Dicséret.
A dicséret, olyan hálás szellemi gondolatok összessége, egy adott témakörben amelyhez, csak pozitív lelki érzések társulhatnak. E miatt, aki dicséretet mond, önmaga pozitív lelki érzéseiből ad mentális erőt annak, akit éppen az elismerésében részesít. Továbbá, akit megdicsérnek, annak az elméjében is, hasonló polaritású lelki érzések indukálódnak. Ezek a lelki érzések összeadódnak, és fokozzák a helyesnek vélt aktivitás mértékét. Ezért a dicséret, az erkölcsi nevelés legideálisabb mentális eszköze.
A dicséret, mindig valamilyen szépnek, jónak, vagy helyesnek vélt cselekedet mentális jutalma, amely kellemes érzéseket tart fenn és közvetít az emberek között. A dicséret során, éppen az igazolódik be, hogy az emberre odafigyelt az, aki a dicséretet adja, és közvetlen módon, a háláját és elismerését fejezi ki a dicséretével.
Amit dicsérünk, azt felmagasztaljuk az elménkben. Ami azt jelenti, hogy mivel, az elménkben a dicséret szellemi gondolataival foglalkozunk, ezért azokhoz, csak pozitív lelki érzések társulhatnak. Mint mentális módon irányítható lelki erőhatások. Ezért a dicséreteink, mindig legyenek konkrét módon, személyre szabottak. Éppen azért, hogy hasznos áldásként jussanak érvényre annál a személynél, akit dicsérünk.
Ezzel ellentétben, a szidalmazás átokként jut érvényre az életünkben, mert olyankor, olyan kellemetlen szellemi gondolatokat engedünk az elménkbe amelyek, csak negatív lelki érzésekkel társulhatnak. Ezért a szidalmazást, a saját érdekünkben, vagy el kell kerülni, vagy pedig, olyan módon kell használni, hogy az, mindig a cselekménynek szóljon, ne a konkrét személynek. Éppen azért, hogy a szidalmazásunk átok része, nehogy a személyre szálljon. Vagyis, a szidalmazás kellemetlen szellemi gondolataihoz társuló negatív lelki érzéseink, ne terheljenek senkit sem. Mint mentális módon irányított, negatív életerő impulzusok. Amit a fekete mágia használ.
Az életerő impulzusaink, a polaritásoktól független lelkünkből származnak de, mint kialakult mentális életerőhatásokat, a szellemi gondolataink képesek polarizálni. Azaz meghatározni azok hatásirányát. Ezt jelenti, az ember spirituális képessége. Így a kellemes szellemi gondolatainkhoz, pozitív lelki érzések társulnak az elménkben, és azok, mindig értünk dolgoznak. Míg a kellemetlen szellemi gondolatokhoz, csak negatív lelki érzések csatlakozhatnak az elménkben. Így azok, mindig ellenünk fejtik ki az ártó hatásukat.
Szinte mindenki járt már úgy, hogy szidalmazva átkozott valakit, miközben az, vígan élt tovább, és még javultak is az életesélyei. Szerencsésebb és sikeresebb lett annak ellenére, hogy mi szidtuk. Ez azért történt, mert a szidalmazás mentális módon irányított negatív erőhatás, de a polaritásától függő ártó hatása, csak bennünk jut érvényre. Feszültségben, idegességben, haragban, dühben, vagy gyűlöletben tartva az elménket. Az elménkből kivetített érzéseink azonban, a mágneses térben terjednek, és a címzettnél csupán, mint mentális energia jelentkezik. Amelynek a felhasználható polaritását, ő maga határozhatja meg, a szellemi gondolataival.
Ez azt jelenti, hogy akit szidunk, azt valójában, tovább éltetjük. Annak fenntartjuk a létezési jogosultságát. Miközben önmagunknak ártunk. Mert a negatív lelki érzéseink romboló hatásait nekünk, magunknak kell elszenvednünk. Amelyek rövidtávon, feszültté, idegessé, haragossá, dühössé, vagy gyűlölködővé formálnak bennünket. Hosszútávon pedig, pszichoszomatikus betegségek elváltozásait alakítja ki a testünkben. Vagyis, határozottan eltorzít bennünket. Nem csupán kívül, az arckifejezésünket változtatja meg, hanem belül is, a testi és szervi szintű sejtes mivoltunkat.
Ezért az ezoterikus gondolkodó, semmiféle rossz dolog ellen sem küzd, mert tudja azt, hogy a küzdelem közben kialakuló negatív életerejével is, spirituális módon fenntartja annak a létezési jogosultságát. Hiszen, a negatív életerejének megfelelő életenergiát biztosít a létezéséhez. Amit az érintett szabadon, bármire felhasználhat. Ezzel szemben, minden jó dologhoz, bátran adja a lelki érzéseit. Mert tudja, hogy azok által, spirituális módon irányított létezési energiához juttatja azt, aki mellett kiállt.
Ezt jelenti, a tudatos ember spirituális képessége. A spiritualitásunk, olyan belső mentális, azaz ezoterikus adottságunk, hogy az elménkben tudatosodott szellemi gondolataink alapján vagyunk képesek, a lelki érzéseinket irányítani, adott célok megvalósulása érdekében. Mert ezek a lelki érzéseink, az elménkben tudatosodva, mentális módon irányítható erőhatásokként jutnak érvényre. Amelyeknek a hatásirányát, a szellemi gondolatainkkal határozhatjuk meg.
A lehetőségeink ezen a téren, korlátozottak. Mert mentális erőhatásokként, csak bennünk jutnak érvényre. Az elménkből kivetítve, a szellemi szinten meghatározott célpontban, mint polaritásoktól teljesen független, mentális energia jut érvényre. Amely éltet, és lehetőséget biztosít arra, hogy bármilyen polaritású életerő impulzust alakítson ki belőle a címzett. Így teljesen mindegy az, hogy szidjuk vagy áldjuk a címzettet, a létezéséhez szükséges életenergiát juttatunk neki. Gyakorlatilag, fenntartjuk a létezési jogosultságát.
A szellemiségünk, a lelkünk mentális visszacsatolása az elménkben. Amely az életenergiánkból származó lelki érzéseinket, mint mentális módon irányított életerő impulzusainkat, polarizálni képes. Mégpedig a szellemi gondolataink informatív értékeinek a minőségei alapján. Hogy az ilyen módon polarizált lelki érzéseink, az anyagi testünket úgy vezéreljék, hogy azzal, aktív módon tudjunk részt vállalni az életeseményeinkben. Azért, hogy a testünk aktivitása, a mentális visszacsatolásunkat tükrözve, intelligens módon igazodjon, az aktuális cselekedeteinkhez. A spirituális fejlődésünknek éppen az a célja, hogy a lelki aktivitásunk, egyre fokozódjon, a szükségszerű életeseményeinkben. Mégpedig tudatosan.
Hogy a szidalmazással, hogyan lehet ártani, azzal a fekete mágia foglalkozik. Mi azonban, a fehérmágia gyakorlására törekszünk. Mert az Univerzum alaptörvénye a kölcsönhatásokról szól, és azok visszahatásairól. Így a szeretetmágia gyakorlása közben, az ember mindig szeretettel találkozik, mint elkerülhetetlen mentális visszahatással. Amelyben a pozitív lelki érzéseink játsszák a főszerepet.
A mentális visszahatások energiái pedig, mindig a szerint alakítják ki bennünk a polaritásukat, hogy mi magunk, milyen polaritás alapján határoztuk meg azok hatásirányait. Így a szeretettel irányított mentális erőhatásaink szükségszerű ellenhatásainak, pozitív polaritása lesz. Míg a szeretet nélküli mentális erőhatásaink szükségszerű ellenhatásai, negatív polaritást vesznek fel. Mert az általunk küldött alaphatás is, negatív polaritású volt.
Itt kristályosodik ki, a mi személyes felelősségünk. Mert mindannyian felelősök vagyunk a szellemi gondolatainkért. Hiszen a szellemi gondolataink, miközben tudatosodnak az elménkben, lelki érzéseket polarizálnak számunkra. Vagyis, meghatározzák a szellemi gondolatainkhoz csatlakozó lelki érzéseink hatásirányait. Örömöt vagy bánatot okozva számunkra. Míg az elménkből kivetítve csupán, mint polaritástól független életenergia jut érvényre, a kívánt célpontban.
A felelősség tehát, éppen azt jelenti, hogy a lelki érzéseink reánk vonatkozó fiziológiai hatásai kizárólag, csak bennünk jutnak érvényre. Így a sorsunkért, és a kialakult testi tüneteinkért, mi magunk vagyunk a felelősek. Amíg hagyjuk azt, hogy mások felidegesítsenek, méregbe hozzanak, vagy dühítsenek, addig nem mi vagyunk az urak az elménkben. Addig az, az úr az elménkben, aki a negatív hatású lelki érzéseinket kiváltani képes kellemetlen szellemi gondolataink alapján, nem hagyja azt, hogy a szeretettel foglalkozzunk.
Csak addig „Úr” valaki a saját elméjében, ameddig szeretettel kapcsolatos szellemi gondolatokat dédelget a fejében, és azokhoz, pozitív lelki érzéseket csatol tudatosan. Amint szeretetellenes szellemi gondolatoknak enged helyet az elméjében, máris veszít az önálló szabad döntési lehetőségéből. A magyar nyelv, ezen a téren is segít az értelmezésben, mert azt mondja, hogy elveszti az önuralmát az ember. Vagyis, már nem ura önmagának. Annak a biológiai csodának, ami a szeretet áramlását kell, hogy szolgálja.
Az elménkkel, ma még, piszkos mágiát folytatunk. Amelynek következtében, hol pozitív, hol pedig, negatív lelki érzéseknek biztosítunk lehetőséget, az életünk irányításában. Hiszen hol kellemes, hol pedig, kellemetlen szellemi gondolatok polarizálják, azok szükségszerű hatásirányait. Így a lelki érzéseink, hol építik a testünk strukturális felépítményét, hol pedig, rombolják azt. Mert mentális erőhatásokként, mindenképpen elvégzik, a reájuk tartozó mentális életfeladatukat. Így bárki visszagondol a saját múltjára, azonnal rájöhet arra, hogy hol követte el a sorsát formálni képes mentális hibákat.
Ezeknek a mentális hibáinknak a hatása nem végleges. A megbocsátás képessége, azonnal feloldja a hatályukat. Így azonnal meg kell bocsátanunk mindenkinek, aki ártott nekünk, vagy tudatosan bántott bennünket. Mert a hozzájuk tartozó szellemi gondolataink, a megbocsátásunk hiányában, csak kellemetlen lehet továbbra is, és e miatt, a hozzájuk csatlakozó lelki érzéseink, kizárólag negatív értéket vehetnek fel. A feltétel nélküli megbocsátással tehát, önmagunknak teszünk szívességet.
Majd meg kell bocsátanunk önmagunknak, hogy az elménk kínálta spirituális lehetőségeinket, nem megfelelően használtuk. Hogy nem kizárólag, a szeretet áramlására fordítottuk az életenergiánkból származó életerő impulzusainkat. Mint a szellemi gondolataink által irányítható mentális erőhatásainkat. A feltételek nélküli tökéletes megbocsátásunk, feloldja az általunk hibás módon irányított mentális erőhatásaink hatályát. Azért, mert a megbocsátás, a szeretet egyik legstabilabb alappillére. A megértés és a megbecsülés mellett. A megnyugvás által előidézett belső béke és türelem pedig, a jutalma.
Ezzel a belső békével és nagyfokú türelemmel pedig, már sokkal könnyebb dicséreteket osztogatni bárkinek. Mert a dicséreteink, a szeretetünk közvetlen megnyilvánulásai. Amíg szeretettel élünk, Istenként élünk. Mert Isten, maga a tevékeny szeretet. Vagyis, a lelkünk által bennünk élő Isten. Aki a szeretet áldásait, az elismerő dicséreteket, a másik emberekben élő Isteni minőségek felé irányítja. Ezt hálás szívvel tesszük, és hálát indukálunk azoknak az embereknek a tudatában is, akiket megdicsérünk. Így a hála érzése igazolja azt, hogy a szeretet, aktív módon áramlik közöttünk.
A dicséret, Isten jelenlétében tart bennünket. Mivel a lélek által, Isten él bennünk, ezért az Isten dicsérete, amely a Szent imáinkon és a Szent énekeinken keresztül történik, Isten felmagasztalását jelenti az elménkben. Istent dicsérni azért gyönyörűség, mert olyankor a lelkünk, felemelkedik az Isteni jelenlétbe. Amíg Istent őszintén, hálás szívvel dicsérjük, ugyanazon a szeretetfrekvencián rezeg az elménk, mint amelyiken Isten rezeg. Az egység érzését kölcsönözve az ember számára.
Teljesen mindegy az, hogy mit teszel, beszélsz, imádkozol, énekelsz, vagy táncolsz Istennek, az ő szeretetfrekvenciájához közeledve, egyre Istenibb az, amit éppen csinálsz. Így a bölcs ember, minden tevékenységét Istennek rendeli. Akár szórakozás, akár munka az, amit tesz. Hogy a tetteiben, mindig az Isteni minőség nyerjen értelmet. Amely mindig méltó lesz, az őszinte dicséretre.
Aki dicséri az Istent, hálás az életéért, és köszönetet mond mindenért, ami történik vele az életében. Megköszöni a kellemes eseményeket, és persze, a problémákat is. Mert a problémák által, bizonyosságot nyer az ember Isteni mivolta. Hiszen a lelki vágyainkat követve, a megoldás-centrikus gondolkodásmódunk gyakorlásával, a tudatos teremtés mentális lehetőségeit gyakorolhatjuk. Azaz, a saját Isteni mivoltunk szabad akaratát juttathatjuk érvényre.
Amíg az elménkben, Istent magasztaljuk, addig Isten, egyre közelebb van hozzánk. Így a lelki életet élő ember, aki a szellemi gondolataival, mindig a lelki vágyait képes követni, tudatosan Istent élteti. A magyar nyelv, itt is magyarázatot ad számunkra, minden születésnap alkalmával, amikor azt kívánjuk az ünnepeltnek, hogy „Isten éltessen”. Mert akkor, éppen azt fejezzük ki, hogy történjen minden, a lelki vágyaid szerint.
Amikor elfogadod Istent, akkor a saját intelligens lelki minőségedre bízod magad. Hiszen a lélek, a te életenergiád, ami egy és oszthatatlan az Univerzum teljes energiájával. Amely intelligenciát tükrözve, induktív módon, megteremtette az elektromos tulajdonságú anyagi valóságot. Önmaga mágneses mivoltából. Ezért Isten, minden dicséretet megérdemel tőlünk. Mint értelmes módon megnyilvánult emberektől. Akikben Isten él, anyagi minőségű életet.
Matécz Zoltán
2014.11.29.
matecz.zoltan@gmail.com
