Teremtő pillanat.
A valóságunk teremtésére képes lelki érzései mindig, csak a jelen pillanatában aktivizálhatóak. Ami azt jelenti, hogy a szellemi gondolatainkat, amelyek értelmes célok felé képesek irányítani a lelki érzéseinket, a jelen pillanatára kell koncentrálnunk az elménkben ahhoz, hogy szinkronba legyenek azokkal. Amelyik pillanatot, nem a tudatos teremtésre használjuk, azt elfecséreljük.
Mindig az valósul meg az életünkben, amire az elménkben figyelmet fordítunk. Azt azonban, tudnunk kell, hogy az Univerzum mágneses tere, abszolút lehetőségekkel bír. Nem tud mit kezdeni, a mi relatív logikánk feltételrendszereivel. Ezért azokat, egyszerűen figyelmen kívül hagyja. E miatt, nekünk kell jobban odafigyelnünk, az elménk tudati tartalmaira. Ami azt jelenti, hogy mindig olyan szellemi gondolatokkal kell foglalkoznunk az elménkben amelyekhez, csak pozitív lelki érzések társulhatnak.
Ha olyan szellemi gondolatokat engedünk az elménkbe, amelyek kellemetlen mivoltuk miatt, csak negatív lelki érzéseket biztosíthatnak számunkra, akkor annak a valóságát is mi magunk tapasztaljuk meg. Mert az Univerzum mágneses tere, amelyben az elektromos anyagi események kialakultak és átalakulnak induktív módon, nem a polaritásainkra figyel, hanem csupán a lelki érzéseinkre. Mert az érzéseink a lelkünkből, a mi életenergiánkból származnak.
Ez a lelki dolog, éppen úgy működik az életünkben, mint az elektromosság. Amikor a konnektorba dugjuk a fúrógépet, nem az elektromos energiát használjuk közvetlenül, hanem a belőle kialakított mechanikai forgómozgás fizikai erejét. Mi határozzuk meg azt, hogy a forgás iránya, jobbra vagy balra történjen. A lelkünk által, állandóan az Univerzum energiahálózatára vagyunk csatlakoztatva. Így az életenergiánkból is, ilyen mentális életerő impulzusokat nyerünk. A kellemes szellemi gondolataink, pozitív irányba polarizálják a lelki érzéseinket, míg a kellemetlen szellemi gondolatainkhoz, negatív lelki érzések tárulhatnak csak.
A lelki érzéseink polaritásai, csak bennünket befolyásolnak. Az Univerzum terébe kerülve, mint polaritásoktól teljesen független erőhatások jutnak érvényre. Ezért amit nem szeretnénk, az éppen olyan módon valósul meg számunkra, mint az, aminek a megvalósulása örömöt okozhatna számunkra. Mert az elménkben, erőhatásokat biztosítottunk számukra. A negatív lelki érzéseink által, mentális erőhatásainkat.
Ennél fogva, ami ellen küzdünk, azt az elménkben kialakított kellemetlen szellemi gondolataink révén, negatív lelki érzésekkel töltjük fel, így fenntartjuk azok létezési jogosultságát. Mert mentális erőt biztosítunk számukra. Így az olyan ember, aki tudatosan használja a spirituális szintű teremtői képességeit, nem harcol semmi ellen. Tudatosan kerül minden olyan kellemetlen szellemi gondolatot amelyhez, csak negatív lelki érzelmek csatolhatók. Egyetlen reális harc, bármi ellen, ha annak a helyes valóságát képzeljük el valóságosnak. Vagyis az, ha tudatosan megteremtjük az ellenkezőjét.
A kellemes szellemi gondolatok pedig, az elménkben tudatosodva, pozitív lelki érzésekkel társulhatnak csak. Így olyan valóság teremtését kezdeményezzük azok által a jelenben, amelyek megvalósulása, örömöt okoz számunkra. Ennél fogva, azt is mondhatjuk, hogy a jelen pillanat lelki érzései teremtik meg számunkra, azt a jövőt, amire szellemi szinten éppen most irányítjuk.
Arról van szó, hogy az Univerzum abszolút szerverét, mi magunk programozzuk, a szellemi gondolataink által irányított lelki érzéseink segítségével. A mi szellemi gondolatainkba ágyazott lelki érzelmeink, az Univerzum mágneses terébe kivetítve, az „ÁMEN” kifejezéssel, megkeresik a hullámhosszuknak megfelelő nagyobb frekvenciájú, energiadúsabb mágneses hullámokat, és azokat, a vágyaink által elképzelt valóságunk megvalósítása érdekében használják.
Mert a reális képzeletünk által, láthatjuk előre azt a valóságot, aminek a megvalósulását szeretnénk megtapasztalni. Így a bőség, ahhoz pártol, aki a bőség szellemi gondolatával és lelki érzetével foglalkozik az elméjében. A szerelem megtapasztalása sem működik olyan módon, hogy ne gondolnánk és éreznénk előre bizalommal, a kívánt partnerünk aktivitását. Vagy például, a sikert hozó jó munkahely, elképzelhetetlen számomra a nélkül, hogy a kollégáink és főnökeink jóindulatát, ne látnánk előre a képzeletünkben. Így alapvető dolog a megbecsülés és az önbecsülés aktív gyakorlása.
Ehhez, érdekek nélküli abszolút szeretetre van szükségünk. Mert a megbecsülés, a megértéssel és a megbocsátással együtt, a szeretet alappillére. Amelynek a fokmérője, a türelem.
A lelkünk által, Isteni minőség éltet bennünket. Ezért az „ÁMEN” által kinyilvánított szabad akaratunkat, a bennünket éltető Isten utasításának fogja fel az Univerzum. Mert Isten, a teremtő. Ma pedig, a hitünk teremtője. Mert amiben nem hiszünk, az elképzelhetetlen számunkra. Ennél fogva, amiben igazán hiszünk, azt el kell tudnunk képzelni valóságosnak. Ha ezt megtesszük Isteni eredetű lényekként, teremteni valót teremtünk Istennek. Mert nélkülünk Isten, egyszerűen munkanélküli.
A mai valóságunk, a régebbi jelen pillanataink eredménye. Ha akkor, hibásan gondolkozva, negatív lelki érzéseknek biztosítottunk megvalósulási lehetőséget az elménkben, akkor ma, éppen azt kell megtapasztalnunk valóságként. Így a felelősség is, kizárólag bennünket terhel. Nincsen kivétel. Normális szellemi gondolatokkal azonban, minden mentális hibánk orvosolható, kijavítható, rendbe hozható most.
Akit meglopnak, megvernek, megölnek, megbetegszik, vagy csak megszidnak, ő maga adta meg rá a mentális lehetőséget az által, hogy olyan szellemi gondolatoknak biztosított lehetőséget az elméjében amelyekhez, csak negatív lelki érzéseket tudott csatolni. Mert primitív intelligenciát tükröző módon, olyan dologgal foglalkozott az elméjében, aminek a megvalósulását nem kívánta. Erre biztosítanak lehetőséget a bűnügyi, és egyéb ma divatos akciófilmek. Amelyek szinte kizárólag, az erőszakról szólnak. Ezért értelmes ember, nem biztosít a róluk szóló szellemi gondolataihoz, negatív lelki érzéseket. Hiszen az ilyen esetben, éppen annak biztosítunk megvalósulási lehetőséget, aminek a valóságát nem szeretnénk megtapasztalni.
A megoldás-centrikus gondolkodásmód tudatos kialakításával, a lelkünk vágyaira fókuszáljuk az elménk figyelmét, és a tudatos teremtés érdekében használjuk az elménket. Itt és most, a jelen pillanatában. Mert képzeletet alkotni, csak itt és most, a jelenben tudunk. Így a reális képzeletünkben, az a valóság fog mentális módon kialakulni, amit a vágyunk alapján, meg szeretnénk tapasztalni. Így minden olyan pillanatot, amelyben nem élünk éppen aktív életet, a tudatos teremtés érdekében hasznosíthatunk. Megteremthetjük egymás jólétét is.
Matécz Zoltán
2014.12.24.
matecz.zoltan@gmail.com
