Éntudat.
Minden élőlényt, Isteni eredetű lélek éltet. Így az embert is. Ezért, alapvetően intelligens ösztönlények vagyunk. Akik a természet szerves részeiként, ösztönös módon tudják a megélhetéshez való cselekedetek sajátságos szükségszerűségeit végrehajtani. Ezt az Univerzum abszolút intelligenciája biztosítja, minden egyes élőlény számára.
A személyes éntudat azonban, csak az embernek adatott meg. Mert az ember, a szellemi gondolatai segítségével, képes irányítani a lelki érzéseit. Ettől vagyunk spirituális lények. Így a szellemiségünk, olyan mentális visszacsatolás lehetőségét biztosítja számunkra, amely az életünk végéig képes változni. Mégpedig az alapján, hogy mennyire vagyunk fogékonyak, az ok-okozati viszonyokat értelmezni képes ismeretek informatív értékeire.
Így az éntudat, éppen arról szól, hogy milyen szinten értettük meg a saját ok-okozati viszonyainkat, a mindennapi társadalmi életünkben. Ezt a megértésünket, a személyes ego, a birtoklási vágy fejezi ki a legideálisabb módon. Ezért, aki túlzottan egoista, az nem fejlődött még eleget ezen a téren. Mert megérti ugyan az „én” mibenlétét, de kevésbé értékeli még, a mások személyes „énjének” a fontosságát.
Így a személyes érdekek ütközése okozza az összes társadalmi konfliktusunkat. Gyakorlatilag az a tény, hogy még nagyon sokan élősködnek a többi embertársukon. Miközben intelligens módon, fejlett társadalmakról beszélünk. Szellemi szinten, kétségkívül fejlődik a társadalmunk, hiszen a megszerezhető tudásanyag egyre bővül. De lelki szinten, sajnos egyre rosszabb a helyzetünk.
Semmi probléma nincsen a természetes önazonosságunkkal, ha a lelkünkkel azonosítjuk be magunkat. A mi állandónak mondható mivoltunkkal. Akkor ugyanis, a lelki érzéseinket fejezzük ki a szellemi gondolatainkkal. Főképpen, az alapból pozitív lelki érzéseinket.
Amíg azonban, a továbbra is a folyton csapongó szellemi gondolatainkkal azonosítjuk be magunkat, addig az éntudatunk is változó, relatív marad. Így hol pozitív, hol negatív lelki érzéseknek biztosítunk az elménkben lehetőséget arra az életünkben, hogy a megtapasztalható valóságunkat formálják.
A spirituális fejlődésünk célja éppen az, hogy az elménk vezérlését végző szellemi szintű éntudatunk, lelki szintű éntudattá alakuljon. Mert az életünk során, éppen arra kell a legnagyobb figyelmet szentelnünk, hogy a bennünk élő Isteni minőségünk, mindig jól érezze magát. Akkor a testünket, az ő saját templomának éli meg. Olyankor képes csak, az örömélményeinket biztosítani számunkra. Az egészség és a jóllét mellett. Így határozottan állítható az, hogy az Isteni énem akarata az, hogy tökéletesen boldog legyek.
Szellemi szinten, csak kergetni lehet a boldogság „kék madarát”. Amely, mint egy csalóka látomás, mindig elillan előlünk. Mert a múltban és a jövőben kalandozva, nehezen érhető tetten az a boldogság, ami csak a lelki jelenlétünkre jellemző. Így a boldogságot, csak lelki szinten lehet megélni. Itt és most, a jelenben. Miközben egyszerűen hagyjuk azt, hogy a boldogságunkat biztosítani képes pozitív lelki érzéseinket, értelmes módon juttassák kifejezésre a szellemi gondolataink.
Mert, nem akkor vagyunk egységben Istennel, az Univerzum abszolút intelligenciájával, amikor meditatív módon, egy képzeletbeli entitáshoz próbáljuk csatolni a lelkünket. Hanem akkor, amikor a saját lelkünk pozitív érzéseit fejezzük ki a szellemi gondolatainkkal. Amikor mentális szinten, közös nevezőn van a szellemi gondolatunk, a pozitív lelki érzéseinkkel. Olyankor van egységben az emberinek hitt szellemi mivoltunk, az Isteniként felfogható lelki mivoltunkkal.
A lényeg az, hogy soha ne hagyjuk azt, hogy az állandóan csapongó szellemi gondolataink irányítsák a lelki érzéseinket. Hanem éppen ellenkezőleg, mindig a pozitív lelki érzéseink határozzák meg azt, hogy milyen kellemes szellemi gondolatokkal foglalkozzon az elménk. Így a lelki minőségű éntudatunk, a jelenben kitágítható. A szellemi szintű korlátok hiányában, korlátlan lehetőségeket élvezhet, a tudatos teremtés folyamatával.
Amíg a szellemi szintű éntudatunk vezérli az elménket, addig ritkán vagyunk a jelenben. Mert a szellemiségünk, állandóan a múlt hibáit és a jövő elvárásait fürkészi ahhoz, hogy új gondolatokkal lássa el az elménket. Amikor azonban, a lelki szintű éntudatunk vezérli az elménket, akkor a szellemi gondolataink is a jelenre koncentrálnak. Egyfajta állandónak mondható tudatos meditatív állapotban. Minden aktuális esemény, és az azokat meghatározó információk birodalmában. Vagyis, az Isteni jelenlétben.
Így a korlátolt szellemi lehetőségeink helyett, a korlátlan lelki lehetőségeink birodalmában élhetünk. Ahol a lelki vágyainkat fejezik ki a szellemi gondolataink értelmes módon. Amikor ugyanis, a szellemi gondolataink segítségével, megalkotjuk az elménkben a lelki vágyaink képzeletbeli formáit, akkor a lelki szemeinkkel, már látjuk azok valóságát. Így pozitív, örömökkel teljes lelki érzéseket biztosít hozzájuk az elménk, amelyek megteremtik számunkra a vágyaink megtapasztalható valóságát is.
Az Isteni csoda tehát, bennünk van. Lélek a neve. A mi valódi énünk. Így nincs is más dolgunk, mint a vágyait figyelemmel kísérni, és a szellemi gondolataink segítségével kifejezésre juttatni az elménkben, a szellemi szintű elképzelés szintjén. Amikor már látjuk az elménkben a képzeletbeli valóság képét vagy filmjét, ami a vágyunkat fejezi ki, akkor mondjuk azt, hogy ÁMEN. Mert ez a bűvös szó azt jelenti, hogy „így legyen”, „így akarom”. Akkor ugyanis, a szabad akaratunk jut kifejezésre általunk.
Ez a hatásos ima gyakorlata. A vágyunkat elképzelni, majd utána pozitív lelki érzésekkel feltölteni, és végül, az „Ámen” kifejezéssel hozzájárulni annak megvalósulásához. Olyankor ugyanis, a mi lelkünk járul hozzá a teremtéshez, engedélyezi a teremtés folyamatát, mert elégedett azzal a szellemi képpel, amit a gondolatainkkal alakítottunk ki az elménkben. Azaz, tökéletes egyetértést fejez ki, a lelkünk és a szellemiségünk között. A szellemi és lelki éntudataink egységének a kifejeződése jön létre a hatásos imában. Ezt a szellemi és lelki egységet nevezhetjük valóságos éntudatnak.
Matécz Zoltán
2015.08.20.
matecz.zoltan@gmail.com
