Relatív nyomás.
Kelvin munkássága óta megszokott ténnyé vált, hogy a Celsius hőmérsékleti skála relatív hőfokbeosztása, csupán a víz bioszferikus szintű, egy atmoszférás légnyomáson viszonyítható viselkedéséhez igazodik. Ezért tudományos körökben, Kelvin abszolútként felfogható hőmérsékleti rendszere lett a mérvadó, hiszen az, minden anyag viselkedését, egyformán igyekszik figyelembe venni. Így az abszolút értéket képviselő Kelvin skálán viszonyított Celsius nulla fok, kettőszáz-hetvenhárom fokot tesz ki. De mi újság a nyomással?
Ha az abszolút hőmérsékleti skála ennyire eltérhetett, a bioszferikus szintet képviselő 0 Celsius foktól, akkor az egy atmoszférás nyomás, azaz a 760 Torrichelli nyomás, amelyik szintén csupán a mi bioszferikus tengerszinten mért légnyomásunkat jelenti, hogyan lehet még mindig a nyomás viszonyított tudományos alapegysége?
A kérdés azért érdekes, mert az a nyomásérték, amelyik ettől csekélyebb, számunkra vákuumnak minősül. Ennél fogva, a vákuum minden egyes szintje, valamilyen nyomásértéket képvisel, amely mindig kevesebb, mint a tengerszinten mért egy atmoszférás, általuk megszokott bioszferikus nyomásérték. Kérdés az, hogy van-e olyan viszonyítási lehetőség, amely az egy atmoszférás nyomással szemben, képes kimutatni a lehető legkisebb nyomásértéket, ami a 0 kelvin fokon mérhető, abszolút 0 nyomásértéket képviselheti?
Ahogy a kelvin skálán mért alapegység, azt a termikus szintet jelzi, ahol az anyagi mozgás hiánya miatt, hőfok nem viszonyítható, úgy az anyag hiányában, valószínűleg meghatározható, az abszolút nyomási érték alapját képező nulla pont is. Igazán tudományos szintű nyomásalapot, csak az képezhet, a mi bioszferikus szintű 1 atmoszféránkhoz képest. Mert valójában arról van szó, hogy amíg egy abszolút értéket viszonyítunk egy relatív értékhez, addig mindig valamilyen szintű paradoxonhoz jutunk. Így az abszolút nulla fokhoz képest, csak tudományosan abszolutizált nyomásértékeket rendelhetünk, mert a mai nyomásrendszerünk alapja, 760 Torrichellivel kezdődik. Vagyis, az egy atmoszférás nyomásértékkel, amelyik a tengerszinten mérhető légnyomás átlagértéke csupán. Így tartja fenn a relatív nyomásérték, a vákuum létjogosultságát.
Halmazrendszerekben gondolkozva, elméletileg kell lennie egy olyan alaphalmaznak, amelyik a tökéletesen oszthatatlan alapelemekből tevődik össze, és mozgási teret képez, a benne kialakult összetett anyagi részhalmazok számára. Ez az alapvető halmaz, az Univerzum szubjektív alaphalmaza. Szubjektív, mert minden létező részhalmazt magában foglal. Így külső adottságok nem jellemzik. Mivel az anyagi halmazokat elektromos jelleg határozza meg, ezért a szubjektív alaphalmaz, tökéletesen mentes az elektromos tulajdonságoktól. Kizárólag mágneses hullámok alakulhatnak ki benne.
Ezért, a szubjektív alaphalmaz, és az anyagi részhalmazok között, folyamatos induktív viszony áll fenn. Így a szubjektív alaphalmaz, induktív módon uralja, a benne kialakult anyagi részhalmazok fizikális feltételeit, az ő elektromos adottságaikon keresztül. Így a szubjektív alaphalmaz, mint az Univerzum abszolút primer halmaza érvényesül, és benne az anyagi részhalmazok, a relatív szekunder halmazok.
Az Univerzum mágneses alapú szubjektív alaphalmaza, olyan alapközege az oszthatatlan alaptömegeknek, amelyeknek semmiféle anyagi vonatkozása nincsen. Így ennek az alaphalmaznak az alapnyomása képviselheti csak, az abszolút nulla nyomásértéket. Ehhez képest, az egy atmoszférás bioszferikus nyomás, óriási nyomásértéket képvisel. Éppen annyi nyomásértéket képvisel, amennyi az ő viszonyítható vákuum értéke most, a bioszferikusan mérhető egy atmoszféránkhoz képest. Így szerintem, az Univerzum mágneses alapú szubjektív alaphalmazában érvényesülő alapfeltétel képviselheti csak, a tudomány abszolút igényű alapértéket biztosító nulla szintű nyomásértékét. Amelyben a mi bioszferikus egy atmoszféránk, csak relatív nyomásnak minősülhet.
Matécz Zoltán
2015.06.25.
matecz.zoltan@gmail.com
