Tudatos teremtés.
Az elménkben, a szellemi gondolataink és a lelki érzéseink társulnak, egy hitben kialakult közös cél érdekében. Ezt vetíthetjük ki az elménkből, ha meg szeretnénk tapasztalni annak valóságát.
A lelkünkben ébredő vágyainkat, a szellemi gondolataink által tudjuk értelmes módon kifejezésre juttatni. Ezért, amire a szellemi gondolataink irányulnak, az határozza meg azt a célt, amit szeretnénk megtapasztalni. Ezeknek a szellemi gondolatoknak a segítségével, mentális képet, azaz reális képzeletet alkothatunk a lelki vágyunkról. Minél tökéletesebbnek, minél valóságosabbnak látjuk az elménkben ezt a képet, annál több pozitív érzés szabadul fel a lelkünkből. Így ezt a képi formát, a lelki érzéseink töltik fel, érzelmi tartalommal.
Ezért, amit a szellemi gondolataink segítségével kifejeztünk, és a lelki érzéseinkkel táplálunk az, hitként megfogan az elménkben. Mint a megtapasztalható valóságunk reális előképe. Amit az elménkben megerősödött hitként, már kivetíthetünk az elménkből. Mégpedig, a „LEGYEN” kifejezéssel. Hiszen, éppen az által fejezzük ki, hogy a felelős döntésünk, szabad akaratból jött létre. Ez által, mentális módon mozgásba hozzuk az elvárható eseményeket. Vagy más szóval kifejezve, elindítjuk azt a teremtés útján.
Amit megteremt az ember, azzá válik. Amikor tehát, gazdagságot teremt valaki, gazdaggá válik. Amikor egészséget teremt, egészségessé válik. Amivé válik az ember, azt juttatja kifejezésre az életében. Mert amit kifejezésre juttat, éppen azt tapasztalta meg. Így amit megtapasztalunk, azzá válunk. Aki a gazdagságot tapasztalja meg, gazdaggá válik. Aki az egészséget tapasztalja meg, egészségessé válik.
Amik vagyunk éppen, azzá váltunk, ezért mindig éppen az fogan meg a szellemi gondolatinkban. Ezt a mentális fogantatást, éppen a lelki érzéseink hozzák létre, és hitnek nevezzük. A jelen pillanatában, azért éljük meg olyannak a valóságot amilyen, mert a múltunk részpillanataiban, ilyen módon teremtettük meg azt, a szellemi gondolatainkhoz csatolt lelki érzéseinkkel. Így a jelen pillanatában formált szellemi gondolataink segítségével, szabad akaratunkból teremthetjük meg azt a valóságot, amit a jövőnk részpillanataiban meg szeretnénk tapasztalni. Ennél fogva, ahogyan most gondolkodunk a jövőnkről, olyan módon élhetjük majd meg azt.
Amilyennek gondoltuk magunkat a múltunk részpillanataiban, olyanná lettünk, az éppen most megtapasztalható jelen pillanatunkban. Ezért, ahogyan gondolunk magunkra a jelenben, olyanokká válunk a jövőnkben. Ez kizárólag a mi saját felelősségünk. Ezért sohase hagyjuk azt, hogy a kósza szellemi gondolataink, amelyek nem a lelki vágyainkat fejezik ki, uralkodjanak az elménkben. Mert akkor, azok éppen rajtunk uralkodnak. Mivel negatív lelki érzések aktivizálását teszik lehetővé az életünkben. Ez a mi saját felelősségünk.
Mindig mi magunk uralkodjunk a szellemi gondolataink felett. Azt olyan módon tudjuk megtenni, hogy a szellemi gondolataink által, mindig a vágyainknak biztosítunk mentális képi formát. Esetleg filmszerű jelleget. Amíg a szellemi gondolataink, a lelki vágyainkat fejezik ki, addig mi uraljuk azokat, hiszen a lelkünk szolgálatába állítjuk őket. Ez által, minden esetben, éppen mi határozzuk meg azt tudatosan, hogy melyik szellemi gondolatunk alkalmas arra, hogy teremtésre képes lelki erőhatásokat biztosítsunk számára az elménkben.
Ezt azért tegyük, hogy a bennünk rejlő Isteni minőségünk éljen végre általunk. Mert minden ember arra hivatott kivétel nélkül, hogy Istenként éljen ebben a valóságban. A teremtésre képes lelki erőhatásainkat, amit az érzelmeink jelentenek, szellemi szinten tudjuk egy értelmes célra irányítani. Így sokkal szebb jövőt alakítva ki magunknak, és a társadalmi szintű környezetünk számára is. Mert mindig a szellemi gondolataink segítségével határozhatjuk meg azt a vágyott célt, aminek a megvalósulása örömöt okozhat számunkra.
Próbálkozhatunk persze, azzal is, hogy kérünk az Istentől vagy az Univerzumtól, vagy egyszerűen bevonzzuk azt, amire vágyunk, de az én véleményem szerint, itt az idő arra, hogy a tudatos teremtésre képes Istenként éljünk végre. Vagyis, mi magunk határozzunk meg azt, amire vágyunk. A többi ezoterikus tan, elvezet a „patakhoz”, ahol némi tiszta vizet ihat az ember. Én azonban, a patak „forrásához” vezetem a kedves olvasóimat, ahol a lehető legtisztább a víz. Mert a forrás, bennünk van. A lelkünk által.
A lélek, egy „korsóhoz” hasonlítható. Amelynek a segítségével, annyi energiát meríthetünk az Univerzum energiájából, amennyire szükségünk van. De a szellemi gondolataink, képesek a lelki érzéseinket polarizálni. Így a negatív érzések, ártalmasak reánk nézve. Csak a pozitív érzések hasznosak számunkra, Csak azok képesek örömélményeket okozni. Azok pedig, akkor jönnek elő, amikor a lelki vágyainkat képzeljük el mentális szinten. Így a problémákat bőven elég, ha tudomásul vesszük, különösebb érzelmi kitörések nélkül. Hálásak is lehetünk a problémáinknak, mert alkalmat adnak arra, hogy a tudatos teremtés mentális lehetősége által, éljünk az Isteni szintű teremtőképes adottságainkkal.
Amikor már nem a problémákkal foglalkozunk. Hiszen amíg a problémák kötik le a szellemi gondolataink által az elménket, addig csak negatív érzések szabadulnak fel a lelkünkből. Amint azonban, a megoldásokra gondolunk szellemi szinten, máris olyan mentális képi formák alakulnak ki az elménkben amelyekhez, csak pozitív lelki érzések csatlakozhatnak.
Az Univerzumban az energia egy és oszthatatlan. Ezért a mi lelkünk, azaz a mi életenergiánk, közvetett viszonyban áll az Univerzum teljes energiájával. Ezt a közvetett viszonyt közvetíthetik a szellemi gondolataink az elménkben, a vágyunkról alkotható reális elképzeléseinkkel. Így a mágneses energiát, amely az Univerzumban tökéletesen uralja az elektromos anyagi minőségek létezését és alakulását, mi magunk irányíthatjuk közvetett mentális módon.
Eddig hibásan gondolkoztunk. Mert probléma-centrikus módon, negatív életerőknek biztosítottunk lehetőséget, az életünk megtapasztalható valóságának kialakítása érdekében. Ezt úgy tettük eddig, és tesszük még ma is sajnos, hogy nem vagyunk tisztában a saját Isteni mivoltunk teremtőképességével. Mostantól azonban, bárki megtapasztalhatja a saját Isteni képességeit. Csupán az a lényeg, hogy megoldás-centrikus módon reális, a valóságot minél jobban kifejezni képes elképzelések segítségével aktivizáljuk, a mindig pozitív lelki érzéseinket. Majd tudatosan vetítsük ki, az ilyen módon kialakított pozitív hiteinket, a „LEGYEN” kifejezéssel. Így az életünk menete, amit a sorsunk jelent, gyökeresen megreformálható.
Egy próbát, mindenképpen megér. Aki ennek ellenére, nem próbálja meg, saját Isteni mivoltát tagadja továbbra is. Abban a valóságban élhet továbbra is, amit eddig magának teremtett. Értelmetlen módon, a külvilágban keresve a sorsáért a felelősöket. Holott a saját életéért, mindenki maga a felelős. A tudatos teremtés lehetősége pedig, éppen arra ad lehetőséget, hogy ezt a felelősségünket, önként is fel tudjuk vállalni végre.
Matécz Zoltán
2014.07.27.
matecz.zoltan@gmail.com
