Elfogadás.
Az elfogadás, nem jelent megalkuvást. Csupán egyszerűen azt jelenti, hogy ami megtapasztalhatóvá vált, az egyszerűen megtörtént már, és ennél fogva, azon változtatni nem lehet. Így minden ilyen irányú erőfeszítésünk, teljesen felesleges dolog. Ezért, sokkal egyszerűbb elfogadni úgy, ahogy van.
Ezért az elfogadás egyszerűen azt jelenti, hogy szellemi szinten tudomásul vesszük a megtörtént tényeket a nélkül, hogy az elménkben, lelki érzéseket csatolnánk az ilyen módon szerzett új mentális információinkhoz. Így az elfogadás, a tudatos lelki passzivitásról szól. Különösen akkor hasznos a dolog, ha azok az információk, kellemetlenül érintenek bennünket.
Így az elfogadás szellemi szintű aktivitása, nem jelenti a lelki érzéseink aktivitását is egyben. Éppen ellenkezőleg. Pont az a fontos, hogy ne legyünk lelkileg feszültek, ingerültek, idegesek, dühösek. Hogy a józan ítélőképességünk megmaradhasson. Azért, hogy az elménket, mielőbb a megoldás-centrikus gondolkodásmód alapján tudjuk használni. A szellemi gondolataink segítségével, a lelki vágyainkat követve és kifejezésre juttatva. Mégpedig, a tudatos teremtés érdekében.
Ezért az elfogadás, gyakorlatilag érzelemmentes tudomásulvételt jelent. Ami azt jelenti, hogy az új információtól, nem leszek ingerült, ideges, dühös, vagy mérges. Mert ezek az érzelmi szintű negatív lelki dolgok, komolyan befolyásolnának a helyes szellemi gondolkodásomban, így a helyes döntéseimben. Ezért mondja a magyar közmondás azt hogy „A harag, rossz tanácsadó.”.
Az indulatos érzelmektől mentes elfogadás pillanatában ébred bennünk a lelki vágy. Amely a számunkra helyes megoldásokról szól. Ez a belső intelligenciánkat képviselő lelkünk üzenete. Úgy is mondhatnám, hogy az Isteni minőségünk akarata. Ezért az elfogadás ingerületmentes pillanata, mentális lehetőséget biztosít arra, hogy a szellemi gondolataink segítségével, mielőbb a vágyott megoldásokat fejezzük ki az elménkben, értelmes módon. Lehetőleg, a valóságos képzeletalkotási képességünk segítségével.
Így a reális képzeletünk formálása közben, a szellemi gondolataink, a lelki vágyunk érdekeit szolgálják. Ilyen módon, csak pozitív lelki érzések alakulhatnak ki az elménkben, és azok azonnal, számunkra értékes tartalommal töltik fel az elménk mentális képi formáját. Így a mentális információt képviselő szellemi gondolataink, és a mentális életerő hatásainkat képező lelki érzéseink, egy tudatosan közösített szabad akaraton vannak. Ez a mi pozitív hitünk.
Az elfogadás, indulatok nélküli tudomásulvételt jelent. Az elfogadás, csendes megértést tükröz. Ezért képes a megértés, a szeretet egyik alappillére lenni. Mert amit szellemi szinten megértettünk, az már kevésbé befolyásolja a lelki érzéseinket negatív módon. Ilyen módon, nem hoz ki bennünket a sodrunkból. Vagyis, türelmesen kezelhetjük a dolgot. Így megmaradhat a szeretetünk türelme.
Mivel azonban, az elfogadás nem jelent egyetértést, ezért van lehetőségünk arra, hogy a számunkra jó megoldásokon gondolkodva és azokat reális módon elképzelve, a tudatos teremtés képessége által, úgy alakítsuk a sorsunkat, hogy az legfeljebb, csak átmeneti nehézségeket okozhasson számunkra.
Aki nem képes a szellemi szintű elfogadásra, komoly problémákként éli meg a megtapasztalt élethelyzeteket. Mert addig foglalkozik az elméjében, a probléma okaival és lehetséges hatásaival, amíg negatív lelki érzéseket nem ad hozzájuk. Amelyek valóságformáló hatása, éppen ellenünk irányul. Ilyen módon, további problémás dolgok és életesemények kialakulását és megtapasztalhatóságát teszik lehetővé számunkra.
Az elfogadás során, tudatosan nem bonyolódunk bele szellemi szinten abba, ami éppen történik. Mert így az elménk, nem képes problémaként kezelni az újonnan megértett információkat. Ezért, negatív lelki érzéseket sem csatol hozzájuk. Gyakorlatilag, nem foglalunk állást szellemi szinten, az újonnan megismert információval szemben. Azaz, nem ítélkezünk.
Amelyik információt pedig, valamilyen indulatossá vált ingerült ok miatt, nem tudtuk megfelelő módon elfogadni, azt amikor megnyugszunk, mielőbb elengedjük. Amint lehiggadtunk. Hogy ne kötődjünk hozzá érzelmi szinten. Mert amihez érzelmi szinten kötődünk, azt kell megtapasztalnunk az életünkben. Mivel a szellemi gondolataink, csak irányítják az elménkben, a mentális kötődéseinket meghatározni képes lelki érzelmeinket.
A fizika azt állítja, hogy az anyagi megnyilvánulások minden formája rezgésnek minősül. Én ezt teljességgel el is hiszem. Mert a mi saját rezgéseinket is, éppen a szellemi gondolatainkhoz csatlakozó lelki érzéseink biztosítják. Amelyekkel tudatosak vagyunk. Így a szellemi gondolataink képviselik a rezgéseink informatív értékeit, míg a hozzájuk kapcsolódó lelki érzéseink, a rezgés energiáját. Más szavakkal kifejezve, a szellemi gondolataink biztosítják a tudatossá vált rezgési hullámhosszúságunkat, míg a lelki érzéseink, a rezgési frekvenciánkért felelős.
Ebből adódik, hogy az életvitelünk során, csak olyan univerzális rezgésekre vagyunk rezonánsak, amilyen a tudatossá vált sajátrezgési szintünk. Ami röviden azt jelenti, hogy mindig azt tapasztaljuk meg életeseményként, amire fogékonyak vagyunk a tudatossá vált agyi rezgési szintünkön. Ilyen módon, aki a boldogtalanság rezgési mintáira tudatos az elméjében, annak az agya, azt a rezgési mintát közvetíti az Univerzumba. Így a boldogtalanságot fogja megtapasztalni továbbra is. Mert csak arra rezonáns, azaz érzékeny.
A boldogság rezgési mintáit formálva az elménkben, az agyunk olyan rezgési információkat irányít az Univerzumba, amelyek által, a boldogság dologi és eseményszintű megtapasztalását tesszük magunknak lehetővé. Így a boldogság megelőlegezett lelki érzései nélkül, nem tapasztalható meg az. Így a boldogságra gondolni szellemi szinten azt jelenti, hogy beállítani, ráhangolódni a boldogság elfogadására és megtapasztalására.
Ahhoz, hogy a boldogságot el tudjuk fogadni az Univerzumtól, minden mást el kell fogadnunk zokszó nélkül. Legfeljebb ami nem tetszik, átképzeljük olyanra, ami már sokkal megfelelőbb számunkra. Így nem térhetünk le sohasem arról a mentális útról, ami a boldogságunkhoz vezethet bennünket. Így az elfogadás mentális gyakorlata, éppen arról szól, hogy nem térünk le a boldogságunkat biztosítani képes szellemi útról. Nem adunk lehetőséget arra, hogy negatív lelki érzések uralják az elménket. Mert a kellemetlen szellemi gondolatainkat egyszerűen elengedjük addig, amíg azok, csak kellemetlenek tudnak számunkra lenni.
Matécz Zoltán
2015.08.20.
matecz.zoltan@gmail.com
