Fél-elem.
Az intelligenciát sugározni képes értelmes embert, három alapvető alkotóelem építi fel. Test, lélek, és a szellem. Valójában azonban, a test és a szellem, a lélek megnyilvánulásai. A test, a lélek objektív kifejeződésének a lehetőségét biztosítja az anyagi világunkban, míg a szellem, a szubjektív kifejezőképességét teszi lehetővé vagyis, az értelmes kommunikációt.
Az testi szintű alkotó-elemünkben, az agyunkban munkálkodó elménket, amellyel értelmesek lehetünk, általában egy másik alkotó-elemünk, a szellemiségünk irányítja mentális módon. Hiszen az elménk, éppen a szellemi gondolatainkra figyel. Ennél fogva, amíg szellemi szinten irányított elméjű emberekként élünk, addig éppen az, az elemi alkotóelem van kirekesztve az életünkből, amely valójában éltet bennünket. Vagyis, a lelkünk.
Az elménkben ugyanis, csak két dolog képes tudatosodni, a szellemi gondolataink, és a lelki érzéseink. A gondolatoknak, csupán mentális szintű informatív értékei vannak. Míg az érzéseink, mind egy szálig, a mi mentális erőimpulzusaink. Hiszen a lelkünkből, az életenergiánkból származnak azok.
Ezért az elménket, ma még sajnos, csupán az egyik fél alkotóelem vezérli. Az értelmesnek látszó szellemi mivoltunk. Ezért, megy mindenki a saját feje után. A lelki eredetű Isteni önazonosságunk nélkül, csak fél-elem vezérli az elménket. Mert hiányzik a lényünk másik, tökéletesebb fele, a lélek vezérlése. Amit a lelki érzéseink biztosíthatnak számunkra. Ezért, a csupán szellemi indíttatású elmevezérléseink eredménye, gyakorlatilag nem más, mint maga, a lelki erő nélküli félelem.
Ahhoz, hogy a lényünk teljes értéket képviseljen ebben a valóságban, arra van szükségünk, hogy a testünk mentális részében, az elménkben, a lelki érzéseinket, a szellemi gondolataink fejezzék ki. A félelem érzése mindig arra utal, hogy az elménk mentális vezérlése, csak félig oldódott meg. Mivel a bizonytalannak mondható, relatív szellemi gondolataink alapján lett csupán irányítva. Hiányzik a mentális folyamatunkból, a másik fél vagyis, a lelki minőségünk érzéseinek az irányítása.
Az anyagi szintű testünk, az agyunkban funkcionáló elménken keresztül képes tudatos lenni. Mégpedig, a szellem gondolataink által kifejezésre juttatott lelki érzéseink alapján. Amelyik szellemi gondolatainkhoz nem csatolódnak az elménkben lelki érzések, azok nem tudatosodnak ott tökéletesen, ezért nagyon hamar feledésbe merülnek. Amelyik szellemi gondolatunkhoz azonban, lelki érzések társulnak, azok hitté fejlődve tudatosodnak az elménkben, majd átkerülnek a tudatalattinkban működő memóriánkba. Mégpedig, végrehajtás céljából. Mert a tudatalattink már nem viszonyít, nem latolgat, nem ítélkezik, hanem a hozzá került hiteink alapján vezérli a testünket, a vegetatív és tudatos cselekedeteink végrehajtásában.
Minden olyan szellemi gondolatunk, amely az elménkbe került, képes arra, hogy lelki érzéseket kiváltva, test és cselekedetvezérlő hitté fejlődjön ott. Ezért, a mi saját felelősségünk az, hogy milyen minőségű szellemi gondolatoknak biztosítunk lehetőséget az elménkben arra, hogy a valóságunkat formálni képes hiteket alakítsanak ki ott. Ameddig ugyanis, a bennünket ért problémák felől rágódunk, vívódunk, agonizálódunk az elménkben addig, csak negatív lelki érzések csatlakozhatnak a szellemi szinten kifejezett gondolatainkhoz. Ezt én, probléma-centrikus gondolkodásmódnak nevezem.
Amint tudatosan kialakítjuk magunkban a megoldás-centrikus gondolkodásmódot, attól kezdve, a pozitív lelki érzéseinknek biztosítunk lehetőséget arra, hogy az elménkben kialakult hiteink alapján alakítsák ki számunkra, a megtapasztalható valóságunkat. Úgy az anyagi valóságunkat, mint a körülményeinket. Így a szellemi gondolataink, polarizálni tudják a lelki érzéseink által képviselt mentális erőhatásainkat. A negatív lelki érzéseink ennél fogva, ellenünk fejtik ki a hatásukat. Feszült, ideges, dühös embert formálva belőlünk. Míg a pozitív lelki érzéseink, mindig értünk, a mi érdekünkben dolgoznak. Örömélményekkel gazdagítva az emlékeinket.
A megoldás-centrikus gondolkodásmód lényege az, hogy általa, mindig a lelki vágyunkat fejezzük ki. Mivel, amint egy megtapasztalt probléma tudatosodik az elménkben, azonnal egy lelki vágy ébred bennünk. Mégpedig, a felmerült gond, probléma megoldására irányulva. Ezért, a megoldás-centrikus gondolkodásmódunkkal, tudatosan a lelki vágyunk értelmes kifejezésére szorítkozunk, a szellemi gondolatainkkal. Arra a szellemi szinten kinyilvánítható ideális megoldásra, amelynek a megvalósulása, már örömöt okozna számunkra.
Így a megoldás-centrikus gondolkodásmódunk által elképzelt reális valóság, a vágyunk értelmes kifejeződése ezért, csak pozitív lelki érzések társulhatnak hozzá az elménkben. Amelyek megvalósulása, további örömök forrása lehet az életünkben. Ilyen módon, a megoldás-centrikus gondolkodásmódunk tudatos kialakításával, a testünk és a szellemiségünk is, a lelkünk szolgálatába áll. Egy egész egységként működtetve a lelki intelligenciával megáldott értelmes embert. Olyan formában, amelyben már nem létezik félelem. Mert már, nem csupán fél-elem vezérli az elménket, vagyis csak a szellemiségünk, hanem a lelkünk is. Mint az elménket vezérelni képes másik alkotó-elem, amelyet eddig elnyomtunk a szellemi gondolatainkkal.
A szellemi gondolataink ugyanis, az emlékeink és terveink mentális raktárából, a memóriánkból kerülnek az elménkbe. Ahol a szellemiségünk, az emlékeink raktárkezelője. Jó raktárosként, tökéletes raktári adatbázis kialakítására törekszik. Ezért folyamatosan figyeli a múltunk lineáris módon tárolt emlékeit, és a lehetségesnek mutatkozó jövőnk, reálisnak látszó elvárásait. Amint hiányosságot vagy logikai ellentmondást fedez fel, máris átküldi az elménkbe, elbírálás céljából. Ezek a mi saját szellemi gondolataink. Ha nem társítunk hozzájuk lelki érzéseket, akkor hamar feledésbe merülnek azok. Több ezer ilyen szellemi gondolatunk van naponta. De estére, már alig emlékszünk néhányra közülük.
Amelyik szellemi gondolataink fontosak számunkra, azokhoz lelki érzéseket csatol az elménk, és visszairányítja a memóriánkba, mint tudatosodott hiteinket. További raktározás céljából. Éppen azért, hogy az ilyen módon tudatosodott hiteink által, teljesebb lehessen a szellemiségünk raktárkészlete a memóriánkban. Ezért, a mi saját felelősségünk az, hogy milyen minőségű szellemi gondolatokat engedünk, a lelki érzéseink segítségével tudatosodni az elménkben. Mert a kellemetlen szellemi gondolatainkhoz, csak negatív lelki érzések társulhatnak. A kellemes szellemi gondolatainkhoz pedig, pozitív lelki érzések csatlakoznak az elménkben.
Az Univerzumban az energia, egy és oszthatatlan. Így a mi saját életenergiánk is része, ennek a kozmikus energiának. Ezért a lelkünket, úgy érdemes elképzelni, mint egy korsót. Amelynek a segítségével, annyi életerőt meríthetünk magunknak a vágyaink teljesítéséhez, a kozmikus energiából, amennyit csak akarunk. Csupán arra kell nagyon figyelnünk, hogy mindig kellemes szellemi gondolatok által biztosítsunk pozitív értéket, a kozmikus energiából nyert életerő impulzusainknak. Hiszen azok a pozitív érzések, mindig a vágyaink teljesülése mellett fognak mentális munkát végezni az anyagi világban, az mi saját érdekünkben.
Amint a szellemi gondolataink, nem a lelki vágyainkat fejezik ki, hanem valamilyen szellemi szinten meghatározott személyes érdeket képviselnek, már nem biztos az, hogy pozitív lelki érzésekkel párosulnak azok az elménkben. Viszont, a problémáinkkal foglalkozó kellemetlen szellemi gondolatainkhoz, szinte kizárólag, csak negatív lelki érzések képesek csatlakozni. Amelyek olyan valóságot teremtenek számunkra, aminek nem fogunk örülni.
Így a kudarcainkat, és a belőlük fakadó kellemetlen élethelyzeteinket, főképpen magunk teremtjük meg. Legtöbbször tudatlanul. Mert nem ismerjük eléggé, az elménk helyes használatának a módját. Vagyis, az elménket, nem használjuk helyesen. Hiszen a lelki érzéseink nélkül, vagy a negatív lelki érzéseinkkel, önmagunk ellen teremtünk valóságot az elménkben kialakított hiteinkkel. Így a szellemi szintű okoskodásunk eredménye, majdnem minden esetben, olyan kellemetlen sors kialakítása, amelyből inkább menekülne az ember. Úgy néz ki a dolog, mint a mókuskerék. Amit a kellemetlen szellemi gondolataink hajtanak.
Olyan sorsot, amire igazán vágyunk, csak akkor élhetünk meg, ha a szellemi gondolataink segítségével, a lelki vágyainkat fejezzük ki értelmes módon. Ehhez azonban, a múltunk hibáit, és a jövőnk elvárásait elemző szellemi gondolataink helyett, a jelenünk lelki vágyait kifejezésre juttatni képes kellemes gondolatokra van szükségünk. Amelyek minden esetben, a nagyon kívánt megoldásokra szorítkoznak. Hiszen, csak azok képesek értelmes módon kifejezésre juttatni, a jelenleg érezhető lelki vágyainkat.
A szellemi élet, a múlt és a jövő „mókuskerekében” zajlik. Amelyből lelki erő nélkül megmenekülni, képtelenség. Míg a lelki életet, a jelenben tudjuk megvalósítani. Mert a lelki érzéseink, csak a jelenben aktivizálhatóak. Így a jelenben kifejezésre juttatott lelki vágyaink, olyan pozitív lelki érzéseket biztosítanak számunkra az élet megtapasztalásához, hogy azok által, szinte minden esetben örömélményeket élhetünk meg. Mert, akinek a pozitív lelki vágyai, minden esetben megvalósulnak, az boldog ember.
Amíg a szervezetlen szellem gondolataiddal a boldogság „madarát” kergeted, addig szellemi életet élve, távol tartod magad, a lelki élet csodálatos lehetőségeitől. Amire Isten teremtett bennünket. Amikor elkezd valaki tudatos módon lelki életet élni, akkor veheti csak észre azt, hogy a boldogság „madara” nem más, mint a saját lelki érzései. Amit nem kergetni kell, hanem értelmes módon kifejezésre juttatni a jelenben. Mégpedig, minden esetben, a megoldás-centrikus szellemi gondolkodásmóddal.
Ahhoz, hogy az elménkben aktivizálni tudjuk a mentalitásunk másik fél-elemét, a lelkünket, arra van szükségünk, hogy ne nyomjuk el tudatosan, a múltra és a jövőre irányuló szellemi gondolatainkkal azt. Hanem éppen ellentétes módon, a jelenben állítsuk a lelki vágyaink szolgálatába a szellemi szintű értelmünket. Éppen azért, hogy a szellemi információink alapján kifejezhető mentális képi formációnk, a lelki erőhatásainkat képviselő pozitív érzéseinkkel legyenek feltöltve, az elménkben. Vagyis, a szellemi szinten meghatározott mentális forma, lelki tartalommal teljen meg.
Az általam sugallt tudatos teremtés lényege, éppen erről szól. Hogy a megoldás-centrikus gondolkodásmódunk tudatos kialakításával, állandóan olyan reális elképzeléseket formálhatunk az elménkben, amelyekben a pozitív lelki érzéseink éppúgy helyet kapnak, mint az értelmes célokra irányuló szellemi gondolataink. Aki ilyen módon használja az elméjét, felkészült az életre. Mert minden olyan életeseményt, amely problémaként mutatkozik meg az életében, szebbé és jobbá tud képzelni. Mert a képzeletébe sűrített mentális életerő impulzusai, megteremtik számára azt a valóságot, ami a vágyait képezte.
Egy lelki ember számára, nem létezik a félelem. Mert az elméjét irányítani képes mentális alapelemek közül, mind a kettő féle jelen van az életében. A kellemes szellemi gondolatai, éppen olyan formában, mint a pozitív lelki érzései. Így az elméjét irányítani képes, mindkét mentális fél-eleme tudatos alkalmazásával, megszűnik minden félelem az életében. Mert többé már, nem lesz kiszolgáltatottja az anyagi események alakulásainak, hanem Isten által meghatározott ura lesz azoknak.
Az ilyen ember számára, a folyton jelentkező problémák, már nem jelentenek gondot. Hanem éppen ellenkezőleg, lehetőséget biztosítanak a tudatos teremtés gyakorlására. Arra, hogy a problémák által felmerülő lelki vágyait, a kellemes szellemi gondolatai segítségével fejezze ki az elméjében. Mert azok által, a pozitív lelki érzéseit képes aktivizálni az életében, amelyek lelki indíttatású mentális erőhatásokként, megteremtik számára a kívánt valóságot.
Ez Isten valóságos terve, akarata. Isteni lélekkel bíró emberként, közvetlen gyakorlati tapasztalatokat akar szerezni, az anyagi élet csodálatos szépségeiről. Ezt, csak úgy képes megtenni, ha az értelmes ember, Istenné válik végre. Még az anyagi szinten megvalósult földi életében. Ez a spirituális fejlődésünk célja. Hogy a bennünk lévő spirituszt, azaz a pozitív lelki érzéseinket, értelmes szellemi irányítással aktivizáljuk. Mert az elménk olyan, mint egy lőfegyver. A kellemes szellemi gondolataink segítségével határozzuk meg a vágyott célt, és a pozitív lelki érzéseink benne, a valóságot formálni képes lőszerek. Így a félelmeinket generálni képes problémáinkat, egyszerűen levadászhatjuk. Hogy megszűnjön az életünkben, minden félelem.
Matécz Zoltán
2014.09.20.
matecz.zoltan@gmail.com
