örömérzésekre adhat okot. Mert az, a mi megoldásra irányuló tökéletes tervünk. Ezek a megelőlegezett örömérzéseinket biztosító lelki erőhatásaink, tökéletesen feltöltik mentális tartalommal, azt a szellemi formát, amit az elképzelésünkben határoztunk meg, amíg reális képet formáltunk az elménkben. Majd a vágyunkat, az alapján fejezzük ki a legideálisabb módon, hogy kijelentjük azt, hogy „ÁMEN”, vagyis azt, hogy „LEGYEN”, esetleg azt, hogy „ÍGY AKAROM”. Az a lényeg, hogy ebben a spirituális szintű kijelentésünkben, a mi szabad akaratunk fejeződjön ki általunk.
Amennyiben tehát, szeretnénk megszabadulni a bűneink egészségünket romboló negatív hatásaitól, akkor arra kell törekednünk, hogy csak olyan szellemi gondolatokhoz csatoljunk az elménkben a lelki érzéseket, amelyek kellemesek számunkra. Mert azok, csak pozitív értéket képesek biztosítani az érzéseinknek. A számunkra kellemetlen híreket, lelki érzelmek indulatai nélkül vegyük tudomásul. Azzal a határozott mentális hozzáállással, hogy a tudatos elménket, nem a probléma további okfejtéseire használjuk, hanem a reális megoldások lehetőségeinek a vizuális kialakítására. Vagyis, olyan szellemi szintű mentális képzeletalkotásokra, amelyek problémamegoldó elvi lehetőségeibe, már a pozitív lelki érzéseink tudnak beépülni. Így a közben formálódó lelki érzéseink, pozitív értékű erénnyé válnak számunkra. Mert az Isteni minőségünk akaratát követik.
Igaz tehát az, hogy a bűneink zsoldja a halál. Ezért nincsen más dolgunk, mint az, hogy megszabaduljunk attól a kellemetlen mentális szellemi hozzáállásunktól, amelyek a negatív lelki érzéseinket, számunkra káros testi hatásokká alakíthatják az életünkben. Tudomásul kell vennünk végre azt, hogy a pszichoszomatikus betegségeink, éppen azért lelki eredetűek, mert a hibás szellemi gondolataink miatt, negatív polaritású érzésekként jutottak érvényre az elménkben. Így a kellemetlen életesemények sorozatos, problémás lehetőségeit vetítették elénk. Amelyek a lelki erőhatásaink miatt, megvalósultak az életünkben. Mert az erő, munkavégző képesség a fizikában. Így a lelki érzéseinket képviselő életerőink is. Teljesen mindegy az, hogy milyen polaritással vannak jelen az életünkben.
Nekünk persze, egyáltalán nem teljesen mindegy, hiszen a negatív érzéseink által formált valóságunkat, éppen mi magunk szenvedjük el. A legtöbb esetben a nélkül, hogy tudnánk arról, hogy a felelősek, mi magunk vagyunk. Mert azt szeretjük, ha mindig mások viszik el a balhét. Mert a felelősség terhelő számunkra. Ezért vált természetessé számunkra az a hibás mentális hozzáállásunk, hogy a problémák jelentkezése alkalmával, egyből a felelősöket keressük. Csakhogy, amíg a felelősök személye homályban marad, addig a problémával foglalkozik az elménk, nem a lehetséges megoldásokkal. Viszont a probléma gondolatmintáihoz általában, negatív érzések társulhatnak. Ettől olyan veszélyes számunkra a felelősök kutatása.
Amikor azonban, a probléma már megoldódott, mert helyesen használtuk az elménket, éppen a lehetséges megoldásokra koncentrálva a szellemi gondolatainkat és a lelki érzéseinket egyaránt, akkor a felelősök személye, a legtöbb esetben már teljesen mellékes. Mert a felelősség kérdését, az értelmes ember egyszerűen letudja azzal, hogy mások is hibázhatnak. Így túllépünk a bennünket terhelő problémán a nélkül, hogy a felelőssel szemben, valamilyen mértékű felelősségre vonás büntetési szankcióját kellene alkalmaznunk. Nem szükséges a bíró szerepét felvállalnunk. Mert a lehetséges elkövetőket is, Isteni minőség élteti, a lelkük által. Így a bennünk élő Isteni minőségünk, toleráns lehet, a másokban élő Isteni minőségekkel. Ezt jelenti a szeretet áramlása közöttünk.
Ami a megtapasztalt problémánkat okozta, könnyen lehetséges, hogy valóban bűnös cselekedet volt. Amiért egy szellemi gondolkozó ember, „joggal” lehetne dühös. De, ha az elménkben, ehhez a bűnös cselekedethez ragaszkodunk görcsösen, a felelősöket keresve, akkor ennek a ragaszkodásunknak az ára éppen az, hogy amíg „nem engedünk a huszonegyből”, addig éppen önmagunkat terheljük. Mivel a felmerült probléma szellemi gondolatmintái uralják az elménket. Mégpedig az által, hogy a lelki érzéseinket negatív polaritással, saját magunk ellen dolgoztatjuk. Így a sérelmeinkhez és problémáinkhoz mereven ragaszkodva, a bűneink bére, éppen az a betegség vagy halál, amit a negatív lelki érzéseink alakítanak ki számunkra a testünkben.
A lélek által, Isteni minőség él rajtunk keresztül. Ezért az elménkben, éppen az ő intelligenciájának kell érvényre jutnia ahhoz, hogy a testünket és a szellemiségünket méltónak találja a világi szintű képviseletére. Így a spirituális fejlődésünk igénye, éppen azt jelenti, hogy a pozitív lelki érzéseinket kell szolgálnia a szellemi gondolatainknak ahhoz, hogy az Isteni minőségünk személyes érdekképviseletét, tisztességesen elláthassuk. Amikor pedig, ilyen módon már Isten él rajtunk keresztül, akkor egészségesek és hosszú életűek leszünk itt a Földön. Mert tudatosan felvállaljuk végre azt az életfeladatot, amelyre valójában születtünk. Minden más szerepünk, szellemi indíttatású, és eltérít bennünket a tiszta lelki élettől. Amelyben a bűneink zsoldja helyett, az erényeink jutalma játssza a főszerepet. Ami az egészséges hosszú életünk záloga.
Matécz Zoltán
2014.05.31.
matecz.zoltan@gmail.com
