Munkavédelem.
Aktív fizikai dolgozóként, magam is megtapasztaltam, az európai szövetség reám nehezedő erőszakos rendelkezéseit. Amelyek természetesen, az „én érdekeimet” szolgálják.
Európai szövetségben élve, az euró-bizottság rendelkezései, visszahatnak reánk. Mint abszolútként kezelhető, központi szinten elrendelt igazságok. Amelyek ellen, semmiféle ellenállásnak nincsen helye. Mert kötelező érvényűek azok reánk nézve. Így az állami szerveink, automatikus módon alárendelik magukat, ezeknek a „jól megfontolt” központi határozatoknak.
Azt hittem, hogy ezek a rendelkezések, az Európában élő nemzetek polgárainak az érdekeit szolgálják. Bár hallottam olyan kötelezettségeinkről is, amelyek magyar szemmel nézve, kissé nevetségeseknek látszanak. E miatt persze, mivel kötelező érvényűek, erősen bosszantóak is tudnak lenni egyben. Mert más alternatívák nélküli terheinkké váltak azok. Holott, a magyar társadalomban kialakult szokásaink és életvitelünk számára, ezek teljesen idegenek. E miatt, nagyon erőszakos rendelkezéseknek minősülnek számunkra.
Jelen esetben történetesen, a munkavédelmi cipőkről szeretnék beszélni. Ma már, csak olyan lábbelit viselhet egy gyári fizikai dolgozó, amelyiknek az orrésze fémbetétes, és a sarokrésze pedig, légmagos kiképzésű. Az orrész védelmet nyújt az esetleges olyan lábsérülések ellen, amelyek a lábujjakra nézve veszélyesek lehetnek. Olyan mechanikai védelemmel látják el a lábbelit, amelynek a használatával, nagyon sok kellemetlenségtől kímél meg bennünket. Tökéletes magoldásnak bizonyult, már az euro-szövetség rendelkezése előtt is.
Ezzel szemben, a légmagos kiképzésű sarokrész célja az, hogy a járásunk közben, kényelmesebbé és rugalmasabbá tegye a lépteink ütemét. Látszólag ez is jó megoldás. De a látszat, itt erősen csal. Mert a dolog, csak addig kedvező számunkra, amíg a sarokkiképzés légmagos része jól működik. Amint az megrogyik az ember súlya alatt, a járás közben tapasztalható kezdeti élvezet, már csak emlék marad. Mert egyszerűen megsüllyed a sarok, és az ember, olyan módon tud csak haladni, mintha erős bokasüllyedése lenne. Nem is beszélve, az egyhelyben folytatott munkavégzésről. Ez a relatív bokasüllyedés, egy-két hét használaton belül képes bekövetkezni.
A megsüllyedt sarokrész, először csak a boka táján kezd el iszonyú módon fájdalmat okozni. Majd ez a fájdalom, kiterjed a bokán és a lábszáron keresztül, a combra is. Végül pedig, a derékra is felsugározza a kínos hatását. Mert az eltorzult sarkú cipőben, már egyáltalán nem természetes a testtartásunk. Mivel a lábbeli talprészére terhelődik az a testsúly, amit a saroknak kellene megfelelően alátámasztani.
Aki nem veszi észre időben azt, hogy a fájdalmait az egészségtelenné vált munkavédelmi cipője okozza, elmegy az orvoshoz kivizsgálásra. Derék és lábfájásra panaszkodva. Így őt, azok alapján kezelik. Vagyis, gyakorlatilag elkezelik. Mert a valós okok, az orvosok szeme elől, teljesen rejtve maradnak. Így a tüneti kezelés, éppen ellentétes hatást vált ki az egyén életében. Ezért tartós egészségkárosodás alakul ki a miatt, mert a hibássá vált munkavédelmi lábbeliket, kötelező hordani munka közben. Még akkor is, amikor az már, nyilvánvalóan egészségkárosító hatást vált ki.
Én magam, egyszerűen kihézagoltam a sarokrész lesüllyedt részét, öt-tíz milliméternyi tömör anyagvastagsággal. Ez átmeneti megoldást jelent csak, mert a hézagolás alatt, a sarok éppen olyan labilis maradt. Bár a relatív bokasüllyedésemet kissé mégis kiküszöbölte. Sőt, mi több, néhány sorstársamnak is ajánlottam már ezt a lehetőséget a gyárunkban. Így már többen vagyunk olyan helyzetben, hogy a sarkunk alá, öt-tíz milliméteres filc vagy műanyag lapkát helyeztünk, hogy a rendeltetésének megfelelően, használni tudjuk a munkavédelmi cipőinket.
Az én esetem tehát, nem egyedi. A jelenlegi munkahelyemen, ahol több száz munkavállaló használ ilyen munkavédelmi cipőt aktívan, legalább a tíz százalékuk szenved ettől a problémától. Sántítanak, bicegnek, és tartóssá vált fájdalmakkal küszködnek. Amely fájdalmak, csak akkor oldódnak kissé, amikor vége a munkaidőnek, és lábbelit cserélnek. Mert az utcai cipőjük sarka tömör, ép, és ilyen módon alkalmas arra, hogy a láb tökéletes tartását biztosítsa járás közben is. Csakhogy, a munkavédelmi cipőinket, nyolc órán keresztül kell viselnünk. Napi szinten. Olykor persze, tizenkét órás műszakokban is. Így a negatív egészségkárosító hatásuk, nem múlik el nyomtalanul.
Utcai gyalogos közlekedés alkalmával megfigyeltem, hogy vannak olyan lábbelik, a szabadidős civil használatban is, amelyek sarka szintén légmagos, vagy lamellás szerkezetű. Amikor a függőleges helyzetű saroklamellák megrogynak, és eltorzult ferde állásban helyezkednek el a cipő sarokkiképzésében, akkor a láb sarka már mélyebben lesz, mint ahogyan az szükséges lenne a természetes járáshoz. Ezért, azok a lábbelik is, tartós egészségkárosodáshoz vezetnek a használóik számára.
Ilyenek például, szinte minden „alpina” rendszerű téli csizmák. Amelyek küllemre jól néznek ki. A műszőrmének köszönhetően pedig, melegen tartják az ember lábat. Ennek ellenére, egy teljes téli szezonban, tönkretehetik a használójuk lábat. Hátulról szemlélve, teljesen szembetűnő jelenség az, hogy a sarokrésze eltorzult, a láb sarkának a kívánt vonalvezetésétől. Mintha a cipője sarka mellett menne a használója. Még nézni is rossz. Sajnos, nekem is van egy ilyen lamellás sarkú téli lábbelim. A sarkát felemeltem, de ha nem muszáj, akkor nem is használom.
Az euro-bizottság tehát, ha figyelembe veszi ezeket a tényeket, akkor megszünteti a légmagos és lamellás sarkú cipők gyártását, és a tömör sarok használatát teszi újra kötelezővé. Különböző keménységű homogén, tömör anyagok alkalmazásával. Úgy a munkavédelmi cipők esetében, mint a magánszektor lábbelijeit illetően. Mert az egészségünk érdekében, ezt mielőbb meg kellene tennie. Ha valóban a mi személyes érdekeinket szolgálják, a kötelező érvényű rendelkezéseik.
Én magam, jegyzőkönyveztem ezt az észrevételemet a munkahelyemen. A vállalatunk munkavédelmi naplójában. Amely, egy jogi érdekképviseletet ellátni képes könyvnek minősül. Mert a benne lejegyzett észrevételek alapján, amit a vállalat vezetése is tudomásul vett, felelősséget vállal az üzem, a dolgozók ezen irányú egészségkárosodásával szemben. Mert erre a bejegyzésre, bármikor lehet hivatkozni, egy esetleges jogi per esetén. Ahol a kialakult egészségkárosodással szemben, esetleges kárigény merülhet fel.
Az ilyen munkaügyi pereket a munkavállalók, csak a munkahelyeikkel szemben kezdeményezhetik. Az esetleges anyagi kár megítélése esetén pedig, a munkahely az euro-bizottsággal szemben tehet panaszt, mint károsult. Békés utat tehát, csak az jelenthet, ha az európai bizottság megváltoztatja az álláspontját, és a hibás rendelkezése köztelező érvényű hatályát, mielőbb feloldja. Ebben a döntésében, sokat segíthetnek az ortopéd orvosok szakmai véleményei. Amelyek, a hibás lábbelik ártó hatásairól adhatnak, szakszerű egészségügyi jelentéseket.
Nem kívánom bírálni az euro-bizottság munkáját, de az tény, hogy nem lehet minden rendelkezésük tökéletes. Vagyis, abszolút értékű. Ezért, minden tagállamban, hagyni kell néhány sajátságosan ésszerű nemzetiségi alternatívát, a kötelezővé tett végrehajtásokat illetően. Feltételezem azt, hogy a szándékuk jó. Az európai ember érdekeit szolgálja. De az európai embertípus is, sokféle nemzet alkotja. Akiknek a több évszázados jól bevált szokásait, nem szabad egyik percről a másikra megsemmisíteni. Mert az egységesítő célú átalakításunkhoz, sokkal több idő kell.
Ráadásul, ezzel éppen ellentétes módon, az átalakulásunkat eredményező változásaink is a sajátunk. Amit el kell fogadni, még az európai-bizottság szintjén is. Mert remélem, hogy nem az a céljuk, hogy uniformizáljanak bennünket. Mi emberek ugyanis, különbözünk egymástól. Nem élhetünk egy kaptafa szerint. Az ilyen kényszer, mindig természetes ellenállást eredményez. Mert a szabad ember, a kényszerítő körülmények ellenére is, mindig szabadon gondolkozik. Ettől szép, és színes az értelmes emberi élet itt, Európában.
Én magam, szeretnék törvénytisztelő polgára maradni Európának. Ahhoz azonban, olyan törvényekre és rendelkezésekre van szükség, amelyeket tisztelni lehet. Mert nem pusztán kötelezik a polgáraikat, hanem tág lehetőségeket biztosítva, szabaddá is tesznek bennünket. Remélem azt, hogy a szabadság fogalma ezt jelenti. Mert ha nem, akkor nem sok helyem van Európa elnyomott, kötelezettségekkel terhelt polgárai között. Még akkor sem, ha szeretem a hazámat.
Mert itt, a munkavédelmi cipő, csupán egy dolog. Mégpedig, az egyre sűrűsödő terheink közül. Amelyek, máris terhelnek bennünket. Figyelembe sem véve, a jellegzetes erkölcsi nézeteinket, amely a magyar nemzetiségünk sajátossága. Fittyet hányva az egészségügyi érdekeinkre. Valamint, figyelmen kívül hagyva a felelősség, reánk nézve hatályos mivoltát.
Nem tudom, és nem is akarom más emberek életét élni. A véleményem, kizárólag engem képvisel. Akármilyen kényszer terheljen is. Mert ezek a kényszerek, csak a szellemi szintű különbözőségünket élezik ki. A lelki szintű azonosságunk ellenére is. Így a szellemi szintű kötelezettségek azt igazolják számomra, hogy spirituális mélyponton vagyunk. Ahol ugyanis, a spirituális intelligencia fejlett, onnan nem érkezik teher, és kötelezettség. Csak a szeretettel teljes elfogadás jellemzi. Amely elfogadja az egyén különbözőségét, a népek különbözőségét, és a nemzetek különbözőségét is természetesen. Így a teljes mértékben elméletileg lebontható relatív emberiség egyéni tagjai, ettől az abszolút különbözőségüktől szépek, mint egység. Amelyben én magam is, szépnek és jónak tarthatom magamat. Ehhez alighanem jogom van. Szüksége van erre az önbecsülésemnek.
Minden korlátozás, csak a biztonságunk érdekében indokolt. Éppen olyan módon, mint a szakadékok szélén elhelyezett korlátok. Minden más egyéb korlátozás, teljesen indokolatlan. Csak a szellemi fölénnyel fenntartott mentális erőszak megnyilvánulásának a terrorcselekménye. Amely a lelki szabadság kifejlődését korlátozza. Ezért természetellenes dolog. Mert a lélek, mint az emberekben megnyilvánult Isteni minőség, természetes módon szabadságra vágyik. Az ember, csak a szabadságban valósíthatja meg önmagát, mint megnyilvánult Istent. Amíg a lelki szempontból szabad ember, Istenként élhet. De ezt a lelki szabadságot ma még, a szellemi korlátokkal befolyásoljuk. Mindig negatív irányban. Főképpen, ha ezt kötelező érvénnyel tesszük.
A relatív szellemi gondolataink, az emlékeinkben eltárolt hibáink és hiányosságaink alapján alakulnak ki. Ennél fogva, vagy jók azok, vagy rosszak. Ötven százalékos eséllyel. Ilyen igazságtartalma van az euro-szövetség döntéseinek is. Hiszen, azokat is, értelmes emberek hozzák meg. Még akkor is, ha a szándékuk, alapvetően jó volt.
Minden ezoterikus tan, amely a spirituális fejlődésünket kívánja szolgálni, azt a nemes célt tűzi ki maga elé, hogy a szellemi gondolatainkat, kizárólag a természetes pozitív lelki érzéseink értelmes kifejezésére használjuk. Itt és most, a jelen pillanatában. Amelyik szellemi gondolatunk öncélú, az képes arra, hogy átformálja a természetes lelki érzéseinket negatív irányba. Így a kellemetlen szellemi gondolataink, átpolarizálják a lelki érzéseinket. Ezért azok, stresszes állapotba hoznak bennünket, és az ilyen módon negatívvá vált lelki érzéseink, ellenünk fejtik ki az ártó hatásaikat. Pszichoszomatikus jellegű betegségeket idézve elő a testünkben.
A lelki szabadságunkat, nem korlátozhatják a szellemi gondolataink. Mert a szellemi gondolatainknak, éppen az a természetes feladata, hogy a lelki érzéseinket fejezzék ki értelmes módon. Akkor vagyunk igazán spirituális lények. Amikor a szellemi gondolatainkat, teljes mértékben alárendeljük a pozitív lelki érzéseinknek. Vagyis, a bennünk élő végtelen intelligenciának vagyis, Istennek. Istennek ugyanis, nincsen szüksége korlátokra. Sem önmaga számára, sem olyanra, amely által, más emberek Isteni mivoltát korlátozhatja. Ha mégis korlátot állít, akkor azt, kizárólag a biztonság érdekében teszi. Akkor azonban azt, saját magára nézve is természetesnek veszi. Mint védelmet. Munkavégzés esetén pedig, mint értelmes módon és jól szervezett munkavédelmet.
Matécz Zoltán
2015.01.31.
matecz.zoltan@gmail.com
