Jó pásztor.
Jézus azt állította, hogy a jó pásztor, ha szükséges, életét adja a bárányaiért. Miközben az eltévedt bárányokat, visszatereli a nyájba. Ma a lelkipásztoroknak az a feladatuk, hogy a vallásuk felesketett papjaiként, Istenhez vezessék a híveiket. Így Isten bárányainak a nyájat, egyben kell tartaniuk. De ők, nem Istennek esküdtek fel valójában, hanem a saját vallási fennhatóságuknak. E miatt, ha nem követik az egyházuk tematikus előírásait, egyszerűen kiátkozzák őket. Mégpedig, a szeretet Istenének a nevében.
A kiátkozás folyamatát, a Hittani Kongregáció vatikáni szervezete kezdeményezi, mert az ő fennhatósága alá tartozik minden keresztény vallás. Az egyházi átok, a bűnösökre vonatkozik. Akik nem képesek az egyház dogmarendszere alapján élni, mert nem fogadják el azt. Ez vonatkozik minden hívőre, és egyházi tisztségviselőre is. Valójában kiközösítést, kitaszítást, kirekesztést, kizárást jelent, eltiltást az egyház közösségi életét jelentő szertartásokról. Amit a szertartásokon, nyilvánosan ki is hirdet a pap. Így az egyház közössége, tudomásul veszi azt, és a társadalmi élet egyéb vonatkozásában is, mellőzi a kapcsolatot a kiátkozott, bűnösnek nyilvánított személlyel. Azaz, teljesen jogfosztottá válik a „szerencsétlen”.
A kereszténység erőszakos elterjesztése során, aki nem volt hajlandó nyilvánosan felvállalni a tanaikat, az egyházi ítélőszék elé került. Ahol az inkvizíciót gyakorló egyházi ítélőszék, szigorúan megbüntetett minden eltévelyedett bűnös embert. Így az eretnekek után való nyomozás, és azok szigorú megbüntetése, a középkorban volt a legnagyobb divat. A keresztény hit és erkölcs védelmében. Az e miatt elsötétedett középkorban, körülbelül hatszáz évig tüzeltek emberekkel. Mert máglyahalálra ítéltek mindenkit, akire az eltévelyedett, eretnekjelzőt, rá tudták erőltetni.
A huszadik században, II. János Pál, római katolikus pápa volt az első olyan felvilágosult vallási vezető, aki nyilvánosan bocsánatot kért az egyház nevében, a protestánsok és a zsidók ellen elkövetett egyházi bűnökért. Konstantinápoly, keresztes hadjárat alkalmával megvalósult kifosztásáért. A latin-amerikában és Ázsiában történt erőszakos hittérítéséért. Továbbá, a pápaság alá tartozó keresztény egyházak eddig megtörtént összes, múltbéli bűneiért. Az egyház papságának köreiben gyakori homoszexualitásért, pedofiliáért, és az apácarendbéli csecsemőcsontvázakért. Ez 2000. március 12.-én történt, a Vatikán ünnepi Istentiszteletén. Arról azonban, nem szól semmiféle egyházi jelentés, hogy ezt a mérhetetlenül nagy bűnös „értéket”, valaki is megbocsátotta volna egyáltalán.
A Magyarságot, István király vezette a kereszténység Európában kialakult táborába, erőszakkal. Így majdnem teljesen elveszítettük a Magyarok Istenét, amelyről a Himnusz is említést tesz. De amikor felcsendül a Himnuszunk, és együtt énekeljük, akkor azért, akaratlanul is a Magyarok Istenéhez imádkozunk. Pedig István királyunk, mindent megtett azért, hogy feledésbe merüljön. Kiirtotta a korabeli sámánjainkat, akik a Magyarság oktatását végezték, és azzal egy időben, szinte minden rovásírást tartalmazó írást és tárgyat eltüzeltetett. Feladatát „jól” végezte, mert a kereszténység meghonosodott hazánkban. Ezért később, szentté is avatták.
Az egyházi ítélőszék törvénykezési joga, még az ókorba nyúlik vissza, de hivatalos formáját, a középkorban érte el. A legaktívabb hivatalos rangját pedig, Spanyolországban hasznosította, ahol állami szintű jogerőre is emelkedett. A keresztény tanok és erkölcs védelmében, az inkvizíció kiterjesztette a hatáskörét az eretnekek kutatásán és elítélésén túlmenően, a boszorkányságra, a sátánizmusra, és az emberi kultúra kezdeti idejében, a tudományos szinten másképpen gondolkodókra, valamint az ateistákra. Oly annyira, hogy az eretnekség csökkenésével arányosan, ezek lettek az egyházi ítélőszék legfőbb elfoglaltságai.
Az emberek tehát, nem azért hittek a keresztény tanokban, mert meggyőződésük volt az, hanem csupán azért, mert nagyon féltek az inkvizíció halálos erejű hatalmától. Mert nagyon erős lelki terror alatt álltak. Amely a szeretet Istenét, gyűlöletes módon használta fel, az emberek szellemi szintű irányítására. A lelki szintű irányítás, teljesen másodrendű dolog volt. Hiszen a lelki terror mentális eszközét használták. Amely, a terrorizmus legaljasabb megvalósulása, még ma is.
A nyilvánosan kiközösített emberek ellen, bárki bármilyen bűntettet, gaztettet elkövethetett, mert az olyan személy, teljesen jogfosztott lett a világi társadalmában is. Mivel a vallási és a világi törvények védelmének hatálya alól, egyaránt kikerült. Így a kiközösítés a középkorban, szinte azonos értékű büntetés volt egy olyan halálos ítélettel, amit az inkvizíció képviselői, nagylelkűen a köznépre hagytak. Bűnössé, cinkossá téve ez által, a hívők által fennálló köznépi társadalmat is.
Az inkvizíció egyházi ítélőszékének intézménye, több ízben megszelídült, de gyakorlatilag, 1965-ig volt érvényben. Az inkvizíció hitbéli utódszervezete, a Hittani Kongregáció intézménye lett, 1965-től. Ez a vatikáni szerv, a hit kérdéseiben történő állásfoglalással foglalkozik és hivatalosan, már csak az egyházi tisztségviselők személyeire terjed ki. Ez a megújult egyházjogi szerv, már nem alkalmaz kínvallatásokat és bebörtönzésekkel járó büntetéseket, de még ma is, nagyon gyakran él a kiközösítés, a kiátkozás egyházjogi lehetőségével. Vagyis, még mindig szigorúan tartja magát ahhoz a szellemi szinten irányított trendhez, hogy az egyház hitbéli tisztaságát és erkölcsi nívóját, mindenáron fenn kell tartani. Legalább az egyház hivatalos intézményein belül. Legalábbis, az általuk felesketett papság, és egyéb egyházi tisztségviselők vonatkozásában.
Így a keresztény papság tagjai, önálló szabad gondolatokat nyilvánosan nem terjeszthetnek. Intelligens módon nevelt értelmes emberekként, csak a kereszténység dogmarendszerén alapuló elveket oktathatják az Istentiszteleteiken. Azzal ellentétes értelmű, saját szellemi gondolatot, nem publikálhatnak. Az esküjükre való tekintettel.
Mondanivalóm lényege röviden az, hogy a keresztény egyház, valójában egy „bűnös” szervezet. Ahogyan azt, II. János Pál kifejtette 2000-ben. Bűneinek sora és mértéke olyan nagy, hogy e miatt, nem is képviselhet olyan központi irányítású szervezetet, amelyik az alapvető társadalmi erkölcsöt diktálhatná számunkra.
Nem is beszélve arról, hogy a központi szervét képviselő pápaság trónusán, a Vatikánban, még ma is jól látható a fordított kereszt. Az alapvetően Sátánista jelkép. Amit a katolikus papok, ma is aktívan használnak, amikor keresztet vetnek önmagukra, vagy valaki másra. Hiszen a homloktól kiindulva a mellkas közepéig, majd onnan a két váll felé irányulva, éppen egy fordított kereszt rajzolódik ki az emberen. Egy olyan jellegzetes szimbólum, amely a Jézus tanításaival teljesen ellentétes. Ezt azonnal rávetítik az újszülött gyermekekre is, amikor megkeresztelik őket. Mintegy elkötelezve őket annak a szellemi hatalomnak, amelyiknek a felesketett képviseletét ellátják. Mégpedig, a kiátkozás, a kiközösítés terhe mellett.
Jézus nem volt vallásalapító. Zsidó származású emberként, Ő csupán, a saját anyaszentegyházát alapította meg. Amelyik kizárólag olyan hívő emberekből áll még ma is, akiket a Szentlélek már átformált. Bármilyen vallású, vagy vallási felekezet nélküli emberek képviseletében éljenek is azok. Mert Jézus azt vallotta, hogy nem az igazakért jött, hanem a bűnösökért. Hogy a bűnösöknek mutassa meg az igazként értelmezhető, Istenhez vezető utat.
Jó pásztorként, nem az egyben maradt nyáj képviseletét látta el, hanem a hittől távol élő, elkalandozott bárányokat kívánta Istenhez terelni. Éppen az egységben élő "hívő" nyáj támadta őt a legintenzívebben. Oly annyira, hogy az életét is elvették. Mert önző szellemi érdekekből, teljesen félreértették az ő lelki tanításait. Hiszen az, egyáltalán nem passzolt a korabeli zsidóság kialakult dogmarendszerével. Még ma is nagyon távol áll attól. Így a jó pásztor, életét adta a bárányaiért. Hiszen azokért az alapelvekért halt meg, amelyekkel az eltévedt bárányokat terelte Istenhez. Jézus vére, azóta is a zsidóságot terheli.
Jézus munkája tökéletesnek bizonyult, hiszen a szentlélekkel megáldott, korai keresztényeknek gúnyolt igaz út követőit, évtizedekig üldözte a korabeli zsidóság, és módszeresen irtotta őket. Akik még a halálba is boldogan mentek, hiszen jól tudták azt, amit Jézus tanított nekik, hogy Isten országába kerülnek.
A mai kereszténységet, a korabeli zsidóság alakította ki. Elferdítve benne kissé, a Jézus által tanított igazságokat. Tudatosan megfosztva a keresztény hívőket, az ő személyes spirituális képességeiktől. Mégpedig az által, hogy Istent, egy rajtunk kívül élő entitásnak mutatja be. Így a pápai rendet, még ma is, zsidó vallási vezetők alkotják. Ha a kereszténység, olyan tökéletes hitet képviselne, akkor a zsidóság, már régen csatlakozott volna hozzá. De éppen ellenkező a valóság. Mert spirituális szempontból erőtlen, szellemi szinten szándékosan elbutított vallássá lett.
http://exposinghun.heliohost.org/YHVH.html
A zsidóság tehát, először a korai keresztényeket irtotta módszeresen. Majd az általuk kialakított és lebutított vallás erőszakos terjesztésével, minden olyan népet, amelyik nem akart önszántából kereszténnyé válni. Ezért a mérhetetlen népirtásért, még senkinek sem fizetett kártérítést a zsidó nép. Viszont mi, már fél évszázada fizetünk a holokauszt áldozatai miatt. Holott, nem is mi áldoztuk fel őket. Mi csak tanúi, és szintén elszenvedői voltunk, az akkori eseményeknek. Amelyben világháborús eseményeket, éppen zsidó pénzekből finanszírozták. Továbbá, az elhalt hívő zsidók vagyona, a világi zsidóság kezébe került. De ez már politika. Viszont, ettől teljesen függetlenül, szerintem:
Minden értelmes ember, egy spirituális lény. Ami azt jelenti, hogy a tudatos elméje segítségével, lelki erőhatásokat képes, adott szellemi célok megvalósítása érdekében irányítani. Vagyis, mindig az a szellemi gondolat valósul meg az életünkben, amelyikhez a lelki érzéseinket adjuk. Ezt én, tudatos teremtésnek nevezem. Mert a lélek által, Isteni minőség éltet bennünket. Így a teremtői képesség, természetesen bennünk van. Mégpedig a természetes spiritualitásunkban rejlik. Amitől a kereszténység tanai által, meg lett fosztva, minden keresztény hitű ember. Hiszen, amíg egy rajtunk kívül létező entitást képzelünk Istennek csupán, addig eszünkbe sem jut az, hogy a tudatos teremtésre képes Istenek vagyunk, mi magunk is. Mert Isteni minőségű intelligens lélek éltet bennünket.
Pedig, ezt tanította valójában Jézus. Azt, hogy a spirituális képességeink felélesztésével, tudatos teremtők lehetünk az életünkben. Vagyis, hogy az Isten, nem lakik kőből épített templomokban, hanem a lelkünk által, éppen bennünk van. Az a mi Isteni minőségünk. Abban rejlik, minden aktivizálható életerőnk. Mégpedig a lelki érzéseink által. Amelyek a mi mentális erőimpulzusaink. De a kósza, rendezetlen szellemi gondolatainkkal, állandóan váltogatjuk a lelki érzéseink polaritásait. Ezért többnyire, olyan módon használjuk a lelki erőhatásainkat, hogy azok egymás ellen dolgozva, közömbös vagy negatív sorsokat eredményezhetnek csak számunkra. Holott, a tudatos módon irányított teremtés képessége által, mindig a pozitív értékű lelki erőhatásokat aktivizálva, jó sorsot alakíthatunk ki magunknak, és a szeretteinknek.
A dolog, olyan egyszerű, mint egy háromlábú szék. Az elménkben tudatosodik minden szellemi gondolatunk és lelki érzésünk. Mi magunk dönthetjük el azt, hogy milyen minőségű szellemi gondolatok alapján aktivizáljuk, a lelki érzéseinket. A kellemes szellemi gondolatok, pozitív értéket biztosítanak a lelki érzéseink számára. Míg a kellemetlen szellemi gondolatainkhoz, csak negatív lelki érzések társulhatnak. Így a szellemi gondolataink képesek arra, hogy polarizálják a lelki érzéseinket. Éppen ebben a mentális képességünkben rejlik a szabad akaratunk. Történetesen abban, hogy azokat a szellemi gondolatainkat, amelyekhez pozitív lelki érzéseket kívánunk csatolni az elménkben, mi magunk választhatjuk meg.
Azokat a kellemetlen szellemi gondolatokat pedig, amelyekhez csak negatív lelki érzések társulhatnának az elménkben, tudatosan kerülnünk kell. Ezt úgy tudjuk megtenni, a problémákkal dúsított világunkban, hogy sohasem a problémákra fókuszáljuk az elménk figyelmét, hanem minél előbb, a lehetséges megoldásokra. Hiszen a lelki vágyunk éppen az, hogy a folyton jelentkező problémáink, rendre megvalósuljanak. Ezért, egy megoldás-centrikus gondolkodásmódot érdemes kialakítani az elménkben, mégpedig tudatosan.
A problémák nem ellenségeink, ha már tudjuk azt, hogy teremtőképes Isteni minőség él bennünk. Hanem nagyon jó lehetőségeink a tudatos teremtésre. Amelyek által, éppen az Isteni minőségünk él rajtunk keresztül olyan életet, amelyben a mi szabad akaratunk játssza a főszerepet. Ez a mi valódi felelősségünk az életünkben. Aki így él, mindig szeretettel él. Az anyagi változások függőségében, de nem azok kiszolgáltatottságában. Hiszen a tudatos teremtés mentális technikáját gyakorló személy, többé már nem kiszolgáltatottja az anyagi eseményeknek, hanem az irányítója, szervezője. Mivel bármit képes jobbá és szebbé képzelni. A reális képzelete által pedig, a tudatos teremtés hatáskörébe rendelni a szabad akaratát.
A jó pásztor tehát, a tökéletes szellemi tudást adja át, a benne megbízó híveinek. Azt a szellemi tudást, amely alkalmassá teszi őket, a pozitív lelki érzések tudatos aktivizálására. Hogy egy sokkal szebb világ megtapasztalható valóságában élhessenek, pozitív értékű spirituális életet. Mert tapasztalatok nélkül, a legszentebbnek és legjobbnak látszó ismereteink sem edződnek tudássá. Míg a tudás, már képes arra, hogy magtapasztalt módon, visszaigazolja számunkra, az elméleti ismeretek lehetséges igazságértékeit. A legcsodálatosabb tapasztalatot pedig, éppen a saját Isteni mivoltunkról szerezhetünk. Amely tapasztalatok által, urai lehetünk az anyagi eseményeknek, nem pedig, a tehetetlen kiszolgáltatottjai.
https://www.youtube.com/watch?v=8wlMGnD3Q5s
Az energia, egy és oszthatatlan az Univerzumban. Így a mi saját lelkünk, vagyis az életenergiánk is, ennek az univerzális energiának az elválaszthatatlan része. Ezért a lelkünk által, olyanok vagyunk, mint egy „kehely”. Az Univerzum energiájából, annyi életerőt „meríthetünk” magunknak, amennyire csak szükségünk van az életakcióinkhoz. A mentális módon irányítható energetikai lehetőségeink korlátlanok. Csak a szellemi szintű ismereteket kell megszereznünk hozzá. Amely lehetőséget biztosít számunkra arra, hogy a lelkünk által bennünk élő Isteni minőségünk éljen, tudatos életet általunk. Hogy a Magyarok Istene, Ismét a Magyar nép tulajdona lehessen. Mert ez az Isteni minőség, minden értelmes emberben ott él.
Matécz Zoltán
2014. 09.07.
matecz.zoltan@gmail.com
