Pszichoszomatikus egészség.
A lelki eredetű betegségeinket, pszichoszomatikus jellegűnek mondják. Mert olyan szomatikus, azaz testi elváltozásokat eredményeznek, amelyeknek pszichés, vagyis szellemi szinten irányított lelki okai vannak. A kineziológia, az ilyen módon kialakult betegségek gyógymódjaival foglalkozik.
Amikor tehát, azt állítja az orvostudomány, hogy a testi betegségeinknek, eleve lelki okai is lehetnek, akkor ez által, az is kifejezi burkoltan, hogy a lélek, erővel rendelkezik. Ami a testünk ellen fordulhat, mégpedig az ártó hatásával. Szerencsére, én is éppen ezt a nézetet vallom. Csak én, konkrét módon ki is jelentem azt, hogy a lelki érzéseink, a mi szellemi gondolataink által irányítható, életerő impulzusaink.
A problémákkal tarkított társadalmi életünk, stresszes tudati állapotban tartja az elménket. A megoldatlan problémáink, egyfajta görcsös energiablokkokat képeznek, és negatív érzésekkel társulva, elraktározódnak a tudatalattinkban. Ahol a hiteink testvezérlésért felelős központja van. Onnan fejtenek ki ártó hatást a testünkre. Mégpedig olyan módon, hogy számunkra, negatív módon vezérlik az agysejtjeinket. Amelyek a testi funkcióink működéséért felelősek. Ezért a mentálisan görcsös tudati állapotaink, képtelenek a közben felmerülő lelki érzelmeink számára, pozitív értéket biztosítani. Ezek a stressznek köszönhető mentális állapotok, rossz közérzetet, elkeseredettséget, gátlásokat, szorongást, és depressziót okoznak számunkra. Vagyis, a félelem, szinte minden lehetséges változatát.
Szinte minden betegségünk kialakulásában, fontos szerepet játszanak a lelki problémáink. Természetesen, beleértve a daganatos betegségeket is. Mint például, a rák. Sajnos azonban, bármilyen testi szintű kezelés, csak a tünetek által okozott fájdalmakat képes enyhíteni, magát a lelki szintű kiváltó okot, egyáltalán nem szüntetheti meg. Mert ahhoz, alapvetően tudnunk kell azt, hogy mi a lélek, hogyan működik bennünk, és miért képes ellenünk, ártalmas hatást kifejtve munkálkodni? Valamint, hogy milyen viszonyban van a szellemiségünkkel, a memóriánkkal, és az elménkkel?
A lelkünk, a mi életenergiánk. Ennél fogva, minden érzelmünk, egy-egy lelki indíttatású életerő impulzusunk. Amely az elménkbe kerülve, szellemi szinten irányítható, mentális erőhatást képvisel az életünkben. Ettől spirituális minden értelmes ember. Az életenergiánkat képviselő lelkünk, a vérünkben van. Ahogyan azt, a Biblia írja. Ezért képes a szívünket közvetlen összeköttetésben tartani, az agyunkban funkcionáló elménk tudati részével. Így a lelki érzéseink valójában, a szívünk vágyai és üzenetei, a tudatos elménk számára.
A szellemiségünk, a tudatalattinkban honos memóriánk raktárkezelője. Jó raktárosként, az a feladata, hogy minél teljesebb raktárkészletre törekedjen. Az emlékeink mentális raktárában, a memóriánkban. Ezért a memóriánkban fellelhető logikai hibákról és hiányosságokról informálja az elménket. Ezek a mi saját gondolataink. Amelyek, csak akkor tudatosodhatnak az elménkben, ha a lelki érzéseinkkel társulva, a hitünkké válnak. Máskülönben pedig, nagyon hamar feledésbe merülnek. Elvesznek számunkra. Ezért a szellemi gondolataink, csak információs értékeket képviselnek. Az emlékeink, és az elképzeléseink informatív értékeit. Így erőhatás nélkül, polaritás nem jellemzi őket.
Az elménk feladata pedig, éppen az, hogy a szellemi gondolataink alapján indukálódó lelki érzéseinket egymáshoz csatolva, már tudatosodott hitté formálja azokat, a tudatalattink számára. Így a hitünk olyan szellemi gondolatot képvisel, amelyhez lelki érzelmek is társultak az elménkben. A tudatalattink pedig, már nem viszonyít, nem latolgat, nem ítélkezik, csupán az agyunkat vezérli, a folyamatos testi működésünk érdekében. Így a hitünk, mindig a megvalósulása felé törekszik, éppen a lelki érzéseink, mentális módon irányított erőhatásai miatt.
Az energia, egy és oszthatatlan az Univerzumban. Ennek elválaszthatatlan része, a mi lelkünk is, mint a sajátságos életenergiánk. Ezért, mentális viszonyban van, a kétféle módon értelmezhető energia. Ez a mentális viszony, azt jelenti számunkra, hogy a lelkünkkel, annyi életerőt nyerhetünk az Univerzum teljes energiájából, amennyire csak szükségünk van. Viszont, ennek az energiafelhasználásunknak a minőségét, a szellemi gondolataink határozzák meg számunkra. Ez azt jelenti, hogy a szellemi gondolataink informatív értékei határozzák meg azt, hogy a lelki érzéseinket, milyen polaritással használjuk. A kellemes szellemi gondolatainkhoz, pozitív lelki érzések társulnak. Míg a kellemetlen szellemi gondolatainkhoz, negatív lelki érzések csatlakozhatnak csak, az elménkben.
Itt kezdődhet a kineziológia mibenlétének tárgyalása. Amely a pszichoszomatikus betegségek gyógyításának, a tudományos irányú fejlődés kezdeti szakaszában lévő, orvosi módszere. Hiszen amikor, a problémáink észlelése során, stressz alakul ki bennünk, akkor a kellemetlen szellemi gondolatainkhoz, mindig negatív lelki érzések társulnak az elménkben. Mivel pedig, a szellemi gondolataink, lelki érzelmekkel kapcsolódtak, ezért tudatosodtak az elménkben. Ilyen módon, hitté formálódtak ott. Sajnos, negatív hitté. Ami a tudatalattiba kerülve, csak negatív testvezérlést képes végrehajtani.
Rövidtávon feszültséget, idegességet, ingerültséget, rémületet, vagy a bizonytalanság és félelem egyéb érzései miatt, kellemetlen közérzetet okoznak azonnal. Hosszútávon pedig, a pszichoszomatikus betegségeink testi elváltozásai úgy alakulnak ki, hogy ezek a pillanatnyi érzések állandósulnak, a memóriánkban tárolt negatív emlékeinkben. Hiszen, nem csupán a szellemi gondolatunkhoz kapcsolódó pillanatnyi érzéseink hatásairól van szó, hanem éppen a negatív hitünk által, a tudatalattinkban tárolt folyamatos mentális utasításokról. Ami az agyunkon keresztül, végrehajtja a testünk fordított irányultságú vezérlési feladatát.
A pszichoszomatikus betegségeink tehát, azért alakulnak ki a testünkben, mert a kellemetlen szellemi gondolataink által, önmagunk ellen használjuk a negatívvá vált lelki érzéseinket. Mint mentális erőhatásainkat. Ebből azonnal adódik az is, hogy a testi egészségünk pszichoszomatikus jelleggel úgy tartható fenn, hogy mindig, csak kellemes gondolatokkal töltjük fel az elménket. Mert azokhoz, állandóan pozitív lelki érzések társulhatnak. Valamint, éppen ugyanilyen formában, a pszichoszomatikus betegségeink is, hasonló módon gyógyulhatnak meg hamar. Akkor ugyanis, éppen a kiváltó okokra fejtünk ki közvetlenül, pozitív értékű mentális erőhatást.
Ez röviden azt jelenti, hogy a bennünket görcsösen feszítő problémáink helyett, a lehetséges megoldások szellemi gondolataira kell fókuszálnunk az elménk figyelmét. Ilyen módon, a problémás szellemi gondolatainkhoz csatolható negatív lelki érzéseink helyett, a reális megoldás gondolatmintáihoz társítjuk az elménkben, a pozitív lelki érzéseinket. Ilyen módon, a pozitív lelki érzéseinknek biztosítunk megvalósulási lehetőséget az életünkben.
Mert mindig a hitünk valósul meg. Az a szellemi gondolatunk az elménkben, amelyhez a lelki érzéseinket csatoltuk. Az pedig, mindig a mi saját felelősségünk, hogy milyen minőségű szellemi gondolatok alapján formáljuk a lelki érzéseinket. Mert a problémáinkat elemezgetni, analizálgatni, boncolgatni, latolgatni képes kellemetlen probléma-centrikus szellemi gondolataink, csak további negatív lelki érzéseket tudnak az elménkben aktivizálni. Amelyek pszichoszomatikus hatása, lesújtó reánk nézve. Ezért a megoldás-centrikus gondolkodásmód tudatos választásával, olyan spirituális életet élhetünk végre, amelyik az egészséges életvitelt valósítja meg számunkra. Nem pusztán a helyesen használt kellemes szellemi gondolataink miatt, hanem főképpen, az elménkben hozzájuk rendelhető pozitív lelki érzéseink mentális erőhatásaira.
Az életünk során jelentkező problémáink, csak akkor válnak a mi ellenségeinkké, ha negatív lelki érzésekkel engedjük őket az elménkben tudatosodni. Akkor ugyanis, a problémáinkat magasztaljuk fel. Amennyiben azonban, lelki érzelmek nélkül veszünk róluk tudomást, és mihamarabb a reális megoldások lehetőségeire gondolunk, akkor pozitív érzésekre hagyatkozva engedjük őket megvalósulni az életünkben. A lehető leggyámoltalanabbnak látszó megoldás is, kimondottan jó hatással van a lelki érzéseinkre. Hiszen képes arra, hogy megvonja azoktól a negatív értéket. Így a vágyott megoldásokat magasztaljuk fel az elménkben.
Egészséges szellemi gondolatokkal, a testi egészség, szinte el sem rontható. Hiszen azokhoz, mindig pozitív lelki érzések társulnak az elménkben. A betegségen, az önbecsülés hiányán, a szegénységen, a kövérségen, vagy bármilyen negatívumon való gondolkodás, magában hordozza azt a lehetőséget, hogy az ember kellemetlen, negatív érzéseket enged az elméjében tudatosodni. Ez által negatív, káros hitet formál az elméjében magának. Legtöbbször persze, teljesen akaratlanul. Mert nem ismeri, az elme helyes működésének az alapszabályát.
Az elménkbe ezért, csak olyan szellemi gondolatokhoz szabad lelki érzéseket biztosítanunk, amelyek tökéletes egészségről, tökéletesnek vélt külső megjelenési formáról, tökéletes munkáról, tökéletes anyagi helyzetről, és persze, tökéletes életkörülményekről szólnak. Mert ezek a szellemi gondolatok, mindig tökéletes, azaz pozitív lelki érzésekkel társulva valósítják meg és tartják fenn számunkra, a tökéletes életviszonyainkat. A tökéletes embert, a tökéletes szellemi gondolatai által használt, tökéletes lelki érzései tarják, tökéletes állapotban, és tökéletes körülmények között.
A tökéletlennek minősülő, bizonytalanság és kétely negatív lelki érzéseit kiváltani képes szellemi gondolataink, félelemhez és az önbecsülés hiányához vezetnek. Pesszimista embert formálnak, az alapjában véve optimista emberből is. Az optimizmus ezért röviden, éppen azt jelenti, hogy az elménkben, mindig olyan szellemi gondolatokkal foglalkozunk tudatosan amelyekhez, csak pozitív lelki érzések társulhatnak. Ezzel szemben a pesszimizmust, az önbecsülés és a megbecsülés hiányosságai jellemzik. Ezért a pesszimizmus, mindig valamilyen szintű félelem negatív érzésének a gyakorlati megtapasztalásához vezet.
A pozitív lelki érzéseink, idealizálják a testünk működését. Míg a negatív lelki érzéseink, éppen a kialakult belső feszültségeink miatt, elvonatkoztatnak bennünket a tökéletes testi működésünktől. Rövid ideig feszült, ideges, dühös állapotban tartva bennünket. Hosszú távon pedig, a hibásan irányított mentális erőhatásaink miatt, pszichoszomatikus jellegű testi elváltozásokat idéznek elő.
Gyermekeink és unokáink nevelése során, éppen azt kell megtanítanunk számukra, hogy megoldás-centrikus gondolkodásmóddal, nem árthatnak önmaguknak. Mert azokhoz, csak pozitív lelki érzések társulhatnak az elméjükben. Akkor neveljük őket az életre, ha tudatosítjuk velük azt, hogy bármilyen probléma elé állítja is őket az élet, ők minél előbb arra a helyesnek látszó megoldásra gondoljanak, ami már a vágyuk szerint, örömöt okozhatna számunkra. Amely mielőbb megoldhatná a problémájukat. Hiszen, az a lelkük vágya. Ahhoz adják a lelki erőimpulzusaikat képviselő érzéseiket. Ezt bármikor megtehetik, a reális képzeletük segítségével. Mivel a képzelet, éppen arra való, hogy a vágyainkat fejezzük ki vele. A lehető legrészletesebb formában. Mert a képzeletünk, a lelkünk által bennünk élő Isteni mivoltunk tervasztala bennünk.
Mi pedig, éppen azért tanulunk, éppen azért szerzünk ismereteket, hogy a szellemi gondolataink informatív értékei által, minél tökéletesebb anyagi formákat alkothassunk magunknak, a lelki vágyainkról. Amíg ezt tesszük, addig a szellemiségünk, szolgálja a lelkünket. Ami azt jelenti, hogy lelkileg irányított elméjű emberekké váltunk. Mivel a szellemi gondolataink így, szinte kizárólag, a lelkünk mentális érdekképviseletét látják el.
Az elménk helyes használatával, visszaállítható és fenntartható a pszichoszomatikus eredetű egészség. Mert a pozitív lelki érzéseink, mindig értünk dolgoznak. A mi személyes egészségünket és jólétünket garantálják. Tudomásul kell vennünk végre azt, hogy a lelki érzéseinkben rejlik minden mentális indíttatású életerőnk. Ezért, aki elfojtja a lelki érzéseit, erőtlenné válik az életében. Ez a pszichoszomatikus betegségeink egyik alapvető forrása.
Általában véve, aki szégyelli, és szándékosan elnyomja a pozitív lelki érzéseit, bármilyen szellemi okokra hivatkozva is, a negatív érzéseinek azonban, mégis mindig szabad utat enged az életében. Sajnos, nagy divattá vált feszültnek, idegesnek látszani, mert akkor az ember, hamarabb eléri másoknál a célját. Mivel a jobb érzésű emberek, éppen azért segítenek gyorsan, hogy ne idegeskedjen már tovább, az a szerencsétlen illető.
Viszont, az elménknek teljesen mindegy az, hogy valóban idegesek vagyunk-e, vagy csak mókázunk az idegesség látszatával, hogy másokat megtévesszünk. Mindenképpen valóságosnak értékeli azt, és a tudatalattinkon keresztül, olyan módon irányítja az agyunkat a szükséges testvezérlésre, mintha valós módon is idegesek lennénk. A tudatalattink ugyanis, már nem ismeri a tréfát. Mindenféle hitet valóságosnak fogad el, ami végrehajtás céljából hozzá érkezik.
Ezért, éppen nekünk kell tudatosabb, felelősebb módon odafigyelnünk az elménk használatára. Mert az elménk, nem játék. Mivel a negatív hiteink alapján is, képes vezérelni a testünket, és formálja, alakítja a megtapasztalható körülményeinket. Mégpedig a hozzájuk csatolt negatív érzéseink miatt. Amelyek idegessé tehetnek bennünket, és a pszichoszomatikus eredetű betegségeinkért felelősek. Ezért kell tudatosan kerülnünk minden olyan szellemi gondolatot amelyekhez, csak negatív lelki érzések társulhatnak az elménkben.
Ahhoz, hogy a szellemiségünkből ne érkezzen annyi kellemetlen gondolat, arra van szükségünk, hogy ott is rendet tegyünk. Erre szolgál a szeretet megértő, megbecsülő és megbocsátó képessége. Csak akkor várható el az, hogy türelmes lelki érzéseket biztosító gondolataink érkezzenek az elménkbe, a mi saját szellemiségünkből, ha az emlékeink között, nincsenek már olyanok, amelyek kellemetlen lelki érzéseket dédelgetnek. Mint amikor, a kellemetlen emlékeink felszínre törnek az elménkben, és magukkal hozzák azokat a negatív lelki érzéseinket, amelyekkel el lettek raktározva a memóriánkba. Éppen olyan módon, azok a szellemi gondolatok is negatív érzéseket ébresztenek bennünk, amelyek a kellemetlen emlékeinkről szólnak. Ezért a kellemetlen emlékeinket kell, végleg törölnünk a memóriánkból. Mégpedig, a feltétel nélküli megbocsátás képességével.
Akkor bocsátottunk meg igazán, amikor a bennünket bántó személyekre gondolva, már nem feszít bennünket egyetlen negatív lelki érzés sem. Sőt, mi több, már megértjük és a megbecsülésünkben részesítjük őket is. Nem azért, mert olyan pompás emberek, hanem azért, mert tudjuk azt, hogy lélekben teljesen azonos értékűek vagyunk. Ugyanabban az univerzális energiaegységben élünk. Mert ugyanaz az Isteni minőség éltet minden embert. Ettől a kozmikus egységtől, nem különülhetünk el büntetlenül. Még a jogosnak látszó haragunkra hivatkozva sem.
Ezért, sohase a személyekre haragudjunk, hanem esetleg, a nekünk ártalmas eseményekre. Az ugyanis, már teljesen személytelen. Így nem igényel megbocsátást sem. Ráadásul, nem alakul ki tartós harag, az egymást szerető emberek között. A nekünk ártalmas eseményekre ugyanis, akkor is neheztelhetünk, ha mások követik el ellenünk. Továbbá, aki már igazán hisz abban, hogy egyre tökéletesebb körülmények között él, annak az életében, már egyre ritkábbak lesznek az olyan kellemetlen életesemények, amelyekért haragudnia kellene.
Ha tehát, most Te, kedves olvasóm, haragszol esetleg valakire, az olvasás után hívd fel őt. Mondd meg neki, hogy feltételek nélkül megbocsátasz. Hogy ezzel ő mit kezd, az már egy másik sztori. Az a fontos, hogy Te megszabadulj memóriádban, a kellemetlen lelki érzéseket raktárkészleten tartani képes rossz emlékeidtől. Olyan mentális terhektől szabadulhatsz meg egy csapásra, amelyek a megbocsátásra képes lehetőséged nélkül, biztosan megteremtik számodra a pszichoszomatikus betegségeidet. Ha pedig, nem tudod elérni, akkor mondd ki hangosan. Örömmel. Érezd a mentális szabadságod örömét. Bocsáss meg mindenkinek,
Majd bocsáss meg magadnak is. Minden olyan szellemi gondolatot, amely negatív érzéseket váltott ki a lelkedből. Amelyekkel, kishitű voltál önmagaddal szemben. Mert nem tudtad azt, hogy Isteni minőség éltet. Ezért tökéletes vagy. Isten tökéletes megnyilvánulása. De a neheztelés, a harag, és a gyűlölet, minden spirituális képességedtől megfoszt.
Sajnos, negatív hitrendszer alapján él ma, hét milliárd emberből, majdnem hét milliárd. Talán egy tízezred százaléknyi azoknak a száma, akik aránylag jól használják az elméjüket. Nem azért, mert tudják azt, hogy hogyan kell használni, hanem ösztönösen. Mert az ezoterikus ismereteiknek köszönhetően, olyan spirituális szintet értek már el az életükben, amelynek a segítségével, többre képesek a hétmilliárd embernél. Most azonban, bárki előtt világos lehet az, hogy az elméje helyes használatával, olyan spirituális életet élhet végre, amelyben a pszichoszomatikus egészség, már teljesen természetes dolog.
A tökéletességre való törekvésünk szellemi gondolatai nélkül, tökéletlenekké válunk. Ezt a tökéletlenségünket tükrözi vissza, minden testi szinten megnyilvánult, pszichoszomatikus eredetű betegségünk és testi elváltozásunk. Ráadásul, ennek a tökéletlenségünknek köszönhetően alakulnak, a számunkra kellemetlen életeseményeink is. Ezért én magam, a „vagyok” szóhoz, mindig pozitív értékű jelzőt illesztek. Illetve, a gyermekeimre és az unokáimra, a rokonaimra, barátaimra és szeretteimre is, általában a „vagy” kijelentés mellé, szintén pozitív jelzőt használok. Éppen azért, hogy az tudatosodjon az elménkben. Mint pozitív értékű életérzéseket kiváltani képes szellemi alapgondolatok.
A pszichoszomatikus egészség, még sok kellemes meglepetést képes okozni számunkra, mert a tartós fiatalság érzetét és valóságát teremtheti meg. Az ember ugyanis, éppen a problémáiból adódó kellemetlen negatív érzései miatt öregszik olyan gyorsan. Mentesülve a problémáink terheitől, lelassul majd minden öregedési ciklusunk. Ráadásul, a tudatos teremtés lehetőségével, urai lehetünk az anyagi minőségek alakulásainak. Így természetesen, a saját testi megnyilvánulásunknak is.
A lelki szinten vezérelt elméjű ember számára, már nem teher egyetlen probléma sem. Hanem éppen ellenkezőleg, lehetőség a tudatos teremtés gyakorlására. Történetesen arra, hogy a megoldás-centrikus gondolkodásmódjával, olyan valóságot képzeljen el, és ez által teremtsen magának és a szeretteinek, amelyiknek a megtapasztalása, már örömöt képes okozni. Ennél fogva, a tudatos teremtésre alkalmassá vált, spirituális módon fejlett lelki ember, már ura az anyagi minőségeknek. Többé nem a kiszolgáltatottja annak. Még a saját testét képező anyagi minőségét is képes uralni. Röviden, ez a pszichoszomatikus egészség alapja.
Matécz Zoltán
2014.09.12.
matecz.zoltan@gmail.com
