Egy kis irodalom.
Megjelent az interneten, Dr. Regös Péter, a Magyar Zsidók Világszövetségének szóvivője által íródott vers, a magyarokról. A magyar ember elolvassa, majd értelmezni próbálja azt. Mert minden vers takar valamit. Rejtett mondanivalóval rendelkezik. Ez az eset sem kivétel. Íme, a vers:
„ Hangosak a fasz magyarok,
Fajtiszták, mint az olaszok.
Buták, mint az oroszok
S úgy végzik, mint a karthágó’k.
Lesózzák a földjeiket,
Felszámolják történelmüket,
Eltünnek majd nem sokára,
Elmennek a bús picsába.
Úgy rühelem minnyájukat,
mocskos, gyilkos falkáikat,
s mikor himnuszukat hallom,
felfordul a teli gyomrom.
Panaszkodnak, nyavajognak,
Ök sehová sem tartoznak,
Mindenki az ellenségük,
Nincsen nekik kistestvérük.
Mindenki utálja öket,
Magyar férfiakat, s nöket,
Mindegyiküket megvetik,
De egyiküket sem szeretik.
Elveszett tekintélyüket féltik,
De mások a nyelvüket sem értik,
Nem tartoznak nyelvcsaládba,
Csak a tetves, bús picsába.
Európába keveredtek
Emberekké nem vedlettek,
Ázsiai majmok még ők,
Zsivány Trianon-védők.
Én itt most, csak azokra a sorokra kívánok válaszolni, amelyeket valamilyen valós tények támasztanak alá. A rágalmazó, és a magyarokat gyalázó sorokat, csak a „művész úr” sajátságos rímalkotási kényszerének tekintem. A trágárságot pedig, csupán a vers fennkölt hangulatáért felelős szavaknak fogom fel. Amelyek a sorok végre erőltetett rímek aktuális csattanóit tompítják le kissé.
Hangosak vagyunk, ez igaz. Mert büszkék vagyunk a magyarságunkra. Ahol lehet, önmagunkat képviseljük. Éppen olyan formában, mint ahogy azt, más népek képviselői is teszik a hazájukkal. A fajtisztaságunk is hagy némi kívánnivalót maga után. Mert hazánk, több ízben ürült ki, óriási százalékban. De a benépesített országunk ma már, újra magyarnak érzi magát. Mert az magyarságunkat biztosítani képes ősi kultúrát, képesek voltak átvenni a honosítottak is.
A történelmünket, valóban elhazudja valamiért a tudományos kamara. Valamilyen politikai oknál fogva. De az interneten már, terjed a múltunk teljesebb igazsága. Ezzel párhuzamosan, a teljes világtörténelem el van ferdítve. Mert a történelemkönyveket, mindig a győztesek írják. Az ő sajátságos szemszögükből szemlélve a dolgot. Így történelmi szinten, éppúgy egy hazug világban élünk, mint politikai szinten. Mert a politika valójában nem más, mint a történelem pillanatnyi eseményszerűsége.
A himnuszunk pedig, egyszerűen csodálatos. Mert a magyarok Istenéről szól. Akire esküszünk. Aki a lelkünk által éltet bennünket, és nem hagyja azt, hogy a saját hazánkban, rabok legyünk. A nyelvünk pedig, a legféltettebb kincsünk. Mert a valós múltunkat őrzi. Utal arra az ősiségre, amikor a bábeli időkben, még csak egy nyelvet beszélt minden ember. Mégpedig a magyart. Majd a nyelvek összezavarodása óta, csak a mi nyelvünk őrizte meg valamilyen szinten, az ősi jellegét. Mert a magánhangzóink sokasága, jóval tágabb kifejezőképességet biztosít számunkra. A nyelvi gyökrendszerünk pedig, a közvetlen ragozhatóság segítségével, az értelem és a logika nyelvét határozza meg a magyarban. Erről szól a „magyarázat” szavunk is. Mert nincsen még egy nyelv a világban, amely az „értelmezés” szó fogalmi jelentését, a saját népe nevével kifejezné ki. Magyarázat. Hát nem csodálatos?
A honfoglalás pedig, egy nagyon jól szervezett hazatérés volt, ide a Kárpát-medencébe. Az állattenyésztő magyar családok, visszatértek az itthon maradt magyarokhoz. Mert a legeltetés során történő vándorlásuk, déli irány felé indult, aztán keletre tartott. Majd északra, és végül pedig, vissza nyugati irányba. Így egy nagy kört tettek meg, Európát elhagyva, Ázsián keresztül. Így a rovásírásos emlékeinket, mindenfelé otthagyva maguk után. Végül a finnek felől, visszatértek az őshazába, ahol a többi magyar, főképpen földműveléssel foglalkozott. Ezért véráldozat nélkül történt meg a „honfoglalásunk”. Mert a kétféle magyarság, természetesen módon, újra egybeolvadt. Így a kisebb létszámú nomád életmódot folytató magyarság, a jóval nagyobb lélekszámú anyaországbéli magyarokkal egyesülve, egy közös nemzetet alkotott végre.
Az a tény pedig, hogy a trianoni egyezmény által, gyakorlatilag lenyúlták hazánk határok menti részeit, nem titok. Mert az ott élő emberek, még ma is magyaroknak vallják magunkat. Büszkék a magyarságukra. Mi pedig, mint megmaradt anyaország, kulturális szövetségben élünk velük. Így érzelmi szinten, a magyarságunk nem csorbult, csak az ország szerinti területünk.
Mivel a Zsidók Világszövetségének a szóvivője írta a rólunk szóló „költeményt”, ezért ez a vers, a zsidó „kultúrát” is képviseli valamilyen szinten. Azon belül azonban, szerintem kizárólag, csak Dr. Regős Péter sajátságos értelmét tükrözi. Mert tanult emberként, egy olyan művet írt, amit egy tanulatlan, műveletlen ember sem vallana szívesen magáénak. Egy olyan ember írta, aki a neve alapján, szintén a magyar vérvonalat képviseli. Ezért szerintem, ez a vers valójában, egy mértéktelen módon eldeformálódott önkritika.
Volt már ilyen vers a világirodalomban máskor is. Ott van például, Spiró György: Jönnek - című költeménye. Amely szintén, egy magyarokat gyalázó, és e miatt, uszító jelleget mutat.
A világháborút ugyanaz a tőke finanszírozta, mindkét ellentétes oldalon. Valamint, mindkét oldalon megvalósították a zsidók tervszerű irtását. Amit nem a németek vagy az oroszok találtak ki, hiszen ők, csak megvalósították azt. Hogy hozzájussanak a háborús költségeiket fedezni képes tőkéhez. Míg a németek, feltehetően gázt használtak, addig az oroszok, tarkólövéssel oldották meg a dolgot. Továbbá, nagyon sok vasútvonalat lebombáztak a háború alatt. A legtöbb rendező pályaudvart rendszeres légitámadás érte. De a koncentrációs táborokhoz vezető vasúti sínek, sértetlenek maradtak mindvégig. Azért ennek, lehet némi oka.
A mai zsidóság, teljesen megosztott lett. Mert a vallásához hűséges zsidók, béke és emberszeretők éppen olyan formában, mint bármelyik más vallás képviselője. A hit nélküli zsidók azonban, akik csak beleszülettek a zsidó közösségekbe, de a vallásukat nem gyakorolják megfelelő módon, egy teljesen ellentétes irányvonalat képviselnek. Ezért, a kétféle tábor, egymás ellen élő zsidóságot alkot. A békés életvitelt kedvelő zsidók pedig, még nagyobb ellenségeknek számítanak a diktatórikus zsidóság között, mert erősen gyengítik az embertelen világi zsidóság politikai törekvéseit.
Magyarországon ma, körülbelül egymillió zsidó vallású ember él. Akik ide született magyar állampolgárokként, éppúgy szeretetre méltó emberek, mint bárki más. Akik a munkájukkal gazdagítják a magyar társadalom életét. Akik a művészetükkel, művelnek és szórakoztatnak bennünket. Éppen olyan formában, mint bármilyen más vallású magyar állampolgárunk esetében. Mert a „zsidó” jelző, csak a vallási hovatartozásukat határozza meg. Míg a „magyar” jelző, a nemzeti hovatartozásért felelős.
Én, a magam részéről, nem vagyok hajlandó egyetlen magyar állampolgár társamat sem gyűlölni azért, mert Dr. Regős Péter, ilyen kritikán aluli verssel „ajándékozta” meg a világirodalmat. Még akkor sem, ha az a magyar állampolgár társam, a zsidó vallás követője. Hála Istennek, egy olyan országban élünk, ahol a szabad vallásgyakorlás természetes. Ez azt jelenti, hogy hitünkben különbözhetünk a nélkül, hogy a magyarságunkban alapvetően eltérnénk egymástól.
Minden vallás, csak olyan mértékű társadalmi megbecsülésben részesül, amennyit a hívei kiérdemelnek maguknak. Ez alól, a zsidó vallás sem kivétel. Csakhogy, a „zsidó” jelző, nem csupán a vallásukra utal, hanem az ő zárt társadalmi rétegüket is jelképezni próbálja. Amely csupán, az ő vallási előírásaikra vezethető vissza. Attól azonban, még társadalmi jelenség. Így az „antiszemita” jelző, csak akkor illethet valakit, ha a zsidó vallás ellen irányul a véleménye. Ha a zsidók közösségi életének, a teljes társadalomra kifejtett gazdasági és politikai tevékenységéről szól a kritika, akkor az, nem képvisel semmiféle antiszemita érzelmet.
Végül, de nem utolsó sorban, leírom ide Raj Tamás Főrabbi véleményét, amit egy László nevű honfitársunk kérdésére válaszolt, a zsidóság nevében. A kérdés, éppen Dr. Regős Péter verséről szólt.
„Kedves László! Regos Péter verse és egyéb megnyilatkozásai nem csak Önt, hanem engem és minden józan zsidót is felháborít. Az Ön véleményével messzemenoen egyetértek, de nem tudunk mit tenni., Tudnia kell ugyanis, hogy ez az embere egy autóbaleset után némileg megzavarodott, és enyhén szólva nem teljesen beszámítható. O egyébként nem képvisel senkit, mert a Magyar Zsidók Világszövetsége, amire o hivatkozik, Farkas Ervin és Keller Tibor halála után, már évekkel ezelott megszunt. Sajnálatos, hogy egyesek ma is közlik és komolyan veszik ennek az embernek a nyilatkozatait. Üdvözlettel: R.T.”
A józan módon gondolkodó, a vallásuk előírásaihoz ragaszkodó zsidók tehát, éppúgy elítélik a jellemtelen és embertelen megnyilvánulásokat. Ezért lettek ellenségeik, a radikálissá vált világi zsidók. Szerintem, ez a vers, éppen arról szól, hogy a magyarság, forduljon nyíltan a tiszta szívű helybéli zsidóság ellen. Mert azok, józanul gondolkodva, még fel merik vállalni a magyarságukat annak ellenére, hogy közben a zsidó hitüket, szabadon gyakorolják közöttünk. Így ez a vers, valójában a zsidó közösség megosztottsága miatt létrejött uszítást valósítja meg.
Tulajdonképpen nem a zsidósággal van a baj, hanem a zsidó születésű olyan radikális emberekkel, akik diktatórikus módon ellenségesek lettek mindenkivel szemben. Ez a jelenség, a történelem során, már több estben megismétlődött. Így a mai korban is jellemzővé vált. Ezért, a világi gondolkodású radikális zsidóságnak, a tiszta érzelmű józan zsidóság a legnagyobb ellensége, mert megosztja magát a zsidóságot. Így az én véleményem szerint, a magyarság szítása, csak ennek a belső zsidóviszálynak a része. Egy zsidóságon belüli antiszemitizmus megnyilvánulása.
Én a magam részéről, nem tulajdonítok jelentőséget ennek a „versnek”. Mert szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy egy primitív elme agyréme az egész. Így nem fogadom el egy olyan „szervának”, amire agresszív módon le kellene csapnom. Ezért a józan gondolkodású, és a tiszta érzelmű zsidóságot, továbbra sem tartom ellenségemnek. A radikálissá vált diktatórikus zsidók ellen pedig, az egész világnak fel kellene lépnie, a józan zsidókkal együtt. Mert azok, mint a huligánok, mindenhol a társadalom ellenségei. Ők valójában, a zsidóság huligánjai. Dr. Regős Péterrel együtt. A zsidóság legalja.
Gyakorlatilag arról van szó, hogy a „költő”, mint a zsidó nép egy egyszerű módon elfajzott fia, a nép lehető legprimitívebb beszédstílusában írta le, azokat a mélyen szántó gondolatait, amelyek által, a magyarellenes hangulatát juttatta kifejezésre. Ilyen értékű művek láthatók a vizeldék falán is. Amit magyar átlagemberek írtak oda, a többi honfitársukról. Mégsem váltunk miatta, magyarellenes emberekké. Csupán tudomásul vesszük azt, hogy a nép legprimitívebb néprétege, ilyen egyszerű és trágár kifejezésmódot használ.
Matécz Zoltán
2015.04.26.
matecz.zoltan@gmail.com
