Elengedés.
Minden olyan kellemetlen szellemi gondolatot, amelyik nem képes pozitív lelki érzéseket aktivizálni az elménkben, célszerű elengedni. Mert az elménk, mindig könyörtelenül a szellemi gondolataink minőségei alapján polarizálja számunkra a lelki érzéseinket. Majd úgy csatolja az aktuális gondolatainkhoz.
Így az elengedés képessége, azért fontos az életünkben, hogy a kellemetlen szellemi gondolatainkhoz, ne csatoljon az elménk negatív lelki érzéseket. Mert azok, azonnal feszültté, idegessé, haragossá, dühössé, és mérgessé tennének bennünket, rövidtávon. Hosszútávon pedig, mint kellemetlen emlékek, a pszichoszomatikus betegségeink előidézői a szervezetünkben. Márpedig, az orvostudomány szerint, minden betegségünk pszichoszomatikus eredetű.
Így a mentális szintű elengedés végül is, nem szívesség, hanem elemi szükségszerűség az életünkben. Mert a tudatos elengedés alkalmával, nem felejtjük el az adott dolgot vagy eseményt hanem, csak nem foglalkozunk azzal a számunkra problémás helyzettel, ami lelki szinten felzaklathatna bennünket.
Elengedés alkalmával, éppen az a fontos, hogy a lelki békénket biztosítani képes nyugalmunk és türelmünk megmaradjon. Hogy a szellemi gondolatainkkal, mielőbb a számunkra legjobb lehetséges megoldásokra tudjunk fókuszálni. Így a megoldás-centrikus gondolkodásmód segítségével, a tudatos teremtés hatáskörébe rendelhetjük a probléma után jelentkező vágyunkat. Ami az Isteni megoldást vetíti előre számunkra. Azt a csodálatos megoldást, ami boldoggá tehetne bennünket.
De a lehetséges megoldásokra gondolni nem tudunk addig, amíg az elménket, a probléma okait és hatásait taglaló kellemetlen szellemi gondolataink uralják. Addig, csak negatív lelki érések csatlakozhatnak a szellemi gondolatainkhoz, az elménkben. Pokollá téve az életünket. Mert a feszültség, az idegesség, a harag, a düh, és a méreg, ennek a mentális pokolnak a jellemző lelki tulajdonságai. Amit nem engedhetünk meg magunknak.
A harag, és annak minden egyéb lehetséges mentális megnyilvánulása, rossz tanácsadó számunkra. Ezt mondja az ősi magyar közmondás is. Mert a negatív lelki érzéseink miatt, ingerült mentális állapotot tükröz számunkra csupán. Amelyben az értelmes ember, meggondolatlan cselekedetekre ragadtathatja el magát. Ezért az ingerült helyzetet provokáló szellemi információt, érdemes elengedni, mielőtt negatív lelki érzéseket aktivizálnak azok az elménkben.
Az elengedés nem jelent megbocsátást. Mert a megbocsátás során, teljesen feleslegessé tesszük a memóriánkba került szellemi gondolatainkhoz csatolt lelki érzéseinket. Közömbösítjük azokat, hogy soha többé ne zavarják meg azok, a lelki békénket. Ezzel szemben az elengedés során, az elménkbe került szellemi szintű információ, továbbra is megoldásra váró problémát jelent számunkra, csak tudatosan nem csatolunk az elménkben hozzá lelki érzéseket, mert azok, most éppen, csak negatívak lehetnének. E miatt, tudatosan nem hagyjuk azt, hogy a kellemetlenséget jelentő szellemi információ, negatív lelki túlterheltséget okozzon bennünk.
Ezért pillanatnyilag, elengedjük a kellemetlen szellemi gondolatokat. Így nem oldjuk meg a problémát, hanem a lehetséges megoldást, egyszerűen későbbre halogatjuk. Amikor már higgadtabban tudjuk végiggondolni, a számunkra jó megoldásokhoz vezető utakat. Amikor már felébred bennünk a lelki vágy, a helyes megoldásra utalva. Amikor már, a megoldás-centrikus gondolkodásunk segítségével, pozitív lelki érzéseket tudunk biztosítani, a problémát jelentő szellemi információkhoz. Mert a lehetséges megoldás elképzelésével, már számunkra kellemes szellemi gondolatok irányítják a pozitív lelki érzéseinket.
Így a tudatos elengedés, csak addig tart, ameddig az elménkkel, nem tudunk a helyes megoldások szellemi gondolataira fókuszálni. Kikerülve azt a mentális időszakot, amíg csak negatív lelki érzéseknek lennénk képesek valóságformáló lehetőségeket biztosítani az életünkben. Mert nagyon jól tudjuk azt, hogy a negatív lelki érzéseink aktivizálása során, nem a teremtés, hanem a rombolás lesz a megtapasztalható eredmény. Ami minden esetben ártalmas számunkra.
A tudatos elengedés tehát, nem jelent problémamegoldást. Éppen ellenkezőleg, az jelenti, hogy nem ragaszkodunk ahhoz, hogy most oldjuk meg a jelentkező problémát, mert az jelenleg, csak idegessé tehetne bennünket. Mert a lehetséges megoldás hiányában, egyenlőre tehetetlenek vagyunk az éppen jelentkező problémával szemben. Így valójában, csak a megoldási kényszerünket engedjük el pillanatnyilag. Mert itt és most, csak negatív lelki érzéseket tudnánk a szellemi gondolatainkkal aktivizálni az elménkben.
A tudatos elengedéssel tehát, időt nyerünk. Ez alatt az idő alatt, nyugalomban maradhatunk, és észlelhetjük azt a lelki érzést, amit a vágyunk jelent. Ez a vágy, mindig valamilyen lehetséges megoldás képét vetíti elénk. Egy olyan megoldás képét, ami boldoggá tehetne bennünket. Így nincsen más dolgunk, mint a szellemi gondolataink segítségével, értelmes módon elképzelve, kifejezésre juttatni a lelki vágyainkat. Mert a vágy szerint formált értelmes megoldásainkhoz, már csak pozitív lelki érzések társulhatnak az elménkben.
Így az elengedés időszaka, valójában egy türelmi időszak az életünkben. Éppen azért, hogy ne kényszerüljünk arra, hogy feszült, ideges, mérge, vagy dühös tudati állapotunkban meghozni a felelős döntéseinket. A magyar közmondás azt mondja erre, hogy „Előbb, számolj el háromig”. Esetleg azt, hogy „Aludj rá egyet”. Így a népi bölcsességeink, az időleges elengedésről szólnak. Arról, hogy az indulatok hevében, soha ne kapkodjunk. Ne hozzunk olyan döntéseket, amit később megbánhatnánk. Mert azokat, nem a lelki vágyaink alapján határoztunk meg, hanem a szellemi szinten felkorbácsolt indulataink hevében.
E miatt, amíg elengedünk valamit, és tudatosan is elnapoljuk a megoldását, addig mindig a dologgal vagy eseménnyel kapcsolatos lelki vágyainkra kell figyelnünk az elménkkel. A lelki vágy ugyanis, a lélek által bennünk élő Isteni minőségünk közvetlen üzenete. Amely mindig megóv bennünket, és a lehető legjobbat akarja nekünk. Mert az örömérzések fenntartásával, éppen azt akarja, hogy boldogok legyünk. Az Isteni minőségünk ugyanis, mindig az abszolút szeretetet szolgálja bennünk. Így a vágy érzése által, a legtökéletesebb megoldást vetíti elénk.
Nekünk pedig, éppen arra van szükségünk, hogy a szellemi gondolataink segítségével, ezt a vágyat fejezzük ki precízen. Amikor a szellemi gondolataink már kifejezik a vágyunkban jelentkező lelki érzéseinket, akkor a szellemiségünk és a lelki mivoltunk, egy közös akaraton vannak. Ez az egység érzetét biztosítja bennünk. Mert a szellemi gondolataink, a lelkünk vágy szerinti érdekeit szolgálják éppen. Ahogy megteremtette Isten a szellemiségünket számunkra. A szellemi gondolatainknak ugyanis, más életfeladata nincs is. Mindig a pozitív lelki érzéseink szolgálatát kell ellátnia. Kivétel nélkül.
Amint eltér a szellemiségünk, ettől az alapvető életfeladatától, máris olyan kellemetlen gondolatokkal foglalkoztatja az elménket amelyekhez, csak negatív lelki érzések kapcsolódhatnak ott. Ilyen módon, az életenergiánkból származó életerő impulzusainkat inverz módon, éppen ellenünk fordítja.
Matécz Zoltán
2015.08.20.
matecz.zoltan@gmail.com
