Aktív meditáció.
Villás Béla szerint, a meditáció egyszerűen azt jelenti, hogy „lelki jelenlét”. Ezzel én tökéletesen egyet is értek. Mégpedig olyan formában, hogy az elménk két dologra figyel állandóan. A szellemi gondolatainkra és a lelki érzéseinkre. Meditáció esetén azonban, az elménkben zajló szellemi aktivitásunkat tudatosan lecsendesítjük. Így gyakorlatilag az elménk, csak a lelki érzéseinkre képes figyelmet fordítani.
Vagyis, meditáció esetén, tudatosan nem fordítunk figyelmet a szellemi gondolatainkra. Így a szellemi csend hatására, csupán a lelki érzéseink aktivitása tudatosodik az elménkben. Így ezt a mentális folyamatot nevezem én, szellemi szinten, passzív meditációnak.
Folyton a múltban és a jövőben kalandozó szellemi gondolatainkat, nagyon nehéz lecsendesíteni, és ilyen módon kiiktatva az elménkből, a jelen pillanatának a lelki érzéseire fókuszálni a figyelmünket. Ezért, nagyon sok ember, el sem kezdi a meditációs gyakorlatokat. Illetve, ha elkezdi is, a szellemi gondolatai akkor is győzedelmeskedni fognak, mert a szellemi aktivitás, mégis mindig elvonja az elménk figyelmét, a lelki jelenlétünktől. Mert az elménk számára nem természetes dolog az, hogy nem fordítunk kellő figyelmet a szellemi gondolatainkra.
Így a passzív meditációval gyakorlatilag, „megerőszakoljuk” az elménket. Bár azt mondják, hogy sok gyakorlással megtanulható. Így amikortól, az ember már tud passzív módon meditálni, akkor egy ilyen mentális gyakorlat során, teljesen felfrissül az ember teste. Mert az elménk, a fárasztó szellemi gondolataink helyett, a pihentető lelki nyugalom állapotában tartózkodik. A testünk pedig, mindig az aktuális elmeállapotunkat tükrözi vissza. Akár 10-15 percnyi meditáció képes erre a mentális feladatra. Ilyenkor a lelki erőhatásaink, bizonyított módon, a testünk felfrissítésén munkálkodnak.
Aktívvá tehető azonban a meditáció, ha közben a szellemi gondolatainkat, a lelki jelenlétünkben tudjuk tartani. Az pedig, csak olyan módon lehetséges, hogy a lelki vágyainkat képzeljük el szellemi szinten, tökéletesen valóságosnak. Mert képzeletet alkotni, csak a jelenben tudunk. Így a reális képzeletünk, a lelki aktivitásunkat fokozza annak arányában, hogy mennyire valóságos benne, a szellemi síkon képzett mentális képünk.
Sokan azt mondják, hogy ez csak imaginációs gyakorlat. Van is benne némi igazság. Mert amennyiben, csupán egy képzeletbeli helyre megyünk el gondolatban, ami nem létezik az életünk gyakorlatában, csak azért, hogy ott jól érezzük magunkat, akkor ebben a mentális képben, kizárólag a kedvünket leljük, és ettől lesz pihentető a dolog a testünk számára. Ilyenkor a lelki erőink, csupán a felüdülésünket szolgálják.
De amennyiben, az imaginációs és a meditációs képességeinket együtt használjuk, egy közös cél érdekében, abban az esetben, sem az imaginációnknak, sem pedig, a meditációnknak nem vész el a varázsa. Sőt, mi több, ha a képzeletünk által, éppen a vágyainkat alakítjuk ki valóságosnak látszó képi formában, akkor az a látvány, már eleve boldog érzések forrása bennünk. Mivel az elménk, valóságosként értékeli a képzeletben szemlélhető dolgokat és eseményeket is. Így a valóságteremtés alapja éppen az, hogy előbb lássuk valóságosnak azt, amit a vágyaink szerint szeretnénk megtapasztalni az életünk gyakorlatában.
Így a képzeletalkotás, szellemi szintű imaginációs lehetőségeivel, a lelki szintű meditációs képességeinket tudjuk fokozni. Mégpedig, egy közös cél elérése érdekében. Ami éppen a vágyunk megvalósulása. Mert, ahogy a passzív meditáció esetében, a lelkünk érzései teljesen felfrissítik a testünket, akár 10-15 perc alatt, miközben elvégzik a mentális munkájukat, úgy az aktív meditáció során, a vágyunk által meghatározott célra irányított lelki érzéseink is, mentális munkavégzés által formálnak, a megtapasztalható valóságunk anyagi eseményein.
A magyar ember, erre a mentális folyamatra, ha megkérdezik tőle azt, hogy „Most mit csinálsz?”, egészen egyszerűen azt válaszolja, hogy „Azon meditálok, hogy ...”. Vagyis, valamilyen aktuális probléma lehetséges megoldásán jár éppen az esze. Mert lelki szinten, már régen vágyakozik a tökéletes megoldásra. Ez a vágy, egy céltudatos lelki érzés, amely mindig a megoldásra irányul. Vagyis, egyfajta lelki intelligenciát képvisel.
Ameddig tehát, egy probléma lehetséges megoldásával foglalja el az ember az elméjét, addig olyan szellemi gondolatok alapján készít ott reális elképzeléseket, amelyek a lelki vágyait képesek értelmes módon kifejezésre juttatni. Így a képzeletalkotás imaginációs képességeivel, a lelki jelenlétben tarthatóak a szellemi gondolataink. Ennél fogva, ebben az imaginatív meditációnkban, az aktív szellemi gondolataink segítségével biztosítunk határozott célokat, a lelki érzéseink számára. Miközben ezek az életerő impulzusaink, bennünket is felfrissítenek, a mi testi mivoltunkban.
Gyakorlatilag felvillanyoznak. Azaz, tettekre kész lelki állapotba hoznak bennünket. Vagyis, lelki motivációt biztosítanak számunkra, a soron következő szükséges cselekvőképességeinket fokozva. Így vagy közvetlenül bennünket motiválnak cselekvésre, vagy pedig, közvetett módon, nélkülünk teremti meg számunkra a vágyunk által kívánt céljainkat.
A szellemi gondolatainknak pedig, éppen az a természetes feladata, hogy a vágyainkat fejezzék ki, a mi szellemi intelligenciánk sajátságos módján értelmesen. Éppen azért, hogy az által, azt igazolják a szellemi gondolataink, hogy már érettek vagyunk arra, hogy elfogadjuk a teremtés vágyunk által formált valóságát. Ezért képes az elménk arra, hogy a vágyaink által felszínre került Isteni intelligenciánk, és a róluk szóló szellemi szintű emberi intelligenciánk, egy közös akaratú cél érdekében egyesüljenek, integrálódjanak tudatosan.
Tehát, ha a vágyunk szerint szeretnénk formálni a valóságunkat, akkor a képzeletalkotás mentális munkáját kell elvégeznünk ahhoz, hogy az Isteni eredetű lelkünk érzései, azzá formáljanak bennünket, amit szellemi szinten meghatároztunk. Így jut érvényre az életünkben, az Isteni gondviselés. Mert az Isteni minőségünk által biztosított lelki érzéseink mentális erőimpulzusait, éppen arra használjuk fel tudatosan, ami a lelkünk vágya.
Ebben az aktívvá formált meditációnkban, úgy irányíthatjuk szellemi szinten a lelki érzéseinket, hogy azok által, a tudatos teremtés valósulhasson meg az életünkben. Ezt a célt szolgálja, az általam javasolt, megoldás-centrikus gondolkodásmód tudatos kialakítása és gyakorlása is az elménkben.
A passzív meditáció esetén csupán megtapasztaljuk a lelki érzéseink testünkre kifejtett hatását. Addig az aktív meditáció segítségével, céltudatosan arra használhatjuk a lelki érzéseinket, hogy a vágyaink alapján formáljanak nekünk megtapasztalható anyagi valóságot. Ezért a szellemi szinten aktív meditáció, azonos elmeműködést jelent a megoldás-centrikus gondolkodásmóddal. Amire szerintem, minden optimista beállítottságú értelmes ember képes.
A szellemi szinten passzív meditáció gyakorlása, ettől függetlenül azért fontos mégis, mert lehetőséget képes biztosítani számunkra, a transzcendens információk mentális felvételére. Mert a mi relatív elménk, a tökéletes lelki nyugalomban, Isten abszolút elméjébe tekintve, olyan információk birtokába juthat, amelyeket a racionális korlátaink relatív feltételrendszerében, nem tudunk felfedezni vagy kitalálni.
Persze, az ilyen irányú információgyűjtés, másképpen is működik. Mégpedig a hit erejével. Amikor az ember hisz abban, hogy lehetséges a felmerült problémáinkra Isteni megoldás. Olyankor fogékonnyá tesszük az elménket arra, amit Isten küld számunkra, a hitünk szerint. Mert az információk, állandóan érkeznek, csak fogékonynak kell lennünk, azaz készen azok mentális elfogadására. Amit, a heuréka-élmény jelent számunkra.
Történetesen azt a mentális élmény, hogy amikor az elménk éppen befogad egy ilyen Isteni eredetű információt, és azt mi meg is értjük. Amikor az adott problémánk érdekében, megvilágosodik az elménk. Mert az Isteni megoldás megérkezett. Annak ellenére, hogy az elménket, éppen nem a megoldások lehetőségeire fókuszáltuk. Hanem teljesen ellenkezőleg, egy egészen más életeseményben vettünk részt. Amely közben, az Isteni „szikra”, csak úgy bevillant az elménkbe.
Mert az elménk, egy mentális tulajdonságokkal bíró, biológiai „adó-vevő” szerkezet. Amely képes a mi emberi információinkat kivetíteni az Univerzum mágneses terébe, és a mágneses térben terjedő információkra fogékony. Ez a mentális fogékonyság persze, csak akkor tapasztalható meg, ha azonos hullámhosszon rezeg az elménk, mint a befogadni kívánt kozmikus információ rezgési hullámhossza. Akkor a mentális információs igényünk, precízen illeszkedik a kívánt Isteni eredetű információkhoz. Ezt jelenti a mentális fogékonyságunk.
Amikor az emberi elme, ilyen Isteni eredetű kozmikus információk befogadására képes éppen, akkor is egyfajta passzív meditatív állapotban van. Mert bármit is cselekszik éppen az egyén, tudat alatt vagyis, az aktív tudatának a hátterében, tovább működik az elméjének a „vevő” része. Éppen olyan formában, mint amikor például, a rádió egyik fix csatornáját hallgatjuk, munkavégzés közben.
Így az elménk, szinte mindig meditatív állapotban van, amíg a lelki jelenlétünket uralják a szellemi gondolataink. Ettől elrugaszkodni, csak a múltunkra és a jövőnkre korlátozódó szellemi gondolatainkkal tudunk. De a szellemiségünk, mint a memóriánk tökéletes „raktárosa”, szinte mindig a múltunkban és a jövőnkben kalandozik. Mert ez is a feladata. Folyamatosan ellenőrzi a teljes mentális raktárkészletét, amit az emlékeink jelentenek. Hogy a hibákat és a hiányosságokat felfedezze közöttük. Ezek a felfedezései jelentik számunkra, a tudatos elmeállapotunkban felmerülő gondolatainkat.
Viszont a megoldás-centrikus gondolkodásmód tudatos kialakításával és gyakorlásával, olyan aktív meditációt gyakorlunk, amelyben a szellemi gondolataink segítségével, mindig a vágyaink alapján irányíthatjuk, a valóságunkat formálni képes lelki érzéseinket. Mert ilyen módon, a lelki jelenlétünkben tarthatóak a szellemi gondolataink. Tulajdonképpen, erre születtünk. Ez az emberi élet valóságos célja. Az anyagi szintű rezgések, teremtésnek minősülő eseményeiben való tökéletes és tudatos szerepvállalás.
Mert a lélek által, Isteni lények vagyunk, és Isteni feladatok ellátására vagyunk alkalmasak. Amennyiben tudatosodik ez az igazság az elménkben, abban az esetben, egy sokkal Istenibb valóság kialakítására lesz képes az értelmes ember. Mert alkalma nyílik, Istentudattal élni.
Matécz Zoltán
2015.04.19.
matecz.zoltan@gmail.com
