Negatív energia.
Egyre többször hallani ezt a kifejezést. Így kénytelen vagyok írni róla. Mert szerintem számunkra, az energiának nincsen polaritása. Amíg élünk, a lelkünk által, az Univerzum energiájára vagyunk „csatlakozva”. Majd az elménkbe kerülő szellemi gondolataink minősége határozza meg azt, hogy az életenergiánkból származtatható életerőinket, milyen polaritással használjuk.
Akik negatív energiáról beszélnek, szintén tévesen, gyakran használják a „pozitív gondolkodás” fogalmát is. Holott a szellemi gondolatainknak gyakorlatilag, nincsen polaritása, mert nem képviselnek erőértéket. Így csak kellemes vagy kellemetlen minősítésük lehet. Ezzel szemben, az érzéseink, a mi mentális életerő impulzusaink. Mert a lelkünkből erednek, a mi személyes életenergiánkból.
Ezek a lelki érzéseink, lehetnek pozitív vagy negatív értékűek. Attól függően, hogy az elménkben, kellemes vagy kellemetlen szellemi gondolatok aktivizálják-e őket. Így a kellemes szellemi gondolatainkhoz, pozitív lelki érzések társulnak az elménkben, míg a kellemetlen szellemi gondolataink, negatív lelki érzések kiváltására alkalmasak csupán. Így sohasem a szellemi gondolataink pozitívak vagy negatívak, hanem csak a szükségszerűen hozzájuk csatlakozó lelki érzéseink.
Az életenergiánk és az életerőnk közötti alapvető különbséget, egy egyszerű hasonlattal lehet könnyen értelmezni. Képzeljük el, hogy úgy működünk, mint egy egyszerű fúrógép. Amelynek a forgási iránya változtatható. Amelyik állandóan az elektromos hálózatra van csatlakoztatva. De mi, sohasem az elektromos áramot használjuk közvetlenül hanem, csak az általa induktív módon előállított mechanikai forgómozgást. Valamint, mi magunk határozzuk meg azt is, hogy ez a munkavégzésre használható forgómozgás, milyen irányba történjen.
Valahogy ilyen formán vagyunk mi is az Univerzum energiahálózatán, amíg élünk. Így nem az energiát használjuk közvetlenül, hanem az általa előállított biológiai erőhatásainkat. Így minden lelki érzésünk egy-egy ilyen életerő impulzusunk. Valamint az elménkben, a szellemi gondolataink segítségével, mi magunk határozzuk meg azt, hogy milyen polaritással használjuk, a mentális erővel rendelkező lelki érzéseinket.
Ezeket a lelki erőhatásokat, azonnal le is tudjuk tesztelni. Mert a pozitív lelki érzéseink derűt, jókedvet, örömöt, boldogságot okoznak. Míg a negatív lelki érzéseink, rövidtávon felzaklatnak, feszültté tesznek, ingerültté és idegessé válunk tőlük. Hosszútávon pedig, a pszichoszomatikus betegségeink előidézői bennünk.
Hosszútávon, a kellemetlen emlékeinkként képesek ártalmas hatást gyakorolni a szervezetünkre. Mégpedig azért, mert a memóriánkba elraktározott emlékeink szellemi értékei mellett, a hozzájuk rendelt lelki érzéseinket is eltároljuk. Így amikor visszaemlékszünk egy-egy ilyen kellemetlen emlékünkre, ugyanaz a negatív lelki érzés keríti hatalmába az elménket, mint amelyikkel elraktároztuk azt. Újra, és újra felelevenítve, a kellemetlen tapasztalatunk negatív élményét.
A memóriánk hátterében tehát, az ilyen kellemetlen emlékeinkhez csatolt negatív lelki érzéseink lelki érzései, észrevétlen módon, tovább munkálkodnak. Szép lassan lerombolva az egészségi állapotunkat. Éppen olyan módon, mint a dohányzás esetében. Egyetlen ellenszere, a feltétel nélküli megbocsátás. Amikor tehát megbocsátunk, nem szívességet teszünk valakinek, hanem felszabadítjuk a memóriánkat, a negatív emlékérzések terhelő hatásaitól. Vagyis, önmagunknak teszünk óriási szívességet azzal, ha a megbocsátás mentális képességét, időben tudjuk használni. Minél előbb. Ehhez nem is szükséges pszichológushoz menni.
A megbocsátás, csak akkor jöhet létre az életünkben, ha arra a személyre gondolva, akire megbántott bennünket, már nem érezzük többé a harag eltéveszthetetlenül rossz érzését. Hanem szeretettel, Isten áldását tudjuk kívánni neki. Mert, amikor Isten áldását küldjük felé, akkor nem azt állítjuk azzal, hogy szellemi szinten egyetértünk azzal a rossz cselekedettel, amit tett velünk szemben, hanem tudomásul vesszük azt, hogy lelki szinten egyek vagyunk. Isten elválaszthatatlan részei.
Mert az energia, valójában egy és oszthatatlan. A haragunk által pedig, éppen az életenergiánk feszül egy másik életenergiának. Vagyis, általunk Isten önmagával konfrontálódik. Amelynek a visszahatása, nem lehet kellemes számunkra.
Sajnos, nagyon sok olyan élethelyzetben veszünk részt, amelyek nem biztosítanak számunkra örömöt. Ezek okozzák a problémáinkat. De a problémák észleléséhez, nem szükséges negatív lelki érzéseket biztosítanunk az elménkben. Az, csak rossz szokásunk. A problémák ismeretében azonban, minél előbb a számunkra legmegfelelőbb lehetséges megoldások valóságos elképzelésére használhatjuk a szellemi gondolatainkat. Mert a megoldások mentális képeihez, csak pozitív lelki érzéseket tud csatolni az elménk. Mivel az ilyen elképzeléseink, mindig a lelkünk vágyát fejezik ki. Vagyis, Isten akarata bennünk.
Amíg az elménkben, a problémáink okaival foglalkozunk a szellemiségünk révén, addig azokhoz a gondolatikhoz, csak negatív lelki érzéseket tud csatolni az elménk. Így a probléma-centrikus gondolkodásmód, ártalmas az egészségünkre. Míg a megoldás-centrikus gondolkodásmód, éppen az egészségünket szolgálja.
Így negatív energia, nem létezik. Az energia ugyanis, egy és oszthatatlan az Univerzumban. Erről szól az energia megmaradási törvénye. Amely kimondja azt, hogy energia nem vész el, csak átalakul, és mindig új, és megint újabb megnyilvánulási formát ölt. A hatásával szemben teljesen tehetetlen anyagi halmazok révén. Ezért az energia, se nem jó, se nem rossz számunkra. Így sem pozitív, sem pedig, negatív formája nem létezik.
Ha pedig, Istent az Univerzum intelligens energiájának képzelem, akkor Ő, se nem jó, se nem rossz számunkra. Isten csupán a teremtő. Aki a hiteinket teremti meg nekünk. Az pedig, a mi saját felelősségünk, hogy pozitív vagy negatív életerők segítségével formálunk hiteket az elménkben. Mert kellemes vagy kellemetlen szellemi gondolatokhoz csatolunk ott lelki érzéseket.
Hasonló a helyzet a szellemi gondolatainkkal. Mivel, csak mentális informatív értékeket képviselnek számunkra, ezért a lehetséges polaritásoktól teljesen függetlenek. Polaritással, csak az erőhatások rendelkezhetnek. Így a lelki érzéseink, pozitív vagy negatív polaritással jelennek meg az elménkben. Az azonban igaz, hogy a szellemi gondolataink minőségei határozzák meg a lelki érzéseink aktuális polaritásait.
Ez a mentális képességünk tesz minket felelőssé az életünkben. Felelősök vagyunk a szellemi gondolataikért. Mert lelki érzéseken alapuló mentális erőhatásokat aktivizálnak számunkra. Amely erőhatások, mindig elvégzik azt a mentális munkát, amire irányulnak. Akár problémák, akár megoldások motiválják őket.
Így a szabad akarat, éppen azt jelenti számomra, hogy szabadon, minden külső befolyásoló körülménytől mentesen, én magam dönthetem el azt, hogy milyen minőségű szellemi gondolatokkal foglalkoztatom az elmémet. Mert az agyam, azokból a tudattartalmakból készít számomra, valóságot formálni képes mágneses hullámokat, amelyek tudatosak az elmémben. Ezek az agyi mágneses hullámok. Az elektromos tulajdonságú tudatos elmeállapotunk, mágneses alapú megfelelői. Amelyek induktív módon, átalakítják a megtapasztalható anyagi valóságunkat.
Ennél fogva, téves elképzelés az, hogy negatív energia létezik. Mert, csak a lelki érzéseiken alapuló életerő impulzusaink lehetnek negatívak, ha kellemetlen szellemi gondolatok aktivizálják őket az elménkben. De a pozitív gondolkodás fogalmát is nyugodtan elfelejthetjük, mert a szellemi gondolataink, csak informatív értékeket hordoznak, polarizálható erőhatások nélkül.
Matécz Zoltán
2015.06.28.
matecz.zoltan@gmail.com
