Demokratikus diktatúra.
A demokrácia, mindaddig valósnak nevezhető, amíg a népakarat formálja a közösség érdekeit. Mégpedig az alkotmányban meghatározott egyezményes rend alapján. Így a megválasztott társadalmi vezetők alapfeladata éppen az, hogy az alkotmányos rend alapján irányítsák az ország közügyeit. Ilyen módon szolgálva a népakarat mindenkori érvényesülését. Minden vitás esetet azonban, népszavazás alapján kell eldönteni.
A demokrácia, olyan népuralmat jelent, amelyben a választópolgárok teljes egyenjogúsága kristályosodik ki. Így a demokratikus módon megválasztott állami apparátusnak, olyan politikai rendszernek kell lennie, amely a néphatalmat semmiképpen sem csorbítja meg. Ezt hivatott biztosítani a többpártrendszer alapján működő képviselői testület. Amely arra hivatott, hogy szakmai szinten kontrollálja, és parlamentáris módon, szükség esetén megfékezze, az állami vezetés esetleges jóindulatú túlkapásait.
Így a képviselői testületnek, alapvetően kétféle feladata van. Megszavazni a társadalom alakulásával párhuzamosan jelentkező törvénymódosulásokat. Mégpedig mindig az alkotmányos rend figyelembevételével. Valamint, folyamatosan ellenőrizni a kormányzati és önkormányzati munkák, hatályos törvények szerinti végrehajtását.
Ha a társadalmi vezetők tevékenysége ettől eltér, abban az esetben, már nem a népakarat jut érvényre a munkájuk során, hanem egyéb érdekek. Amelyeket, csak diktatórikus módon lehet a népre terhelni. Mégpedig, a törvény jogi és karhatalmi eszközeivel. Így jelentkeznek például, az adóhalmozás kényszerének a jelenségei, és az egyre szaporodó társadalmi megszorítások. Amelyek egyértelműen, nem a népakaratot tükrözik.
A jogi és karhatalmi erőknek is minden esetben, a társadalom érdekeit kell szolgálnia, mégpedig feltétlen módon. Mert a nép jogi és karhatalomi erőinek, teljesen mindegy az, hogy ki fordult éppen az alkotmányos rendben élő társadalom ellen. Mindig a közösség érdekeit kell szem előtt tartania. Ha a társadalom „elitté” választott tagjai a bűnösök, akkor ők lettek a jogsértővé vált belső ellenségeink.
Itt, a mi kis hazánkban manapság, a népakarat már csak porhintés. Amelyben az ország vezetését végző „elit”, diktatórikus módon irányítja a demokratikusnak tartott államiságunkat. Hatalmánál fogva, átírja az alkotmányos rendünket. A népünk beleegyezése nélkül. Átírja a munka törvénykönyvét. A nép beleegyezése nélkül. Átnevezi a repülőterünket. A nép beleegyezése nélkül. Másodmagával megköti a paksi szerződést. A nép beleegyezése nélkül. Stadiont épít állami pénzből a kertje végében. A nép beleegyezése nélkül. Persze, még hosszan lehetne sorolni azokat a diktatórikus módon végrehajtott „bűnös” túlkapásokat, amelyeket a nép előzetes beleegyezése és akarata ellenére követtek el.
Természetesen, az államfő többnyire, nem egyedül teszi meg ezeket a cselekedeteket, hanem a hozzá hűséges csatlósaival karöltve. Akik képviselőkként nyíltan, éppúgy igaz Magyaroknak vallják magukat. De a politikainak álcázott cselekedeteikben, mégis a Magyarellenességük nyilvánul meg. Mert akik a Magyar népen élősködnek, hatalmuknál fogva kihasználják azt, azok belső ellenségeknek nyilvánulnak. Még akkor is, ha látszólag, a mi Magyar érdekeinket szolgálják. Az ő gyámkodó demokratikus hozzáállásukkal. Amely a legtöbb esetben, a gazdasági visszaéléseiket álcázza csupán.
Hasonló a helyzet azzal az állami és társadalmi vezetővel is, aki olyan kijelentéseket képes tenni, amelyek sérthetik a magyar nép bármelyik választópolgárának az érdekeit. Ilyen kijelentés például, „akinek nem tetszik, annak el lehet hagyni az országot, a határok nyitva vannak”. Vagy például, „negyvennyolcezer forintból is jól meg lehet élni”. Az ilyen kifejezések, nem tükrözik a népakarat szerinti érdekképviseletet. Ez szellemi szintű diktatúrának minősül, ami szintén nem méltó a politikai vezetőinkhez.
Amikor egy párt hatalomra kerül, akkor az azt jelenti röviden, hogy a többi párt ellenében nyerte meg a népakarat szerint végrehajtott választásokat. Így a többi párttal szemben került csupán hatalomra. Nem az őket megválasztó néppel szemben. A nép által megszerzett politikai hatalmukat mégis, a nép ellen használják végül. Ez a mindennapi tapasztalat. Így a tevékenységük, nem minden esetben lehet áldásos.
A demokrácia röviden, a választójoggal bíró szuverén állampolgároknak a közös akarata alapján felruházott, államvezetési hatalmat jelenti. Ahol a hatalom, sohasem a választópolgárok érdekei ellen irányul hanem, csak a többi egyenrangú párttal szemben jelent elsőbbséget. Így a demokratikus módon megválasztott politikai vezetők alapfeladata az, hogy a választásokban vesztes pártok ellenőrzése alatt, szakmai szinten biztosítsák, a teljes társadalom jól szabályozott biztonságos működését. Mégpedig, a népjóléti társadalom elérése érdekében. Így a választásokban vesztesnek minősülő pártok, más minőséggel, ellenőrzési jogkörrel rendelkeznek. Mint esetleges ellenzékek. De sohasem ellenségek.
Így a szintén demokratikus módon megválasztott képviselői testület révén, akiket az összes párt soraiból jelölnek ki, gyakorlatilag a nép akarata irányítja a közügyeket közvetett módon, beleértve a kormányzás feladatát is. Ilyen módon valósul meg a demokráciában az, az elemi szintű alapelv, amely lehetőséget biztosít a népnek arra, hogy a közügyekben, a képviselőik által közvetett módon ugyan, de részt vehessen.
Ma már, az internet világában, szinte teljesen felesleges a nagy létszámú képviselői testület fenntartása. Hiszen, minden választójogú polgár, közvetlen módon javaslatot tehet a saját számítógépéről, és személyesen szavazhat a közügyeket illetően. A megfelelő minőségű és mennyiségű internetes kormányzati és önkormányzati tájékoztatás mellett, bármelyik választópolgár közvetlen módon beleszólhat, egyeztethet, és javaslatokat tehet, az érdekei szerint.
Az újságíróink pedig, mint szabad gondolkodók, éppúgy kifejthetnék a saját véleményüket, mint valamely érdekcsoport aktuális véleményét például, egy felmerülő törvénytervezetről. Éppen azért, hogy a választók népe, minél ideálisabb döntést tudjon hozni, egy-egy törvény kialakítását illetően. Ráadásul, a kormányzati és önkormányzati munkák törvényességét is folyamatosan szemmel tarthatnák. Éppen a széleskörű néptájékoztatás érdekében. Ami az ő alapfeladatuk. Így a jól képzett újságíróinknak, nem kellene csupán, a bulvárhírekre, az időjárásra, és a közúti balesetekre koncentrálniuk. Bármilyen témakörben szabadon megírhatnák az igazat, akár többféle nézőpontból is.
Demokratikus társadalomban élve, a „közjogi méltóságok” kifejezés, erősen megalázó a választójogú köznépre nézve. Mert a „méltóságok” kifejezés, arisztokratikus jelleget kölcsönöz, az egyenjogú választópolgárok által biztosított nép körében. Márpedig, ha a Magyar nép fiaiként, egyenjogú és egyenrangú állampolgárok vagyunk, akkor közöttünk senki sem lehet több, vagy kevesebb jogú és rangú. Csupán a társadalmi szintű beosztásunk lehet változó.
Amíg nem így élünk, hamis demokráciát valósítunk meg. Amelyben a politikai szintűnek álcázott elit, mindig élősködni fog, a társadalmat alkotó nép fölött. Mert az egyéni érdekeiket, a közösségünk érdekeinek a rovására valósítják meg. Ma még, sajnos ez a tapasztalat. Tisztelet a kivételnek.
A bűnük, attól válik sokkal súlyosabbá, hogy ők, esküvel kötelezik el magukat a népakarat szolgálatára. Így nem pusztán élősködésről van szó az esetükben, hanem aljas indokból, előre eltervezett élősködésről. Ami a néppel szemben, mindenképpen ellenséges besorolást kölcsönöz számunkra. Így a jogi úton irányított karhatalmi erők feladata az, hogy szükség esetén, a nép érdekeit képviselve, megakadályozzák a további visszaéléseket.
Kérem a kedves olvasóimat, hogy tekintsék ezt az írásomat egy olyan javaslatnak, amely az elektronikus demokrácia megvalósítását célozza meg. Amely közvetlen módon működő demokráciaként fogható fel. Amelyben a politikai visszaélések, a nyilvános ellenőrzési jogok alapján, minimális szintet érhetnek csupán el. Továbbá, megtakarítható általa a képviselői testület fenntartásával és megszavazásával járó összes közköltség is. Így sokkal kevesebb adóra van szükség az állami apparátusunk fenntartásához. A megmaradt politikai pártok pedig, amúgy is ellenőrzik és figyelemmel kísérik a kormányzati és önkormányzati munkákat.
Így a politikai pártok állami szintű finanszírozását is, a minimumra lehet csökkenteni. Ennek az lehet az eredménye, hogy csak olyan pártok maradnak felszínen, amelyek valóban érdekeltek a nép szakszerű képviseletében. Az árnyékpártok pedig, egyszerűen eltűnnek a közéletből. Így a választott képviselői testület hiányában, a pártok közvetlen módon delegálhatnának néhány meghatározott főt, a parlamenti szintű gyűléseikre. Amelyben a népképviselet, nem csupán közvetlen módon, hanem politikai szinten, közvetett módon is megvalósulna. Így a pártok közötti választás kényszere is feleslegessé válik. Azok választási költségeivel együtt.
A kormányzati és önkormányzati tisztségviselők pedig, párt-független személyekből állhatnak, akik ennél fogva, nem politikai szinten irányítják az ország természetes menetét, hanem állami alkalmazottakként, szigorúan szakmai alapon. A szakmai hozzáértésüknek köszönhetően, feltehetően mindig törvényesen. A népünk jóléti törekvéseinek megfelelően. Hogy a demokráciánk, soha ne lehessen diktatórikus.
Matécz Zoltán
2015.04.01.
matecz.zoltan@gmail.com
