Sűrűség.
A sűrűség az a mennyiség, amely képes kifejezni az adott anyag egységnyi térfogatának a tömegét. Így az egységnyi módon meghatározott sűrűséget, bármikor kiterjeszthetjük a test teljes térfogatára. A sűrűség jele a görög ρ = Ró betű. Kiszámításának a módja:
V = m / ρ ρ = m / V m = ρ * V
Ahol az „m” betű a tömeget, a „V” betű pedig, a térfogatot jelenti. Mértékegysége pedig, a kiszámításából egyenesen következik: kg / m3 vagy g / cm3.
Az ismert sűrűség és térfogat segítségével tehát, a test tömegértékét lehet kiszámítani. Csakhogy, ami sűrű lehet egy adott test térfogatán belül, az bizony nem más, mint az ő közege. Amelyben a térfogatigényt meghatározni képes rácsos és kristályrácsos tulajdonságú, atomos és molekuláris kötések megvalósulhatnak.
Ebből a tényből egyenesen következik az is, hogy egy anyagi test tehetetlen tulajdonságát, nem pusztán a külsőségnek számító teljes tömegértéke fejezheti ki, hanem az ő belső adottságait meghatározni képes apró tömegértékeinek a közege is. Vagyis, egy test közegértéke nem más, mint az adott test anyagi halmazát felépítő résztömegek teljes összessége. Így a közeg fogalmi jelentése nélkül, a sűrűség fogalma is értelmét veszíti. A sűrűség nélkül pedig, a tömegérték is meghatározhatatlan marad.
Az anyagi halmazok tehetetlensége tehát, teljes tömegértékként, és az abban rejlő résztömegek közegeiként is kifejezhető. Így a sűrűség, azonnal kétféle tehetetlen tulajdonságát határozza meg az anyagi halmazoknak, egyazon időben. Objektívnek értékelhető külső tehetetlenségi adottságként, a teljes halmaztérfogatban együttes mozgásra képes tömegértékét, és belső tehetetlenségi adottságként, a test szubjektív közegértékét. Így az anyagi halmazok, akár teljes külső objektív tömegértékként, akár az ő belső szubjektív közegértékeként, a térfogatban rögzített tehetetlen tulajdonságokat fejezik ki.
A teljes tömegérték, az anyagi halmaz objektív tehetetlen tulajdonságát képviseli, ahogyan azt Newton olyan jól meghatározta. Vagyis, az anyagi testek között megvalósuló, közvetlen felületi érintkezésen alapuló erőátadási képességet. Amelyben az anyagi testek tömegértékei, nem birtokolják a kölcsönhatásra képes erőértékeket, csupán tehetetlen módon közvetítik azokat. Így minden ilyen típusú, közvetlen objektív felületi kölcsönhatás, az anyagi testek lendületéből származó impulzusátadás következtében képesek közvetíteni azt az erőértéket, amely az ő kölcsönhatásukat jelenti. Így ezek a kölcsönhatások, csupán egyedi típusú objektív rezgéseknek minősülnek.
Az anyagi test belső résztömegei pedig, együttesen olyan belső közegértéket képviselnek, amelynek minden egyes alkotóeleme, részt vesz a szubjektív kölcsönhatásnak minősülő energiahatásban. Amely az anyagi világunk objektív valóságában, közvetett kölcsönhatási formának minősül. Így a hullámokban, olyan szervezett együttrezgés valósul meg, amelyben a rezgő részecskék, mint a test közegét alkotó résztömegek, számottevően nem mozdulnak el. Csupán rezegnek azok, és ilyen módon adják át egymásnak a rezgési információt, és az egymás után érkező erőimpulzus sorozatokat, mint folytonos energiahatást.
A mágneses hullámokban, két alapvető tulajdonság jut érvényre. A hullámhossz, és a frekvencia. Szerintem, a hullámhossz biztosítja a közölhető mágneses informatív értéket, míg a frekvencia, az energia áramlási lehetőségét jelenti. Így az energia közvetítése, mint az impulzuserő folytonossá tett átadási lehetősége, diszkrétnek mondható impulzussorozatokban történik. Szépen egymás után. A hullámhossz által meghatározott ütemben. Így a mágneses hullámban, nem a hullámot felépítő közeg részecskéi száguldoznak, hanem csupán az energia hatása terjed. Miközben a részecskék egyensúlyi helyzete, számottevően nem változik, ahogy az együttes rezgésüket gyakorlatilag megvalósítják a mágneses hullámban.
Az anyagi halmazokban megvalósuló elektromos hullámok eseményei pedig, ezeknek a mágneses hullámoknak az induktív hatásaira jönnek létre. Számunkra szubjektív, azaz belső térfogati jelleget öltve. Mert az energia térfogati szintű hatása, nem jár feltétlenül, az anyagi test látványos mozgásállapot béli változásával. Mert csupán belső, az anyagi test belső közegét érintő szubjektív kölcsönhatásról van szó. Ami az anyagi halmaz belső résztömegeinek az egymáshoz viszonyított állapotváltozását képesek befolyásolni. Így a mágneses alapú induktív folyamatok, főképpen az anyagi test elektronjaira fejtenek ki közvetlen, belső rezgésmódosító szubjektív hatásokat.
Az anyagi halmazok állapotbéli változásait, az elektronjaik rezgésmódosulásai idézik elő. Az ilyen fázisátalakulásokhoz vezető állapotváltozásokat nevezi a fizika, halmazállapot változásoknak. Amelynek, alapvetően három formáját ismertük meg. A szilárd, a folyékony, és a gáznemű állapotait az anyagi halmazoknak.
Így hőkezelés során például, a szilárd jég addig melegíthető, amíg folyékony halmazállapotú víz nem lesz belőle. Majd tovább hevítve, gáznemű gőzállapotot vesz fel. De a szilárdnak minősülő jég állapottal szemben, a folyékony és gáz állapotokban, sokkal nehezebben értelmezhető ugyanannak az anyagi halmazmennyiségnek a tömegértéke. Viszont a közegértéke, azonnal nyilvánvalóvá válik. Oly annyira, hogy például, egy vödör víz esetében, mindkét tulajdonsága nyomon követhető. Mert például, amíg cipeljük a vödör vizet, addig a tömegértéke jut érvényre számunkra. Amikor azonban, egy békát vagy halat helyezünk a vödör vízbe, akkor az már közegként érvényesül az élőlény számára.
Hát, mi is valahogy így érvényesülünk a Földünk bioszferikus közegeiben. Amelynek főképpen a légterét használjuk, mint olyan gáznemű halmazt, amely vízgőzökkel van telítve. A Föld légterének az anyagi halmaza pedig, az égboltozat felé egyre ritkul. Ezért mi, itt a legsűrűbb földfelszíni rétegében vagyunk honosak. Mert a mi belső anyagi sűrűségünk, jóval nagyobb. Hetven százalékban, vízalapú élőlények vagyunk. Ezért a víz számunkra, sűrűbb anyagi minőségnek minősül. Így a vízközeg és a légtér között, a Föld szilárd felszínére kényszerülünk.
Ez a sűrűség béli különbözőség határozza meg a helyzetünket a Földön. Ezért, nem szükséges a tömegvonzás elve ahhoz, hogy ne szálljunk el róla. Ráadásul, a sűrűségen alapuló tömegérték, közegértékként is kifejezhető, ezért tömegvonzást feltételezve, azzal teljesen arányos közegvonzási értéket is kellene mérnünk. Amit eddig nem tudott viszonyítani a tudomány. Ezért, amíg a gravitáció tudományos elmélete, egyetemes tömegvonzást jelent, addig valójában nem is létezhet. Mert az egyetemes tömegvonzás, egyetemes közegvonzást is takarna egyben. Mivel ugyanazoknak a résztömegeknek a halmaza által felépült közegek biztosítják az anyagi testek teljes tömegértékeit.
Csupán arról van szó, hogy a sűrűség fogalma rávezet bennünket arra, hogy a testek tehetetlensége, kétféle módon fejezhető ki, egy időben. Tömegként, és azzal egyenértékű közegként. Mert a testek belső szubjektív résztömegeinek a teljes halmaza, együtt alkotja a külsőségnek számító objektív tömegértéket. Képletben ez így néz ki:
Tömeg = m = ρ * V = k = Közeg
Anyagi halmazsűrűség.
Ebben az írásomban tehát, éppen az a szándékom, hogy a testek tehetetlen tulajdonságát, amit a tömegértékük jelent, a testek résztömegei által felépült közegeikre is kiterjesszem. Mert a tömeg, tehetetlen tulajdonságokat mutat, a reá ható erőkkel szemben. Míg a közegállapota, az ő résztömegeire ható energia hatásával szemben produkálja ezt a tehetetlen tulajdonságot. Vagyis, az erő és az energia is, a tömegekre fejti ki az állapotváltoztató hatását. Míg az erő, külső felületi kölcsönhatások útján, addig az energia belső, térfogati jelleggel.
A tömeg tehát, akár a testek teljes tömegértékéről van szó, akár a testek belső résztömegei által felépült közegéről, kiszolgáltatottak a reájuk hatást gyakorló effektusokkal szemben. Vagyis, sem a test tömegértéke, sem pedig, a test közegértéke, nem képes a vonzódást vagy taszítást jelentő erőhatások kifejtésére. Mert nem ők azoknak a hatásoknak az okozói, hanem csupán az elszenvedői azok. Amit a tehetetlenség fogalma takar.
Ezért bátran kimondható az, hogy amíg a gravitáció jelensége, az egyetemes tömegvonzással magyarázható, addig bizony egyáltalán nem létezhet. Mert a sűrűség, amellyel a testek tömegértékeit meg lehet határozni, az ő közegértéküket is kifejezi egyben. Mint ugyanolyan matematikai értékű tehetetlenségi tulajdonságot. Így a testeknek, lehet vonzó vagy taszító tulajdonsága, de az őket jellemezni képes sajátságos tulajdonságoknak már nem. Abban az esetben ugyanis, már azonnal elveszítenék a sajátságos mivoltukat a tulajdonságok. Azt, amivel az anyagi testeket egyedi módon jellemzik. Mert, amint egy tulajdonság más tulajdonsággal van társítva, általános érvényűvé válik. Mivel elveszíti az egyediségére vonatkozó szuverinitását. Így járt a tehetetlenséget kifejezésre juttató tömeg, mint a testek anyagi halmazának a tehetetlen tulajdonsága is, amikor a vonzódás tulajdonságával társították.
A vonzódás vagy taszítás tulajdonságai mágneses, vagy az által induktív módon előidézett, elektromos okokra vezethetők vissza. Az is, csak azért lehet kettős természetű, mert az elektromosság is, és a mágnesesség is, ugyanazt a mágneses alaphalmazt használja arra, hogy az erőtereiket felépítsék. Így az induktív viszony, az azonos alaphalmazban kialakult erőterek ellentétes érdekviszonyait jelenti. Ahol a mágneses erőterek homogének, míg az elektromos erőterek, az elektronokat követve, centrális jelleget öltenek. Így egymással éppen merőleges a hatásirányuk. Így ezt a mozgásellentétet próbálja az induktív viszony, folyamatosan kiegyenlíteni.
Így a legsűrűbb anyagi halmaz kötött szerkezete is, nagyon lágy szivacsnak minősül csupán, a mágneses alapú szubjektív alaphalmazhoz viszonyítva. Mert azt, az oszthatatlan alaptömegek teljes közege alkotja. Ezért a szubjektív alaphalmaz, elektromos tulajdonságokkal nem jellemezhető. Csak mágneses tulajdonságú alapközeget alkot. Amely teljesen körülöleli és kitölti az elektromos tulajdonságú anyagi szerkezeteket. Így tartva fenn, az állandónak mondható induktív viszonyt. Így az induktivitás nem más, mint a mágneses alaphalmaz, és az elektromos részhalmazok között folyamatosan fennálló, megbonthatatlan hatáskapcsolat. Amely kapcsolat biztosítja, a különböző minőségű anyagi halmazok sűrűségét.
Matécz Zoltán
2015.05.01.
matecz.zoltan@gmail.com
