Betiltott fejlődés.
Az emberi megismerés tényszerűsége, mindig valamilyen szintű fejlődést hozott a történelmünk során. Ezek a fejlődési szakaszok, hol felerősödtek, hol pedig, legyengültek egy időre. Attól függően, hogy az aktuális társadalmi elit, éppen milyen érdekeket képviselt az emberi történelemben.
Régebben például, az éppen megerősödött vallási irányzatok mérsékelték, a tudományos fejlődés természetes menetét. Így a kereszténység például, körülbelül 600 évig sötétségben tartotta az emberiséget a középkorban. Mert minden olyan tudományos tételt csírájában elfojtott az inkvizíció segítségével, amelyik ellentétes értelmű volt az akkori egyházi tanokkal és érdekekkel. Gyakorlatilag, tűzzel-vassal irtották az ellentétes értelmű tanításokat és képviselőiket. De az emberi fejlődés, mégis mindig utat talált magának.
Ma is egy ilyen tudományos fejlődési stop jellemzi az életünket. A kiélezett gazdasági érdekek miatt, szinte képtelenség új elméleteket a felszínre hozni. Mert azok feltehetőleg, megváltoztathatnák a gazdasági struktúra felépítményén keresztül, a társadalmi elit megélhetési viszonyait. Így a társadalmi elit, a gazdasági úton megszerzett tőkéjéből, olyan feladatokkal látja el a jelen kor tudós szakembereit, amelyek végeredménye teljesen kilátástalan. Így a kutatásokra fordított tőke, és a tudósaink bérezésére jutó pénzösszegek, együttesen sem érik el azt a hatalmas veszteséget, amit az új elméletek eredményezhetnének a társadalomban.
Mert az új tudományos eredmények, új társadalmi struktúrát alakítanának ki, amelyben a jelenlegi elit már, csak statiszta lehetne. Így a státuszát mereven védve, inkább a társadalom tudatos félrevezetését válassza, minden téren. Ezt hívjuk politikának. Vagyis, olyan szakszerű érdekképviseletnek, amely mindig a pillanatnyi gazdasági érdekeket tartja szem előtt.
Félreértés ne essék, vállalkozó lehet bárki, aki nem sérti a tevékenységével a fennálló gazdasági érdekek létezési jogosultságát. Mert ők jogosan léteznek. Hiszen a jog, mindig az elit érdekeit képviseli. Akik gazdasági vezetőkként, a politikai posztokat is betöltik egyben.
Ennél fogva, a saját és állami pénzekből képzett tudósaink, olyan részfeladatokkal vannak leterhelve, amelyből aránylag jól megélnek, és e miatt, nem érdekük az, hogy a tudásukkal, a társadalmi fejlődést szolgálják. Sőt, mi több, aki ezt mégis megpróbálja, azt kalóznak tekintik. A társadalom renitens ellenségének titulálják. Mert ők maguk is megalkudtak már az elittel. Hiszen, az állami vezetés politikai posztjain, éppen ők határozzák meg azt, hogy milyen tudományos kutatásokra juthat pénz a közös kasszából. Így a tudósaink negatív hozzáállása, a természetes túlélési ösztönükből fakad. Hiszen, emberek ők maguk is.
Nem is lenne ezzel semmiféle különösebb probléma, ha a társadalom minden tagja számára biztosítva lenne a természetes túlélés lehetősége. De akit, súlyt a társadalom kizsákmányoló hatása, előbb-utóbb rákényszerül arra, hogy az eszét, a megszokottól ellentétes módon használva, mégis érvényre jusson. Így olyan elméletekkel bombázza a pillanatnyi tudományos álláspontot, amely esetleg már, jóval meg is haladja azt. Ezért őket a tudomány, az akadémiájuk jogi segítségével, megpróbálja eltéríteni a forradalminak számító szándékuktól. Védve a tudósaik megélhetési státuszait.
Ha egy üzem megszűnik, a dolgozók kénytelenek átszervezni az életüket, és olyan tanulmányokat folytatni, amely által, új szakmák alapján lehetnek hasznosak a társadalomban. Ez természetes lett ma már. Ha a hadsereg megszűnik, a belőle felszabaduló katonatisztek, elmehetnek a saját eredeti szakmájukba dolgozni, vagy átképezhetik magukat új szakmákra. Ez is természetes dolog már. Ha a több éve fizetett rokkant nyugdíjat elveszi a hatályos kormány, akkor a nyugdíjasok visszamehetnek dolgozni, vagy átképezhetik magukat olyan szakmákra, amelyekben még munkát találhatnak esetleg. Ez is természetes lett. Csak a tudomány nem változhat. Rajta ül, a létét biztosítani képes dogmáin. Mert a tudomány stabil jellege, a kialakult gazdaság stabilitását is biztosítja.
Így amíg a gazdaság stabil, addig biztosítva van benne a tudomány képviselőinek a megélhetése is. Így történhetett meg az a morbid eset, hogy olyan emberek magyarázzák számunkra a megdönthetetlen tudományos igazságokat, akik számára a tér és az idő mibenléte még nincsen meghatározva. De a téridő biztos elméletével áltatnak bennünket, érdeklődőket. Nem is beszélve a gravitáció elméletéről. Amely semmiféle egyéb fizikai elmélethez nem képes csatlakozni. Mintha nem is vennék észre, hogy csak azért maradt eddig fenn, hogy a tudósokat bosszantsa. Viszont kőkeményen oktatják.
Hasonló a helyzet a biológia tudományának a terén is. Az evolúció tanát például, még mindig tanítják, amikor az interneten megjelenő filmeken már, nyíltan előadják a nyilvánvaló tudományos tényeken alapuló igazságot. Amely alapján, nem létezik evolúció.
A történelmünkről és a nyelvünkről pedig, nem is beszélve. Hiszen a finnugor elmélet, amit még mindig tanít az oktatási rendszerünk, már csak az oktatásban érvényes, meg a Tudományos Akadémián. Annak ellenére, hogy már külföldi neves nyelvészek és történészek állítják azt, hogy a magyar nyelv és történelem, egy kicsit azért egészen más.
Vagy például, az energia fogalmának konkrét meghatározása és ismerete nélkül, energetikai rendszereket oktatnak nekünk. Vagy egy újabb példát említve, az információ fogalmának konkrét meghatározottsága nélkül, komoly informatikai rendszereket tárgyalnak. Nem azért, mert annyira értenek hozzá, hanem azért, mert a tudósok egy része, kiszorult a tudományos pozíciókból, és az iparban helyezkedett el. Számukra, a technikai fejlődés, a mindennapi megélhetés alapja lett. Így ellentétbe kerültek azokkal a tudós kollégáikkal, akik a gazdasági szinten irányított tudomány érdekeit „szolgálják”.
A tudomány, már vagy 50-60 éve beállt. A modern technikai vívmányok nélkül, nem is tudnának hírt adni a létezésünkről. Viszont, a technikai szinten dolgozó tudósok érdemeit persze, rendre bezsebelik akkor is, ha ők maguk, nem tettek érte, szinte semmit sem. A tudomány rohamos fejlődése úgy beállt, mint egy megszorult csapágy. „C” vágányról szemléli csak a technikai fejlődést. Így a jól képzett magyar tudósok, csak szemlélői a társadalmi fejlődésnek. Amit a szintén jól képzett technikai ipar tart fenn.
Nem tudom azt, hogy kinek jó igazán az, hogy a népünk ennyire el van butítva. Demokratikus társadalomban élve, olyan állami vezetést tartunk fenn magunknak, amelyik minden szinten félrevezet bennünket. Ha a mi demokratikus érdekeinket szolgálná a kormányunk, akkor alapvetően azon fáradozna, hogy az országunk fejlődjön. Minden téren. Tudományos szinten, oktatási szinten, egészségügyi szinten, és gazdasági szinten is. e az általunk választott bábkormány azonban, nem a mi bábjainkból áll. Így tökéletesen tehetetlen a mi társadalmi érdekeinket illetően. Oly annyira, hogy mindent megtesz ellenünk, amit csak lehet. Ha a belpolitika, ilyen veszélyes számunkra, akkor meg kell szüntetni azt. Az elektronikus demokrácia, az interneten keresztül, feleslegessé teszi a visszaélésekkel terhes, közvetett képviselői rendszerünket. Hogy a gazdaság és a politika, ne tudjon közösnek látszó egyéni érdeket szolgálni.
Ilyen ellenünk irányuló esemény volt például, a Paksi atomerőmű második blokkjának a becsempészése, az országunk közérdekei közé. Amit két ember határozott el szerződés útján, majd a kormány egy hónap múlva, jóváhagyott szavazással. De azt, hogy mi a társadalom véleménye, még mindig nem kérdezték meg tőlünk. Pedig, már vége az atomkorszaknak. Minden atomerőmű egy időzített bomba, ami bármikor felrobbanhat, amikor kicsúszik az irányítás a kezünkből. Ezt igazolták, az eddig megismert atombalesetek.
Az energiára való igényünk nem lehet kérdéses. Hiszen olyan találmányokra nem figyel oda a kormányunk, amelyek évek óta új lehetőségeket kínálnak az interneten keresztül. Ott van például, az „éghető víz” esete. Amely kiválthatna minden robbanómotort, minden fűtő és főző berendezést, és minden hegesztési formát. Ráadásul, vízzé ég el, ami teljesen veszélytelen a környezetünkre nézve, és az égésterméke ilyen módon újrahasznosítható. Szabadalmaztatott eljárás. Az egész országot kisegíthetné a gazdasági mélypontból.
Éppen így járt a Ferihegyi repülőtér is. Délután szavazta meg a kormány, a diktatórikusnak látszó döntést, de a táblákat, már aznap délelőtt elkezdték kicserélni, Liszt Ferencre. Így éppúgy Ferihegy lett, csak Liszt Ferihegy. Hatalmas előrelépés és fejlődés mondhatom. Egy gazdasági problémákkal küszködő társadalom életében. Majd a sárgára festett taxik következtek. A taxisok magántulajdonát képező gépjárműveket, sárgára kellett festeni, meghatározott türelmi időig. De ilyen törvény, csak az állami tulajdonú taxikra lehet kötelező érvényű. A magántulajdont ez a rendelkezés, nem érinthette volna. Mi lesz ennek még a vége? A kártérítést majd, a közösből álljuk ugye?
Vagy itt vannak például, a bankok. A banki működéseket, az állam engedélyezi. Ennél fogva, éppen az állam kötelessége ellenőrizni azt, hogy azok, a hatályos jogszabályok figyelembe vételével kössenek szerződéseket az állampolgárainkkal. A tisztességtelen banki szerződések sokasága pedig, éppen arra utal, hogy az állam nem figyelt oda kellőképpen. Most ugyan megpróbálja visszarendezni a hibákat, de azok különbözeti költségeit ki fogja állni? Megint a fiatalok, ahogy az, a magánnyugdíj pénztárak megszüntetése esetén történt. Legfeljebb majd finanszírozza belőle az állam megint, a közlekedési vállalatokat, hogy igazságosabbnak látsszon a magántőke megcsapolása?
Én megettem már a kenyerem nagy részét. De azért, szeretném megélni azt, hogy a 4 leányomnak, és a 10 unokámnak, sokkal jobb lesz a helyzete, a demokráciát biztosító társadalmunkban. Vagy tovább folytatjuk a hamis demokráciát? Amelyben az állampolgárok félrevezetése csupán a cél. Hogy a különböző gazdasági érdekeken alapuló politikai viszonyok, továbbra is stabilak maradhassanak. Hogy a gazdasági elit, tovább élősködhessen rajtunk, teljes jogi védelemmel.
Ahogy a személyes fejlődés, elengedhetetlen a társadalmat alkotó emberek életében, úgy a társadalom együttes fejlődése is, csak a személyes fejlődés keretein belül mérhető le. Mert egy jóléti társadalomban, az alkotmányos közösséget alkotó egyének élnek jól. Ez a legelemibb jellemzője a dolognak. Egy olyan társadalom, amelyben az állampolgárok folyamatosan elszegényednek, nem lesz soha jóléti. Pedig, az alkotmánynak, éppen arra kell törekednie. Az a társadalmi fejlődés alapja. A társadalmi szerződésben élő állampolgárok jólétére törekedve. Amelyben a fejlődés, természetes dolog. Úgy az egyéni fejlődés, mint a közösségi szintű társadalmi fejlődés. Amelynek a naprakész tudomány, éppúgy része, mint az általa diktált oktatási rendszer.
Matécz Zoltán
2014.12.31.
matecz.zoltan@gmail.com
