Zsidó nép.
Ilyen nép ma nem is létezik. Valójában, csak zsidóságról beszélhetünk, akik minden nép fiai között, követik a saját vallásuk dogmarendszerének a szigorú előírásait. Mint az adott állam teljes népességének a jogszerű állampolgárai. Az a tény, hogy most, Izraelben tömörülni próbál a zsidóság, csupán a letelepedett izraeliták számára biztosít államiságot. De ettől még nem lesz zsidó nép belőlük, legfeljebb Izrael népévé alakulhatnak.
A zsidóság, Babilóniából származik, de Ábrahám már Mezopotámiában született. Majd Kánaánba vándorolt a családjával. Később az unokája Jákob, szabad akaratából elhagyta Kánaán földjét az ő családjával, és Egyiptomba vándorolt. Több száz évig éltek ott rabszolgasorsban. Majd negyven év pusztai bolyongás után, Mózes vezetésével, visszatért az elvándorolt zsidóság Kánaán földjére. Ahol Mózes halála után, megtörtént Kánaán országának elfoglalása, szervezett felosztása, és zsidó családokkal való betelepítése. A II. világháború után pedig, Izrael állam megalakulása során, újra elkezdődött egy honfoglalási hullám. Ami a mai napig tart. Így valójában, Kánaán földjén, háromezer év alatt, három esetben is megtörtént a zsidó honfoglalás eseményszerűsége. A ma ismert Palesztina területén.
Így a zsidóként értelmezhető népességnek, még sincsen önálló nemzeti identitása. Még, csak nemzetiségi hovatartozással sem bírnak. Ilyen formán, önálló népként emlegetni, nem lehet őket. Az a tény, hogy az izraelita vallás képviselői, államot alapítottak Izraelben, még nem biztosít az összes zsidók számára össznépi jelleget. Izrael államának a népévé váltak. Nem pedig, zsidó néppé.
Az „Izrael” szó magyar jelentése, „Isten erejének”, „Isten harcosának”, „Istennel viaskodónak” a neve. Így Izrael állam, legfeljebb Istennel viszonyban álló népnek vallhatja magát. Hát ezek alapján, ha a mai politikai helyzetüket nézzük, akkor gyakorlatilag, a szeretet Istenével viaskodóként lehetne csak értelmeznünk. Mert a Palesztin vérben is, Isteni lélek biztosítja az életenergiát. Mivel a Szent Biblia szerint Isten, csak egy emberpárt teremtett, és annak a leszármazottai váltak különböző vallású emberekké. Más és más népekben külön tagolódva.
A „zsidó nép” fogalmának erőltetése olyan, mintha a keresztény vallások híveit is keresztény népnek neveznénk, vagy a buddhistákat, buddhista népként emlegetnénk, vagy esetleg, az iszlámvallás követőit, iszlám népnek. Annak ellenére, hogy ezek a vallásformák is, egyre több nép országaiban honosak.
A mi hazánk például, István királyunk óta, keresztény államnak minősül. Mert csatlakoztunk, a pápai szentszék által irányított keresztény országok csoportjához. Ennek ellenére, magyar nép vagyunk. Akik között, több mint egymillió zsidó vallású ember él. Mint becsületes magyar állampolgárok. Akik a szabad vallásgyakorlás lehetősége miatt, bátran vállalják önnön hitüket. Ők is a magyar nép fiai. Ha tetszik ez valakinek, ha nem. De nem alkotnak külön zsidó népet a magyar nép között. Hanem éppen úgy magyarnak tartják magukat, mint bármelyik más vallású magyar állampolgár. Mert tökéletes módon asszimilálódtak hozzánk. Továbbá, a magyar nép sem válik tőlük zsidó néppé.
A vallási hovatartozás, nem biztosít nemzeti szintű önazonosságot. Így a „zsidó nép” kifejezés, gyakorlatilag, a világ teljes zsidóságára vonatkoztatható legfeljebb. Éppen úgy, mint más vallás tagjai esetében. Függetlenül attól, hogy azok, milyen ország állampolgárainak a népességét alkotják éppen.
Ráadásul, az Izraelbe telepedő zsidó vallású emberek, akik jogszerűen felvették az új hazájuk állampolgárságát, Izraeliek lettek. Ahogy ez a bevándorlási folyamat zajlik, azzal párhuzamosan, egyfajta kivándorlási jelenség is tapasztalható. Mert amelyik zsidónak, nem tetszik az, ahogyan a zsidóság izraeli állampolgárai viselkednek a Palesztinokkal szemben, egyszerűen elhagyja az új hazát jelentő országot. Nem azonosul a zsidóság azon részével, akik ezt a sok mérhetetlen bűnt elkövetik. Mert a hitükhöz hűséges módon szeretnének élni. Amely Isten abszolút szeretetének a képviseletét jelenti, itt a Földön. Minden más vallású embertársukkal szemben. A vallásszabadság erről szól.
Így az Izraelből eltávozott állampolgárok, éppúgy zsidók maradnak, mint azok a zsidó vallású emberek, akik eleve oda sem költöztek. Mert a hazájuk felvilágosult népének a tagjaiként, nem kívánnak részt venni, az Izraeli politika bűnösnek mondható, erőszakos honfoglalási akciójában. Így egyre több zsidó vallású ember szólal fel az Izrael államisága ellen. Ezért, akármilyen nagy lesz is valamikor esetleg az Izraeli állam, sohasem fog egységes zsidó népet alkotni. Mert nagyon úgy tűnik, hogy csupán, a hitükben eltorzult zsidóságot képes megtartani. Olyannak látszik, mintha ezt jelentené ma Izrael népe.
A világ zsidó vallású emberei, békességben élnek. Büszkék az adott népük erényeire, és a saját személyes adottságaikkal, ugyanannak a népnek az erényeit gazdagítják. Mert a zsidóság, szabadon szóródott szét valaha a világban. Így sohasem volt olyan honfoglalásuk, amely a korabeli zsidóságot, igazán nagy néppé kovácsolhatta volna. Amely a korabeli „goj” népeket, „gojimmá”, azaz nagy nemzetté alakíthatta volna. Mert a „goj” kifejezés, népet jelent héberül, míg a „gojim” kifejezés, nemzetet. Így az Izrael államon kívül élő zsidók valójában, megosszák a teljes zsidóságot.
A korabeli zsidóság pedig, sohasem lett a hazájából kiűzve. Erről nincsen semmiféle történelmi hitelességű adat. Az elvándorlásuk, szabad akaratukból történt. Hátrahagyva az őseik földjét. A helyben maradt őseiknek a leszármazottai pedig, ma is ugyanott élnek. Valamelyik helybéli ország állampolgáraiként, akik esetleg az óta, más vallási formát vettek fel. Mert a világban szétszóródó korabeli zsidóság, magukra hagyta őket. Így nagy a valószínűsége annak, hogy Palesztinában végül is, gátlástalan testvérharcok folynak, Izrael államiságának a növekedése érdekében. A mai zsidók, kíméletlenül ölik, a korabeli zsidóság más vallásúvá formálódott leszármazottait.
A zsidóságról azt állítják, hogy nem csupán vallás, hanem „nép” is. Így akit antiszemitizmussal vádolnak, az vagy a zsidó népet, vagy a vallásukat támadja szerintük. Így akarnak vallási mentességet élvezve, kibújni a politikai szinten irányított gazdasági felelősség alól. Ezért, csak az olyan ember nevezhető igazából antiszemitának, aki a zsidó vallás ellen fordul. Aki az Izraelben, vagy a világ egyéb népei között kialakult zsidó politikai és gazdasági torzulásokat kritizálja, az nem nevezhető antiszemitának. Hiszen nem a zsidóságot veszi górcső alá, mint vallási felekezetet, hanem a zsidóságot, mint politikai szinten irányított, gazdasági előnyöket élvező népréteget.
Népi jelleget, az a tény biztosít a zsidóság számára, hogy ők, a társadalmi életükben is képesek megőrizni és kimutatni, a vallási szintű hovatartozásukat. A puszta megjelenésükkel. Így a társadalomban is teljesen elkülönülnek. Mert egy nép átlagembereitől, mindig meg lehet kérdezni azt, hogy milyen vallásúak? Mivel a hitük, az ő saját belső lelki adottságuk. Ezzel szemben, a hitükhöz hűséges ortodox zsidóktól, nem szükséges ezt külön megtudakolni, mert egyértelműen látszik rajtuk. Legalábbis a férfiakon. Mert számukra a zsidó identitás, nem csupán lelki eredetű belső ügy, amit csak saját magukra vonatkoztatnak, hanem egy külsőségekkel is jelzett „szigorú” életformának minősül.
Persze, ez a szigorúság már jócskán fellazult az idők során, mert az ókorban kialakult dogmarendszerük, ma már nem követhető teljességgel. Ha minden szabályt betartanának, amit a vallásuk előírt valaha, akkor még mindig az ókor stílusában léteznének. Így a társadalmi életük bizonyos részleteit, a kor változásainak a függvényében, sajátságosan értelmeznek ma már. De a külső megjelenésükhöz, még mindig szigorúan ragaszkodnak. Évezredek óta, szinte változatlanul. Hogy a világban kialakult összes vallásforma képviselői jól lássák azt, hogy ők zsidó vallású emberek. Akik semmiféle személyes közösséget nem vállalnak, más vallású emberekkel. Csupán a jól elszigetelődött társadalmi életüket élik közöttünk.
A hitüket aktívan nem gyakorló zsidók pedig, éppúgy elvegyülnek a nép között, mint bármelyik más vallás képviselői. A társadalmi élet bármelyik posztján helytállnak. Mert tökéletesen asszimilálódtak. Éppen úgy, mint bárki más. Mert nem farizeusok, akik kifelé mutatják, fitogtatják a hitüket, hanem olyan átlagemberek, akik a vallásszabadság által biztosított lehetőségekkel élve, zsidó érzelműek csupán. A zsidó mivoltuk, a szívükbe van rejtve. Szívesen beszélnek róla, de nem mutatják ki a hitüket lépten, nyomon. Éppen úgy, mint más vallásforma képviselői. Akik, szintén a hitük alapelvei szerint élnek társadalmi életet.
A társadalmi élet, egy nép teljes közösségi életét jelenti. Amit az adott nép alkotmányos rendje biztosít. Minden állampolgárra vonatkoztatva, egyforma érvénnyel. A hithű zsidók azonban, külön „nép” akarnak maradni, egy adott társadalmon belül is. Mert a hitük dogmarendszere, olyan erősen korlátozza őket. Így önálló népcsoportnak tekintik magukat. Annak ellenére, hogy a teljes néphez tartozónak is vallják a csoportjukat. Így például, a magyar nép hithű zsidósága, olyan „zsidó népet” próbál alkotni, amely teljesen elszigetelődik a népünktől. Méghozzá, a népünkön belül. Ez azonban, teljességgel lehetetlen. Mert a társadalmi életükben, ők maguk is magyarok.
A dolog úgy működik, mint az emberi test biológiai szervezetének a sejtjei. A teljes népet, a test sejtjeinek összessége alkotja. Így a szervezett társadalmi együttélés, az emberi szervezet sejtjeinek a harmonikus működését teszi lehetővé. Amit a társadalom alkotmányos rendje képes biztosítani. Mert minden sejt szolgálja a többi sejt érdekeit is, a biológiai szervezetünk szervezett együttműködése érdekében. Amennyiben azonban, valamelyik sejt vagy sejtcsoport, szándékosan elkülönül a szervezetünkben kialakult szervezett együttműködéstől, bármilyen oknál fogva, azt a szervezetünk izolálja és kiveti magából. Mert szervezet-idegenné vált. Rákosnak sejtnek vagy sejtcsoportnak tekinthető az ilyen, szervezett együttműködéstől elkülönült sejtcsoport. Amely a test biológiai egységét is képes teljesen tönkretenni.
Ilyen rákos sejtnek minősülnek, a zsidó vallási csoportok elszigetelődései is, a társadalmi életünkben. Amennyiben, nem képesek a társadalom alkotmányos rendje alapján, a meghatározott szervezett együttműködésre. Így provokálják ki az antiszemitizmus érzését más vallású és vallásfüggetlen emberekből, akik ugyanannak a népnek a fiai.
A magánéletükben persze, bármikor elszigetelődhetnek. Éppen olyan formában, mint amikor más vallású emberek összejönnek, és az Istentiszteleteiken gyakorolják a hitük elvárásait. De a társadalmi élet egyéb területein, a szervezett együttműködést kell nekik is megvalósítani. Mert a népünk által kialakult társadalom érdekei, ezt kívánják tőlük is. A népünk alkotmányos rendje, csak így tartható fenn.
Az a kérdés tehát, hogy a zsidóság vallást, vagy népet jelent, egyértelmű előttem. Mert én, a zsidó vallást látom csupán. Önálló „zsidó nép”, nem létezik. Amit ma zsidó államnak neveznek, abban Izrael népe lakik. Akiknek a többsége persze, zsidó vallású.
Matécz Zoltán
2015.03.30.
matecz.zoltan@gmail.com
